Fölyhők golyhók fellegek
a nyár fölöttem ellebeg
bőrig átnyírt celebek
elnyájult pincsült ebek
beteg blogok beteg logók
áttúrt zsebek átírt legek
én fekszem kósza földön gyermek
bámulom a kikapart vermet
itt minden fűszál arra termett
hogy bólintson ha énekelnek
alulról bárha bárha föntről
álmosodik érzem a kontroll
és várom hogy hulljon a permet.
hágyépé
Köszönettel tartoznál?
Pedig milliószor kelthette volna feléd
az őszinteségnek legalább a látszatát ő is.
Hálásabb lehetnél,
mert megtanított eltávolodni hazugságoktól,
keserű csókoktól,
amik valójában neki sem voltak édesek?
Imádkoznod kellene a boldogságáért,
hogy két lábon járó apátiává tett,
befagyasztva egy állapotba,
ahonnan non-stop rálátás nyílik mindenre?
Innen tudhatod: mivel lépni mertél,
cudarul érzi magát,
láthatatlan pókhálók feszítik a maga kreálta falakhoz.
Lélegzete még eljut hozzád,
de nyugalom, –
ugyanabban a percben
a tiéd is hozzá,
ami kegyetlenül fullasztja,
noha épp fordítva lesz, gondolta tévesen.
Mindez mellékes a tudattal:
kiszámíthatóvá vált,
immár abszolút érdektelenné…
Nos, nem tartozol semmivel,
legfeljebb irgalommal magaddal szemben,
hisz megtanultál közeledni
saját belső világodhoz,
és újra kezdheted gyakorolni a szeretetet,
lépésről-lépésre.
Pethő N. Gábor
2021. október, harmadik díj
Category: Lapszámok
A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.
-
Zivatar
-
Előttem jár az ősz
Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
ha megvénülve hangtalan sír a táj.
Rozsdás avar fedi be a ligetet,
hol az ős fák lombajai alatt,
megzörren az ősz-idő.
Fájdalmukban jajdulnak a hegyek,
mezőkön megsárgulva, földekre borul a kalász.
Deressé vált határban varjak kárálnak
mert közeleg a tél.
Szürke, ködös hajnalok elfedik
dús rétek zöldellő bársonyát.
Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
ha lépteim nyomát mossa az eső.
Kopottan a házak faláról,
hömpölyög megáradva a folyó,
ha sorfalat állanak,
meghajolva, zord szélben
feszítve, fasoron a jegenyefák,
s széltől táncoltatott leveleket söpör
elém az őszelő idő.
Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
ha pírjában sebzett arcomon,
ráncaimban sóhajtanak a holnapok,
fekete csuhát öltve magára
ablakomon kopogtat a magány,
s csend üli meg az otthon melegét,
hol a gyertya pisla fénye ád világot,
az időt megállítva keresem benne
múltam válaszát.
Bella Beáta -
Hülye Az Élet
13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
NÉMETH ANIKÓ KÖDMADÁR:
ÁLOM
F
elébredtem egy nagyon mély álomból – én, aki
valaha hétalvónak voltam titulálva. Hol van az
már barátom, hol van az!
Azóta gyötörtek már hónapokon át álmatlan
kórságok is, amikor szerelemtől vergődve fet-
rengtem hosszú órákon át, majd altatókkal ütöttem agyon
az éjszakákat, hogy elfelejtsem vagy ne is jöjjenek hozzám
a pergő, színes képek.
Később sokat meditáltam, és egy-két pohár édes vörös-
bor elég volt vacsora után – mert akkoriban már újra et-
tem is –, hogy átszenderegjem azt a pár sötét órát.
Egy ideje megint tudok aludni, csak úgy, mert érzem
hiányát ismét a pihenésnek. No jó, sokat tettem is érte!
