Category: Lapszámok

A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.

  • Töprengő

    Nincs pénzem kenyérre, de koldulni nem merek
    Mert félek, hogy megvetnének az emberek
    Bár lehet, hogy ők is kéregetnének a sarkon
    De ahhoz elnyűtt ruhában kell állni az aszfalton
    Spányik Miklós

  • Elégett mindenem

    Tűz pusztított a kertben,
    elégett minden: pázsit, fák, magok,
    a templomom a tornyocskáival,
    színes képek az oltár felett,
    melyen már sosem áldozok.
    Tűz volt a kertemben,
    magasba csapott a láng, és
    porba hulltak az álmok.
    Szótlanul hallgattam ágak recsegését,
    nem sírok, és nem kiabálok.
    Tűzvész tarolt a kertben,
    enyészeté a bogarak, madarak, virágok,
    ködmadár fészke füstté vált,
    szenes tollak hullanak amerre járok,
    szürke hamuban fekete gyémántok…
    Tűz égetett el mindent a kertben,
    s a pusztában csak egy kőszikla áll.
    Griff-apó nálam otthonra lelt,
    a kietlen tájon mindig rá várok…
    Németh Anikó Ködmadár
    17.
    Bár felednélek!
    …s gondolataim eléd
    térdelnek újra.
    18.
    A legmélyebb kék
    amit valaha láttam:
    a lelked tükre.
    19.
    Szemed egy világ:
    mélyebb mint az óceán,
    kékebb mint az ég!
    20.
    Menten végem – ha
    szexi csizmádban látlak,
    felrobban vérem!
    21.
    Tudós vagy, tanár,
    és kecses akár egy őz!
    Szeretlek. Csoda?
    22.
    Semmibe hullnak
    vágyaim. Valamikor
    követem őket.
    23.
    Ha férfi lennél,
    női éned szemlélve
    tán megértenél.
    24.
    Ha léteznének
    az elfek, biztos
    rád hasonlítanának!

  • PM-hez

    Haiku-lánc
    17-24.
    Sárközi László
    most nincs háború vagy mégis – egy hónapja nem írtam verset
    üszkösödnek bennem a szavak akár a mélyvénás trombózisos lábak
    belülről őszülök lassan hideg télbe pedig micsoda illata van a lugason a szőlőnek
    darazsakat legyeket ejt csapdába hitvesem kifüggesztett műanyag flakonja
    s mint vöröslő alkonyat csordul a passzírozott paradicsom leve szűk nyakú üvegekbe
    pedig béke van az olajfák alatt mégsem jajdul bennem a szó mosolyom sem a régi
    pásztázzák égboltom vad reflektorok s mint lelőtt papírrepülők zuhannak rám az éjjelek
    most nincs háború vagy mégis – egy hónapja nem írtam verset
    nem tudom miért de csönd van bennem jóleső bágyadt öreges naplemente
    s akár a hadifoglyok vesztett csata után megkötözött kezekkel hevernek rajtam a mondatok
    lökdösném le magamról őket de belémfúródnak akár nyílvesszők a céltáblába
    átölelnek óvnak dajkálnak akár anya a gyermekét
    nem tudom miért de jó ez a hallgatás talán érik bennem még sok vers sok szonett hexameter
    sok elégia de magányosabbak a nappalok így szavak nélkül
    csak este látogat meg egy-egy elkóborolt dallam nem tudom miért de jó ez így
    most nincs háború vagy mégis – egy hónapja nem írtam verset
    nem tudom miért de csak áltatom magam mert vége a nyárnak
    hidegebb szelek fújnak ökörnyálak húzódnak arcomon
    s üszkösödnek bennem a szavak akár a mélyvénás trombózisos lábak
    belülről őszülök lassan hideg télbe pedig micsoda illata van még egy-egy rózsának
    s mint vöröslő alkonyat csordul szívemben a hála hogy józanul élhetek
    Ketykó István

  • Nincs Egy Férfi – Írások És Firkák

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    UGRON ZSOLNA:
    NINCS EGY FÉRFI –
    IRÁSOK ÉS FIRKÁK
    K, mint karácsony
    A
    z idei karácsony más lesz, mint a többi, hi-
    szen minden eddigi karácsony más volt,
    mint a többi. Úgy képzelem, talán képzel-
    jük, hogy boldog vidékek boldog emberei
    azok, akiknek lehetnek rítusokkal átszőtt
    ünnepet hozó napjaik karácsony előtt, akik tudják, évről
    évre kik ülik körül majd a karácsonyi asztalt, mi kerül arra,
    milyen lesz a szenteste hangja, illata. Nem tudom, tud-
    ják-e, de 2050-re az emberiség kétharmada városlakó lesz.
    Ez, ami a karácsonyt illeti, nem a legjobb hír. Mert én
    úgy látom, hogy a város valamikor, nem is olyan rég, bi-
    rokra kelt a karácsonnyal. Akár még néhány évtizeddel
    ezelőtt is jól el lehetett volna igazodni egy pontos nép-
    rajzi lexikonnal, és megfejteni csak a látottak, a tapasztalt
    szokások alapján, merre is járunk karácsonykor, ma már
    antropológus legyen a talpán, aki egy nagyvárosi üzletköz-
    pontban megmondja, milyen is lesz arrafelé az ott lakók
    ünnepe.
    Gyerekkorom kisvárosában a karácsony még magabiztos
    volt, már nem ereje teljében, de jól tartotta magát.
    Jó svunggal repkedtek a nyolcvanas évek Kolozsvárjának
    téli egén az angyalok, halkan, de erővel zúgtak a hallejúják
    a templomokban. Lehetett remegve lesni, hordja-e az An-
    gyal a glóriáját, megtalálni elhullajtott tollpihéit, megpró-
    bálni elcsípni csengetéskor. Rácsodálkozni arra, hogy idén
    se izmosodott, nem bírta el a nagyobb fát. Meg lehetett
    sutyorogva beszélni az udvaron, h

