az italpult-oltár elé
cipeli a lélek a testet emlék-ünnep gyanánt
üres helyét az ember a semmihez így méri –
fedél nélkül
Szente B. Levente
Category: Lapszámok
A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.
-
Fedél nélkül
-
Ósdi dal
A dalomat ne hallja senki
avítt, fars, úgy szól, mint a verkli
magamat tekerem szólamra
hiába, nincs taktus sóhajra
csak vágy, amely bennem dübörög
s ha dalomra csak hümmögök
akkor bennem úgy izzik a düh
mint testen az utálatos rüh.
A dalomat ne hallja senki
vén, bariton, akár a verkli
néha még hallom csendben szólni
talán fars, s mily édesen ósdi.
Nagy Gusztáv -
Dal a hatalomhoz
Hatalom, halld meg milliárdok szavát,
mit ellenünk teszel nem tűrjük tovább!
Százmilliók halnak éhen,
s te csak mosolyogsz az újságban a képen?
Ha oly nagy vagy, hogy messzire nyúlik a kezed,
miért fegyvert osztogatsz? Miért nem kenyeret?
Miért keresel annyit, mint tízezer embered,
egy pénzeszsák tán mindent megtehet?
Mitől vagy te különb? Hogy palotában élsz?
Mi lesz, ha elvesszük? Ettől nem félsz?
Eljött a nap, hogy felkérjünk –
légy a nyomorban a vendégünk!
Sóvárogva állj egy kirakat előtt,
vagy gyermeked sírjánál, kit egy drogos lelőtt.
Érezd, hogy kicsinyek rángatják ruhádat,
sírnak, mert ételt egy hete nem láttak!
Apjuk börtönben – ennivalót lopott,
alamizsna helyett két évet kapott.
Nővérük a testét árulja odakinn,
fizetsége verés és heroin,
anyjuk magába fordult és az italhoz,
nem hívja kölykeit az asztalhoz.
Hogy mért élnek így? Gondolkozz kicsit!
Azért, hogy vehess egy nyolcadik kocsit!
Ha megelégednél a magadé felével,
ez a család se hullana széjjel.
A pénzedért felelősséget vegyél,
ne mindent önzésből tegyél,
halld meg a szót, mi eddig is kért,
ne kelljen ontanunk vért.
Hatalom, halld meg milliárdok szavát!
Mit ellenünk tesztek, nem tűrjük tovább!
Branyó
Jakab munkája -
Eget kívánó ösztön
Remélem, hogy erősebb lesz, a véletlen hatalmánál
sorsom fölé kerekedésem, és hogy össze nem koszolom
tiszta szívem, hogy maradjon remény, legalább egy halvány,
hogy elkenhessem a beteg ajkamon a bús mosolyom.
Hogy szemetet nem csinálok az ihletből és a tárgyból,
hogy a babért sikerül majd a szögről leakasztanom;
kilépve a ridegségből és a lámpafényes árnyból,
kicserélve a viaszkos, rozoga, szürke asztalom.
Nem nyelve a sötét levest, nem nyögve a világ-panaszt,
nem gondolva hogy lesz utam, lesz célom, és hogy lesz párom;
kinek elmondhatnám, hogyan várom én a virágtavaszt,
hadd lehessen az életem mellette egy mélységes álom.
Megfeledkezve a gondról, a nehézségről, a bajról,
hogy ne homályosítsa el könnyed többé a sorokat;
lekaparva a sok fehér árnyékfoltot a falról,
hogy a lelkem soha többé ne vessen már véglobokat.
Remélve hogy erényeim nem vesznek bele az érdekbe,
hogy közöttünk a kölcsönös tisztelet ülje a nászát;
hogy az arcom ne mártsam már a kétes sötétekbe,
hallgatva a tűnő világ zajának szétpattanását.
Hogy a helyes utat el nem tévesztem, el nem tipegem,
zuhanva újra a földre, és taposódva a sárba;
bús és fagyos vonásokkal feszítve meredt idegem,
hogy ne várjon, csak a holnap nagy és szürke pusztasága.
