Category: Lapszámok

öltözz kéjjel-tákolt szerelembe
amíg a sötét esték összeérnek
fél marék tisztelet a kezembe
– és gyászos virágai a télnek
emberfejem vétkeidre hajtom
mert küzdeni nem tudok csak hinni
sosem volt szemérmes az arcom
csak képzeletben tudlak téged szidni
villámaid szólítgatják sorsom
zengő sivatag amit ma is féltek
rátelepült de elbírja a csontom
szemfényvesztésről később beszélek
a vad szerelemnek vége nincsen
ajzott éjszakában lettem gazdag
hol tüzet fogott száraz kincsem
– és tüskéit nevelem a gaznak
belefekszem a semmi tengerébe
ahol mécsvilág virágzás verem
mert én vagyok a gének felelőse
és szóbeszéd gyalázza tengerem
a szerelem zsivány módra házal
– új forrást szomszédol a lélek
csak a forma terjedése rád vall
mint ki régről itt maradt végleg
Ambrus József

Bűnöm van,
bűnöm nagy,
nem szerethetlek
úgy, ahogy vagy.
Nem szerethetlek,
mert nem engeded,
nem engeded
magad szeretni,
holott tudod,
a szeretetet nem
kell bennem keresni.
Bűnöm van,
bűnöm nagy,
akaratod ellenére
szeretlek, ahogy vagy.
Urbán-Szabó Béla
Glonczi Zsanett munkája

szonettciklus PM-hez
I-XV.

a gázlámpák gyújtogatója unottan bámulja a szerelmeseket engem és téged macskakövek az esőben kipp kopp
nyolcat ütött már az óra térjetek hát nyugovóra végre befordul az öreg a sarkon megcsókolom a szád a nyakad a
melled de sajnos nincs folytatás a házmester nem enged be minket hiába könyörgünk no lóvé no entry beülünk a
sarki kiskocsmába booze & chow kein sex nur emoció othello vagy yago mindenesetre te meghalsz drága egyetlen
desdemonám lelkünk össze testünk szét marad az eső a macskakő a gázlámpa a hideg balti-tengeri szél mellbim-
bód duzzad péniszem dettó kéne egy kecó kár hogy nem vettem fel hitelt padon parkban mégsem járja csöves
szerelem csöves filozófia csöves az egész élet bankár bardo credit cardunk reinkarnációja késik tán nem is evilági
a lelkedet még ma éjjel elkérik tetőled bizonyos hatalmak éjszakai hullámok zaja kő reped sirály hallal álmodik
költő veled te lett balti lány szeress szeretlek fizess fizetlek borra valló borravaló teára sörre pezsgőre booze vagy
csók french kiss & 69 felhőből üzen a lélek kikötő kalandja nem ér véget kürtöl a hajó szép lány deli legény könyv
lapján nyújtózik holdas vecsernye harangja sunyin lapul dictionary is over…
frufru fromage fondue

Ezt a világot, ha tehetném,
egy liberóba kötözném,
hogy szaga ne legyen a létnek
s ganaja az erőltetésnek.
Nagy Gusztáv
Csiky munkája

Hogyha egyszer majd
Rám süt a nap
Akkor én leszek az
Akit elkerül a vad
Minden vad dolog
Mi történik velem
Kimásznék én
De túl mély a verem
Beleestem és itt
Nincsen fény
Eltávolodott
Minden kéz
De bízom benne hogy
Lesz aki kiszed
És azt fogja mondani
Megmentett a hited
Pap László

Mély csendeket őrzök magamban.
Testekét,
Üvöltést,
Ahogy a srác felgyújtja a kezét.
Az erdő mélységét,
Némán befogadva összerogyásomat
Árulások húsbavágó terhe alatt.
Egy-egy megvető pillantás pengéje,
Ahogy fagyosan fordul el tőled a kedves.
Júdáscsókok korcsa, én,
Megfeszítem magam a közönynek.
De talán, ha értelme lett volna…
Csend van,
Némán fogja a kezem.
Más voltam, más lettem.
Ádám Orsolya Mária
2021. december, első díj

tél hókupac
vagy semmi és fekete sár
mennyből az angyal
a sínek közül Lucifer
dermedten sok évesen
fázósan sörényesen
fagyos közönnyel
kelni útra
mert más sincs a bordákon
és azon a néhány vacakon kívül
csak az út a semmibe
és a mindig sehová menni
még világgá se jutni
háton vonszolt kilométerekkel
talpon
sarkon tócsába fagyott
hízott csikkeket kívánni
olcsó borral
nyelni a mínuszokat
és beengedni a nincs kabát lyukain át
és azon gondolkodni
hogy így is kell lenni
élni és nem érteni semmit
a miérteket meg hagyni
mert az luxus
a nem létező polc helyett
a szatyor aljára tenni
a kincsek mellé párhuzamosan
aztán az is csak ott fog maradni
mint az angyalok
a bukottak az utcákon
akik fagyos kék ujjpercekkel
nikotin-sárga szakállukba túrnak
rongyaikból nappal ásítanak
éjjel lázasan a Holdra ugatnak
akiknek fedél helyett
az ingyen konyha lábasának aljáról
talán jut valami kevés ragu
karácsonykor huszonötödikén
vagy másnap
a kígyózó sor végén…
aztán ha vége a műsornak
elindulnak vissza
a nincs otthonuk felé
majd belépnek a valahogy lehetetlen küszöbön
megtörlik lábukat a semmiben
és nem bújnak be az ágyukba
mert…
Szabó Lajos

pipipisti feje alva csüng szívére
hajában nyárfavatták pihéje
pipipistinek hívják mert dadog
ajka kitüremkedett biciklbelső
a hordágyról a fűbe dobta le a mentő
míg delirál kezek nézik át zsebeit
dzsípieszes nyakörvű kutyák szagolgatják
’sok itt a szenvedés
ám az Úrnak is tetsző az kevés’
tűri fel gallérját egy arra járó
egy néni gíroszt hoz neki másnap
’a jobb lator egy tükör’
súgja mint egy titkot
Röhrig Géza