Gyakran gyalog mentem a Kerepesi úttól a Blaha Lujza tér
felé, végig a Körúton, majd a Margit hídtól az Árpád hídig
a szigeten át hazáig, a pesti oldalra vissza. Micsoda esték
voltak, édes Istenem! Ropogott a hó a bakancsom alatt, én
pedig csak gyalogoltam a szikrázó pelyhek között, mintha
tudtam volna, hová is pontosan… Persze, mindig megfon-
toltan cél volt az otthonom, de közben olyan elszántan
raktam egyik lábamat a másik elé, mint aki fejébe vette,
kisétál ebből az átkozott világból örökre. Végül sikerült,
valóban megteremtettem magam körül egy másik létet.
Új munka, más helyen, érdekes emberek, másik szerető,
és megint tudok aludni – legfeljebb a kutyával bolyongok
előtte kicsit a szeles Duna-parton. Olyankor átnézek még
Budára egy-egy pillanatra, ahol talán még őrzi valaki a
korábbi vágy -
Olybá tehetnéd
Olybá tehetnéd
E földet mint egy álomország
Szétszabdalva láncaidat
Mosolyoghatnál
De te bedőlsz minden
Vak dumának s a társadalom lomtalanításának
Azután csak lesel a lesvonalról
– pár napja itt még százezerszám voltunk
Most meg hárman kérdezzük
Hol marad a gól?
Mélosz -
Mulat A Manézs
14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KÖNYVAJÁNLÓ
BÖDŐCS TIBOR:
MULAT A MANÉZS
B
ödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művé-
szet. De nem ám holmi tiritarka férfiszerelem dicsőí-
tése! Nem. Bödőcs vaskosan kemény, fagyott pásztor-
kutya-dákójú, nőimádó művészetet szállít továbbra
is, amely úgy csordul le az olvasónak a zsarnokságot
kikiáltó okoskodás és picsogás redvás falatkáit folyton nyelni kénysze-
rülő kiszáradt torkán, mint egy tányér ízletes oroszlánfóka-fitymak-
rémleves.
Mulat a Manézs! Mulassunk hát mi is, olvasó, hiszen szerencsénkre
eme abszurd cirkusz-diktatúra pusztán a szerző jól ismert, élénk fan-
táziájának szüleménye, amelynek vajmi kevés köze van a valós jövő-
képünkhöz. Egy a cirkusz, egy a sátor! – Krúbi
Jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi
King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünneplik
meg fenségesen.
Van mit ünnepelni! Az egykori cirkuszigazgató az áldott nép
szívére hangolódván csodásan fölvirágoztatta Cirkuszhazát:
szerte az országban rózsaültetvények virítanak (s így munka is
jut mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy
külföldön) gáncsoskodnak – mert hogyan is lehetne egészséges
lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség, őszinteség, szépség,
hazaszeretet és férfias erő? Nehéz nap áll Hettikánia Porond-
mestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol
(majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik,
bohócorrot tesz fel, főtanácsadójával konzultál, kufircol (tény-
leg) és -
Lapszélre
Be kell látni végre: egyszer
leszakad ez a mennyezet is!
A vakolat már hónapok óta hull a szemembe,
könnyeket csal ki, törölgetem,
elnézek balra, a háztetők fölött,
megbámulom a delelő bárányfelhőt,
a céljavesztett postagalamb tiszeletköreit –
Ez a galamb! Mióta már, hogy visszatér!
Nem sejti még, hogy látom, figyelem,
újabban kiszámítom minden mozdulatát:
az antennák, a villámhárítók között
másodpercek alatt fölrajzolja
egyetlen emberélet évezredes verdesését –
Hull, csak hull a vakolat a fejem fölött,
törölgetem szememből a homokot, a meszet,
betűket karcolászok megint a terepszínű papírra,
jeleket lapszélre, amelyikből még sejthető
az emberélet –
Herceg Árpád (1954-2016)
Szamócza: Kilátástalanság -
Malőr
14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KÖNYVAJÁNLÓ
BÖDŐCS TIBOR:
MULAT A MANÉZS
B
ödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művé-
szet. De nem ám holmi tiritarka férfiszerelem dicsőí-
tése! Nem. Bödőcs vaskosan kemény, fagyott pásztor-
kutya-dákójú, nőimádó művészetet szállít továbbra
is, amely úgy csordul le az olvasónak a zsarnokságot
kikiáltó okoskodás és picsogás redvás falatkáit folyton nyelni kénysze-
rülő kiszáradt torkán, mint egy tányér ízletes oroszlánfóka-fitymak-
rémleves.
