Category: Archívum

A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.

  • Próféta

    Mindig a katedrális melletti buszmegállóban
    üvöltözött a járdával, mint aki folyton csak
    az Ördöggel vitatkozik.
    Nem volt semmije, csak egy papucsa,
    egy mackóalsója és egy pólója.
    Volt, aki kezet rázott vele, volt, aki lezavarta
    a 7-esről az édesanyjába. Nem magyar volt.
    Gyónni mentem hozzá. Gondoltam, majd
    rajzol valamit fekete krétával a betonra,
    amivel soha nem tud kiegyezni,
    és én majd elgondolkodhatok
    azon, hogy honnan és minek
    van krétája és miért
    éppen fekete.
    Vasas Tamás

  • Sivatagi Szél

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    lyen módon keresték volna egymást. Így kényelmesebbnek
    vélték, menjen mindenki a maga útján.
    2008 nyarának derekán a hőség kegyetlenül tombolt.
    Hosszú kocsisorok az autópályán a Balaton felé, onnan
    jövet, a járművekben félig felforrt emberekkel, mit ad
    Isten, köztük az egykori párossal, külön-külön haladva.
    Fonyódnál leereszkedtek a félsorompók, vonat közeledett.
    Az egyik sávban Odett, a másikban Marcell várakozott,
    közvetlenül a jelzőlámpák előtt. Amint szabaddá vált az
    út, megindult a sor. Egyetlen pillanatra akadt össze a te-
    kintetük. Marcell kis híján a fékbe taposott, mivel expárja
    mögött öt-hat év körüli kislányra lett figyelmes. A tábor-
    ból vitte haza gyermekét, sejtelme sem volt, ki az apja, de
    az abortusztól irtózott. Korántsem etikai okoknál fogva.
    Szerette az „elhagyott, gyermekét egyedül nevelő anya”
    szerepét. Rövidebb viszonyai akadtak bőven, viszont kép-
    telennek bizonyult a kölcsönös bizalomra építeni az életét.
    Eleinte furcsállta e tulajdonságát, aztán megszokta, mára
    szinte ezt tartotta helyesnek. Bolond lenne jól felépített
    imázsát kockáztatni, a lánya eddig is megvolt, ezután is
    meglesz, tökéletes apa meg maximum a mesékben létezik…
    Marcell valamilyen ürüggyel ugyancsak félreállhatott
    volna, de aztán? Kicsi a valószínűsége, hogy utoléri, tegyük
    fel, mégis. Mit mond, kérdez, válaszol, tesz? Számbavéve a
    forgatókönyveket, arra jutott, jobb, ha hagyja az egészet,
    merthogy máig ébred hol itt, hol ott, ki tudja, simán elő-

  • Nyomorban

    Lelkileg tört vagyok
    Fázom és koplalok
    Könny fedi szemeim…
    Elhagytak szüleim.
    A cipőm szaggatott
    Ruhám is megkopott
    Betegen vándorlok…
    Jólétről álmodok.
    Sínylődök erdőben
    Sátoros kégliben
    Munkám se lehet…
    Mindenki elkerget.
    Az utcán koldulok
    Piacon lejmolok…
    Kukában keresem
    Kiszáradt ételem.
    Felejtvén kínomat
    Leiszom magamat,
    Szánalom, megvetés
    Sorsom csak szenvedés.
    Gyászos az életem.
    Tönkre tett végzetem
    Télen ha megfagyok,
    Hósírban porladok.
    Sömjéni
    Fábián István: A koldus kutyája

  • Minden Mulandó Tíz pszichoterápiás történet

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    KÖNYVAJÁNLÓ
    IRVIN D. YALOM:
    MINDEN MULANDÓ
    Tíz pszichoterápiás történet
    „A nyolcvanas éveimben járok, és soha nem voltam nagyobb
    békében önmagammal.”
    A Minden mulandó elgondolkodtató történetei arról
    szólnak, hogy a neves pszichiáter, Irvin D. Yalom és páci-
    ensei hogyan igyekeznek megbirkózni az emberi lét alap-
    vető dilemmájával: miképpen lehet értelmes életet élni
    úgy, hogy közben tudjuk, a létünk véges? Megismerünk
    többek közt egy ápolónőt, aki kénytelen elfojtani a fia ha-
    lála fölött érzett fájdalmát, hogy enyhíteni tudja páciensei
    kínjait; egy sikeres vállalkozót, akit barátja öngyilkossága
    arra késztet, hogy felülvizsgálja addigi életét; és egy idős,
    hajdan ünnepelt prímabalerinát, aki a múltban él. A Min-
    den mulandó szembenéz az emberi élet nehézségeivel,
    ugyanakkor méltatja legszebb ajándékait – a szerelmet, a
    barátságot, a családot. Yalom gondolatai olyan fogódzókat
    kínálnak, melyekkel nem csupán elviselhetővé, de tartal-
    massá és élvezetessé is tehetjük mindennapjainkat.
    Irvin D. Yalom (1931) a Stanford Egyetem Pszichiátriai és
    Magatartástudományi Tanszékének professor emeritusa,
    író. Pszichiátriai szakmunkái, fikciót, filozófiát és pszicho-
    terápiát ötvöző regényei világszerte népszerűek. Felesége,
    Marilyn súlyos betegségéről, közelgő haláláról Halálról
    és életről címmel közösen írtak
    megrendítően szép könyvet.
    Park Könyvkiadó, 2022, 4499 Ft
    ISBN: 9789633557310
    EGY SZOCMUNKÁS
    NAPLÓJA
    RAGULEVES
    K
    ifejezetten ötlet

