4
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
„AZ IGAZSÁGNAK FELSZABADÍTÓ
EREJE VAN”
Jordán Adélt, a Katona József Színház művészét arra kértük, ezút-
tal olyan kérdésekre válaszoljon, amelyeket a kantinban gyülekező
nézők tettek fel neki.
Donka Ákos, taxis:
Egy „Jordán Adél és a Puszi” koncerten
ismertem meg a későbbi feleségemet, és
még nem bántam meg. Mi lett ezzel a zenei
formációval?
Ennek talán öt-hat éve is lehetett, úgyhogy gratulálok
nekik. Úgy tudom, ma már Puszi zenekar sincsen, nem is
él mindenki Magyarországon a tagjai közül. Annyira „el-
szaporodtak” a színházi munkáim, hogy kénytelen voltam
választani. A koncertezés nem maradt el teljesen, fellépek
néha a Budapest Bárral és évfordulók, ünnepek alkalmá-
val sok színész társammal örömmel énekelek Cseh Tamást.
Még kamasz koromban ismertem meg Dévényi Ádámot,
aki Bereményihez hasonlóan dalszerző is, és mesteremnek
mondhatom. Tizenhét éves korom óra koncerteztem vele
kisebb klubokban, később még egy előadást is létrehoz-
tunk a dalaiból.
Annus József, számítástechnikus:
Pár napja láttam az „Apák és fiúk” című
előadásban. Ilyen egységes teljesítményt,
minden apró mozzanatában hibátlannak
tűnő előadást nem láttam a legendás „Há-
rom nővér” óta. El tudná magát képzelni
kisebb tehetségekből álló társulatban is,
vagy most már ez a mérce?
Nehezen tudnék más közeget elképzelni. A Katonának
az a nagy erénye és előnye, hogy sorakoznak benne a te-
hetségek, és gyakran előfordul, hogy egyik este főszerepet
játszik valaki, másik este pedig jóval kisebbet. Amikor a
társulatba kerültem, úgy éreztem magam, mintha egy
puzzle kirakós játék egyik darabkája lennék, amelyben
a kapcsolódásoknak nagyon fontos a pontos illeszkedése.
Van olyan színész is, aki nagy tehetség, de mégse illik egy
ilyen típusú társulatba. És nem csak azért, mert gondolko-
dásban, világlátásban nem passzol hozzánk, hiszen ezerfé-
lék vagyunk mindannyian. A társulati léthez komoly alá-
zat kell. Nálunk, úgy érzem, „allűrmentesek” a színészek,
kevés helye
Category: Archívum
A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.
-
Az Igazságnak Felszabadító Ereje Van
-
Rúzsfolt Ü
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
BUKSIKA:
RÚZSFOLT
Ü
lök a városközpontban a padon és hallgatom
a mellettem lévő padon sztorizgató asszo-
nyokat. Képzeld már Verám, a Gizi lányom
a Központi Általános Iskolába tanítja a fel-
sősöket. Háztartási órát tart nekik. Emlék-
szel még, a mi időnkben gyakorlati órának hívták. De ne
gondold ám, olyan ez az óra, mint régen. Mi még gyakor-
lati kertbe jártunk ki a város szélére. Ott volt a tankert,
ahol kapáltunk, sarlóztunk, gereblyéztünk, vetettünk,
betakarítottunk. Ezek már csak ülnek a padban. Mondja
a lányom, hogy már semmi gyakorlatiasság nincs ebben
a tanítási módszerben. De valamire mégis jó ez az óra –
mondja tovább az idős hölgy.
Verám, gondolnád ezek a felsős lányok mikre képesek,
te. Ezek már rúzsozzák a szájukat, festik a szemüket. Na
nézd! Ott mennek bandában, annak a fekete copfosnak
olyan a szeme, mint akinek bemázoltak. Na ezért engem
anyám úgy megvert volna, hogy a fal adja a másikat, és biz-
tos egy hónapos lett volna a sminkem. Na, de nem is ezért
mesélek neked Gizimről. Mondja egyik nap, hogy képzeld
anyukám, nem bírni már ezekkel a lányokkal. A szüne-
tekben a wc-be vonulnak és pancsolnak, festik, rúzsozzák
magukat. De ez még hagyján, de azon versengenek, kinek
szebb a tükrön az ajaklenyomata. Csóró takarítónőnk már
azt sem tudja hányszor és hogyan, mivel takarítsa a tükröt.
