Blog

  • Uralhatatlanul Gazdag Ez A Világ

    4
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    „URALHATATLANUL GAZDAG
    EZ A VILÁG”
    Enyedi Ildikó saját nyelvén – filmnyelven – a legfontosabb
    dolgokat fogalmazza meg az életről és az emberi kapcsolatokról.
    Ezekről a dolgokról beszélgettünk, most a szavak nyelvén.
    Hogyan lett a filmkészítés a választott pá-
    lyád?
    Akkor döntöttem el, amikor befejeztem az első játékfil-
    memet. Egészen addig nyitva tartottam a lehetőséget bár-
    mire. Úgy gondoltam, hogy mindenfélét fogok csinálni,
    filmet is, amikor olyan tervem lesz, amit filmen a legjobb
    megcsinálni. A főiskolai évek alatt egy nagyon erős dac
    volt bennem. Akkor ez még a mostaninál is sokkal-sokkal
    hierarchikusabb szakma volt. Egyszerűen a technika miatt.
    Azt láttam, hogy mindenki – a szakmai fogások elsajátítá-
    sa mellett – nagyon tudatosan épül be a szakmába, én pe-
    dig nagyon tudatosan építettem ki magam abból. Máshol
    volt az érdeklődésem központja. Majd az első játékfilmem
    annyira komplex élmény, annyira gyönyörű folyamat volt,
    hogy lehettem egyedül is benne, amikor írtam, sok ember-
    rel is, amikor előkészítettem és forgattunk, aztán megint
    egy intim kapcsolat, amikor hónapokig vágtunk, majd
    újra sok emberrel, a hangi utómunka során. Éreztem, hogy
    mindent kiélhetek ebben. Minden mást le is választottam,
    és csak a filmre koncentráltam.
    Füst Milán és a regénye miért ennyire fon-
    tos számodra?
    Ez egy elég rejtélyes dolog. Szerintem sok olyan ember
    van, akiket nagyon szíven üt valami az irodalomból, ami
    iszonyú fontossá válik. Én is rátaláltam valamire, ami már
    ott volt bennem, és valaki más kimondta helyettem. A re-
    gény olvasása felfedezőút volt saját magamba. Varázslatos
    tulajdonsága az igazi, jó irodalomnak, hogy az ember nem
    csak egy írót, nem csak egy művet fedezhet fel, hanem sa-
    ját magához kerülhet közelebb. Sok ilyen élményem volt,
    de a sok fontos író között Füst Milán kitüntetett helyen
    van számomra. A sokféle álszentség, ami valahogy a min-
    dennapi életünk része, nála lehámozódik. Egyenessége és
    bátorsága – mert

  • Az Ünnepi Vacsora

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    Széppróza
    Fehér Szilvia, Igrényi Sándor,
    Kalla Éva, Ötvös Németh Edit,
    Pass Ferenc, Pázmándi Anikó,
    Szép Borbála
    Interjú
    „Uralhatatlanul gazdag ez a világ”
    Enyedi Ildikóval beszélgettünk
    Fridrich Piroska interjúja
    Kép
    Balogh Tibor, Csiky, Jakab, Juhi,
    Karsai Csaba, Kovács Béla, Vídia
    Vers
    Branyó, Fábián István, hágyépé,
    Kajuk Gyula, Pethő N. Gábor,
    Pollák László, Sági Ferenc,
    Sárközi László, Szabó Tünde,
    Szamócza, Székely-Máté László,
    Zalán György
    Nuszer Mirjam Johanna:
    Egy szocmunkás naplója
    Haza-találó
    Könyvajánló
    AVM
    Rejtvény
    PASS FERENC:
    AZ ÜNNEPI VACSORA
    A
    délutáni harangszó ijedten húzódott az eső
    elől az árkádok alá, hol a féllábú koldus
    maga elé tette a kis kopott tányérját. Az erre
    közlekedők jól ismerték, mindennap ezen a
    helyen szokott várakozni egy kis alamizsna
    reményében. A február délutáni gyér forgalomban az öreg
    koldus egykedvűen nézte a mellette békésen szedegélő
    galambokat. Ritkán csörrent az aprópénz a tányérban és
    arra gondolt, hogy volt már ettől jobb nap is.
    A közelben egy ékszerüzlet üzemelt és egy fiatal pár lé-
    pett ki az üzlet ajtaján. A menyasszony pont a koldus előtt
    próbálta fel újra a méregdrágán vett jeg

