Category: Széppróza

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
NÉMETH ANIKÓ KÖDMADÁR:
ÁLOM
F
elébredtem egy nagyon mély álomból – én, aki
valaha hétalvónak voltam titulálva. Hol van az
már barátom, hol van az!
Azóta gyötörtek már hónapokon át álmatlan
kórságok is, amikor szerelemtől vergődve fet-
rengtem hosszú órákon át, majd altatókkal ütöttem agyon
az éjszakákat, hogy elfelejtsem vagy ne is jöjjenek hozzám
a pergő, színes képek.
Később sokat meditáltam, és egy-két pohár édes vörös-
bor elég volt vacsora után – mert akkoriban már újra et-
tem is –, hogy átszenderegjem azt a pár sötét órát.
Egy ideje megint tudok aludni, csak úgy, mert érzem
hiányát ismét a pihenésnek. No jó, sokat tettem is érte!
Gyakran gyalog mentem a Kerepesi úttól a Blaha Lujza tér
felé, végig a Körúton, majd a Margit hídtól az Árpád hídig
a szigeten át hazáig, a pesti oldalra vissza. Micsoda esték
voltak, édes Istenem! Ropogott a hó a bakancsom alatt, én
pedig csak gyalogoltam a szikrázó pelyhek között, mintha
tudtam volna, hová is pontosan… Persze, mindig megfon-
toltan cél volt az otthonom, de közben olyan elszántan
raktam egyik lábamat a másik elé, mint aki fejébe vette,
kisétál ebből az átkozott világból örökre. Végül sikerült,
valóban megteremtettem magam körül egy másik létet.
Új munka, más helyen, érdekes emberek, másik szerető,
és megint tudok aludni – legfeljebb a kutyával bolyongok
előtte kicsit a szeles Duna-parton. Olyankor átnézek még
Budára egy-egy pillanatra, ahol talán még őrzi valaki a
korábbi vágy

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
NÉMETH ANIKÓ KÖDMADÁR:
ÁLOM
F
elébredtem egy nagyon mély álomból – én, aki
valaha hétalvónak voltam titulálva. Hol van az
már barátom, hol van az!
Azóta gyötörtek már hónapokon át álmatlan
kórságok is, amikor szerelemtől vergődve fet-
rengtem hosszú órákon át, majd altatókkal ütöttem agyon
az éjszakákat, hogy elfelejtsem vagy ne is jöjjenek hozzám
a pergő, színes képek.
Később sokat meditáltam, és egy-két pohár édes vörös-
bor elég volt vacsora után – mert akkoriban már újra et-
tem is –, hogy átszenderegjem azt a pár sötét órát.
Egy ideje megint tudok aludni, csak úgy, mert érzem
hiányát ismét a pihenésnek. No jó, sokat tettem is érte!
Gyakran gyalog mentem a Kerepesi úttól a Blaha Lujza tér
felé, végig a Körúton, majd a Margit hídtól az Árpád hídig
a szigeten át hazáig, a pesti oldalra vissza. Micsoda esték
voltak, édes Istenem! Ropogott a hó a bakancsom alatt, én
pedig csak gyalogoltam a szikrázó pelyhek között, mintha
tudtam volna, hová is pontosan… Persze, mindig megfon-
toltan cél volt az otthonom, de közben olyan elszántan
raktam egyik lábamat a másik elé, mint aki fejébe vette,
kisétál ebből az átkozott világból örökre. Végül sikerült,
valóban megteremtettem magam körül egy másik létet.
Új munka, más helyen, érdekes emberek, másik szerető,
és megint tudok aludni – legfeljebb a kutyával bolyongok
előtte kicsit a szeles Duna-parton. Olyankor átnézek még
Budára egy-egy pillanatra, ahol talán még őrzi valaki a
korábbi vágy

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KÖNYVAJÁNLÓ
BÖDŐCS TIBOR:
MULAT A MANÉZS
B
ödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művé-
szet. De nem ám holmi tiritarka férfiszerelem dicsőí-
tése! Nem. Bödőcs vaskosan kemény, fagyott pásztor-
kutya-dákójú, nőimádó művészetet szállít továbbra
is, amely úgy csordul le az olvasónak a zsarnokságot
kikiáltó okoskodás és picsogás redvás falatkáit folyton nyelni kénysze-
rülő kiszáradt torkán, mint egy tányér ízletes oroszlánfóka-fitymak-
rémleves.
Mulat a Manézs! Mulassunk hát mi is, olvasó, hiszen szerencsénkre
eme abszurd cirkusz-diktatúra pusztán a szerző jól ismert, élénk fan-
táziájának szüleménye, amelynek vajmi kevés köze van a valós jövő-
képünkhöz. Egy a cirkusz, egy a sátor! – Krúbi
Jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi
King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünneplik
meg fenségesen.
Van mit ünnepelni! Az egykori cirkuszigazgató az áldott nép
szívére hangolódván csodásan fölvirágoztatta Cirkuszhazát:
szerte az országban rózsaültetvények virítanak (s így munka is
jut mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy
külföldön) gáncsoskodnak – mert hogyan is lehetne egészséges
lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség, őszinteség, szépség,
hazaszeretet és férfias erő? Nehéz nap áll Hettikánia Porond-
mestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol
(majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik,
bohócorrot tesz fel, főtanácsadójával konzultál, kufircol (tény-
leg) és

