Duckhilles

Blog

  • Olybá tehetnéd

    Olybá tehetnéd
    E földet mint egy álomország
    Szétszabdalva láncaidat
    Mosolyoghatnál
    De te bedőlsz minden
    Vak dumának s a társadalom lomtalanításának
    Azután csak lesel a lesvonalról
    – pár napja itt még százezerszám voltunk
    Most meg hárman kérdezzük
    Hol marad a gól?
    Mélosz

  • Előttem jár az ősz

    Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
    ha megvénülve hangtalan sír a táj.
    Rozsdás avar fedi be a ligetet,
    hol az ős fák lombajai alatt,
    megzörren az ősz-idő.
    Fájdalmukban jajdulnak a hegyek,
    mezőkön megsárgulva, földekre borul a kalász.
    Deressé vált határban varjak kárálnak
    mert közeleg a tél.
    Szürke, ködös hajnalok elfedik
    dús rétek zöldellő bársonyát.
    Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
    ha lépteim nyomát mossa az eső.
    Kopottan a házak faláról,
    hömpölyög megáradva a folyó,
    ha sorfalat állanak,
    meghajolva, zord szélben
    feszítve, fasoron a jegenyefák,
    s széltől táncoltatott leveleket söpör
    elém az őszelő idő.
    Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
    ha pírjában sebzett arcomon,
    ráncaimban sóhajtanak a holnapok,
    fekete csuhát öltve magára
    ablakomon kopogtat a magány,
    s csend üli meg az otthon melegét,
    hol a gyertya pisla fénye ád világot,
    az időt megállítva keresem benne
    múltam válaszát.
    Bella Beáta

  • Hahó, Itt Egy Segítő Kéz!

    ”
    R
    ég szerepelt egyházi személy Fedél Nélkül cím-
    lapon. Felkérhettünk volna erre az alkalomra
    egy püspököt, idős papot vagy egy ismert vi-
    lági hívőt, minket azonban egy urbánus, hol
    megosztó, hol rajongott atya érdekelt, őt aka-
    runk megkérdezni arról, merre induljunk, amikor a gödör
    közepén csücsülve nem látjuk a kiútat. És ő jött, biciklin,
    fülig érő mosollyal, barátsággal, szeretettel. Nem kivétele-
    zett, később, amikor tovább gurult, láttuk, hogy ő Hodász
    András.
    Hét éve szenteltek pappá. Mi a jelmon-
    datod?
    „Szomjazom” (Jn 19,28) – Jézus egyik utolsó szava a
    kereszten, amit a körülötte álló emberek úgy értel-
    meztek, hogy italra szomjas, ezért szivacsot gyorsan
    ecetes vízbe mártottak és a szájához tették. Kijelen-
    tését azonban sokkal inkább lelki vonatkozásban kell
    érteni. Krisztus ránk, a velünk való találkozásra szom-
    jazik, arra, hogy igent mondjunk rá. Ugyanígy mi is,
    én is szomjazom rá.
    Míg sokan mások a vlogodra… Több tíz-
    ezres követőtábor figyeli, hogy éppen
    milyen témával foglalkozol: cölibátus,
    identitás, házasság stb. Meg kell hagyni,
    modern eszközökkel evangelizálsz.
    A modern nyelvezetnek is helye van az Egyházban.
    Miért ne nyomtathatna pólókat, készíthetne videókat
    és kezelhetne Instagram oldalt egy pap?
    Ez szokatlan!
    Nyilvánvalóan, hiszen a püspöki kar, így az Egyház
    döntéshozói apáink, nagypapáink generációjához
    tartoznak, ezért sok általuk képviselt evangelizációs
    módszer nekünk talán régimódinak tűnhet, holott
    szó sincs erről. Pusztán egyszerre kell képviselni a
    hagyományt és kiszolgálni a fiatalokat. Én az utóbbit
    tűztem zászlómra, ennek érdekében vagyok aktív az
    online felületeken, de megértem, hogy ez az idősebb
    korosztály számára furcsa. Negyven éve még alig volt
    vezetékes telefon a háztartásokban, ma legtöbbünk
    zsebében ott lapul egy okostelefon – megjegyzem –
    amire letölthetjük a Bibliát vagy a zsolozsmát is. Te-
    hát normális, ha a püspökök nem értenek minden
    modern felülethez, lassan én sem ismerem a nálam fi-
    atalabbak kommunikáci