  • Osztálykirándulás

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    MÉSZI MAMA:
    OSZTÁLYKIRÁNDULÁS
    E
    gy kislány szomorú története ráébreszt ben-
    nünket arra, hogy ne szégyelljünk segítséget
    kérni, ha bajban vagyunk, az őszinteség nagy
    erény. Megérthetjük, hogy miért legyünk ön-
    magunk, továbbá azt, hogy mindig becsüljük
    meg, ami megadatik nekünk.
    Ha jól emlékszem úgy közel ötven éve történt, de ha
    visszagondolok rá, olyan, mintha tegnap lett volna. Még
    most is olyan élénken él bennem, valósággal beleégett a
    szívembe.
    Általános iskolás tanuló voltam, és kétnapos osztályki-
    rándulásra indultunk Lillafüredre. A kirándulás önköltsé-
    ges volt, a szállást előre kifizettük, de étkezésről minden-
    kinek magának kellett gondoskodnia.
    A történethez hozzátartozik, hogy négygyermekes
    munkáscsaládból származom. Gondolom, nem kell ma-
    gyaráznom, hogy nem dúskáltunk minden földi jóban.
    Édesanyámnak igencsak ügyesen be kellett osztania azt a
    pénzt, ami a családi kasszába befolyt. De ő valóban ügyes
    volt, nagyon is ügyes, hiszen mind a négyen megkaptuk
    a legszükségesebb ruhákat, és sohasem éheztünk. Mindig
    volt mit enni, még ha beosztással is. Igazán büszke voltam
    és vagyok ma is az édesanyámra. Szegények voltunk ugyan,
    de boldog gyermekkorunk volt. Szüleink becsületre, tisz-
    tességre neveltek bennünket.
    Szóval ott tartottam, hogy osztálykirándulásra indul-
    tunk. Édesanyám hidegélelmet csomagolt, és némi zseb-
    pénzt is kaptam tőle. Amikor megérkeztünk, az idő dél
    körül járt, mindenki éhes volt. A többség úgy döntö

  • Malőr

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    BÖDŐCS TIBOR:
    MULAT A MANÉZS
    B
    ödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művé-
    szet. De nem ám holmi tiritarka férfiszerelem dicsőí-
    tése! Nem. Bödőcs vaskosan kemény, fagyott pásztor-
    kutya-dákójú, nőimádó művészetet szállít továbbra
    is, amely úgy csordul le az olvasónak a zsarnokságot
    kikiáltó okoskodás és picsogás redvás falatkáit folyton nyelni kénysze-
    rülő kiszáradt torkán, mint egy tányér ízletes oroszlánfóka-fitymak-
    rémleves.
    Mulat a Manézs! Mulassunk hát mi is, olvasó, hiszen szerencsénkre
    eme abszurd cirkusz-diktatúra pusztán a szerző jól ismert, élénk fan-
    táziájának szüleménye, amelynek vajmi kevés köze van a valós jövő-
    képünkhöz. Egy a cirkusz, egy a sátor! – Krúbi
    Jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi
    King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünneplik
    meg fenségesen.
    Van mit ünnepelni! Az egykori cirkuszigazgató az áldott nép
    szívére hangolódván csodásan fölvirágoztatta Cirkuszhazát:
    szerte az országban rózsaültetvények virítanak (s így munka is
    jut mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy
    külföldön) gáncsoskodnak – mert hogyan is lehetne egészséges
    lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség, őszinteség, szépség,
    hazaszeretet és férfias erő? Nehéz nap áll Hettikánia Porond-
    mestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol
    (majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik,
    bohócorrot tesz fel, főtanácsadójával konzultál, kufircol (tény-
    leg) és