  • Karácsony

    December napjai közé
    belopódzott a Karácsony,
    s mint lélekbe mart szorongás,
    vacog a képzelt kalácson.
    Fogadkozunk nyakra-főre
    – ölelni, szeretni szokás.
    Gazdag látvánnyal tornyosul
    a pénzben mért gondoskodás.
    Meghitt ünnepi zenére
    angyalok járják a táncot.
    Könnyű libbenésük sejtet
    ártatlan, szelíd világot,
    de csillagszóró szikrák közt
    felzokog a hiány hangja.
    Kiszakadó sóhajunkat
    se fény, se szó nem takarja.

  • Minden olvasástól jobb lesz

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    „MINDEN OLVASÁSTÓL
    JOBB LESZ”
    Vámos Miklóssal, aki kritikusai szerint a XX. század egyik leg-
    jelentősebb magyar írója, abban a házban beszélgettünk, amely
    főszereplője az író legutóbbi nagyregényének a Dunapestnek.
    Hogyan lett ez a ház a regény főszereplője?
    Amikor először beléptem a házba, nagyon meglepődtem,
    mert az egész olyan volt, mintha Berlinben járnék. 1979-
    ben költöztem ide az akkori családommal. Egy idős házas-
    pár akart külön költözni a lányától. Az idős szülők alkarján
    tetovált számokat vettem észre, ilyet még soha nem láttam,
    de rögtön kitaláltam, hogy ezek auschwitzi számok. Arra
    gondoltam, hogy ez egy regény. De soha nem írtam meg.
    Rejtélyes dolog, hogy végül mit ír meg az ember. Múlt az
    idő, a lakást kinőttük, de elköltözés helyett vettem egy
    egyszobás lakást, dolgozó szobának, ugyanebben a házban.
    Az idő tovább telt, már nem itt lakom, de a dolgozóm
    megmaradt. Tudomásomra jutott, hogy a ház tervezője
    Hofstätter Béla is itt lakott ebben a házban, méghozzá az
    én egyszobás lakásom része volt az ő lakásának. A nyilasok
    a tervezőt itt lőtték bele a Dunába a rakpartról. A pillanat,
    amikor a fő műve közelében megölik, az olyan drámai és
    erős, hogy éreztem, ebből regényt kell írnom.
    Abban az időben a háznak több híres lakója
    is volt, akik szerepelnek is a regényben, pél-
    dául Szép Ernő, Hatvany Lajos.
    Igen, de ez nem befolyásolta a regény keletkezését. Ami-
    kor anyaggyűjtésbe fogtam, felfigyeltem rá, hogy ezek a
    nagy írók itt éltek, gondoltam, őket is belevonom.
    Miért érezte úgy, hogy foglalkoznia kell a
    múlttal?
    Az én világnézetem szerint se jövő, se múlt nincs. Egy
    hosszú, mindkét irányban végtelen jelenidő van. Ebből a
    szempontból teljesen mindegy, hogy eme végtelen tengely
    melyik pontjáról szemléljük az egészet

  • A fázós sünik

    Késő őszi estén,
    ha elballag a nap,
    kertemben morzsányi
    meleget se hagy!
    Ha nincs vastag takaród,
    hogy körülöleljen,
    reggelre már talán
    megdermeszt a fagy!
    Két sünim is didereg,
    falevelet gyűjtöget…
    Meleg vacok csak a vágyuk,
    benne puha-pihe ágyuk.
    Elkészült végre a kuckó!
    Befészkelte magát mélyre
    Süni Lackó, Süni Pockó.
    Hely van bőven, hát elférne
    két kis sün, ha jól megférne…
    Ámde van egy problémájuk!
    Hová kerüljön az ágyuk?
    Magában mindkettő fázik,
    a tesó testmelegére vágyik.
    Viszont ha meg összebújnak,
    a tüskéik nagyon szúrnak…
    Így aludni nem lehet!
    Vidd arrébb a feneked!
    Gyere vissza mégis, segíts!
    Hideg éjjel te melegíts!
    Így aztán alig nyughatnak,
    folyton ágyat tologatnak.
    Kajuk Gyula

  • Elgondolkodtató

    Kísértetes utcák árkádjai alatt,
    fáradt illatú, züllött, kemény sorsok
    hólepte szennyes vackokon, s tüzet csihol
    eltörpült agyukban a silány alkohol,
    s bagó-ködben, füst mámortól
    bódult, kétkedő, üres tekintetek…
    várnak segítséget egy jobb, világi Sorstól.
    SzabóTünde
    Vídia munkája

  • Őszi gerlepár

    Jaj, gerlék, óh, ti gerlék,
    milyen vidáman vagytok,
    hajnalban köszöntitek
    szerelmesen a Napot.
    Énekeltek, mintha még
    mindig kikelet lenne,
    pedig az ősz múlik már,
    és a zord tél fenyeget.
    Kertünkben falevelek
    hullanak szép csendesen,
    ti ezzel mit sem törődtök,
    énekeltek szelíden.
    S énrám ugyan mi vár még?
    Hallgatom a dalotok,
    keserű a reményem:
    talán lesz még tavaszom.
    Pollák László