  • Taksony Atyát Boldoggá Tették

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    Széppróza
    Gellért András, Mészi mama,
    Németh Anikó Ködmadár, Pollák László,
    Somoskői Anita
    Interjú
    Hahó, itt egy segítő kéz!
    Hodász Andrással beszélgettünk
    Kép
    Csiky, Jakab, Fábián István, Kovács Béla,
    Molnár Móni, Szamócza, Szintai Katalin
    Vers
    Alus Dozentinnen, Bella Beáta, Deli Bálint,
    Dezső Katalin, Dvorcsák Gábor,
    Gránitz Miklós, Herceg Árpád, Jóna Dávid,
    Ketykó István, Kiss-Teleki Rita, Kovács
    Zsolt, Leé József, Mélosz, Móritz Mátyás,
    Sárközi László, Spányik Miklós
    Nuszer Mirjam Johanna:
    Egy szocmunkás naplója
    Haza-találó
    Könyvajánló
    AVM
    Rejtvény
    GELLÉRT ANDRÁS:
    TAKSONY ATYÁT
    BOLDOGGÁ TETTÉK
    H
    a apámék nem visznek el megkeresztelni
    Géza atyához, aki Sebes nagyanyám emlékei
    szerint nem sajnálta a szenteltvizet tőlem,
    szóval, ha azon a vasárnapon apám temp-
    lom helyett inkább meccsre ment volna, a
    Dorog–Esztergom örök rangadóra, akkor harmincöt évvel
    később talán soha nem találkozom Taksony atyával, aki je-
    len pillanatban legalább annyira részeg, mint én.
    Fogalmam sincs, mit csináljak Taksony atyával, ezzel
    a gorillajárású, talpig bőrbe öltözött 100 kilós óriással, a
    klérus fekete bárányával, a kocsmák nehézsúlyú pankráto-
    rával.

  • Newton Álma

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    FÖLDÉNYI F. LÁSZLÓ:
    NEWTON ÁLMA
    B
    lake nagy hatása annak köszönhető, hogy radikalizmu-
    sa nem korlátozódott a társadalmi megváltásra, sem a
    költészetre vagy a festészetre, vagyis a művészetre. De
    a politikára sem, hiába reagált rá érzékenyen. Blake
    magát az emberi egzisztenciát kívánta felszabadítani,
    s ennek érdekében a teljes európai kultúrát átértékelte. Radikalizmu-
    sa Nietzsche és Freud előfutárává tette. És persze az avantgárd korai
    zászlóvivőjévé. A huszadik században Antonin Artaud osztja majd
    Blake álláspontját. Artaud André Breton hatására mélyedt el Blake
    írásaiban – azt követően, hogy 1924-ben maga is csatlakozott a szür-
    realista mozgalomhoz, amely Blake-et is az elődei közé sorolta. Később
    Georges Bataille lépett a nyomdokába, az ötvenes években őt követ-
    te Allen Ginsberg és a beatköltők generációja, majd Jim Morrison.
    A Doors együttes a nevét is – Aldous Huxley közvetítésével – Blake
    egyik sorából vette (»Ha megtisztítanák az érzékelés kapuit, minden
    olyannak jelenne meg, amilyen: végtelennek«). A maga korában szinte
    ismeretlen költő mára az angol romantika legnépszerűbb alkotója lett.
    Földényi F. László a William Blake Newton metszeté-
    ről szóló esszéjében nemcsak a nagy jelentőségű alkotás és
    hozzá kapcsolódó nyomatsorozat elemzésére vállalkozott,
    hanem a költő-festő intenzív és szövevényes mitológiájába
    is bevezeti az olvasót. Körültekintően bemutatja Blake-
    nek a maga korában is renegátnak számító világszem

  • Ja… Tényleg!