  • Mulat A Manézs

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    BÖDŐCS TIBOR:
    MULAT A MANÉZS
    B
    ödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művé-
    szet. De nem ám holmi tiritarka férfiszerelem dicsőí-
    tése! Nem. Bödőcs vaskosan kemény, fagyott pásztor-
    kutya-dákójú, nőimádó művészetet szállít továbbra
    is, amely úgy csordul le az olvasónak a zsarnokságot
    kikiáltó okoskodás és picsogás redvás falatkáit folyton nyelni kénysze-
    rülő kiszáradt torkán, mint egy tányér ízletes oroszlánfóka-fitymak-
    rémleves.
    Mulat a Manézs! Mulassunk hát mi is, olvasó, hiszen szerencsénkre
    eme abszurd cirkusz-diktatúra pusztán a szerző jól ismert, élénk fan-
    táziájának szüleménye, amelynek vajmi kevés köze van a valós jövő-
    képünkhöz. Egy a cirkusz, egy a sátor! – Krúbi
    Jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi
    King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünneplik
    meg fenségesen.
    Van mit ünnepelni! Az egykori cirkuszigazgató az áldott nép
    szívére hangolódván csodásan fölvirágoztatta Cirkuszhazát:
    szerte az országban rózsaültetvények virítanak (s így munka is
    jut mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy
    külföldön) gáncsoskodnak – mert hogyan is lehetne egészséges
    lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség, őszinteség, szépség,
    hazaszeretet és férfias erő? Nehéz nap áll Hettikánia Porond-
    mestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol
    (majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik,
    bohócorrot tesz fel, főtanácsadójával konzultál, kufircol (tény-
    leg) és

  • Hülye Az Élet

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    NÉMETH ANIKÓ KÖDMADÁR:
    ÁLOM
    F
    elébredtem egy nagyon mély álomból – én, aki
    valaha hétalvónak voltam titulálva. Hol van az
    már barátom, hol van az!
    Azóta gyötörtek már hónapokon át álmatlan
    kórságok is, amikor szerelemtől vergődve fet-
    rengtem hosszú órákon át, majd altatókkal ütöttem agyon
    az éjszakákat, hogy elfelejtsem vagy ne is jöjjenek hozzám
    a pergő, színes képek.
    Később sokat meditáltam, és egy-két pohár édes vörös-
    bor elég volt vacsora után – mert akkoriban már újra et-
    tem is –, hogy átszenderegjem azt a pár sötét órát.
    Egy ideje megint tudok aludni, csak úgy, mert érzem
    hiányát ismét a pihenésnek. No jó, sokat tettem is érte!
    Gyakran gyalog mentem a Kerepesi úttól a Blaha Lujza tér
    felé, végig a Körúton, majd a Margit hídtól az Árpád hídig
    a szigeten át hazáig, a pesti oldalra vissza. Micsoda esték
    voltak, édes Istenem! Ropogott a hó a bakancsom alatt, én
    pedig csak gyalogoltam a szikrázó pelyhek között, mintha
    tudtam volna, hová is pontosan… Persze, mindig megfon-
    toltan cél volt az otthonom, de közben olyan elszántan
    raktam egyik lábamat a másik elé, mint aki fejébe vette,
    kisétál ebből az átkozott világból örökre. Végül sikerült,
    valóban megteremtettem magam körül egy másik létet.
    Új munka, más helyen, érdekes emberek, másik szerető,
    és megint tudok aludni – legfeljebb a kutyával bolyongok
    előtte kicsit a szeles Duna-parton. Olyankor átnézek még
    Budára egy-egy pillanatra, ahol talán még őrzi valaki a
    korábbi vágy

  • Álom

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    NÉMETH ANIKÓ KÖDMADÁR:
    ÁLOM
    F
    elébredtem egy nagyon mély álomból – én, aki
    valaha hétalvónak voltam titulálva. Hol van az
    már barátom, hol van az!
    Azóta gyötörtek már hónapokon át álmatlan
    kórságok is, amikor szerelemtől vergődve fet-
    rengtem hosszú órákon át, majd altatókkal ütöttem agyon
    az éjszakákat, hogy elfelejtsem vagy ne is jöjjenek hozzám
    a pergő, színes képek.
    Később sokat meditáltam, és egy-két pohár édes vörös-
    bor elég volt vacsora után – mert akkoriban már újra et-
    tem is –, hogy átszenderegjem azt a pár sötét órát.
    Egy ideje megint tudok aludni, csak úgy, mert érzem
    hiányát ismét a pihenésnek. No jó, sokat tettem is érte!
    Gyakran gyalog mentem a Kerepesi úttól a Blaha Lujza tér
    felé, végig a Körúton, majd a Margit hídtól az Árpád hídig
    a szigeten át hazáig, a pesti oldalra vissza. Micsoda esték
    voltak, édes Istenem! Ropogott a hó a bakancsom alatt, én
    pedig csak gyalogoltam a szikrázó pelyhek között, mintha
    tudtam volna, hová is pontosan… Persze, mindig megfon-
    toltan cél volt az otthonom, de közben olyan elszántan
    raktam egyik lábamat a másik elé, mint aki fejébe vette,
    kisétál ebből az átkozott világból örökre. Végül sikerült,
    valóban megteremtettem magam körül egy másik létet.
    Új munka, más helyen, érdekes emberek, másik szerető,
    és megint tudok aludni – legfeljebb a kutyával bolyongok
    előtte kicsit a szeles Duna-parton. Olyankor átnézek még
    Budára egy-egy pillanatra, ahol talán még őrzi valaki a
    korábbi vágy

