Millió picinyke hógolyó
Tavaszi ajándék
Keringőznek vidáman
Csodás ez a játék
A földre érve pattannak
Mert kemények ám nagyon
Aztán gyorsan eltűnnek
A szívtelen betonon
Spányik Miklós
Category: Archívum
A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.
-
Március
-
az álomban
hamutartó volt a világ tele elnyomott
csikkel Isten kétségbeesetten
próbálta a dekkeket újragyújtani
olyan volt az arca mint azoknak akik
beleőrültek abba hogy képtelenek
feladni olyan volt az arca mint az orvosé
aki órákig végzi még a szívmasszázst
pedig már az első percben is
tudta hogy a fiú halott
Sági Ferenc -
Elmúlás
Ó jaj, ha ifjúságod eltűnt nyomtalan,
szépség, erő, egészség – minden odavan.
Fehér hajad mára már hamvas szürke lett,
és nem látod naponta kedves gyermeked!
Ó jaj, hogy nem ég szemedben a régi tűz,
melyről hitted, hogy minden gondot tova űz;
nem várod a következő szülinapod,
reméled, hogy megéred még a holnapot.
Ó jaj, ha egyszer majd vége lesz a vágynak,
és a csinos nők nem fordulnak utánad!
A buszon a lányok átadják a helyet
a vénembernek – akit nagyon szeretek…
Ha a szíved enyém volna,
minden ének rólad szólna,
és ha a nap veled kelne,
minden perc boldogabb lenne!
Németh Anikó Ködmadár -
virágzás az arcon
öltözz kéjjel-tákolt szerelembe
amíg a sötét esték összeérnek
fél marék tisztelet a kezembe
– és gyászos virágai a télnek
emberfejem vétkeidre hajtom
mert küzdeni nem tudok csak hinni
sosem volt szemérmes az arcom
csak képzeletben tudlak téged szidni
villámaid szólítgatják sorsom
zengő sivatag amit ma is féltek
rátelepült de elbírja a csontom
szemfényvesztésről később beszélek
a vad szerelemnek vége nincsen
ajzott éjszakában lettem gazdag
hol tüzet fogott száraz kincsem
– és tüskéit nevelem a gaznak
belefekszem a semmi tengerébe
ahol mécsvilág virágzás verem
mert én vagyok a gének felelőse
és szóbeszéd gyalázza tengerem
a szerelem zsivány módra házal
– új forrást szomszédol a lélek
csak a forma terjedése rád vall
mint ki régről itt maradt végleg
Ambrus József -
– kivágott–
bolondok vagyunk
józan őrültek
zöldülő szigeten
megvár a nyár
vakondok, patkányok
angyalok szültek
szabadulhatsz
mint öreg szamár
semmivé választott
könnyű kísértés
kivágott bokorra
ültetett rét
így legyél barátom
könnyebb a nappal
habarcsot borítok
holnap eléd
szemtelen sátorban
kihűlve dalol
megvádol ezeregy
nászéjszakád
tévedhet, trónolhat
kétes bíróság
önmagát emésztő
ártatlan vád
kalandot űzöl
dallamot dúdolsz
fakuló bakancsod
holnapig kell
megvárom, amíg
a vécében úszol
addig a kislány…
…addig a kislány nem alszik el
Székely-Máté László -
Nudli
.
– Hogyhogy megkerült, mi az, hogy megkerült, talán el
volt veszve?!
– De el ám, bizony. Tudod, úgy három hete az a rövid
agyú menyem kivitte az unokámat meg a szomszédék kis-
lányát a Kamaraerdőbe sétálni, rügyező fákat nézegetni,
és hóvirágot keresni. Nudli is velük volt. Legalábbis kez-
detben. Aztán az a bohókás kis kutya egyszer csak eltűnt,
valahova elcsavargott. Bözsi mindenesetre ezt állította.
Orsika, az én drága csillagom, aranyvirágszálam, csak itt-
hon vette észbe, hogy nincs meg a Nudli. Szörnyen elkese-
redett, zokogott, rítt keservesen.
– Hááát, Terikém, én ezt sehogy sem tudom megérte-
ni. Hogy a fenébe lehet elveszíteni egy kutyust! Talán a ti
Bözsikétek is telefonfüggő? Állandóan a telcsijét bökdösi?
– Sajnos igen. Már legalább ezerszer odaégette a vacso-
rát, mert nem a kajára, hanem a telefonra figyelt. Nem is
engedem többé főzni, kitiltottam a konyhából. Holt ziher,
hogy még ott, az erdőben is butította őt az a fránya okos
telefon, ezért veszett el szegény Nudli.
– De most megkerült, úgy-e?
– Szerencsére, igen.
– Hazatalált?
– Á, nem. A fiam csinált egy hirdetést száz példányban,
rajta a Nudliról készült kép, meg, hogy ötéves kis gazdája
sóvárogva várja haza, satöbbi, és kiragasztgatta a kerület
forgalmas helyein. Tegnap aztán felhívott bennünket egy
pasas. Ő hozta vissza.
