Duckhilles

Category: Lapszámok

A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.

  • A mennyből egy angyal

    Dörög az ég
    villámokat szór
    a mennyből egy angyal
    szelíd szavakat szól
    Vigyázok rád míg élsz
    nem hagylak el soha
    lehet az élet
    bármilyen mostoha
    Veled leszek akkor is
    ha magadra maradsz
    jó utakra terellek
    ha rossz utakon haladsz
    Nem kell félned semmitől
    csak gondolj mindig jóra
    figyelmezz az útra
    és a mennyből jövő szóra
    Pap László

  • misi

    feltornyozott sittkonténerek előtt
    a jégre szórt homok irdatlan fosán
    kapucnis
    anno tán kék női télikabátban
    egy tata közeleg
    aprókat lép
    mintha béklyó lenne lábán
    övéről horpadt katonai kulacs lóg
    nem az a pátriárkaszakállú guberáns
    szeme alatt a fáradtság piócáival
    jobb napokat látott föcitanárnak tűnik
    hátszélben araszol
    csikkjének füstje mint egy vízisízőt húzza
    fején marcipánrózsaszín gyereksapi
    szemében vöröseltolódás
    ma sem ő ért ide elsőnek
    mája mint egy duci belsőzseb
    már a pulcsiján át is kitapintható
    baljával megkapaszkodik
    jobbját lehajtott fejjel
    a szemétbe mártja
    lábánál lustán
    mosakszik egy táska
    mint a lottósorsoláson
    húzza ki végül mézgás kezét a szennyből
    ám az üres
    akár egy plüssmarkoló robotkarja
    Röhrig Géza
    Vídia: Sorscsapás után – Reménykedve

  • Töprengő

    Nincs pénzem kenyérre, de koldulni nem merek
    Mert félek, hogy megvetnének az emberek
    Bár lehet, hogy ők is kéregetnének a sarkon
    De ahhoz elnyűtt ruhában kell állni az aszfalton
    Spányik Miklós

  • Elégett mindenem

    Tűz pusztított a kertben,
    elégett minden: pázsit, fák, magok,
    a templomom a tornyocskáival,
    színes képek az oltár felett,
    melyen már sosem áldozok.
    Tűz volt a kertemben,
    magasba csapott a láng, és
    porba hulltak az álmok.
    Szótlanul hallgattam ágak recsegését,
    nem sírok, és nem kiabálok.
    Tűzvész tarolt a kertben,
    enyészeté a bogarak, madarak, virágok,
    ködmadár fészke füstté vált,
    szenes tollak hullanak amerre járok,
    szürke hamuban fekete gyémántok…
    Tűz égetett el mindent a kertben,
    s a pusztában csak egy kőszikla áll.
    Griff-apó nálam otthonra lelt,
    a kietlen tájon mindig rá várok…
    Németh Anikó Ködmadár
    17.
    Bár felednélek!
    …s gondolataim eléd
    térdelnek újra.
    18.
    A legmélyebb kék
    amit valaha láttam:
    a lelked tükre.
    19.
    Szemed egy világ:
    mélyebb mint az óceán,
    kékebb mint az ég!
    20.
    Menten végem – ha
    szexi csizmádban látlak,
    felrobban vérem!
    21.
    Tudós vagy, tanár,
    és kecses akár egy őz!
    Szeretlek. Csoda?
    22.
    Semmibe hullnak
    vágyaim. Valamikor
    követem őket.
    23.
    Ha férfi lennél,
    női éned szemlélve
    tán megértenél.
    24.
    Ha léteznének
    az elfek, biztos
    rád hasonlítanának!

