Megannyi harmatos illatozó
Gyöngyvirág, kívánok neked
nagyon sok boldog,
örömteli anyák napját.
Fogadd el Tőlem a szeretet
jeléül e szál virágot.
Bár a virág elhervadt, de az illata
örökre megmarad.
Csodálatos örök szeretet
kísérje lépteidet, áldott sok
örömteli, boldog, hosszú életet.
Hisz ragaszkodom hozzád,
mint anyaföld a holdjához
távolodik picit,
mégis örökre visszatér.
Édesanyám! „Ugyanúgy
szeretlek én.”
Az én lelkem is szeretetből zilál
Nagyon szeretlek, drága
Édesanyám!
Isten éltessen!
Szuna István
Category: Lapszámok
A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.
-
Anyák napja
-
Szemedbe nézve
Szemedbe nézve,
Szerelmet kérve
Szólnak szavaim.
Te
Szemembe nem nézel,
Semminek sem nézel –
Gondolod: mit képzel
Viharvert szívével
E jöttment semmiházi!
Amit mond: lári-fári!
Szamócza -
Szép lányok ne sírjatok
szép lányok ne sírjatok még az idén megdöglök rák stroke agyvérzés megfagy lefagy kifagy
tompa halálmadár brekeg puffog repdes vagy ez csak vicc jó vicc? rossz vicc? 68 évem betelne tőlem minden kitelik új
az év az esztendő a hónap demi-negyed az órám hét és fél
percekben gördül kopár életem ne tervezz max indus DANDA 24 perc lenne a élet aztán
efter jul blir dagarna laengre sprichst du überhaupt schwedisch, oder? várjunk csak ez itt
kamukéró szélhámosság hullák háza rejtő józsef radnóti ady arany petrovics kohn-karinthy
három drámát fordítottam százat bíráltam nyolc nobel-díjat kaptam hindí-japán-mandzsu tájszólásom kissé sántít ki
dől be nekem? neked? nekünk? rézgróf a haverom ein bißchen
grammarnazi from the juesz-country no love no money no lifetime unott létforgatag már csak tízmillió reinkarnáció
vár rám hurrá nem sokára vége lesz vár a rumos-konyakos nirvána soha többé rák stroke agyvérzés infarktus se
omikron se omega se kóbor se presser se szörényi se zorán se ambrus zoltán bizony bizony esztétikai okai is vannak,
voltak, lesznek…
frufru fromage fondue
2022. március, második díj
Ádám Orsolya Mária munkája -
Werkfilm (részlet)
10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
GERŐCS PÉTER :
WERKFILM
részlet
Felállítjuk a kamerát, az állvány lábazata a kora nyári sáros
fűcsomókba kapaszkodik. Várakozunk.
Néhány perc eltelik a hajnali szürkületben. Reggeli madarak
füttyögnek a dombok között, a szitáló köd egyszerre tompítja is
a zsibongást, és akusztikai teret ad neki.
Bekanyarodik a faluba az első kamion, aztán a második;
lámpákat hoznak, fémállványzatot, a harmadik a színészeket.
Sminkbusz, wc-busz, büfébusz, aggregátor; a határ menti kis
falu megtelik a dízelmotorok dörmögésével, fékhanggal, szis�-
szenéssel.
Kiszállnak az emberek, lehajtják a platót, pakolnak.
A falu szélén van egy focipálya, oda parkolnak a személygép-
kocsik, a színészeket, más stábtagokat szállító transzporterek.
A kerítés túloldalán lakókocsi kerekeit ékelik ki a patakpar-
ton; ez lesz a gyártás irodája, innen intézik a transzportokat, az
étkeztetést, a papírmunkát, számlázást, a folyamatában is alaku-
ló költségvetést.
Janó, az ötven körüli, lassú beszédű gyártásvezető most lép be
a lakókocsi ajtaján. Hordóhasán világos kockás ing feszül, erős
vádlijú lábán térd fölé érő oldalzsebes nadrág, úgynevezett ber-
muda lóg, a filmforgatások egyik jellemző viselete, benne kulcs-
csomó csörög, belevegyül a nagydarab férfi horkanásaiba.
Az ajtót nyitva hagyja, odabent nyikorog a padló.
– Segíts már, légy szíves! – szól ki.
Pár méterrel előtte, a kikopott füvön egy fonott ősz hajú, nap-
szemüveges férfi válogat kábeleket; félbe -
Már az aluljáróba sem volt
egyszerű lejutni, szenteste napját írtuk,
árusok terítették ki szedett-vedett
portékájukat széthajtogatott kartondobozokra,
illegálisan, legálisan, mit számít ez most,
elvégre ünnepre készülünk, igen, a rendőrök is;
akinek ma jutott eszébe, hogy „a franc essen belé,
meg kell hosszabbítanom a bérletemet” az
megszívta rendesen, akkora a sor, akárha ingyen adnák,
eljött hát az alkalom mobiltelefonnal regényírásba kezdeni,
végigvinni a legbrutálisabb Sudoku-feladványokat,
morgolódva kurvaanyázni, jegykiadó-automatát rángatni,
vétkeseket keresni földön és mennyben, pokolban, hiába,
az felfurakodott miközénk ördögöstül pont erre a napra,
áfás számlával kéri, kefélt volna inkább cipőt az apja;
e percben szinkronúszókat megszégyenítő elfordulással
a sor minden szempárja a tucatnyi közterület-felügyelőre
fókuszál, tetves állatok, elkobozni az életveszélyes
karácsonyi fényfüzéreket, a ponyvairodalom remekeit,
a gyönyörű, védett hóvirágcsokrokat, ez aztán a munka,
szoktak maguk egyáltalán tükörbe nézni basszákmeg,
íme, csoda történik: a plexiablak résén kiröppen egy
fehér galamb, miközben valaki mosolyogva
áldott, békés karácsonyt kíván szakaszjegyével a kezében
a sírógörcs szélén álló pénztároskisasszonynak.
Pethő N. Gábor
2022. január, első díj -
A rózsák
Nehéz a múlást nem káromolni.
Szikrázik a fagy:
köszörűn visító penge.
Az élet szaladó, könnyű holmi,
áttetsző selyem
éles füveken lebegve.
Kertemben jeget könnyeznek,
fáznak-gubóznak
konok, hósapkás rózsák.
Szemérmesen vetkőznek,
ha a téli nap
végigcsap fagyott bimbójukon.
Nézd, ázottan is, halottan még,
rongyos szirmaikkal
titkukat átölelve óvják.
Hószín és dermedt most az ég.
Zárul a végső titok
majd, ha tombolva kinyílnak a rózsák.
Fábián István -
Hallni
Hallni szeretnék
emberi hangot vagy
ahogy kongat a
nagyharangot de
hallom a szarkák
káricsolását szép színeikbe
más tojta tojását
lopják nem könyörülve
héjuk roppan a fülbe
idill ez itt a parkban
idült idill
szemhéjaimat letakartam
minden kisírt.
hágyépé