– Na, hál istennek. Látod, vannak még rendes emberek
a világon.
– Pénzért néha még rendeseknek is hajlandóak lenni az
emberek.
– Pénzért, mi az, hogy pénzért?
– Elmondom. Tegnap felhív -
Ezt
Ezt a kis időt
már másképp töltöm el
figyel egy isten fölfigyel
zsebem megtöltöm kavicsokkal
idegenekkel a szívem
elúszik bennem kicsi sok hal
levegőjük beszívom
fölfáradok az emeletre
köllene hozzá létra
valaki engem megszeretne
hozhatna létre.
hágyépé -
A Síró Leány
13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
A Hirtelen Halál vérig sértve csapta be az ügyintéző aj-
taját. Szürke úr gondosan fényesre törölgette a szép piros
almáját, aztán beleharapott a mérgezett gyümölcsbe, és
csendben lefordult a székéről. A hét alacsony termetű kol-
legája pedig mit sem sejtve dolgozott tovább a bányában.
Hejhó!
De ez már egy másik mese.
2022. január, harmadik díj
POLLÁK LÁSZLÓ:
NUDLI
– Képzeld, Mariska, megkerült a Nudli.
– Hogyhogy megkerült, mi az, hogy megkerült, talán el
volt veszve?!
– De el ám, bizony. Tudod, úgy három hete az a rövid
agyú menyem kivitte az unokámat meg a szomszédék kis-
lányát a Kamaraerdőbe sétálni, rügyező fákat nézegetni,
és hóvirágot keresni. Nudli is velük volt. Legalábbis kez-
detben. Aztán az a bohókás kis kutya egyszer csak eltűnt,
valahova elcsavargott. Bözsi mindenesetre ezt állította.
Orsika, az én drága csillagom, aranyvirágszálam, csak itt-
hon vette észbe, hogy nincs meg a Nudli. Szörnyen elkese-
redett, zokogott, rítt keservesen.
– Hááát, Terikém, én ezt sehogy sem tudom megérte-
ni. Hogy a fenébe lehet elveszíteni egy kutyust! Talán a ti
Bözsikétek is telefonfüggő? Állandóan a telcsijét bökdösi?
– Sajnos igen. Már legalább ezerszer odaégette a vacso-
rát, mert nem a kajára, hanem a telefonra figyelt. Nem is
engedem többé főzni, kitiltottam a konyhából. Holt ziher,
hogy még ott, az erdőben is butította őt az a fránya okos
telefon, ezért veszett el szegény Nudli.
– De most megkerült, úgy-e?
– Szerencsére, igen.
– Hazata -
A Cigány értelmiségnek
Zümmögünk, akár a méhek,
egymásba döfjük a mérget,
és aki szúrni mer, az nyer!
Minket az Isten ekképp ver! -
A Halál Torkából
14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
GELLÉRT ANDRÁS:
A HALÁL TORKÁBÓL
E
ltűnhet-e valaki nyomtalanul, egyik pillanatról
a másikra? Csak úgy, minden előzmény nélkül?
A kérdés indokolt, hiszen a totális nyilvánosság
előtt éljük pokolbéli víg napjainkat (© Faludy
Gy.). Lépéseinket kamerák követik az utcákon,
a lépcsőházakban, digitális mozgásainkat, kapcsolatainkat
precíz és fegyelmezett szakemberek ellenőrzik. Ha indo-
kolt, de csakis akkor, beleolvashatnak titkos feljegyzése-
inkbe, levelezéseinkbe. Bárhova megyünk, bármit teszünk,
tudnak rólunk. Nem bújhatunk el.
Maracskó Sándor nyugalmazott dandárparancsnoknak
azonban mégis sikerült. Eltűnése hetekig izgalomban tar-
totta az Emberi Erőforrás Központot, valamint egykori
egységét, a monorkevélyi 22-es számú honvédségi laktanya
tűzszer-vegyész századát, ahol Maracskó parancsnok ha-
ditetteit a díszteremben lévő üvegvitrinben összegyűjtött
relikviák őrzik az utókor számára.
A kalandos életű katonatiszt korábban a szolnokgeren-
dási légibázison teljesített szolgálatot oktató és berepülő
vadászpilótaként. Bizonyára sokan emlékeznek arra, mi-
kor 1982-ben ő hiúsította meg a teljes albán légierő légtér-
sértését. A riasztást követően azonnal felszállt MIG-21-es
harci gépével, majd Vecsés légterében mind az öt gépet le-
lőtte. Akkor kapta meg a Légierő Hőse kitüntetést. Repü-
lőbalesete után helyezték át Monorkevélyre, ahol évekkel
később egy vegyibomba hatástalanítása közben súlyosan
megsérült. A robbanásban 17 aknász vesztette éle