4
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
„URALHATATLANUL GAZDAG
EZ A VILÁG”
Enyedi Ildikó saját nyelvén – filmnyelven – a legfontosabb
dolgokat fogalmazza meg az életről és az emberi kapcsolatokról.
Ezekről a dolgokról beszélgettünk, most a szavak nyelvén.
Hogyan lett a filmkészítés a választott pá-
lyád?
Akkor döntöttem el, amikor befejeztem az első játékfil-
memet. Egészen addig nyitva tartottam a lehetőséget bár-
mire. Úgy gondoltam, hogy mindenfélét fogok csinálni,
filmet is, amikor olyan tervem lesz, amit filmen a legjobb
megcsinálni. A főiskolai évek alatt egy nagyon erős dac
volt bennem. Akkor ez még a mostaninál is sokkal-sokkal
hierarchikusabb szakma volt. Egyszerűen a technika miatt.
Azt láttam, hogy mindenki – a szakmai fogások elsajátítá-
sa mellett – nagyon tudatosan épül be a szakmába, én pe-
dig nagyon tudatosan építettem ki magam abból. Máshol
volt az érdeklődésem központja. Majd az első játékfilmem
annyira komplex élmény, annyira gyönyörű folyamat volt,
hogy lehettem egyedül is benne, amikor írtam, sok ember-
rel is, amikor előkészítettem és forgattunk, aztán megint
egy intim kapcsolat, amikor hónapokig vágtunk, majd
újra sok emberrel, a hangi utómunka során. Éreztem, hogy
mindent kiélhetek ebben. Minden mást le is választottam,
és csak a filmre koncentráltam.
Füst Milán és a regénye miért ennyire fon-
tos számodra?
Ez egy elég rejtélyes dolog. Szerintem sok olyan ember
van, akiket nagyon szíven üt valami az irodalomból, ami
iszonyú fontossá válik. Én is rátaláltam valamire, ami már
ott volt bennem, és valaki más kimondta helyettem. A re-
gény olvasása felfedezőút volt saját magamba. Varázslatos
tulajdonsága az igazi, jó irodalomnak, hogy az ember nem
csak egy írót, nem csak egy művet fedezhet fel, hanem sa-
ját magához kerülhet közelebb. Sok ilyen élményem volt,
de a sok fontos író között Füst Milán kitüntetett helyen
van számomra. A sokféle álszentség, ami valahogy a min-
dennapi életünk része, nála lehámozódik. Egyenessége és
bátorsága – mert
Category: Lapszámok
A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.
-
Uralhatatlanul Gazdag Ez A Világ
-
A fázós sünik
Késő őszi estén,
ha elballag a nap,
kertemben morzsányi
meleget se hagy!
Ha nincs vastag takaród,
hogy körülöleljen,
reggelre már talán
megdermeszt a fagy!
Két sünim is didereg,
falevelet gyűjtöget…
Meleg vacok csak a vágyuk,
benne puha-pihe ágyuk.
Elkészült végre a kuckó!
Befészkelte magát mélyre
Süni Lackó, Süni Pockó.
Hely van bőven, hát elférne
két kis sün, ha jól megférne…
Ámde van egy problémájuk!
Hová kerüljön az ágyuk?
Magában mindkettő fázik,
a tesó testmelegére vágyik.
Viszont ha meg összebújnak,
a tüskéik nagyon szúrnak…
Így aludni nem lehet!
Vidd arrébb a feneked!
Gyere vissza mégis, segíts!
Hideg éjjel te melegíts!
Így aztán alig nyughatnak,
folyton ágyat tologatnak.
Kajuk Gyula -
Elgondolkodtató
Kísértetes utcák árkádjai alatt,
fáradt illatú, züllött, kemény sorsok
hólepte szennyes vackokon, s tüzet csihol
eltörpült agyukban a silány alkohol,
s bagó-ködben, füst mámortól
bódult, kétkedő, üres tekintetek…
várnak segítséget egy jobb, világi Sorstól.
SzabóTünde
Vídia munkája -
Őszi gerlepár
Jaj, gerlék, óh, ti gerlék,
milyen vidáman vagytok,
hajnalban köszöntitek
szerelmesen a Napot.
Énekeltek, mintha még
mindig kikelet lenne,
pedig az ősz múlik már,
és a zord tél fenyeget.
Kertünkben falevelek
hullanak szép csendesen,
ti ezzel mit sem törődtök,
énekeltek szelíden.
S énrám ugyan mi vár még?
Hallgatom a dalotok,
keserű a reményem:
talán lesz még tavaszom.
Pollák László -
sajnálom ferenc
nem érzem az arcom súlyát visszafelé
hat rá minden a simogatás is pofon
a kedvesség cigarettákat nyom el az alkaromon
Isten hamutartónak használja az eget
üzen hogy ahogy akarom úgy nem lehet
ő jobban tudja én meg duzzogok
hogy újra bal lábbal keltem fel
de nem az én hibám az univerzum seggfej
Sági Ferenc -
a hegy lábánál lakótól
hívők nélkül
már az Olympos is kihalt
ha kiderül az istenekről
hogy nem értem
hanem csak egymással csatáznak
elfogy a hitem
üresek lesznek a hegyek
Zalán György
Juhi munkája -
Zivatar
Fölyhők golyhók fellegek
a nyár fölöttem ellebeg
bőrig átnyírt celebek
elnyájult pincsült ebek
beteg blogok beteg logók
áttúrt zsebek átírt legek
én fekszem kósza földön gyermek
bámulom a kikapart vermet
itt minden fűszál arra termett
hogy bólintson ha énekelnek
alulról bárha bárha föntről
álmosodik érzem a kontroll
és várom hogy hulljon a permet.
hágyépé
Köszönettel tartoznál?
Pedig milliószor kelthette volna feléd
az őszinteségnek legalább a látszatát ő is.
Hálásabb lehetnél,
mert megtanított eltávolodni hazugságoktól,
keserű csókoktól,
amik valójában neki sem voltak édesek?
Imádkoznod kellene a boldogságáért,
hogy két lábon járó apátiává tett,
befagyasztva egy állapotba,
ahonnan non-stop rálátás nyílik mindenre?
Innen tudhatod: mivel lépni mertél,
cudarul érzi magát,
láthatatlan pókhálók feszítik a maga kreálta falakhoz.
Lélegzete még eljut hozzád,
de nyugalom, –
ugyanabban a percben
a tiéd is hozzá,
ami kegyetlenül fullasztja,
noha épp fordítva lesz, gondolta tévesen.
Mindez mellékes a tudattal:
kiszámíthatóvá vált,
immár abszolút érdektelenné…
Nos, nem tartozol semmivel,
legfeljebb irgalommal magaddal szemben,
hisz megtanultál közeledni
saját belső világodhoz,
és újra kezdheted gyakorolni a szeretetet,
lépésről-lépésre.
Pethő N. Gábor
2021. október, harmadik díj