Nincs pénzem kenyérre, de koldulni nem merek
Mert félek, hogy megvetnének az emberek
Bár lehet, hogy ők is kéregetnének a sarkon
De ahhoz elnyűtt ruhában kell állni az aszfalton
Spányik Miklós
Category: Lapszámok
A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.
-
Töprengő
-
Elégett mindenem
Tűz pusztított a kertben,
elégett minden: pázsit, fák, magok,
a templomom a tornyocskáival,
színes képek az oltár felett,
melyen már sosem áldozok.
Tűz volt a kertemben,
magasba csapott a láng, és
porba hulltak az álmok.
Szótlanul hallgattam ágak recsegését,
nem sírok, és nem kiabálok.
Tűzvész tarolt a kertben,
enyészeté a bogarak, madarak, virágok,
ködmadár fészke füstté vált,
szenes tollak hullanak amerre járok,
szürke hamuban fekete gyémántok…
Tűz égetett el mindent a kertben,
s a pusztában csak egy kőszikla áll.
Griff-apó nálam otthonra lelt,
a kietlen tájon mindig rá várok…
Németh Anikó Ködmadár
17.
Bár felednélek!
…s gondolataim eléd
térdelnek újra.
18.
A legmélyebb kék
amit valaha láttam:
a lelked tükre.
19.
Szemed egy világ:
mélyebb mint az óceán,
kékebb mint az ég!
20.
Menten végem – ha
szexi csizmádban látlak,
felrobban vérem!
21.
Tudós vagy, tanár,
és kecses akár egy őz!
Szeretlek. Csoda?
22.
Semmibe hullnak
vágyaim. Valamikor
követem őket.
23.
Ha férfi lennél,
női éned szemlélve
tán megértenél.
24.
Ha léteznének
az elfek, biztos
rád hasonlítanának! -
PM-hez
Haiku-lánc
17-24.
Sárközi László
most nincs háború vagy mégis – egy hónapja nem írtam verset
üszkösödnek bennem a szavak akár a mélyvénás trombózisos lábak
belülről őszülök lassan hideg télbe pedig micsoda illata van a lugason a szőlőnek
darazsakat legyeket ejt csapdába hitvesem kifüggesztett műanyag flakonja
s mint vöröslő alkonyat csordul a passzírozott paradicsom leve szűk nyakú üvegekbe
pedig béke van az olajfák alatt mégsem jajdul bennem a szó mosolyom sem a régi
pásztázzák égboltom vad reflektorok s mint lelőtt papírrepülők zuhannak rám az éjjelek
most nincs háború vagy mégis – egy hónapja nem írtam verset
nem tudom miért de csönd van bennem jóleső bágyadt öreges naplemente
s akár a hadifoglyok vesztett csata után megkötözött kezekkel hevernek rajtam a mondatok
lökdösném le magamról őket de belémfúródnak akár nyílvesszők a céltáblába
átölelnek óvnak dajkálnak akár anya a gyermekét
nem tudom miért de jó ez a hallgatás talán érik bennem még sok vers sok szonett hexameter
sok elégia de magányosabbak a nappalok így szavak nélkül
csak este látogat meg egy-egy elkóborolt dallam nem tudom miért de jó ez így
most nincs háború vagy mégis – egy hónapja nem írtam verset
nem tudom miért de csak áltatom magam mert vége a nyárnak
hidegebb szelek fújnak ökörnyálak húzódnak arcomon
s üszkösödnek bennem a szavak akár a mélyvénás trombózisos lábak
belülről őszülök lassan hideg télbe pedig micsoda illata van még egy-egy rózsának
s mint vöröslő alkonyat csordul szívemben a hála hogy józanul élhetek
Ketykó István -
Nincs Egy Férfi – Írások És Firkák
10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
UGRON ZSOLNA:
NINCS EGY FÉRFI –
IRÁSOK ÉS FIRKÁK
K, mint karácsony
A
z idei karácsony más lesz, mint a többi, hi-
szen minden eddigi karácsony más volt,
mint a többi. Úgy képzelem, talán képzel-
jük, hogy boldog vidékek boldog emberei
azok, akiknek lehetnek rítusokkal átszőtt
ünnepet hozó napjaik karácsony előtt, akik tudják, évről
évre kik ülik körül majd a karácsonyi asztalt, mi kerül arra,
milyen lesz a szenteste hangja, illata. Nem tudom, tud-
ják-e, de 2050-re az emberiség kétharmada városlakó lesz.
Ez, ami a karácsonyt illeti, nem a legjobb hír. Mert én
úgy látom, hogy a város valamikor, nem is olyan rég, bi-
rokra kelt a karácsonnyal. Akár még néhány évtizeddel
ezelőtt is jól el lehetett volna igazodni egy pontos nép-
rajzi lexikonnal, és megfejteni csak a látottak, a tapasztalt
szokások alapján, merre is járunk karácsonykor, ma már
antropológus legyen a talpán, aki egy nagyvárosi üzletköz-
pontban megmondja, milyen is lesz arrafelé az ott lakók
ünnepe.
Gyerekkorom kisvárosában a karácsony még magabiztos
volt, már nem ereje teljében, de jól tartotta magát.
