Category: Lapszámok

A szerző Debrecenbe utazva megmagyarázhatatlan lelki sötétséget érez a város fölött, és ezt a bűnök, az elhidegülés és az Istentől való eltávolodás jelének látja. Imádságában reménysugarat kér, majd ezt a választ egy új melegedő megnyitásában látja meg, amelynek neve is Reménysugár.

A szöveg szerint ebben a helyben nemcsak segítség, hanem emberi méltóság, figyelem, áhítat és közösség is jelen van. A szerző úgy érzi, itt a hajléktalan emberek nemcsak ellátást, hanem szeretetet és elfogadást is kapnak, és újra felszínre hozhatják régen eltemetett értékeiket.

Sylvia évek óta küzd azzal, hogy képtelen késsel és villával enni, és egy terapeuta segítségével próbál a probléma gyökeréhez jutni. A hipnózisszerű ülés során lassan kirajzolódik egy családi tragédia: testvérek, erőszakos apa, elfojtások, egy pszichiátriai múlt és egy eltitkolt politikai bűn.

A történet fokozatosan pszichológiai drámából számonkéréssé alakul. Kiderül, hogy Sylvia nem gyógyulni jött, hanem elégtételt keres, és az orvos múltjához kapcsolódó felelősséget akarja feltárni. A novella az emlékezet, a hallgatás és a történelmi bűnrészesség kérdéseit járja körül.

Palika minden nap ír az anyjának. Ezúttal Lancsouból küld SMS-t, korábban Odesszából, Rosztovból, Bakuból, Kabulból és más városokból jelentkezett. Az anya minden üzenettől megrendül, egyszerre büszke és aggódó.

A történet végén derül ki az abszurd csavar: Palika valójában nem világutazó ember, hanem egy kisvasút mozdonyvezetője, aki a vonalon közlekedve „járja be” ezeket a helyneveket. A rövid próza humorral és szeretettel mutatja meg az anya-fiú kapcsolatot.