Category: Vers

Lehetnénk kertészek, kik fejenként
Észnek magvát ültetik,
Helyenként esélynek csíráját bajjal öntözik.

Lehetnénk zenészek, kiknek
Szenvedélye szabadon száll a dallammal.

De színészek vagyunk mi.
Díszletei a világnak mind.

Rómeó megvacsorázott
ma sem mosogat
koszos edény csörömpöl
mint egy középkori serial killer

leszaladok a kolostorba
mindenki alszik

pénzem fogytán
erkély alszik pacsirta halott

Pihennek a kaszások,
rozstengerben fürdik a Nap.
Aratók ebédelnek
dűlőúti hűs fák alatt.

Repülő zúg a fényben;
párolog a vizesárok,
nyújtózkodnak a kalászok,
és álmodoznak a lányok…

halkan, mint a szép szavak,
elfogynak a falvak, elapadnak kutak,
a könnyek,
tavak.

az ember több,
mint aki ölelésre vár.
nevünk a csönd lesz, a sóhaj, a jaj.

Tetted koronád.
Vírusunk lett gyászkirály.
Rettentő idők.

Keresztfákon korona,
s Vírusunk a gyász ura!

Feketén izzik a földkohó,
és fekete lángjai szállnak.
Fönn fekete varjak köröznek,
s lent fekete színe a gyásznak.

Feketén búcsúzz az élettől:
s „ott” – szűz – tiszta
Fehérek látnak

Krónikus gyulladás. A rögökig kísér
Pokoli adomány vagy szimpla átok csupán.

Aztán a rohadt gyógyszer, mint egy prosti,
Kéjesen várja, hogy told be a szádba,
Nyeljed a holnapért, újra és újra.

Csalfa cselek, csalódások,
csömörök után,
mért csábulok el újra esztelen,
ha fekszel ágyamon meztelen,
és szétrakod a lábadat nekem
egy napos délután,
mikor a redőnyt félig leeresztve
homályt előlegzünk meg az estre?

41. Friss, zöld és csillog. Most földre zörren… Netán történt valami?
42. /Ashima Shiraishi/ Hegyek és völgyek: mért gondolod, hogy csak cél? Ez mind én vagyok.
43. Nem művelt kert: oly érték, ahogy az ugar is a holnapnak.
44. Ezen a strandon a narancsbőr sem riaszt… Sok embert látok.
45. Olykor a vágyam csak egy harmatos álom gyűrt lepedőmön.
46. Mi hoz össze két embert? Bokros gond? Vad vágy?? Különbözőség???
47. Hányszor mondjam el: a nem – az nem! Nem igen, és nem is talán.
48. Csokoládémból csótány lakomázik. De honnan ismeri?