Duckhilles

Category: Lapszámok

A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.

  • félregondolat

    de jó ötletnek tűnik alapon bennem
    a gondolat mint ahogy egy rossz kölyök
    a jeges híd oldalán a bicikli vájatban
    lecsúszik és egészen az ujjbegyekig
    gond nélkül halad de aztán valamiért
    ki tudja miért ostobaságként landol
    a klaviatúrán elvágódik szétcsapja az
    arcát és hüppögve széttárt karral teszi fel a kérdést

  • Az újság és mi is legyünk nyitottak

    Víg Erzsébet története: budapesti születés, vidéki gyerekkor, családi veszteségek, majd visszatérés a fővárosba. Kilenc éve terjeszti a Fedél Nélkült, és arról mesél, hogyan lett az újság az életének fontos része. Beszél a vevőkkel való kapcsolatáról, az udvariasságról, a munkához való vágyáról, az anyukája hiányáról és arról, hogy szerinte a nyitottság és a kommunikáció lehet a szimpátia alapja.

  • kontroll

    mondom ég áldjon bizonytalanság
    mondom most egészen más csend fogad
    vesszőfutása volt ez a régnek
    csak az idő mutathat kiutat
    mondom még nedvesek itt a fények
    mondom menj tovább menj csak egyenest
    ahol félig ég csupán az öröm

  • Jeszenyin sírjára

    Jaj! Jeszenyin – a szerelem!
    A szerelem madarak vére.
    Így hullunk el mindahányan,
    mint aki még soha nem volt
    sirályröptető kedvébe’.

    Virágok húzták a harangokat,
    nyírfácska hajtott térdet…
    Koldus és pópa imádkoztak:
    öleljen, öleljen hát a bánat!

  • A barát nem búcsúzik

    A barát nem búcsúzik,
    készül a találkozásra.
    Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.
    A földi lét reményillúziójából
    érkezésedről írt talán egy égi honlap.

    Dimenziót váltó távozásod
    zsilipet nyit az emlékezésnek.

  • Napfogyatkozva

    /R.Gy.-nak/
    Kötélen táncol még az alkony,
    s nyakadra lasszót vet a múlt,
    a rosszul tákolt ég teríti
    csavargó, álnok álmait.

    Hazug pohár van kezedben,
    rajta meg süllyedő napok.

  • Elvesztettelek

    Reggelem virradna, bár
    ha karodban érne végzetem
    aranyló napban olvadna csókod,
    míg itt lennél velem.

    Szerelem csodája vár,
    s amíg lágyan átölel karod,
    aranyló napban olvadna csókod,
    maradsz, míg akarod.

    Az éjszaka oly sötét,
    köröttem már árnyak sincsenek.
    Aranyló napban olvadna csókod,
    de elvesztettelek.

  • A vágyról

    Csalfa cselek, csalódások,
    csömörök után,
    mért csábulok el újra esztelen,
    ha fekszel ágyamon meztelen,
    és szétrakod a lábadat nekem
    egy napos délután,
    mikor a redőnyt félig leeresztve
    homályt előlegzünk meg az estre?

  • Gyáli úti pillanatok (Haiku-lánc 41-48.)

    41. Friss, zöld és csillog. Most földre zörren… Netán történt valami?
    42. /Ashima Shiraishi/ Hegyek és völgyek: mért gondolod, hogy csak cél? Ez mind én vagyok.
    43. Nem művelt kert: oly érték, ahogy az ugar is a holnapnak.
    44. Ezen a strandon a narancsbőr sem riaszt… Sok embert látok.
    45. Olykor a vágyam csak egy harmatos álom gyűrt lepedőmön.
    46. Mi hoz össze két embert? Bokros gond? Vad vágy?? Különbözőség???
    47. Hányszor mondjam el: a nem – az nem! Nem igen, és nem is talán.
    48. Csokoládémból csótány lakomázik. De honnan ismeri?

  • Hát ez kiráj

    a pünkösdi királynak csak
    réz a koronája
    nem kell hogy az évszázadok
    rozsdáját kiállja

    papírpalást festett jogar
    országalma fából
    aranyfesték az idővel
    lekopik magától