Közel jött a távolság
Homályból lépett elő
Tapad rá a sok kórság
Így haldoklik a jövő
Ez előre nem látszott
Aztán éles lett a kép
Vannak ugyan álmok
De elviszi a messzeség
Ami marad, az a jelen
A valóság bilincse
Vele él a gyötrelem
Hogy a napot beterítse
A reggel, mint az este
Fénytelen és komor
Közben a szívben
A bánat zakatol
Ez hát a szereposztás
Játszani muszáj
De kéne valami más
Ahol már semmi se fáj
Spányik Miklós