Category: Vers

tócsában rigó
önfeledten
nézzük egymást
ketten ő fürdik a
jóban én átvonulóban

hull az eső félrehúzódott
égi szemöldök hámlik
homlok

nézz le atyám
tócsában rigó
fürdik a fürdik az
emberi jó

Csend a csöndhöz, csönd a csendhez
in memoriam Arany János

A folyónak meg se kottyant
hajtja a hal
egy-egy parttal
arany jobbján
ezüst balján

Gyöngybuborék ha fölbuggyan
mikor csobban mikor loccsan
reped a csönd pókhálósan
roppan a csend visszhangosan

Megjöttek a fiúk
A háborúból
Már amelyik

Lovam két
Évszázada iszik
Romlott kútból

Romlott álmom
Álmos csillagfű
Álmodozott rólam

Rólad rólunk
Róka bámul
Bárkát Atlantisz
Kocsmái ideiglenesen
Zárva

Megint itt vagyok
a szóróparcellatéren,
ahol a vízoszloppal
magasra emelkedett
tested por martaléka
– a gravitáció parancsára –
alázuhant az is a virágágyásra,

én is csendben ülök a padon,
pedig kiáltani,
jajongani kellene Érted!

A jövőt már rég elfelejtettem.
Csak a Ma van – s a végén – egy holnap?
Az is ma lesz. És a semmi felé
ilyen üres ma-holnapok tolnak.

A múltat is elfeledtem régen.
Mából lesz a tegnap? – ezt csak sejtem.
Ami zajlik, úgyis itt van, rögtön
a mellettem lassan vánszorgó jelenben.

33. A mobilomnak önálló élete van. Bénázok. Sokszor…
34. Fáradt, mégis elkísér a szobatársam. Betegeskedem.
35. Izgatott csótány kerülgeti mobilom. Kit akarsz hívni?
36. Csupán árucikk. saját könyvemet veszem egy könyvesboltban.
37. Azt csak úgy írtam! S nem tudtam, hogy nem tudtam… Nos, úgy sikerült.
38. Szétreped a hólyagom! Muszáj maradnom: előadás van.
39. Minden fejreáll. Az ágyam is jéghideg. Mért csak most érzem?
40. Szabadon estem. Jeges köveken hever minden fájdalmam.

Életem egyharmadában
fekszem. Hát ez kurvasok.
Három évig vacsorázom,
Másfél-két évig szarok.

Harminckétszer húztak fogat,
kétszer rúgtak jól tökön.
Milliószor alázott meg
más előtt a főnököm.

Most kopognak. – Ki az? – kérdem.
– A halál!
– Csak? Egy pillanat!

hahotázik a Hold
kinevet engemet
mert a félhomályban
fordítva vettem
fel az ingem

ciripelnek a tücskök
nekem zenélnek
pedig én nem is kértem

én sem teszek egyebet
a Halál szemébe
nevetek minden éjjel

Köszönöm a Jó Uraknak!
Nem kell hideg köveken
aludnom, ha az új törvényt
betű szerint követem!

Kegyes Urak, ha szólhatok,
az éhezés kimaradt…
És tiltsák be a kirohadt,
csúnya odvas fogakat!

Gránitszilárd törvényekkel
boldog lesz az életem…

Rácsodálkoztam a Napra.
Ugyanúgy süt rám is,
mint a padon a papra?

Este az ablakon
besüt a Hold.
A mocsárban loholt a kis kobold,
összekacsintott az élő s a holt.

Előjöttek a csillagok.
Már pisszenést se hallhatok,
az ezüst füvön hanyatt vagyok,
hogy lássam, a sok csillag hogy ragyog!