  • PM-hez

    Haiku-lánc
    17-24.
    Sárközi László
    most nincs háború vagy mégis – egy hónapja nem írtam verset
    üszkösödnek bennem a szavak akár a mélyvénás trombózisos lábak
    belülről őszülök lassan hideg télbe pedig micsoda illata van a lugason a szőlőnek
    darazsakat legyeket ejt csapdába hitvesem kifüggesztett műanyag flakonja
    s mint vöröslő alkonyat csordul a passzírozott paradicsom leve szűk nyakú üvegekbe
    pedig béke van az olajfák alatt mégsem jajdul bennem a szó mosolyom sem a régi
    pásztázzák égboltom vad reflektorok s mint lelőtt papírrepülők zuhannak rám az éjjelek
    most nincs háború vagy mégis – egy hónapja nem írtam verset
    nem tudom miért de csönd van bennem jóleső bágyadt öreges naplemente
    s akár a hadifoglyok vesztett csata után megkötözött kezekkel hevernek rajtam a mondatok
    lökdösném le magamról őket de belémfúródnak akár nyílvesszők a céltáblába
    átölelnek óvnak dajkálnak akár anya a gyermekét
    nem tudom miért de jó ez a hallgatás talán érik bennem még sok vers sok szonett hexameter
    sok elégia de magányosabbak a nappalok így szavak nélkül
    csak este látogat meg egy-egy elkóborolt dallam nem tudom miért de jó ez így
    most nincs háború vagy mégis – egy hónapja nem írtam verset
    nem tudom miért de csak áltatom magam mert vége a nyárnak
    hidegebb szelek fújnak ökörnyálak húzódnak arcomon
    s üszkösödnek bennem a szavak akár a mélyvénás trombózisos lábak
    belülről őszülök lassan hideg télbe pedig micsoda illata van még egy-egy rózsának
    s mint vöröslő alkonyat csordul szívemben a hála hogy józanul élhetek
    Ketykó István

  • Nincs Egy Férfi – Írások És Firkák

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    UGRON ZSOLNA:
    NINCS EGY FÉRFI –
    IRÁSOK ÉS FIRKÁK
    K, mint karácsony
    A
    z idei karácsony más lesz, mint a többi, hi-
    szen minden eddigi karácsony más volt,
    mint a többi. Úgy képzelem, talán képzel-
    jük, hogy boldog vidékek boldog emberei
    azok, akiknek lehetnek rítusokkal átszőtt
    ünnepet hozó napjaik karácsony előtt, akik tudják, évről
    évre kik ülik körül majd a karácsonyi asztalt, mi kerül arra,
    milyen lesz a szenteste hangja, illata. Nem tudom, tud-
    ják-e, de 2050-re az emberiség kétharmada városlakó lesz.
    Ez, ami a karácsonyt illeti, nem a legjobb hír. Mert én
    úgy látom, hogy a város valamikor, nem is olyan rég, bi-
    rokra kelt a karácsonnyal. Akár még néhány évtizeddel
    ezelőtt is jól el lehetett volna igazodni egy pontos nép-
    rajzi lexikonnal, és megfejteni csak a látottak, a tapasztalt
    szokások alapján, merre is járunk karácsonykor, ma már
    antropológus legyen a talpán, aki egy nagyvárosi üzletköz-
    pontban megmondja, milyen is lesz arrafelé az ott lakók
    ünnepe.
    Gyerekkorom kisvárosában a karácsony még magabiztos
    volt, már nem ereje teljében, de jól tartotta magát.
    Jó svunggal repkedtek a nyolcvanas évek Kolozsvárjának
    téli egén az angyalok, halkan, de erővel zúgtak a hallejúják
    a templomokban. Lehetett remegve lesni, hordja-e az An-
    gyal a glóriáját, megtalálni elhullajtott tollpihéit, megpró-
    bálni elcsípni csengetéskor. Rácsodálkozni arra, hogy idén
    se izmosodott, nem bírta el a nagyobb fát. Meg lehetett
    sutyorogva beszélni az udvaron, h

  • Az Ünnepi Vacsora

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    Széppróza
    Fehér Szilvia, Igrényi Sándor,
    Kalla Éva, Ötvös Németh Edit,
    Pass Ferenc, Pázmándi Anikó,
    Szép Borbála
    Interjú
    „Uralhatatlanul gazdag ez a világ”
    Enyedi Ildikóval beszélgettünk
    Fridrich Piroska interjúja
    Kép
    Balogh Tibor, Csiky, Jakab, Juhi,
    Karsai Csaba, Kovács Béla, Vídia
    Vers
    Branyó, Fábián István, hágyépé,
    Kajuk Gyula, Pethő N. Gábor,
    Pollák László, Sági Ferenc,
    Sárközi László, Szabó Tünde,
    Szamócza, Székely-Máté László,
    Zalán György
    Nuszer Mirjam Johanna:
    Egy szocmunkás naplója
    Haza-találó
    Könyvajánló
    AVM
    Rejtvény
    PASS FERENC:
    AZ ÜNNEPI VACSORA
    A
    délutáni harangszó ijedten húzódott az eső
    elől az árkádok alá, hol a féllábú koldus
    maga elé tette a kis kopott tányérját. Az erre
    közlekedők jól ismerték, mindennap ezen a
    helyen szokott várakozni egy kis alamizsna
    reményében. A február délutáni gyér forgalomban az öreg
    koldus egykedvűen nézte a mellette békésen szedegélő
    galambokat. Ritkán csörrent az aprópénz a tányérban és
    arra gondolt, hogy volt már ettől jobb nap is.
    A közelben egy ékszerüzlet üzemelt és egy fiatal pár lé-
    pett ki az üzlet ajtaján. A menyasszony pont a koldus előtt
    próbálta fel újra a méregdrágán vett jeg

