Duckhilles

Category: Lapszámok

A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.

  • Zerkó – Attila Törpéje (részlet)

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    SZÉPPRÓZA
    CSERNA-SZABÓ ANDRÁS :
    ZERKÓ – ATTILA TÖRPÉJE
    részlet
    Na ide figyeljetek, ciprióta faszikáim! Most már tényleg
    hagyjátok abba a nyüstölésemet. Elegem van! Szálljatok
    le rólam végleg. Szeretném csöndben, nyugalomban, a
    naplementében gyönyörködve eltölteni az estémet. Fá-
    radt vagyok. Egész délelőtt halásztam. Aztán vittem halat,
    kagylót, rákot és polipot Püdeusz feleségének. Éheznek a
    gyermekei, a drágalátos férje meg egész nap csak hümmög
    a narancsligetben. A halrohasztó kádjaimat is le kellett
    csapolnom. Kurvára kivagyok! Már csak azt várom, hogy
    Ambrosziosz a vörös parázs fölé helyezze háromágú nyár-
    sait. Vacsorázni szeretnék. Egy kis korianderes bárányra
    vágyom. Meg némi borra. Esetleg néhány parti tavlira.
    Semmi kedvem hajnalig ugatni, rojtosra pofázni a lepény-
    lesőmet.
    Csak nem nyughattok?
    Miért szívjátok a vérem?
    Ja, hogy addig fizetnétek nekem a bort, amíg a történe-
    tem végére nem érek?
    Ezt az ajánlatot már mérlegelés tárgyává kell tennem…
    Na, jó, nem bánom, ha hoztok egy kancsó rendes bort,
    akkor elmesélem.
    Melyikből, melyikből?
    Hát az Ikarionból. Mi másból? Csakis abból. És vigyáz-
    zatok, mert rohadtul észre fogom ám venni, ha valami fos
    lőrével akartok itatni. Kitelik tőletek… Ravasz egy bagázs
    vagytok, de én sem most jöttem ám le a történelem falvé-
    dőjéről! Mindannyian tudjuk, hogy bort és parfümöt ké-
    szíteni ti tanítottátok meg a görögöket. Aztán a görögök
    a rómaiakat. A rómaiak a gallokat, és így továb

  • A Király Halála

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    ESES:
    A KIRÁLY HALÁLA
    P
    oros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kó-
    boroltam a szeméttel teli, koszos és sivár be-
    tonutcákon.
    Időnként felbukkant egy-két undorító rág-
    csáló és ideges cincogással futkározott élelem
    után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántot-
    tam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,
    hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgy-
    sem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom,
    talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban!
    Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba.
    Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy
    nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult
    a szemem elé. Egy valószínűleg nőstény macska, felcsapott
    farokkal rohant körbe-körbe a téren és utána vágtatott két
    üveges szemű, duzzadó erejű kandúr! Földbegyökerezett
    lábakkal bámultam ezt a fenséges balettet. Hirtelen meg-
    merevedett a nőstény macska és a két kandúr megkezd-
    te az eszeveszett, fülszaggató nászdalát. Nekem úgy tűnt,
    mintha nem vettek volna egymásról tudomást.
    Már éppen kezdtem volna csodálkozni, amikor – mint-
    egy varázsütésre – szembe fordultak egymással. Mindkét
    kandúr szeméről egy pillanat alatt hullott le a hályog.
    Most tudtam csak igazán megfigyelni őket. Az egyik ha-
    talmas, szinte kutya nagyságú, sok harcban edződött és
    izmosodott vörös kandúr volt.
    Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte el-
    tűnt eme harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehe-
    tett k

  • Epreskerti Ernő És A 7/B.

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    ESES:
    A KIRÁLY HALÁLA
    P
    oros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kó-
    boroltam a szeméttel teli, koszos és sivár be-
    tonutcákon.
    Időnként felbukkant egy-két undorító rág-
    csáló és ideges cincogással futkározott élelem
    után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántot-
    tam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,
    hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgy-
    sem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom,
    talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban!
    Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba.
    Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy
    nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult
    a szemem elé. Egy valószínűleg nőstény macska, felcsapott
    farokkal rohant körbe-körbe a téren és utána vágtatott két
    üveges szemű, duzzadó erejű kandúr! Földbegyökerezett
    lábakkal bámultam ezt a fenséges balettet. Hirtelen meg-
    merevedett a nőstény macska és a két kandúr megkezd-
    te az eszeveszett, fülszaggató nászdalát. Nekem úgy tűnt,
    mintha nem vettek volna egymásról tudomást.
    Már éppen kezdtem volna csodálkozni, amikor – mint-
    egy varázsütésre – szembe fordultak egymással. Mindkét
    kandúr szeméről egy pillanat alatt hullott le a hályog.
    Most tudtam csak igazán megfigyelni őket. Az egyik ha-
    talmas, szinte kutya nagyságú, sok harcban edződött és
    izmosodott vörös kandúr volt.
    Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte el-
    tűnt eme harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehe-
    tett k