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KÖNYVAJÁNLÓ
BÖDŐCS TIBOR:
MULAT A MANÉZS
B
ödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művé-
szet. De nem ám holmi tiritarka férfiszerelem dicsőí-
tése! Nem. Bödőcs vaskosan kemény, fagyott pásztor-
kutya-dákójú, nőimádó művészetet szállít továbbra
is, amely úgy csordul le az olvasónak a zsarnokságot
kikiáltó okoskodás és picsogás redvás falatkáit folyton nyelni kénysze-
rülő kiszáradt torkán, mint egy tányér ízletes oroszlánfóka-fitymak-
rémleves.
Mulat a Manézs! Mulassunk hát mi is, olvasó, hiszen szerencsénkre
eme abszurd cirkusz-diktatúra pusztán a szerző jól ismert, élénk fan-
táziájának szüleménye, amelynek vajmi kevés köze van a valós jövő-
képünkhöz. Egy a cirkusz, egy a sátor! – Krúbi
Jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi
King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünneplik
meg fenségesen.
Van mit ünnepelni! Az egykori cirkuszigazgató az áldott nép
szívére hangolódván csodásan fölvirágoztatta Cirkuszhazát:
szerte az országban rózsaültetvények virítanak (s így munka is
jut mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy
külföldön) gáncsoskodnak – mert hogyan is lehetne egészséges
lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség, őszinteség, szépség,
hazaszeretet és férfias erő? Nehéz nap áll Hettikánia Porond-
mestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol
(majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik,
bohócorrot tesz fel, főtanácsadójával konzultál, kufircol (tény-
leg) és

15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
MÉSZI MAMA:
OSZTÁLYKIRÁNDULÁS
E
gy kislány szomorú története ráébreszt ben-
nünket arra, hogy ne szégyelljünk segítséget
kérni, ha bajban vagyunk, az őszinteség nagy
erény. Megérthetjük, hogy miért legyünk ön-
magunk, továbbá azt, hogy mindig becsüljük
meg, ami megadatik nekünk.
Ha jól emlékszem úgy közel ötven éve történt, de ha
visszagondolok rá, olyan, mintha tegnap lett volna. Még
most is olyan élénken él bennem, valósággal beleégett a
szívembe.
Általános iskolás tanuló voltam, és kétnapos osztályki-
rándulásra indultunk Lillafüredre. A kirándulás önköltsé-
ges volt, a szállást előre kifizettük, de étkezésről minden-
kinek magának kellett gondoskodnia.
A történethez hozzátartozik, hogy négygyermekes
munkáscsaládból származom. Gondolom, nem kell ma-
gyaráznom, hogy nem dúskáltunk minden földi jóban.
Édesanyámnak igencsak ügyesen be kellett osztania azt a
pénzt, ami a családi kasszába befolyt. De ő valóban ügyes
volt, nagyon is ügyes, hiszen mind a négyen megkaptuk
a legszükségesebb ruhákat, és sohasem éheztünk. Mindig
volt mit enni, még ha beosztással is. Igazán büszke voltam
és vagyok ma is az édesanyámra. Szegények voltunk ugyan,
de boldog gyermekkorunk volt. Szüleink becsületre, tisz-
tességre neveltek bennünket.
Szóval ott tartottam, hogy osztálykirándulásra indul-
tunk. Édesanyám hidegélelmet csomagolt, és némi zseb-
pénzt is kaptam tőle. Amikor megérkeztünk, az idő dél
körül járt, mindenki éhes volt. A többség úgy döntö

3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
PETHŐ N. GÁBOR:
TINTA
K
János nyugalmazott főadóellenőr szo-
rongva ült az íróasztalánál, és hiába ment
ugyan a légkondicionáló, igencsak verej-
tékezett. Volt miért aggódnia. Utódja,
aki teljes vizsgálatnak vetette alá az előző
állomány tagjait, terhelő bizonyítékokat talált arra
nézvést, hogy a hosszú évek során bizony szép kis bi-
rodalmat építhetett fel az így-úgy korrupciós ügyle-
tekből, elsikkasztott, illetve jogtalan vagyonelkobzá-
sokból származó pénzekből.
Ügyvédjének próbált levelet írni, de csak nem jöt-
tek tollából a szavak. Régimódi ember lévén olyan tí-
pusú töltőtollat használt, aminek hegyét a tintásüveg-
be mártva tudta megtölteni. Egész életében hazudott,
tökélyre fejlesztette a megtévesztést, munkahelyén,
családján belül egyaránt. Most mégis megbicsaklot-
tak az ujjai. Túl sok és pontos bizonyítékkal találta
szembe magát, melyek mind ellene szóltak. Mindig
csak megkezdett mondatokra futotta, még az „igaza”
melletti érvelés is kínszenvedést okozott neki, hol-
ott ezt az ügyvédet is súlyos pénzösszegekkel győzte
meg: védje őt. Az ominózus jogász ugyan felajánlotta,
hogy megszerkeszti helyette védekező levelét, de ezt