Attól tartva, hogy a végzet asszonya majd újra lecsap,
úgy érezve minden visszatart, visszahúz, és minden gátol;
nem tudva hogy mi értelme, elfulladva, küszködve csak,
hogy mássá ne is lehessek a változás serény kengyelfutójából.
Vágyva az előrelépést, a szabadságot, a derűt,
hogy felismerjem tetteim, igyekezetem és képem;
hogy dermedt vonásaimból ne faragjak szoborszerűt,
végleg elveszve a fájó élet lassú tengetésében.
Hogy megtaláljam végre a múzsám homlokát és száját,
remélve hogy bűneimbe többé már bele nem halok;
hogy többet láthass bennem, mint az élet árva páriáját,
feledve a sok tompa kínt, amitől a keblem sajog.
Készen a megújulásra minden áldott minutába,
hogy eggyé válhassanak mind az összetördelt részek itt;
nem akarva beöltözni többé a bohócruhába,
mint akit a zord őrület meg nem kísért és részegít.
Móritz Mátyás -
Ajjaj!
Tavasznak bimbót bontó virágai:
ti hiú asszonyok s ifjonti lányok
az első csalogató napsugárnak engedve
szépséges melletek a világnak kitárjátok,
s tenyérnyire szabatjátok libbenő szoknyátok –
míg én vágyteli zsákkal a hátamon
zihálva loholok utánatok, és mind többször
csak simuló árnyékként borulhatok rátok,
mert rajtam is fog a születési átok:
„Lám te is megöregedtél, enbarátom!”
Drégely István -
Zerkó – Attila Törpéje (részlet)
10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
CSERNA-SZABÓ ANDRÁS :
ZERKÓ – ATTILA TÖRPÉJE
részlet
Na ide figyeljetek, ciprióta faszikáim! Most már tényleg
hagyjátok abba a nyüstölésemet. Elegem van! Szálljatok
le rólam végleg. Szeretném csöndben, nyugalomban, a
naplementében gyönyörködve eltölteni az estémet. Fá-
radt vagyok. Egész délelőtt halásztam. Aztán vittem halat,
kagylót, rákot és polipot Püdeusz feleségének. Éheznek a
gyermekei, a drágalátos férje meg egész nap csak hümmög
a narancsligetben. A halrohasztó kádjaimat is le kellett
csapolnom. Kurvára kivagyok! Már csak azt várom, hogy
Ambrosziosz a vörös parázs fölé helyezze háromágú nyár-
sait. Vacsorázni szeretnék. Egy kis korianderes bárányra
vágyom. Meg némi borra. Esetleg néhány parti tavlira.
Semmi kedvem hajnalig ugatni, rojtosra pofázni a lepény-
lesőmet.
Csak nem nyughattok?
Miért szívjátok a vérem?
Ja, hogy addig fizetnétek nekem a bort, amíg a történe-
tem végére nem érek?
Ezt az ajánlatot már mérlegelés tárgyává kell tennem…
Na, jó, nem bánom, ha hoztok egy kancsó rendes bort,
akkor elmesélem.
Melyikből, melyikből?
Hát az Ikarionból. Mi másból? Csakis abból. És vigyáz-
zatok, mert rohadtul észre fogom ám venni, ha valami fos
lőrével akartok itatni. Kitelik tőletek… Ravasz egy bagázs
vagytok, de én sem most jöttem ám le a történelem falvé-
dőjéről! Mindannyian tudjuk, hogy bort és parfümöt ké-
szíteni ti tanítottátok meg a görögöket. Aztán a görögök
a rómaiakat. A rómaiak a gallokat, és így továb -
A Király Halála
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
ESES:
A KIRÁLY HALÁLA
P
oros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kó-
boroltam a szeméttel teli, koszos és sivár be-
tonutcákon.
Időnként felbukkant egy-két undorító rág-
csáló és ideges cincogással futkározott élelem
után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántot-
tam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,
hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgy-
sem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom,
talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban!
Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba.
Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy
nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult
a szemem elé. Egy valószínűleg nőstény macska, felcsapott
farokkal rohant körbe-körbe a téren és utána vágtatott két
üveges szemű, duzzadó erejű kandúr! Földbegyökerezett
lábakkal bámultam ezt a fenséges balettet. Hirtelen meg-
merevedett a nőstény macska és a két kandúr megkezd-
te az eszeveszett, fülszaggató nászdalát. Nekem úgy tűnt,
mintha nem vettek volna egymásról tudomást.
Már éppen kezdtem volna csodálkozni, amikor – mint-
egy varázsütésre – szembe fordultak egymással. Mindkét
kandúr szeméről egy pillanat alatt hullott le a hályog.
Most tudtam csak igazán megfigyelni őket. Az egyik ha-
talmas, szinte kutya nagyságú, sok harcban edződött és
izmosodott vörös kandúr volt.
Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte el-
tűnt eme harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehe-
tett k -
Epreskerti Ernő És A 7/B.
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
ESES:
A KIRÁLY HALÁLA
P
oros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kó-
boroltam a szeméttel teli, koszos és sivár be-
tonutcákon.
Időnként felbukkant egy-két undorító rág-
csáló és ideges cincogással futkározott élelem
után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántot-
tam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,
hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgy-
sem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom,
talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban!
Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba.
Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy
nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult
a szemem elé. Egy valószínűleg nőstény macska, felcsapott
farokkal rohant körbe-körbe a téren és utána vágtatott két
üveges szemű, duzzadó erejű kandúr! Földbegyökerezett
lábakkal bámultam ezt a fenséges balettet. Hirtelen meg-
merevedett a nőstény macska és a két kandúr megkezd-
te az eszeveszett, fülszaggató nászdalát. Nekem úgy tűnt,
mintha nem vettek volna egymásról tudomást.
Már éppen kezdtem volna csodálkozni, amikor – mint-
egy varázsütésre – szembe fordultak egymással. Mindkét
kandúr szeméről egy pillanat alatt hullott le a hályog.
Most tudtam csak igazán megfigyelni őket. Az egyik ha-
talmas, szinte kutya nagyságú, sok harcban edződött és
izmosodott vörös kandúr volt.
Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte el-
tűnt eme harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehe-
tett k -
A Régi Hídak
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Cserna-Szabó András, eses,
Gellért András, Kajuk Gyula,
Pass Ferenc, Pollák László,
Zilahy Tamás
Interjú
Egy koncert ne ki-, hanem bekapcsoljon
Balla Gergellyel beszélgettünk
Werner Nikolett interjúja
Kép
Csiky, Jakab, Juhi,
Karsai Csaba, Molnár Móni,
Pethő N. Gábor, Váradi Gábor
Vers
Branyó, Deli Bálint, Dobó Gergő,
Drégely István, Fábián István,
hágyépé, Leé József, Móritz Mátyás,
Nagy Gusztáv, Pethő N. Gábor,
Sárközi László, Szente B. Levente,
Szolnoki Csanya Zsolt,
Zalán György
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Vegyes
Művészeti pályázat
Könyvajánló
Rejtvény
KAJUK GYULA:
A RÉGI HÍDAK
A
decens szépasszony, mitagadás, belépett
már abba a veszélyes korba, mikor a nők
vagy kétségbeesett utóvédharcba kezdenek
a gyorsan múló idő ellen, vagy csüggedten
feladják a küzdelmet és beletörődnek a
megváltozhatatlanba. Fruzsina még nem igazán döntötte
el, hogy melyik stratégiáját válassza. Megsűrítette a szépé-
szeti boszorkánykonyhákon tett látogatásait, még inkább
törődött magával, mint eddig ; viszont nemigen járt már
társaságba szórakozni és barátnőit is ritkábban hívta meg
magához. Ösztönszerűleg kerülte azokat az alkalm