Duckhilles

Category: Lapszámok

A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.

  • A semmi falai közt

    A semmi falaim közt őrlődöm;
    a semmi falai közt gyötrődöm.
    Verset írnak rólam! – ujjong a semmi,
    – két perc hírnév kijár, s az nem semmi!
    A semmi hangja szól fülembe,
    semmitmondó szép ütembe’.
    A semmim falai közt múzsám semmi,
    ezen a helyen a nevem is csak ennyi.
    Ne is próbálj meg valaki lenni,
    megtöri lelkedet hamar a semmi.
    Két betű, négy szám: a neved itt ennyi,
    lelked, ha volt: kifakult semmi.
    Szamócza

  • Angyalokkal

    Halovány képek suhannak át az éjeken.
    Álom, vagy egykor volt valóság? – kérdezem.
    Bőrömhöz simul a paplan alatti sötét,
    s míg verejtékbe gyűjtöm fájdalmam könnyét,
    átölelnek kedves, cikázó éji árnyak.
    Csöndemre láthatatlan angyalok vigyáznak.
    Arany-Tóth Katalin

  • Március

    Millió picinyke hógolyó
    Tavaszi ajándék
    Keringőznek vidáman
    Csodás ez a játék
    A földre érve pattannak
    Mert kemények ám nagyon
    Aztán gyorsan eltűnnek
    A szívtelen betonon
    Spányik Miklós

  • az álomban

    hamutartó volt a világ tele elnyomott
    csikkel Isten kétségbeesetten
    próbálta a dekkeket újragyújtani
    olyan volt az arca mint azoknak akik
    beleőrültek abba hogy képtelenek
    feladni olyan volt az arca mint az orvosé
    aki órákig végzi még a szívmasszázst
    pedig már az első percben is
    tudta hogy a fiú halott
    Sági Ferenc

  • Álom

    egyenlő naturalizmus?
    A félálom mind egyenlő? Nem tudom. Csak azt, hogy egy-
    szer elmúlik az az idő, mikor az ember magának teremti a
    neki tetsző szituációkat, és elkapja az örvény. A nagy ren-
    dező. Vajon mindenki énjét kiszívja? Biztosan van megol-
    dás a legyőzésére?
    Hiszen az ember olyan, hogy egész életében a nagy csap-
    dán dolgozik, miközben szétmarcangolja a mindent le-
    bontó idő…
    2022. január, második díj
    Mindenkinek legyen otthona!
    www.menhely.hu

  • Fél Négy /Fél Hét /Félelem És Reszketés Nagyhályogon

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    SZÉPPRÓZA
    CSERNA-SZABÓ ANDRÁS :
    FÉL NÉGY /FÉL HÉT /FÉLELEM ÉS
    RESZKETÉS NAGYHÁLYOGON
    KÜKLOPSZHASÚ & MÁKKIRÁLYNŐ
    Ez novella. Nem vers, nem parasztkolbász. Pamutzokni
    sem. Főleg nem az élet. Se édes, se betyár. Se kurva. Sem-
    milyen, na.
    Ráadásul ez a novella sehogy se akar novella lenni. Nem
    képes kibékülni a sorsával. Nem érzi jól magát a bőrében.
    Bevallom, ebben én is ludasnak érzem magam.
    Nem novella szeretne lenni, inkább francia film. Ez a vá-
    gya szegénynek. Szeretne jó színészeket. Lambert vagy a
    kis Depardieu, még nem tudja biztosan. A nő meg legyen
    a Binoche vagy a Marceau. Legyen nagy szerelem, erre vá-
    gyik a novellám szíve. Legyenek hosszú csókok, sok nyál.
    Pornó az ne, csak érzéki ágyjelenetek, de paplannal. Férfi-
    nak legyen sárga Citroënje, nőnek padlásszobája a Szajna
    mentén. Kell neki autós üldözés, gyertyafényes vacsora,
    némi lövöldözés, pár nagy pofon. Szaladgálás pipacsos ré-
    ten, hempergőzés, szóljon alatta halkan francia poprock,
    de nonstop. Happy end is kellene neki, meg egy barát, a
    férfi barátja, ki bölcs, s így végig bölcseket mond. Hogy az
    is értse a filmet, aki nem érti.
    Ezt szeretné a novellám.
    Mit tudok neki nyújtani én?
    Hát férfit igen, de az nem a Lambert. Még csak nem is
    hasonlít rá. A neve: Küklopszhasú. Pocakja akár Mikszáth
    Kálmáné. Közepén hasagombja: küklopszszem. Régen lát-
    ta már a farkát, akkor is tükörben. Harminchárom éves,
    dús szakállú, antikváriumi eladó.
    Mit tudok adni még?
    Nőt is, de

