Category: Archívum

A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.

  • Alma Patika

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    ZILAHY TAMÁS:
    ALMA PATIKA
    K
    is romantikával indulunk.
    Távolból látszik az esteli patika villódzó fénye.
    A „lenyugvó” napfelkelte sárgásan világítja
    be az Alkony Plázát, a nyuggerek szabadidő
    központját. Felkapott gyógyszer shoppingoló
    hely.
    Csordogál bévül az élet. Néhány múltszázadból itt felej-
    tődött donor gyűrögeti receptjét. Törzsvásárló-kártya tu-
    lajdonosok meghitten szidják a zöldségeseket, a húsosokat,
    a vasutat, a patikát, a kommunistákat, a barátságosabbak
    egymást. Két Vitya közt megbúvik egy vesszen Soros is.
    (Minek taníttattad Vityát?)
    Az elgyötört patikusok megadóan hallgatják a „minden
    napi gyógyszerünket add meg nekünk ma”-t!
    Megkapják.
    Két maszkos alak viharzik be a többi arctalan maszkos
    közé.
    – Rablás, ide a pénzt!
    – Rablás, én is ezt mondom – sipítja egy vénasszony –
    négyezer egy Algoflex.
    – Százdarabos kiszerelésű a „D” vitamin – tódítja egy
    idősebb kappan – mikor nekem két szem is elég lenne, míg
    kisüt a Nap.
    – Maga azt úgysem éli meg – hallatszik háta mögül a
    jóindulat.
    – Nem bírja a mosást a tyúkszemtapaszom, – így a har-
    madik – pedig ezerért már akár magától is ledobhatná a
    koszt.
    – Lelkem, adjon már nekem egy 43-as balettcipőt!
    – Nénike ez nem cipőbolt. Cavinton megfelel helyette?
    – Kuss legyen – kiabál a rabló! – Patikárius, adjon ezek-
    nek tapaszt a szájukra!
    – Kérem a receptet! – szól fásultan az eladó.
    – Az nekem nincsen.
    Recept nélkül tizenhétezer kétdarabos kiszerelésben. –
    Blokkolhatom?
    – Ez rab

  • Egy Koncert Ne Ki-, Hanem Be- Kapcsoljon

    4
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    EGY KONCERT NE KI-, HANEM BE-
    KAPCSOLJON
    Vallás, egzisztenciális útkeresés, Istenhit. Zenei szitokszó, tabutéma,
    oldschool. A Platon Karataev mégis mesteri szinten bánik a fenti
    szavakkal. Miért és milyen céllal, pláne, hogyan csinálják? Ezekre
    kerestük a választ Balla Gergellyel, a zenekar frontemberével.
    A Platon Karataev egyediségét meghatá-
    rozza a vallásközeli témaválasztás. Szemé-
    lyes indíttatás vagy kísérlet?
    Arról írunk dalokat, amik legbelül foglalkoztatnak min-
    ket. Vallásos családban nőttem fel, így ez már kis gyermek-
    koromtól kezdve része volt az életemnek, hat rám, így a
    zenére is, amit csinálok. A mai napig például számomra
    az orgona hangjának van egyfajta szentsége, ami hihetet-
    lenül megérint, és emiatt próbálom behozni a Platon ze-
    nei világába is ezt a hangzást. A dalok középpontjában az
    ember és a szakralitás áll, ezáltal azt szeretném elérni, ha
    valaki eljön egy koncertünkre, annak egy kvázi-spirituális
    élményben lehessen része. Hogy ha valaki eljön egy Platon
    koncertre, az ne ki-, hanem bekapcsolódjon. A dalszöve-
    gekben is sokat merítek a vallásos irodalomból, több uta-
    lás is van mind az Ó-, mind az Újszövetségre, de a szúfi
    misztika, a buddhista hagyomány, vagy taoista gondolatok
    is hatással voltak a dalokra. A vallási relativizmus, vagy
    szinkretizmus egy megosztó dolog, és sokkal mélyebb
    téma ennél, én azonban az ismert hasonlattal élve mégis
    inkább úgy látom, hogy mindegyik vallás egy-egy külön út
    fel a hegyre, nem emelném egyiket a másik fölé. Számom-
    ra személyesen ez egy szüntelen keresés, és egyre inkább
    azt veszem észre, hogy amit igazán kutatok, az egy közös
    mag a vallásokban, és a hagyományoknak azon részei, me-
    lyek az eltéréseket domborítják ki, nem érintenek meg, va-
    lahol egy, a lényegre rárakódott rétegnek tartom.
    Miért vállaltátok, hogy zenétekkel elindul-
    tok a „hegy” felé?
    Minden alkotót más és más mozgat meg igazán, bennün-
    ket ez foglalkoztat a legintenzívebben. A létezés magjá

