Epreskerti Ernő tanár úr egy különös reggelen azt tapasztalja, mintha megváltozott volna körülötte az idő és az egész osztály hangulata. Kijavított dolgozatait szokatlanul bátorító megjegyzésekkel adja vissza, amitől a 7/b diákjai egyszerre felszabadulttá válnak. A szöveg játékosan, ironikusan beszél alkotásról, pedagógiáról és egy váratlanul boldog napról. A végén a tanár maga is szonettet ír.