  • Egymást Segítve És Építve

    4
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    „EGYMÁST SEGÍTVE
    ÉS ÉPÍTVE”
    Duda Éva rendező, koreográfus, csodálatos művész és remek szer-
    vező. Pályájának húsz évéről, terveiről, és felelősségteljes társadal-
    mi szerepéről is beszélgettünk.
    Több mint 20 éve vagy már a pályán. Tudnál
    mérföldköveket említeni, amik meghatározó-
    ak voltak?
    A főiskola elvégzése után két irányba indultam el, és mind-
    kettőn ma is haladok. Az egyik a kísérletező út, saját, önálló
    művek létrehozásával. 2003-ban volt az első saját rendezésű,
    Bolyongó című előadásom, a Kis Herceg inspirációjára. Ez
    a produkció és a Faun, amelyet az Egy Faun délutánja című
    műből írtam át, adaptációk voltak, de az összes többi dara-
    bom saját szerzemény. Még fiatal koromban kezdtem el önál-
    ló útra térni, megkeresni a forrásokat ahhoz, hogy szabadon,
    függetlenül tudjak dolgozni, azaz táncelőadásokat létrehozni
    nem szórakoztató, hanem művészi célokkal.
    Ezzel párhuzamosan egy másik vonalon is elindultam,
    közreműködve nagylétszámú színházi produkciók, musical-
    ek, operák, zenés előadások megkoreografálásában. Ilyenkor
    felkérésekre dolgozom és alkalmazkodnom kell ugyan, mégis
    felhőtlen érzés, hogy nem mindenért, csak a saját munká-
    mért vagyok felelős, ami felszabadító. A másik oldalon, ahol
    én vagyok egy produkció életrehívója, gyújtópontja, és gya-
    korlatilag a producere is, ott a kezdetektől én viszem végig a
    folyamatokat és ezáltal jóval nagyobb felelősség hárul rám.
    Mindkét verzióban otthon érzem magam, de másképp élem
    meg.
    Fontos mérföldkő volt az életemben, amikor 22 éves korom-
    ban Kerényi Miklós Gábor, aki akkor az Operaház főrendezője
    volt, elhívott, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokon, az egyik
    operájához készítsek koreográfiát. Ez óriási dolog volt, senki
    ilyen fiatalon ott nem rúgott még labdába és onnantól még
    sok-sok éven keresztül sok ezer ember látta ott a munkáimat,
    ráadásul hazai pályán, mivel eredendően szegedi vagyok.
    Miután végeztem a tanulmányaimmal Budapesten, nagyon
    jó alkotói kapcsolat alak