  • Orvosok Bilincsben

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    GELLÉRT ANDRÁS:
    ORVOSOK BILINCSBEN
    C
    sodálatos tavaszi reggelre ébredt a birodalom
    fővárosa. Felhőtlen égbolt, ragyogó napsü-
    tés, temperált klíma, kellemes hőmérséklet
    (24 Celsius), valamint a gall hódítás során
    szerzett, idomított királysasok látványos kö-
    telékrepülése teszi felejthetetlenné a kegyes istenek által
    is megáldott napot. Boldognak tűnő polgárok, kezükben
    virág, fogadják a közeli és távoli provinciákból érkező sok
    száz érdeklődőt.
    Decembrius Vincitrix, a senatus által örökös dictatornak
    kinevezett uralkodó bölcsességének és nagyvonalúságának
    köszönhetően tizedik éve egymást érik a stadionjátékok
    és vásárral egybekötött gigantikus kiállítások. Vadászati,
    cukrászati, esküvői, hajózási, ingatlanfejlesztési, hifi és
    high end show-k szórakoztatják a birodalmi arisztokrácia
    varázslatosan bájos, tehetséges tagjait, kik örömmel köl-
    tekeznek e jeles alkalmakkor. Ezúttal azonban még a szo-
    kottnál is nagyobb a figyelem, a jóleső izgalommal teli vá-
    rakozás, hiszen először szerveznek Hippo-Kratész Expo-t,
    amely az évtized legjobban várt eseménye.
    Decembrius császár örökös dictator bölcs előrelátása,
    valamint vakmerő egészségügyi reformja elnyerte az is-
    tenek tetszését. Az uralkodó, nem várva meg a barbárok
    földjéről érkező rejtélyes kór újabb támadását, eképpen
    készül fel a ragály elleni harcra. Megvédi azokat, kik fon-
    tosak a birodalom, de elsősorban az ő számára.
    A birodalom legnagyobb nyitott tetejű ispotálya, a
    Franci

  • Angyalokkal

    Halovány képek suhannak át az éjeken.
    Álom, vagy egykor volt valóság? – kérdezem.
    Bőrömhöz simul a paplan alatti sötét,
    s míg verejtékbe gyűjtöm fájdalmam könnyét,
    átölelnek kedves, cikázó éji árnyak.
    Csöndemre láthatatlan angyalok vigyáznak.
    Arany-Tóth Katalin

  • Március

    Millió picinyke hógolyó
    Tavaszi ajándék
    Keringőznek vidáman
    Csodás ez a játék
    A földre érve pattannak
    Mert kemények ám nagyon
    Aztán gyorsan eltűnnek
    A szívtelen betonon
    Spányik Miklós

  • az álomban

    hamutartó volt a világ tele elnyomott
    csikkel Isten kétségbeesetten
    próbálta a dekkeket újragyújtani
    olyan volt az arca mint azoknak akik
    beleőrültek abba hogy képtelenek
    feladni olyan volt az arca mint az orvosé
    aki órákig végzi még a szívmasszázst
    pedig már az első percben is
    tudta hogy a fiú halott
    Sági Ferenc

  • Elmúlás

    Ó jaj, ha ifjúságod eltűnt nyomtalan,
    szépség, erő, egészség – minden odavan.
    Fehér hajad mára már hamvas szürke lett,
    és nem látod naponta kedves gyermeked!
    Ó jaj, hogy nem ég szemedben a régi tűz,
    melyről hitted, hogy minden gondot tova űz;
    nem várod a következő szülinapod,
    reméled, hogy megéred még a holnapot.
    Ó jaj, ha egyszer majd vége lesz a vágynak,
    és a csinos nők nem fordulnak utánad!
    A buszon a lányok átadják a helyet
    a vénembernek – akit nagyon szeretek…
    Ha a szíved enyém volna,
    minden ének rólad szólna,
    és ha a nap veled kelne,
    minden perc boldogabb lenne!
    Németh Anikó Ködmadár

  • virágzás az arcon

    öltözz kéjjel-tákolt szerelembe
    amíg a sötét esték összeérnek
    fél marék tisztelet a kezembe
    – és gyászos virágai a télnek
    emberfejem vétkeidre hajtom
    mert küzdeni nem tudok csak hinni
    sosem volt szemérmes az arcom
    csak képzeletben tudlak téged szidni
    villámaid szólítgatják sorsom
    zengő sivatag amit ma is féltek
    rátelepült de elbírja a csontom
    szemfényvesztésről később beszélek
    a vad szerelemnek vége nincsen
    ajzott éjszakában lettem gazdag
    hol tüzet fogott száraz kincsem
    – és tüskéit nevelem a gaznak
    belefekszem a semmi tengerébe
    ahol mécsvilág virágzás verem
    mert én vagyok a gének felelőse
    és szóbeszéd gyalázza tengerem
    a szerelem zsivány módra házal
    – új forrást szomszédol a lélek
    csak a forma terjedése rád vall
    mint ki régről itt maradt végleg
    Ambrus József

  • Bűnöm

    Bűnöm van,
    bűnöm nagy,
    nem szerethetlek
    úgy, ahogy vagy.
    Nem szerethetlek,
    mert nem engeded,
    nem engeded
    magad szeretni,
    holott tudod,
    a szeretetet nem
    kell bennem keresni.
    Bűnöm van,
    bűnöm nagy,
    akaratod ellenére
    szeretlek, ahogy vagy.
    Urbán-Szabó Béla
    Glonczi Zsanett munkája

  • Odi et Amo

    szonettciklus PM-hez
    I-XV.