Jó svunggal repkedtek a nyolcvanas évek Kolozsvárjának
téli egén az angyalok, halkan, de erővel zúgtak a hallejúják
a templomokban. Lehetett remegve lesni, hordja-e az An-
gyal a glóriáját, megtalálni elhullajtott tollpihéit, megpró-
bálni elcsípni csengetéskor. Rácsodálkozni arra, hogy idén
se izmosodott, nem bírta el a nagyobb fát. Meg lehetett
sutyorogva beszélni az udvaron, h -
Karácsony
December napjai közé
belopódzott a Karácsony,
s mint lélekbe mart szorongás,
vacog a képzelt kalácson.
Fogadkozunk nyakra-főre
– ölelni, szeretni szokás.
Gazdag látvánnyal tornyosul
a pénzben mért gondoskodás.
Meghitt ünnepi zenére
angyalok járják a táncot.
Könnyű libbenésük sejtet
ártatlan, szelíd világot,
de csillagszóró szikrák közt
felzokog a hiány hangja.
Kiszakadó sóhajunkat
se fény, se szó nem takarja. -
Minden olvasástól jobb lesz
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
„MINDEN OLVASÁSTÓL
JOBB LESZ”
Vámos Miklóssal, aki kritikusai szerint a XX. század egyik leg-
jelentősebb magyar írója, abban a házban beszélgettünk, amely
főszereplője az író legutóbbi nagyregényének a Dunapestnek.
Hogyan lett ez a ház a regény főszereplője?
Amikor először beléptem a házba, nagyon meglepődtem,
mert az egész olyan volt, mintha Berlinben járnék. 1979-
ben költöztem ide az akkori családommal. Egy idős házas-
pár akart külön költözni a lányától. Az idős szülők alkarján
tetovált számokat vettem észre, ilyet még soha nem láttam,
de rögtön kitaláltam, hogy ezek auschwitzi számok. Arra
gondoltam, hogy ez egy regény. De soha nem írtam meg.
Rejtélyes dolog, hogy végül mit ír meg az ember. Múlt az
idő, a lakást kinőttük, de elköltözés helyett vettem egy
egyszobás lakást, dolgozó szobának, ugyanebben a házban.
Az idő tovább telt, már nem itt lakom, de a dolgozóm
megmaradt. Tudomásomra jutott, hogy a ház tervezője
Hofstätter Béla is itt lakott ebben a házban, méghozzá az
én egyszobás lakásom része volt az ő lakásának. A nyilasok
a tervezőt itt lőtték bele a Dunába a rakpartról. A pillanat,
amikor a fő műve közelében megölik, az olyan drámai és
erős, hogy éreztem, ebből regényt kell írnom.
Abban az időben a háznak több híres lakója
is volt, akik szerepelnek is a regényben, pél-
dául Szép Ernő, Hatvany Lajos.
Igen, de ez nem befolyásolta a regény keletkezését. Ami-
kor anyaggyűjtésbe fogtam, felfigyeltem rá, hogy ezek a
nagy írók itt éltek, gondoltam, őket is belevonom.
Miért érezte úgy, hogy foglalkoznia kell a
múlttal?
Az én világnézetem szerint se jövő, se múlt nincs. Egy
hosszú, mindkét irányban végtelen jelenidő van. Ebből a
szempontból teljesen mindegy, hogy eme végtelen tengely
melyik pontjáról szemléljük az egészet -
A fázós sünik
Késő őszi estén,
ha elballag a nap,
kertemben morzsányi
meleget se hagy!
Ha nincs vastag takaród,
hogy körülöleljen,
reggelre már talán
megdermeszt a fagy!
Két sünim is didereg,
falevelet gyűjtöget…
Meleg vacok csak a vágyuk,
benne puha-pihe ágyuk.
Elkészült végre a kuckó!
Befészkelte magát mélyre
Süni Lackó, Süni Pockó.
Hely van bőven, hát elférne
két kis sün, ha jól megférne…
Ámde van egy problémájuk!
Hová kerüljön az ágyuk?
Magában mindkettő fázik,
a tesó testmelegére vágyik.
Viszont ha meg összebújnak,
a tüskéik nagyon szúrnak…
Így aludni nem lehet!
Vidd arrébb a feneked!
Gyere vissza mégis, segíts!
Hideg éjjel te melegíts!
Így aztán alig nyughatnak,
folyton ágyat tologatnak.
Kajuk Gyula -
Elgondolkodtató
Kísértetes utcák árkádjai alatt,
fáradt illatú, züllött, kemény sorsok
hólepte szennyes vackokon, s tüzet csihol
eltörpült agyukban a silány alkohol,
s bagó-ködben, füst mámortól
bódult, kétkedő, üres tekintetek…
várnak segítséget egy jobb, világi Sorstól.
SzabóTünde
Vídia munkája -
Őszi gerlepár
Jaj, gerlék, óh, ti gerlék,
milyen vidáman vagytok,
hajnalban köszöntitek
szerelmesen a Napot.
Énekeltek, mintha még
mindig kikelet lenne,
pedig az ősz múlik már,
és a zord tél fenyeget.
Kertünkben falevelek
hullanak szép csendesen,
ti ezzel mit sem törődtök,
énekeltek szelíden.
S énrám ugyan mi vár még?
Hallgatom a dalotok,
keserű a reményem:
talán lesz még tavaszom.
Pollák László