Category: Lapszámok

a halál kopogtat az ajtómon
a halál kopogtat ablakomon
a halál sugdos a fülembe
éppen most surran be a szívembe
ott bent kurva jól érzi magát
jaj ki nem jönne semmi pénzért
én szegény árva őt hordozom
sűrű véremmel őt táplálom

Hitvány földnek vadhajtása,
pokolfajzat virág átka,
szesztestvére boldogságnak,
közhellyé vált korcs szavának,
árnyak között büszkén lépve,
kezet lazán zsebre téve,
párizsi ősz Szajna partján,
csókot lopna a nyár ajkán,
csókot lopna, csókot kérne,
csak legyen a felesége,
nem tudja ő botor módra,
gyűlnek már halotti torra,
száraz levél leperegve,
elbúcsúzik mindörökre.

I.
Tizennégy évvel ezelőtt jártam
itt utoljára, csak két napig bírtam
köztük, aztán majd’ egy hétig bántam
Hazaérve s az undortól már sírtam;
többé soha feléjük sem nézek,
fogadkoztam kamaszfejjel; vérem
nem az övék – ezt rögtön visszaszívtam,
hiszen lélekben mégis egyek vagyunk:
nem tagadhatom, nem is akarom;
arcom és szemem részük valahol,
az marad, míg élünk, míg meg nem halunk
s földben a kő illata nem érzik;
addig – kiválok, húsig kaparom
sebem s nem szívem, de tollam vérzik.