  • Vadzsrajána haiku

    szabálytalan vers
    Terjék tanár úrnak tisztelettel
    neszek
    holdsugár csobbanva motoz
    fadúc alszik s horkol
    betű rebben
    Lantódi András

  • Ölelő part

    Ragyogó homlokú kisgyermekként,
    angyalképnek teremtve és társnak;
    gyanútlanul örök szerelmednél,
    ki az elsőként nem öncsalás vagy.
    Inkább menedék az életemben,
    ki minden veszendőt mélybe vetett;
    hogy ne tagadj, és ne hagyj el engem,
    nekem adva a gyöngeségedet.
    Ki készebb a szelídebb szavakra,
    kit nem köt már az emberi törvény;
    ki a szárnyát büszkén villogtatja,
    a magányom szobrát összetörvén.
    Hogy bírája én legyek magamnak,
    hogy ne a világgal vívjak párbajt;
    érezve kezem béklyótalannak,
    festve az égre fehér madárrajt.
    Nem akarva csupán rád találni,
    hogy tovább a vágyam veled hordjam;
    hadd legyen álmom több láthatárnyi,
    hogy magamból ki, csak a jót forrjam.
    Mint akit le az idő sem rombol,
    idegenebbé téve naponta;
    hogy ki se költözz a tudatomból,
    magam csak teremtve, és nem rontva.
    Kinek mozdulata meg nem alvad,
    belőlem ki nem halva és veszve;
    ki több, mint egy sajduló sugallat,
    az űrben elejtve, tévedezve.
    Hogy végre igaz, való, jó legyek,
    hogy végigfusson bennem az áram;
    míg felszikráznak a hunyó jelek,
    a mindenségnaggyá lett éjszakában.
    Túl a sok száz embertelen űrön,
    mikben sötétségek villámlanak;
    mikben nem lehet csak menekülnöm,
    hogy önmagát égesse el a nap.
    Vágyva, a sors bárcsak melléd vetne,
    hogy végre elfeledjenek minket;
    hogy bogár ne lépjen nyitott szemedre,
    engedve a sürgető ingereimnek.
    Móritz Mátyás

  • Odi et Amo

    szonettciklus PM-hez
    I-XV.

  • Lékelt dinnyék lopott cseresznyék méz ízű körték vallatnak

    boldog gyermekkorom kanyargó ösvényein járok
    talpamban tüskék ruhám bogáncsok szaggatják
    lékelt dinnyék lopott cseresznyék méz ízű körték vallatnak
    s mint rámfordított reflektor fénye terülnek rám apró bűneim
    mert én sem voltam szent fejem fölé glóriát nem rajzolt a múló idő
    csupasz verebeket szedtem a szárítók szalma fedeléből vércsénknek
    szirénás szegénységünk mint rohammentő száguldott velünk
    nem tudtuk ledobni átkos rosszkedvünket falmasinánk füstölgő árnyait
    a plafonra akasztott petróleumlámpánk fénye kísért
    s ki be jár bennem nyitott kéményünk szeretett huzata
    lesz még valaha új vers bennem a tűnő időről
    terül még rám zsibongó gyerekhad patakban fürdőző lányok illata
    gördül még rám felülről gyönyörű lavina
    első szerelmem rózsaszirmait morzsolom kezemben
    betakar elfed megágyaz szememben sok apró ima
    sok csínytevésem már kútba hullott takarják álmaim megbocsátó angyalok
    lékelt dinnyék lopott cseresznyék méz ízű körték vallatnak
    tudom értem zeng még sok szimfónia
    dirigálnak friss műveket bennem csokornyakkendős hajnalok
    Ketykó István

  • Az utolsó tűzgyújtás

    Nem sajnálom a fogyó tűzifát!
    A máglyába rakott hasábok tüze
    sugározza rám az ősi mágiát
    legalább még ma egyszer…
    még egyszer, utoljára!
    Szálljon kéményem sűrű füstje
    és telepedjen rá a tájra,
    köhögtesse az erre járót cudarul!
    Hadd lássa, nem bánik a fával fukarul
    a vén zsivány, ki most bőszen
    egyre csak rakja, rakja még,
    s ha már mindene a tűzön ég,
    hát odaveti rá versét is dacosan!
    Ha már dalaim nem könnyezték
    meg alaposan a fehérnépek,
    e hálátlan dögök,
    legalább füstjük marja szép szemök,
    míg engem elvisznek az ördögök!
    Kajuk Gyula

  • Álom

    egyenlő naturalizmus?
    A félálom mind egyenlő? Nem tudom. Csak azt, hogy egy-
    szer elmúlik az az idő, mikor az ember magának teremti a
    neki tetsző szituációkat, és elkapja az örvény. A nagy ren-
    dező. Vajon mindenki énjét kiszívja? Biztosan van megol-
    dás a legyőzésére?
    Hiszen az ember olyan, hogy egész életében a nagy csap-
    dán dolgozik, miközben szétmarcangolja a mindent le-
    bontó idő…
    2022. január, második díj
    Mindenkinek legyen otthona!
    www.menhely.hu