  • Hirtelen Halál

    .
    A hivatalnok maga elé motyogja:
    – Fene ezekbe a nyelvőrökbe, már minden hülyeséget
    hagynak anyakönyvezni? Szóval mi járatban van?
    – Sztrókot hoztam magának.
    – De viccesnek tetszik lenni, naponta nem egy olyan
    ügyfelem van, aki lábon hordta ki az agyhalált. Aztán in-
    nen simán hazamennek. Találjon ki valami jobbat!
    – Nem hallott még olyat – kérdi a kaszás –, hogy valakit
    elragadott a Halál?
    – De, és mit akar evvel mondani? Addig is ott a fertőt-
    lenítő, mossa már meg vele a kezét! Az jó ragadozás ellen.
    Mondja már meg, ki küldte ide, hogy engem boldogítson?
    – A főnököm, Kharon.
    – Na persze, tudhattam volna, görög utazási iroda. Ro-
    mantikus ladikozás a Sztüx túlsó partjára. Apartman, all
    inclusive, ingyenes foglalás, szerződés apróbetűs rész nél-
    kül.
    – De kérem! – szól sértődötten a fordított maszkos.
    – Nincs semmi „de kérem”, fogja a kapáját, bocsánat ka-
    száját, a prospektusait meg kifele menet dobja be a posta-
    ládába!
    SZÉPPRÓZA
    Jakab munkája

  • – kivágott–

    bolondok vagyunk
    józan őrültek
    zöldülő szigeten
    megvár a nyár
    vakondok, patkányok
    angyalok szültek
    szabadulhatsz
    mint öreg szamár
    semmivé választott
    könnyű kísértés
    kivágott bokorra
    ültetett rét
    így legyél barátom
    könnyebb a nappal
    habarcsot borítok
    holnap eléd
    szemtelen sátorban
    kihűlve dalol
    megvádol ezeregy
    nászéjszakád
    tévedhet, trónolhat
    kétes bíróság
    önmagát emésztő
    ártatlan vád
    kalandot űzöl
    dallamot dúdolsz
    fakuló bakancsod
    holnapig kell
    megvárom, amíg
    a vécében úszol
    addig a kislány…
    …addig a kislány nem alszik el
    Székely-Máté László

  • Nudli

    .
    – Hogyhogy megkerült, mi az, hogy megkerült, talán el
    volt veszve?!
    – De el ám, bizony. Tudod, úgy három hete az a rövid
    agyú menyem kivitte az unokámat meg a szomszédék kis-
    lányát a Kamaraerdőbe sétálni, rügyező fákat nézegetni,
    és hóvirágot keresni. Nudli is velük volt. Legalábbis kez-
    detben. Aztán az a bohókás kis kutya egyszer csak eltűnt,
    valahova elcsavargott. Bözsi mindenesetre ezt állította.
    Orsika, az én drága csillagom, aranyvirágszálam, csak itt-
    hon vette észbe, hogy nincs meg a Nudli. Szörnyen elkese-
    redett, zokogott, rítt keservesen.
    – Hááát, Terikém, én ezt sehogy sem tudom megérte-
    ni. Hogy a fenébe lehet elveszíteni egy kutyust! Talán a ti
    Bözsikétek is telefonfüggő? Állandóan a telcsijét bökdösi?
    – Sajnos igen. Már legalább ezerszer odaégette a vacso-
    rát, mert nem a kajára, hanem a telefonra figyelt. Nem is
    engedem többé főzni, kitiltottam a konyhából. Holt ziher,
    hogy még ott, az erdőben is butította őt az a fránya okos
    telefon, ezért veszett el szegény Nudli.
    – De most megkerült, úgy-e?
    – Szerencsére, igen.
    – Hazatalált?
    – Á, nem. A fiam csinált egy hirdetést száz példányban,
    rajta a Nudliról készült kép, meg, hogy ötéves kis gazdája
    sóvárogva várja haza, satöbbi, és kiragasztgatta a kerület
    forgalmas helyein. Tegnap aztán felhívott bennünket egy
    pasas. Ő hozta vissza.
    – Na, hál istennek. Látod, vannak még rendes emberek
    a világon.
    – Pénzért néha még rendeseknek is hajlandóak lenni az
    emberek.
    – Pénzért, mi az, hogy pénzért?
    – Elmondom. Tegnap felhív