Blog

  • Száncsengő

    Száncsengő helyett
    a covid hangja cseng.
    A melegség mi elönt,
    nem a szeretett.
    A pandémia egyik
    tünete ez.
    Már szagokat sem érzek,
    a munkám során ezt,
    áldásként élem meg.
    Hisz ebből kifolyólag
    a hallásom s látásom kifinomultabb lett.
    Most fűtés se kell,
    a számla legalább kevesebb lesz.
    A munkám úgyis elvesztettem,
    Viktor bácsi ad lehetőséget.
    Csomagoljunk teszteket vagy
    álljunk be, hisz kevés az ember.
    Vállalkozásba nem kezdek, hisz
    az adó alól csak akkor mentesülhetek,
    ha van bevételem.
    Sírnak a gyerekek, éhesek.
    Mit tegyek, lopjak, csaljak, hazudjak?
    Szeretnék utat mutatni gyermekeimnek,
    viszont ha ezt teszem, mártírként elveszek
    s ők üres pocakkal mennek el.
    Kica

  • Ünnepvárás 2017

    Szenográdi Rékának szeretettel
    hová szaladsz
    hiszen tél van
    szelíd tél van
    most kezdődött még csak advent
    karácsonyunk lassan-lassan közeleg
    a szél hideg
    a lég jeges
    lágy hópihe
    hull lágy hópihére szorgalmasan
    kint is bent is sírnak lemészárolt fenyőgallyak
    ül valahol
    egy barlangban
    holt fáradttan
    egy vén beteg hajléktalan
    reszket fázik sírva gondol a Jézuskára
    jaj de régen
    volt az kérem
    hogy gyerekként
    hallgatta amit anyja mesélt
    kis szobában duruzsoló kályha mellett
    szeretetről
    és ünnepről
    jó szándékról
    karácsonyi szép álmokról
    jólétről és karácsonyi boldogságról
    Pollák László

  • Karácsony este

    Karácsony este, fények tüzek estje,
    millió apró láng lobban föl repesve.
    Apró csillagok kiragyognak, élnek,
    fényt adva ez örök sugaras éjnek.
    Fölragyog ekkor a könnyes szem is,
    szeretet lángja gyúl a szívben is.
    Mert ez estén nem lehet, csak szeretni,
    és mindenkinek örömet szerezni.
    A szeretet lángja fölér a nagy égig,
    újév küszöbén elér az újévig.
    E földgolyón mindenhová elérnek,
    s beragyogják a most induló évet.
    Fazekas István
    Reno: Karácsony

  • Esték

    Karácsony este van.
    A kinti félhomály beszűrődik az ablakon,
    megvilágítja a még csupasz fenyőt az asztalon.
    Díszeket válogatva fel-fel villan
    gyerekkorom egy-egy karácsonya.
    Amikor még volt család,
    testvér, apa és anya,
    szegényes, de feledhetetlen
    karácsonyi vacsora,
    hóhullás közben esti séta,
    /akkor még voltak telek/,
    boldog voltam, mint minden gyerek.
    Ekkor kaptam meg első könyvemet,
    melynek illatát még ma is érzem,
    mert fel tudom idézni,
    és az időkön túl
    bele is tudok nézni.
    Oláh István

  • Minden olvasástól jobb lesz

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    „MINDEN OLVASÁSTÓL
    JOBB LESZ”
    Vámos Miklóssal, aki kritikusai szerint a XX. század egyik leg-
    jelentősebb magyar írója, abban a házban beszélgettünk, amely
    főszereplője az író legutóbbi nagyregényének a Dunapestnek.
    Hogyan lett ez a ház a regény főszereplője?
    Amikor először beléptem a házba, nagyon meglepődtem,
    mert az egész olyan volt, mintha Berlinben járnék. 1979-
    ben költöztem ide az akkori családommal. Egy idős házas-
    pár akart külön költözni a lányától. Az idős szülők alkarján
    tetovált számokat vettem észre, ilyet még soha nem láttam,
    de rögtön kitaláltam, hogy ezek auschwitzi számok. Arra
    gondoltam, hogy ez egy regény. De soha nem írtam meg.
    Rejtélyes dolog, hogy végül mit ír meg az ember. Múlt az
    idő, a lakást kinőttük, de elköltözés helyett vettem egy
    egyszobás lakást, dolgozó szobának, ugyanebben a házban.
    Az idő tovább telt, már nem itt lakom, de a dolgozóm
    megmaradt. Tudomásomra jutott, hogy a ház tervezője
    Hofstätter Béla is itt lakott ebben a házban, méghozzá az
    én egyszobás lakásom része volt az ő lakásának. A nyilasok
    a tervezőt itt lőtték bele a Dunába a rakpartról. A pillanat,
    amikor a fő műve közelében megölik, az olyan drámai és
    erős, hogy éreztem, ebből regényt kell írnom.
    Abban az időben a háznak több híres lakója
    is volt, akik szerepelnek is a regényben, pél-
    dául Szép Ernő, Hatvany Lajos.
    Igen, de ez nem befolyásolta a regény keletkezését. Ami-
    kor anyaggyűjtésbe fogtam, felfigyeltem rá, hogy ezek a
    nagy írók itt éltek, gondoltam, őket is belevonom.
    Miért érezte úgy, hogy foglalkoznia kell a
    múlttal?
    Az én világnézetem szerint se jövő, se múlt nincs. Egy
    hosszú, mindkét irányban végtelen jelenidő van. Ebből a
    szempontból teljesen mindegy, hogy eme végtelen tengely
    melyik pontjáról szemléljük az egészet

  • Karácsony

    December napjai közé
    belopódzott a Karácsony,
    s mint lélekbe mart szorongás,
    vacog a képzelt kalácson.
    Fogadkozunk nyakra-főre
    – ölelni, szeretni szokás.
    Gazdag látvánnyal tornyosul
    a pénzben mért gondoskodás.
    Meghitt ünnepi zenére
    angyalok járják a táncot.
    Könnyű libbenésük sejtet
    ártatlan, szelíd világot,
    de csillagszóró szikrák közt
    felzokog a hiány hangja.
    Kiszakadó sóhajunkat
    se fény, se szó nem takarja.