  • Közöny

    Leszállt az est. Kapu nyikordult.
    A sarkon a koldus éppen befordult.
    Kezében koszos szatyor, lábánál vézna eb.
    Botorkáltak a semmibe, komótos csendesen.
    Három kamasz, még nem láttak sok tavaszt,
    – de a szőlő levét már nem frissítőnek itták –
    gajdolt, üvöltözött. A kukákat félrerúgták.
    Nem tudták, hány nap van benne rejtve.
    Mennyi kincs. Mennyei falatok,
    penészes kifli, száraz szalámivég.
    A tegnapi nincs, ami ma lehetne sovány vacsora.
    A csekély esély a talán holnapra.
    Nélkülük de könnyen itt a vég.
    Ez a szerencsétlen már régen nem kért.
    A három suhancnak gyötrő éhségtől
    még nem sajgott a gyomra.
    Könyékig sem nyúltak volna soha ilyen mocsokba.
    Nem érezték még, az az egy falat, lehet,
    életükben pár nap kínt, vagy hosszabb
    gyötrő szenvedést jelent.
    Nekik mindez nem volt más csak undorító szemét,
    mint koldus meg kutyája. Bár tőlük enni egyik sem kért.
    Mégis körbekapták őket, s röhögve nagyokat,
    véresre verték a szerencsétlent.
    Csak úgy roppant a koponya.
    Az ebét sem kímélték, – az ilyen hogyan is tudná –.
    Nagyokat rúgtak belé addig, míg megunták.
    Majd a görcsbe rándult testeket leköpve továbbálltak.
    A kapun – nem is olyan messze – halkan
    ráfordították a zárat.
    Bara Anna

  • A semmi falai közt

    A semmi falaim közt őrlődöm;
    a semmi falai közt gyötrődöm.
    Verset írnak rólam! – ujjong a semmi,
    – két perc hírnév kijár, s az nem semmi!
    A semmi hangja szól fülembe,
    semmitmondó szép ütembe’.
    A semmim falai közt múzsám semmi,
    ezen a helyen a nevem is csak ennyi.
    Ne is próbálj meg valaki lenni,
    megtöri lelkedet hamar a semmi.
    Két betű, négy szám: a neved itt ennyi,
    lelked, ha volt: kifakult semmi.
    Szamócza

  • Angyalokkal

    Halovány képek suhannak át az éjeken.
    Álom, vagy egykor volt valóság? – kérdezem.
    Bőrömhöz simul a paplan alatti sötét,
    s míg verejtékbe gyűjtöm fájdalmam könnyét,
    átölelnek kedves, cikázó éji árnyak.
    Csöndemre láthatatlan angyalok vigyáznak.
    Arany-Tóth Katalin

  • Március

    Millió picinyke hógolyó
    Tavaszi ajándék
    Keringőznek vidáman
    Csodás ez a játék
    A földre érve pattannak
    Mert kemények ám nagyon
    Aztán gyorsan eltűnnek
    A szívtelen betonon
    Spányik Miklós

  • az álomban

    hamutartó volt a világ tele elnyomott
    csikkel Isten kétségbeesetten
    próbálta a dekkeket újragyújtani
    olyan volt az arca mint azoknak akik
    beleőrültek abba hogy képtelenek
    feladni olyan volt az arca mint az orvosé
    aki órákig végzi még a szívmasszázst
    pedig már az első percben is
    tudta hogy a fiú halott
    Sági Ferenc

  • Elmúlás

    Ó jaj, ha ifjúságod eltűnt nyomtalan,
    szépség, erő, egészség – minden odavan.
    Fehér hajad mára már hamvas szürke lett,
    és nem látod naponta kedves gyermeked!
    Ó jaj, hogy nem ég szemedben a régi tűz,
    melyről hitted, hogy minden gondot tova űz;
    nem várod a következő szülinapod,
    reméled, hogy megéred még a holnapot.
    Ó jaj, ha egyszer majd vége lesz a vágynak,
    és a csinos nők nem fordulnak utánad!
    A buszon a lányok átadják a helyet
    a vénembernek – akit nagyon szeretek…
    Ha a szíved enyém volna,
    minden ének rólad szólna,
    és ha a nap veled kelne,
    minden perc boldogabb lenne!
    Németh Anikó Ködmadár

  • virágzás az arcon

    öltözz kéjjel-tákolt szerelembe
    amíg a sötét esték összeérnek
    fél marék tisztelet a kezembe
    – és gyászos virágai a télnek
    emberfejem vétkeidre hajtom
    mert küzdeni nem tudok csak hinni
    sosem volt szemérmes az arcom
    csak képzeletben tudlak téged szidni
    villámaid szólítgatják sorsom
    zengő sivatag amit ma is féltek
    rátelepült de elbírja a csontom
    szemfényvesztésről később beszélek
    a vad szerelemnek vége nincsen
    ajzott éjszakában lettem gazdag
    hol tüzet fogott száraz kincsem
    – és tüskéit nevelem a gaznak
    belefekszem a semmi tengerébe
    ahol mécsvilág virágzás verem
    mert én vagyok a gének felelőse
    és szóbeszéd gyalázza tengerem
    a szerelem zsivány módra házal
    – új forrást szomszédol a lélek
    csak a forma terjedése rád vall
    mint ki régről itt maradt végleg
    Ambrus József