10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
VONNÁK DIÁNA:
LÁTLAK
TENGERIBETEGSÉG
(részlet)
N
em így képzeltük az indulást. A taxi el-
ment, itt pedig csak egy pár semmitmon-
dó irodaépület áll. Körülöttünk szinte
sivatagi pusztaság, leér az autók kerekéig
az ég, az út fölött a benzingőzben déli-
báb remeg. Tábla, kiírás sehol. A forgalomtól a fölve-
rődött sódernek nincs ideje leülepedni, a por megül a
pórusainkban, a körmeink alatt. Anyáról ordít, hogy
utálja az egészet. El se hiszem, hogy közel van a ten-
ger, ez inkább olyan, mint a vadnyugat, mondja, aztán
megemeli a napszemüvegét, és letörli az izzadságot az
orrnyergéről. Mi van, undorító vagyok?, kérdezi ne-
vetve. Makulátlan rajta minden.
– Nyugi, mindjárt jobb lesz, biztos van légkondi.
Legalábbis remélem.
Ezt rossz hangsúllyal mondtam, gyanakvóan néz.
Felpattintok egy sört, idegesít a melltartóm a hőség-
ben. A látszat ellenére jó helyre jöttünk, itt van az
utasfelvétel: tucatnyi ember lézeng, bőröndökkel. Éles
nevetések csapnak fel, az utasok mustrálják egymást,
igyekeznek helyezkedni. Nem tudni még, melyik po-
zíció lesz a legelőnyösebb az induláskor, mindenki
éber. Megállunk, a bejárattól pár méterre húsos, at-
létatrikós férfiak torlaszolják el a feljárót. Sámlikon
ülnek egy körben, azt hiszem, románul beszélnek. A
sarkon hirtelenszőke család topog, a tinédzser lány
barátja is velük van, fekete rasztájától alig látni az ar-
cát, kényszeres, figyelmetlen mozdulatokkal keleszti
a hájat a lány csípőjén, az apáva

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
BUKSIKA:
JA… TÉNYLEG!
A
gondolatok kavarognak a fejemben és mi-
vel mással nem igazán szoktam beszélgetni,
ezért magamban merengek. Azon voltam
az utóbbi időben, hogy a negatív gondo-
lataimat próbáljam pozitívvá változtatni
és nyitni az emberek felé, de nem igazán megy. Meg kell
állapítanom, hogy bizonyos időnként egészen bőbeszédű
tudok lenni, utána jó hosszú időre bezárok. Bár sokszor
ezt mások nem így élik meg, mert azért sosem szoktam
annyira elbújni, hogy ne vegyenek észre.
Vidéki nagyvárosban születtem, legalábbis nekem nagy
volt, annak tűnt mindaddig, míg gyerekkoromban nem
jöttünk fel a fővárosba színházi előadásra. Az ötödik kerü-
letben voltunk a Petőfi Sándor utcában. Az előadásra már
nem emlékszem, sőt szerintem hazafele se igazán, mert
bennem csak a gyönyörű, felfoghatatlan, felülmúlhatat-
lan, fényben úszó vár, a Duna és a hidak maradtak meg.
Ekkor elhatároztam, hogy én itt fogok élni, lesz, ami lesz.
Sikerült is!
Szerettem Vásárhelyt is nagyon. Sok-sok barát, rokon
él itt még ma is és időnként hazalátogatok, és nem látom
a régi fényét, azt a varázst, amit anno adott. Szomorú
mennyire elhanyagolt lett annak ellenére, hogy megépült
az elővárosi vasút és összeköti a megyeszékhellyel. Tiszta
betondzsumbuj lett a városból, a belvárosból eltűntek az
öreg akácfák, ahol régen hűsöltünk. Maradtak a városszéli
kis proletár házak és az óriási üresség, mert a fiatalok so-
kan elvándoroltak. Hihetetlen, hogy a 14. században

A regényrészlet guatemalai családtörténeten és politikai fordulópontokon keresztül mutatja meg a társadalmi hatalom és az emlékezet működését.

Szatirikus jövőkép egy Covid utáni világról, ahol a biztonság rendje lassan abszurddá és fenyegetővé válik.