Mulat a Manézs! Mulassunk hát mi is, olvasó, hiszen szerencsénkre
eme abszurd cirkusz-diktatúra pusztán a szerző jól ismert, élénk fan-
táziájának szüleménye, amelynek vajmi kevés köze van a valós jövő-
képünkhöz. Egy a cirkusz, egy a sátor! – Krúbi
Jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi
King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünneplik
meg fenségesen.
Van mit ünnepelni! Az egykori cirkuszigazgató az áldott nép
szívére hangolódván csodásan fölvirágoztatta Cirkuszhazát:
szerte az országban rózsaültetvények virítanak (s így munka is
jut mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy
külföldön) gáncsoskodnak – mert hogyan is lehetne egészséges
lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség, őszinteség, szépség,
hazaszeretet és férfias erő? Nehéz nap áll Hettikánia Porond-
mestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol
(majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik,
bohócorrot tesz fel, főtanácsadójával konzultál, kufircol (tény-
leg) és -
stádiumok
akkor már nem csak az évek hátrányát cipelted
az én bajom jó pár stádiummal elmaradt a tiéd mellett
csak egy bébiráknak tűnt
(aztán persze később felnőtt)
szóval én már-már gyógyulni látszottam
tudva hogy sem nézni sem aludni
nem lehet náladnál feladóbban
és húztalak én is meg más is ezt veled akartam túlélni
aztán az utolsó lépésednél kiderült
hogy az én bajom visszajött és már nem is olyan bébi
idő idő tudod nem egyedül megyek
van aki kísér hiába
te úgy mentél el hogy féltél mert
kiújult a lányod rákja
Kiss-Teleki Rita -
Osztálykirándulás
15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
MÉSZI MAMA:
OSZTÁLYKIRÁNDULÁS
E
gy kislány szomorú története ráébreszt ben-
nünket arra, hogy ne szégyelljünk segítséget
kérni, ha bajban vagyunk, az őszinteség nagy
erény. Megérthetjük, hogy miért legyünk ön-
magunk, továbbá azt, hogy mindig becsüljük
meg, ami megadatik nekünk.
Ha jól emlékszem úgy közel ötven éve történt, de ha
visszagondolok rá, olyan, mintha tegnap lett volna. Még
most is olyan élénken él bennem, valósággal beleégett a
szívembe.
Általános iskolás tanuló voltam, és kétnapos osztályki-
rándulásra indultunk Lillafüredre. A kirándulás önköltsé-
ges volt, a szállást előre kifizettük, de étkezésről minden-
kinek magának kellett gondoskodnia.
A történethez hozzátartozik, hogy négygyermekes
munkáscsaládból származom. Gondolom, nem kell ma-
gyaráznom, hogy nem dúskáltunk minden földi jóban.
Édesanyámnak igencsak ügyesen be kellett osztania azt a
pénzt, ami a családi kasszába befolyt. De ő valóban ügyes
volt, nagyon is ügyes, hiszen mind a négyen megkaptuk
a legszükségesebb ruhákat, és sohasem éheztünk. Mindig
volt mit enni, még ha beosztással is. Igazán büszke voltam
és vagyok ma is az édesanyámra. Szegények voltunk ugyan,
de boldog gyermekkorunk volt. Szüleink becsületre, tisz-
tességre neveltek bennünket.
Szóval ott tartottam, hogy osztálykirándulásra indul-
tunk. Édesanyám hidegélelmet csomagolt, és némi zseb-
pénzt is kaptam tőle. Amikor megérkeztünk, az idő dél
körül járt, mindenki éhes volt. A többség úgy döntö