3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
„MINDEN OLVASÁSTÓL
JOBB LESZ”
Vámos Miklóssal, aki kritikusai szerint a XX. század egyik leg-
jelentősebb magyar írója, abban a házban beszélgettünk, amely
főszereplője az író legutóbbi nagyregényének a Dunapestnek.
Hogyan lett ez a ház a regény főszereplője?
Amikor először beléptem a házba, nagyon meglepődtem,
mert az egész olyan volt, mintha Berlinben járnék. 1979-
ben költöztem ide az akkori családommal. Egy idős házas-
pár akart külön költözni a lányától. Az idős szülők alkarján
tetovált számokat vettem észre, ilyet még soha nem láttam,
de rögtön kitaláltam, hogy ezek auschwitzi számok. Arra
gondoltam, hogy ez egy regény. De soha nem írtam meg.
Rejtélyes dolog, hogy végül mit ír meg az ember. Múlt az
idő, a lakást kinőttük, de elköltözés helyett vettem egy
egyszobás lakást, dolgozó szobának, ugyanebben a házban.
Az idő tovább telt, már nem itt lakom, de a dolgozóm
megmaradt. Tudomásomra jutott, hogy a ház tervezője
Hofstätter Béla is itt lakott ebben a házban, méghozzá az
én egyszobás lakásom része volt az ő lakásának. A nyilasok
a tervezőt itt lőtték bele a Dunába a rakpartról. A pillanat,
amikor a fő műve közelében megölik, az olyan drámai és
erős, hogy éreztem, ebből regényt kell írnom.
Abban az időben a háznak több híres lakója
is volt, akik szerepelnek is a regényben, pél-
dául Szép Ernő, Hatvany Lajos.
Igen, de ez nem befolyásolta a regény keletkezését. Ami-
kor anyaggyűjtésbe fogtam, felfigyeltem rá, hogy ezek a
nagy írók itt éltek, gondoltam, őket is belevonom.
Miért érezte úgy, hogy foglalkoznia kell a
múlttal?
Az én világnézetem szerint se jövő, se múlt nincs. Egy
hosszú, mindkét irányban végtelen jelenidő van. Ebből a
szempontból teljesen mindegy, hogy eme végtelen tengely
melyik pontjáról szemléljük az egészet