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    BUKSIKA:
    JA… TÉNYLEG!
    A
    gondolatok kavarognak a fejemben és mi-
    vel mással nem igazán szoktam beszélgetni,
    ezért magamban merengek. Azon voltam
    az utóbbi időben, hogy a negatív gondo-
    lataimat próbáljam pozitívvá változtatni
    és nyitni az emberek felé, de nem igazán megy. Meg kell
    állapítanom, hogy bizonyos időnként egészen bőbeszédű
    tudok lenni, utána jó hosszú időre bezárok. Bár sokszor
    ezt mások nem így élik meg, mert azért sosem szoktam
    annyira elbújni, hogy ne vegyenek észre.
    Vidéki nagyvárosban születtem, legalábbis nekem nagy
    volt, annak tűnt mindaddig, míg gyerekkoromban nem
    jöttünk fel a fővárosba színházi előadásra. Az ötödik kerü-
    letben voltunk a Petőfi Sándor utcában. Az előadásra már
    nem emlékszem, sőt szerintem hazafele se igazán, mert
    bennem csak a gyönyörű, felfoghatatlan, felülmúlhatat-
    lan, fényben úszó vár, a Duna és a hidak maradtak meg.
    Ekkor elhatároztam, hogy én itt fogok élni, lesz, ami lesz.
    Sikerült is!
    Szerettem Vásárhelyt is nagyon. Sok-sok barát, rokon
    él itt még ma is és időnként hazalátogatok, és nem látom
    a régi fényét, azt a varázst, amit anno adott. Szomorú
    mennyire elhanyagolt lett annak ellenére, hogy megépült
    az elővárosi vasút és összeköti a megyeszékhellyel. Tiszta
    betondzsumbuj lett a városból, a belvárosból eltűntek az
    öreg akácfák, ahol régen hűsöltünk. Maradtak a városszéli
    kis proletár házak és az óriási üresség, mert a fiatalok so-
    kan elvándoroltak. Hihetetlen, hogy a 14. században

  • Látlak Tengeribetegség ((részlet))

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    VONNÁK DIÁNA:
    LÁTLAK
    TENGERIBETEGSÉG
    (részlet)
    N
    em így képzeltük az indulást. A taxi el-
    ment, itt pedig csak egy pár semmitmon-
    dó irodaépület áll. Körülöttünk szinte
    sivatagi pusztaság, leér az autók kerekéig
    az ég, az út fölött a benzingőzben déli-
    báb remeg. Tábla, kiírás sehol. A forgalomtól a fölve-
    rődött sódernek nincs ideje leülepedni, a por megül a
    pórusainkban, a körmeink alatt. Anyáról ordít, hogy
    utálja az egészet. El se hiszem, hogy közel van a ten-
    ger, ez inkább olyan, mint a vadnyugat, mondja, aztán
    megemeli a napszemüvegét, és letörli az izzadságot az
    orrnyergéről. Mi van, undorító vagyok?, kérdezi ne-
    vetve. Makulátlan rajta minden.
    – Nyugi, mindjárt jobb lesz, biztos van légkondi.
    Legalábbis remélem.
    Ezt rossz hangsúllyal mondtam, gyanakvóan néz.
    Felpattintok egy sört, idegesít a melltartóm a hőség-
    ben. A látszat ellenére jó helyre jöttünk, itt van az
    utasfelvétel: tucatnyi ember lézeng, bőröndökkel. Éles
    nevetések csapnak fel, az utasok mustrálják egymást,
    igyekeznek helyezkedni. Nem tudni még, melyik po-
    zíció lesz a legelőnyösebb az induláskor, mindenki
    éber. Megállunk, a bejárattól pár méterre húsos, at-
    létatrikós férfiak torlaszolják el a feljárót. Sámlikon
    ülnek egy körben, azt hiszem, románul beszélnek. A
    sarkon hirtelenszőke család topog, a tinédzser lány
    barátja is velük van, fekete rasztájától alig látni az ar-
    cát, kényszeres, figyelmetlen mozdulatokkal keleszti
    a hájat a lány csípőjén, az apáva

