Jó néha az elhagyott, régi
Szomorúságban oldódni,
Mint cukor a kávéban,
Só a levesben –
Lemaratni a szilárd önhittség rozsdáját
Lelkem faláról csak vele, kettesben.
Hogy befussanak e kései vonatok
A szív sokszor lebombázott, de újra s újra restaurált
Pályaudvarára.