Category: Vers

Őszi-szerelmi vers a mulandóságról, a féltésről és a késői boldogság törékenységéről.

Még ha te úgy is érzed,
teljesen betölt a szerelem:
Fagy van.

A piciny madarak
holtan zuhannak le a fák ágairól,
az állatok beássák magukat a hó alá,
a többinek eledelt raknak ki a vadőrök.

Szemükig rongyokba bugyolált hajléktalanok
melegítik magukat reszkető kutyáikkal.

A hideg szélben rámizzadt az ing,
és az istennek sem találtam
a Karikás Frigyes utcát.

Arra gondoltam, a francnak futkározok
munkaalkalmassági papírokért fél lábbal a sírban,
ebben a hányatott világomban.

Szélcsendben, otthon ittam egy másodszor lefőzött „szürkét”,
és tudni fogom hol található
a Karikás Frigyes utca.

Jó néha az elhagyott, régi
Szomorúságban oldódni,
Mint cukor a kávéban,
Só a levesben –

Lemaratni a szilárd önhittség rozsdáját
Lelkem faláról csak vele, kettesben.

Hogy befussanak e kései vonatok
A szív sokszor lebombázott, de újra s újra restaurált
Pályaudvarára.

Elfagyott a gondolatom,
jeges szilánk lehűtötte,
pangó napok alkonyaton,
szikrázó vágyak mögötte.

Elfagyott a gondolatom,
tél palástja betakarta,
baracklekvár a stelázsin,
őszi ízek furcsa halma.

Lehetnénk kertészek, kik fejenként
Észnek magvát ültetik,
Helyenként esélynek csíráját bajjal öntözik.

Lehetnénk zenészek, kiknek
Szenvedélye szabadon száll a dallammal.

De színészek vagyunk mi.
Díszletei a világnak mind.

Rómeó megvacsorázott
ma sem mosogat
koszos edény csörömpöl
mint egy középkori serial killer

leszaladok a kolostorba
mindenki alszik

pénzem fogytán
erkély alszik pacsirta halott

Pihennek a kaszások,
rozstengerben fürdik a Nap.
Aratók ebédelnek
dűlőúti hűs fák alatt.

Repülő zúg a fényben;
párolog a vizesárok,
nyújtózkodnak a kalászok,
és álmodoznak a lányok…

halkan, mint a szép szavak,
elfogynak a falvak, elapadnak kutak,
a könnyek,
tavak.

az ember több,
mint aki ölelésre vár.
nevünk a csönd lesz, a sóhaj, a jaj.

Tetted koronád.
Vírusunk lett gyászkirály.
Rettentő idők.