Category: Vers

Sűrű, zaklatott szabadvers a test, a vágy és a szerelem birtoklásának képtelenségéről.

Lehetnénk kertészek, kik fejenként
Észnek magvát ültetik,
Helyenként esélynek csíráját bajjal öntözik.

Lehetnénk zenészek, kiknek
Szenvedélye szabadon száll a dallammal.

De színészek vagyunk mi.
Díszletei a világnak mind.

Rómeó megvacsorázott
ma sem mosogat
koszos edény csörömpöl
mint egy középkori serial killer

leszaladok a kolostorba
mindenki alszik

pénzem fogytán
erkély alszik pacsirta halott

Pihennek a kaszások,
rozstengerben fürdik a Nap.
Aratók ebédelnek
dűlőúti hűs fák alatt.

Repülő zúg a fényben;
párolog a vizesárok,
nyújtózkodnak a kalászok,
és álmodoznak a lányok…

halkan, mint a szép szavak,
elfogynak a falvak, elapadnak kutak,
a könnyek,
tavak.

az ember több,
mint aki ölelésre vár.
nevünk a csönd lesz, a sóhaj, a jaj.

Tetted koronád.
Vírusunk lett gyászkirály.
Rettentő idők.

Keresztfákon korona,
s Vírusunk a gyász ura!

Feketén izzik a földkohó,
és fekete lángjai szállnak.
Fönn fekete varjak köröznek,
s lent fekete színe a gyásznak.

Feketén búcsúzz az élettől:
s „ott” – szűz – tiszta
Fehérek látnak

Krónikus gyulladás. A rögökig kísér
Pokoli adomány vagy szimpla átok csupán.

Aztán a rohadt gyógyszer, mint egy prosti,
Kéjesen várja, hogy told be a szádba,
Nyeljed a holnapért, újra és újra.

49. Csípjük egymást, bár néha veszekszünk. Ez csak hagyományőrzés.
50. Csönd az éjben: kétszáz elgyötört lélek semmit álmodik.
51. Úgy érzem magam akár egy gyerek: végre verseket írok!
52. Hagyományosan nyugalmas az életem: megyek rohanni!
53. Fölmelegedés, éhínség, harc, járványok… Csak Nyugi! Megoldjátok.
54. Bizonytalanság: a halál is jobb ennél! De ez a jövőm.
55. Leállt az agyvíz keringésem. De még sok feladatom van…
56. Apámat egyszer láttam. Anyámat – soha. Így lettem felnőtt.