  • Menyecske

    Nincs kapu, a kerten át megyek hozzá
    mondjuk a nevünket, én még, hogy mi járatban
    két varkocsba font haja meztelen vállára lóg
    ahogy megáll a forgótárcsás mosógép mellett.
    Zsinóron érkezik az áram a kalyibából
    a meghagyott akácos árnyékában
    szemeim fulladoznak szétázott kezein
    kislányos csípőjén, a nyakán a forradáson
    történeteket gyártok a születésére
    a zománcozott lavórban még az ágynemű dagad
    az akácokra erősített kötélen lebeg
    a mára már elszámolt idő.
    Magamban mormolom a mosónők korán halnak…
    ő alig múlt tizenhat
    még nincs fogalma róla
    hogy mutatkozott be nekem.
    Szép Borbála
    89.
    Megint öngyilkos
    lett egy csótány! Hullája
    kólámban lebeg.
    90.
    Vécé – bedobták…
    Kiszedem…Csövest
    kurvaanyázok…
    91.
    A rádióhang
    áttör a falon. Csak így
    tud elaludni.
    92.
    Diszkréten rám tört.
    Majd leestem ültömben…
    Erőlködhetek.
    93.
    Tiltott érzelmek!
    Méregfogam kihúztam.
    Inkább kihíztam…
    94.
    Kell tisztaság, rend.
    Felszólító mondatok
    a vécé ajtón.
    95.
    Küszködöm. Küzdök.
    Mások jóindulata
    tart itt e földön.
    96.
    Tartjuk magunkat.
    Diszkrét kétségbeesés
    ül az arcunkon.

  • Gyerekkor

    Mint zizegve fölborult bogarak:
    csapkodó kezeim vésik az elhagyott eget,
    fekszem a fölmagzott fűben hanyatt.
    Felhőkre írok, írom, ami még megmaradt,
    ha bármi ittmaradt abból a bámész korból.
    Vagyok a hátán, gazok közt álmodó gyerek,
    vagyok a rét, sáros folyó, vagyok a lent,
    ki álmodott odafönteket nézeget.
    Fekszem kiterítve, bárányok lépnek kezemre,
    tenyeremben sárból szakadó lepkék.
    A teremtő gömbölyödik fölnyílt szememre,
    alszik kedvesen, magyarázattá felejtett emlék.
    Pók szövi bábbá az időkben forgó bogarat.
    Lehetnék, aki vagyok. Aki mindvégig ittmaradt.
    Fábián István

  • Valaki alszik

    Gumiból készül a legújabb törvény
    Magába szippant a gyalázat-örvény
    Pőre az ország, retkes a lába
    Gyalog járatják iskolába
    Acélból épül a legújabb börtön
    Nem akad párja kerek e földön
    Messzire csorog kínjaid vére
    Emberhúst eszünk végül ebédre
    Csalásból készül a legújabb fáklya
    Sötét fényt áraszt látó világba
    Forró a mákony, hatásos méreg
    Elhiszed még, hogy magadtól kéred
    Jelenből készül a vágyott holnap
    Ostobaságért fiak lakolnak
    Tétlenül fekszünk vetetlen ágyra
    Virágot szórunk bűzös mocsárba
    Hajnalban épül a legújabb fegyver
    Valaki alszik, valaki felkel
    Haragod kútja képtelen mély
    Magad leszel a végső esély
    Székely-Máté László