  • Ubuntu – Boldogság Afrikai Módra

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    SZÉPPRÓZA
    MUNGI NGOMANE:
    UBUNTU –
    BOLDOGSÁG AFRIKAI MÓDRA
    A
    z ubuntu egy olyan életfilozófiát jelöl, ame-
    lyet mindannyian elsajátíthatunk. Hogy
    őszinte legyek, ez az egyik kedvenc szavam.
    Mindaz, amit az ubuntuval kapcsolatban
    érzek, olyan mélyen gyökerezik bennem,
    hogy még rá is tetováltattam a szót a csuklómra. Számom-
    ra ez az egyszerű kifejezés egy nagyszerű eszmét jelöl. Az
    ubuntu eredetileg a dél-afrikai filozófiából származik, és
    magába foglalja mindazt, hogy miként kellene helyesen és
    egymással békében élnünk. Akkor érezzük át leginkább,
    amikor úgy tudunk kapcsolódni másokhoz, hogy kölcsö-
    nösen megéljük egymás emberségét; amikor figyelmesen
    hallgatunk és erős érzelmi kötődést tapasztalunk meg; és
    amikor kellő méltósággal és tisztelettel tudunk viszonyul-
    ni magunkhoz és másokhoz.
    Az ubuntu mindenütt jelen van, ahol emberek összefog-
    nak egymással egy nemes célért. Napjaink zűrzavaros és
    gyakran átláthatatlannak tűnő világban az ubuntu értékei
    fontosabbak, mint valaha, hiszen ez az eszme arra tanít,
    hogy ha összetartunk, akkor közös erővel úrrá tudunk len-
    ni az ellentéteinken és a gondjainkon. Bárkik is legyünk,
    bárhol is éljünk, bármilyen kultúrába is szülessünk, az
    ubuntu a segítésünkre lehet abban, hogy harmóniában és
    békében létezzünk egymás mellett.
    Jómagam egy olyan közösségben nőttem fel, ahol már
    nagyon korán megismerkedhettem az ubuntuval. Nagy-
    apám, Desmond Tutu, a következőképpen határozta meg
    az ubuntu lén

  • Mikor híznak szemedben a csillagok

    el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok
    mikor tágulnak testedben az erek szeretkezéseink közben
    lobban szemeidre szerelmünk fénye öledben ring szerényen borostás arcom
    mikor elnyúlnak puhán a csúcs után tagjaid vérbő nedveid csorognak az égen
    s mint sárkányrepülő szállnak bennünk a nyugodt percek
    el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok
    mikor megállnak a szavak bennem s ömlik belőlem a szerelem mint Etna csúcsáról a láva
    mikor köröznek felettünk boldog órák repülnek velünk csivitelő éjek
    mikor minden pillanat mosolyodba fúródik akár zuhanás után a papírrepülők
    mikor nincs alattunk veszélyes szakadék csak hullámzó tenger
    csendes öbölben kikötött csónakok versekbe rendezett mondatok
    el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok
    mikor a botorkáló régi nappalokra fátylat terít megbocsátásod
    mikor elvéreznek éveink harcmezőin a lelkünkbe lőtt pipacsok
    csak fekszünk ájultan és az sem érdekel bennünket ragyognak- e még ránk fénylő holnapok
    Ketykó István

  • Holtomiglan-holtomiglan

    Nem akarom, hogy Isten kertjében miattam káromoljatok
    Az Ő neve hagyja el borgőzös szájatok
    Mikor fagyos földön nem fog csákánytok
    Alszik a föld, pihen
    Hagyjátok, sebet rajta ne ejtsetek
    Ne zúgjon értem rozsdás harang
    S kísérjen azt sem tudom ki, s honnan
    Keresztet vetni régen elfelejtettem
    Ostya íze szájamat sohasem érintette
    Eskűt szegett
    Esküt szegtem
    Holtomiglan
    Holtomiglan
    Urnámat keze soha ne érinthesse
    Hamvaimat ne bántsa könnyes tekintete
    Havas föld sírhanton nyomait meg ne őrizze
    Mely alatt nyugszanak szüleim, kikhez megtérek
    Kovács Zsolt