  • A Háborúnak Vége

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    DOUGLAS STUART:
    SHUGGIE BAIN
    G
    lasgow-nak leáldozott: a bányák és gyárak bezár-
    tak, az iparváros munka nélkül maradt. Shuggie
    Bain a 80-as évek Skóciájának kegyetlen, feszült-
    ségekkel terhelt világába születik, a külvárosok
    és a bányásztelepek tehetetlenséggel, durvaság-
    gal és alkoholizmussal teli valóságába.
    Douglas Stuart önéletrajzi regénye keresetlen szavakkal,
    kérlelhetetlen pontossággal és rengeteg szeretettel kíséri végig
    Shuggie életét a kamaszkor végéig. A kiközösített, meleg kisfiú
    és a büszke, törékeny alkoholista anya kálváriája felejthetetlen
    tisztelgés egy magára hagyott város és egy derékba tört élet mél-
    tósága előtt.
    „Nem lehetett hasznát venni a matekleckénél, és bizonyos napokon
    az ember inkább éhen halt, mint hogy megegye a főztjét, de ahogy
    Shuggie ránézett, megértette, hogy az anyja miben különleges: a
    sminkjével meg a frizurájával mindennap kimászik a sírjából, és ma-
    gasba emeli a fejét. Amikor megszégyenítette magát az ivással, másnap
    fölkelt, felvette legszebb kabátját, és szembenézett a világgal. Amikor
    üres volt a hasa, és a gyerekei éhesek voltak, megfésülködött, és elérte,
    hogy a világ az ellenkezőjét gondolja.”
    „Douglas Stuart olyasmit adott Glasgow-nak, mint James Joyce
    Dublinnak. Minden városnak szüksége van egy olyan könyvre, mint
    a Shuggie Bain. A leírások annyira valószerűek, hogy szinte megcsap-
    ja az olvasót a kocsmafüst és a sült krumpli zsírszaga, hallja a helyi
    nyelv dallamát. Stuart

  • Shuggie Bain

    . A leírások annyira valószerűek, hogy szinte megcsap-
    ja az olvasót a kocsmafüst és a sült krumpli zsírszaga, hallja a helyi
    nyelv dallamát. Stuart az általa jól ismert nyomorúságos világ zugai-
    ban is rátalál a szépségre, mely makacsul túlél a körülmények dacára.”
    Eliza Gearty, Jacobin
    „Bensőséges, empatikus, magával ragadó történet függőségről, ba-
    rátságról és szeretetről.”
    A Booker-díj bírái
    „A sivár otthon, a szétszabdalt, fertőzött táj, az iskolai bántalmazás
    és az emberi gonoszság Agnes és Shuggie nyomorúságos hétköznapjai-
    nak velejárói. De Stuart gyengéd, biztos kezű ábrázolása nyilvánvaló-
    vá teszi, hogy anya és fia minden esendőségük ellenére sem áldozatok.”
    Colm Tóibín, Bookforum
    Douglas Stuart skót-amerikai
    író. Glasgow-ban született és nőtt
    föl munkásosztálybeli családban.
    A londoni Royal College of Ar-
    ton diplomázott divattervezőként,
    első könyve, a Shuggie Bain meg-
    jelenéséig a divatszakmában dol-
    gozott. 2000 óta New Yorkban él.
    ÖTVÖS-NÉMETH EDIT:
    A HÁBORÚNAK VÉGE
    V
    olt ugye szó egy kislányról, a Kék bicikli c.
    írásban. Ennek a kislánynak kellett lennie egy
    anyukájának. Az anyuka is volt egyszer kis-
    lány.
    Most a kislány anyukájának a kislánykorából
    való történetet fogok elmesélni.
    1945-öt írtunk, a háborúnak lassan vége lett. Sovány,
    szürke ló húzta kocsi nehezen haladt. Egy férfii ült a bakon
    a nagypapám. Felesége tolta utána biciklit. Csomagtartó-
    ján két gyerek ült anyukám hátul, előtte az öccse. Szorosan
    ölelte, nehogy lehessen a kisfiú.
    Hallomásból t

  • PM-hez

    Haiku-lánc
    9-16.
    Sárközi László

  • a holdról is…

    a holdról is
    jön egy kis
    fény
    a szívben
    remélem
    él még remény
    mondogatom
    mormolgatom
    árnyékot csak
    a fény szülhet
    magamfajta
    csak megfeszülhet
    nem bánom a sötétséget
    álmot hozhat
    nekem szépet
    Szamócza
    9.
    Ha seggbe kúrnál
    kiszeretnék belőled.
    Bár… Kötve hiszem!
    10.
    Olykor a vágyam
    csak egy harmatos álom
    gyűrt lepedőmön.
    11.
    Mi hoz össze két
    embert? Bokros gond? Vad vágy??
    Különbözőség???
    12.
    Vágyva nézlek: egy
    gyönyörű, igazi nő!
    Látom az embert?
    13.
    Ha látlak – mindig
    lekötsz… Bárcsak ne lennél
    vonzó, gyönyörű!
    14.
    Miért érzed azt
    hogy törődnöd kell velem?
    Menj! Vagy jegelj le…
    15.
    Érzésem tiltott!
    S foglalkoznod kell vele?
    Mi a fenéért?
    16.
    Online óránkon
    csak az arcodat látom!
    Többet nem. Sajnos.