  • Uralhatatlanul Gazdag Ez A Világ

    4
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    „URALHATATLANUL GAZDAG
    EZ A VILÁG”
    Enyedi Ildikó saját nyelvén – filmnyelven – a legfontosabb
    dolgokat fogalmazza meg az életről és az emberi kapcsolatokról.
    Ezekről a dolgokról beszélgettünk, most a szavak nyelvén.
    Hogyan lett a filmkészítés a választott pá-
    lyád?
    Akkor döntöttem el, amikor befejeztem az első játékfil-
    memet. Egészen addig nyitva tartottam a lehetőséget bár-
    mire. Úgy gondoltam, hogy mindenfélét fogok csinálni,
    filmet is, amikor olyan tervem lesz, amit filmen a legjobb
    megcsinálni. A főiskolai évek alatt egy nagyon erős dac
    volt bennem. Akkor ez még a mostaninál is sokkal-sokkal
    hierarchikusabb szakma volt. Egyszerűen a technika miatt.
    Azt láttam, hogy mindenki – a szakmai fogások elsajátítá-
    sa mellett – nagyon tudatosan épül be a szakmába, én pe-
    dig nagyon tudatosan építettem ki magam abból. Máshol
    volt az érdeklődésem központja. Majd az első játékfilmem
    annyira komplex élmény, annyira gyönyörű folyamat volt,
    hogy lehettem egyedül is benne, amikor írtam, sok ember-
    rel is, amikor előkészítettem és forgattunk, aztán megint
    egy intim kapcsolat, amikor hónapokig vágtunk, majd
    újra sok emberrel, a hangi utómunka során. Éreztem, hogy
    mindent kiélhetek ebben. Minden mást le is választottam,
    és csak a filmre koncentráltam.
    Füst Milán és a regénye miért ennyire fon-
    tos számodra?
    Ez egy elég rejtélyes dolog. Szerintem sok olyan ember
    van, akiket nagyon szíven üt valami az irodalomból, ami
    iszonyú fontossá válik. Én is rátaláltam valamire, ami már
    ott volt bennem, és valaki más kimondta helyettem. A re-
    gény olvasása felfedezőút volt saját magamba. Varázslatos
    tulajdonsága az igazi, jó irodalomnak, hogy az ember nem
    csak egy írót, nem csak egy művet fedezhet fel, hanem sa-
    ját magához kerülhet közelebb. Sok ilyen élményem volt,
    de a sok fontos író között Füst Milán kitüntetett helyen
    van számomra. A sokféle álszentség, ami valahogy a min-
    dennapi életünk része, nála lehámozódik. Egyenessége és
    bátorsága – mert

  • A fázós sünik

    Késő őszi estén,
    ha elballag a nap,
    kertemben morzsányi
    meleget se hagy!
    Ha nincs vastag takaród,
    hogy körülöleljen,
    reggelre már talán
    megdermeszt a fagy!
    Két sünim is didereg,
    falevelet gyűjtöget…
    Meleg vacok csak a vágyuk,
    benne puha-pihe ágyuk.
    Elkészült végre a kuckó!
    Befészkelte magát mélyre
    Süni Lackó, Süni Pockó.
    Hely van bőven, hát elférne
    két kis sün, ha jól megférne…
    Ámde van egy problémájuk!
    Hová kerüljön az ágyuk?
    Magában mindkettő fázik,
    a tesó testmelegére vágyik.
    Viszont ha meg összebújnak,
    a tüskéik nagyon szúrnak…
    Így aludni nem lehet!
    Vidd arrébb a feneked!
    Gyere vissza mégis, segíts!
    Hideg éjjel te melegíts!
    Így aztán alig nyughatnak,
    folyton ágyat tologatnak.
    Kajuk Gyula

  • Elgondolkodtató

    Kísértetes utcák árkádjai alatt,
    fáradt illatú, züllött, kemény sorsok
    hólepte szennyes vackokon, s tüzet csihol
    eltörpült agyukban a silány alkohol,
    s bagó-ködben, füst mámortól
    bódult, kétkedő, üres tekintetek…
    várnak segítséget egy jobb, világi Sorstól.
    SzabóTünde
    Vídia munkája