Mondom neki, idefigyelj lányom, hogy van ennyi eszed,
hát mire tanítottalak én téged. Légy gyakorlatiasabb, ta-
nítsd őket rendre és tarts -
érdektelen értékelés
reszkető csontok a párna alatt
pálinkás butykosban szó fakad
a kérdés lassan köröz
nagyot koppanva odább gurul
a tölgyfa padló résein szivárgó
gyantába merül
sav marja a lépteket nyomuk érdes kiáltás
féktelen szavak szaladnak
vakolt téglafal állja az útjukat
a hang nem terjed túl rajta
a szigetelés remek
Ötvös Németh Edit -
Térelválasztók
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
BUKSIKA:
RÚZSFOLT
Ü
lök a városközpontban a padon és hallgatom
a mellettem lévő padon sztorizgató asszo-
nyokat. Képzeld már Verám, a Gizi lányom
a Központi Általános Iskolába tanítja a fel-
sősöket. Háztartási órát tart nekik. Emlék-
szel még, a mi időnkben gyakorlati órának hívták. De ne
gondold ám, olyan ez az óra, mint régen. Mi még gyakor-
lati kertbe jártunk ki a város szélére. Ott volt a tankert,
ahol kapáltunk, sarlóztunk, gereblyéztünk, vetettünk,
betakarítottunk. Ezek már csak ülnek a padban. Mondja
a lányom, hogy már semmi gyakorlatiasság nincs ebben
a tanítási módszerben. De valamire mégis jó ez az óra –
mondja tovább az idős hölgy.
Verám, gondolnád ezek a felsős lányok mikre képesek,
te. Ezek már rúzsozzák a szájukat, festik a szemüket. Na
nézd! Ott mennek bandában, annak a fekete copfosnak
olyan a szeme, mint akinek bemázoltak. Na ezért engem
anyám úgy megvert volna, hogy a fal adja a másikat, és biz-
tos egy hónapos lett volna a sminkem. Na, de nem is ezért
mesélek neked Gizimről. Mondja egyik nap, hogy képzeld
anyukám, nem bírni már ezekkel a lányokkal. A szüne-
tekben a wc-be vonulnak és pancsolnak, festik, rúzsozzák
magukat. De ez még hagyján, de azon versengenek, kinek
szebb a tükrön az ajaklenyomata. Csóró takarítónőnk már
azt sem tudja hányszor és hogyan, mivel takarítsa a tükröt.
Mondom neki, idefigyelj lányom, hogy van ennyi eszed,
hát mire tanítottalak én téged. Légy gyakorlatiasabb, ta-
nítsd őket rendre és tarts -
Próféta
Mindig a katedrális melletti buszmegállóban
üvöltözött a járdával, mint aki folyton csak
az Ördöggel vitatkozik.
Nem volt semmije, csak egy papucsa,
egy mackóalsója és egy pólója.
Volt, aki kezet rázott vele, volt, aki lezavarta
a 7-esről az édesanyjába. Nem magyar volt.
Gyónni mentem hozzá. Gondoltam, majd
rajzol valamit fekete krétával a betonra,
amivel soha nem tud kiegyezni,
és én majd elgondolkodhatok
azon, hogy honnan és minek
van krétája és miért
éppen fekete.
Vasas Tamás -
Sivatagi Szél
13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
lyen módon keresték volna egymást. Így kényelmesebbnek
vélték, menjen mindenki a maga útján.
2008 nyarának derekán a hőség kegyetlenül tombolt.
Hosszú kocsisorok az autópályán a Balaton felé, onnan
jövet, a járművekben félig felforrt emberekkel, mit ad
Isten, köztük az egykori párossal, külön-külön haladva.
Fonyódnál leereszkedtek a félsorompók, vonat közeledett.
Az egyik sávban Odett, a másikban Marcell várakozott,
közvetlenül a jelzőlámpák előtt. Amint szabaddá vált az
út, megindult a sor. Egyetlen pillanatra akadt össze a te-
kintetük. Marcell kis híján a fékbe taposott, mivel expárja
mögött öt-hat év körüli kislányra lett figyelmes. A tábor-
ból vitte haza gyermekét, sejtelme sem volt, ki az apja, de
az abortusztól irtózott. Korántsem etikai okoknál fogva.
Szerette az „elhagyott, gyermekét egyedül nevelő anya”
szerepét. Rövidebb viszonyai akadtak bőven, viszont kép-
telennek bizonyult a kölcsönös bizalomra építeni az életét.
Eleinte furcsállta e tulajdonságát, aztán megszokta, mára
szinte ezt tartotta helyesnek. Bolond lenne jól felépített
imázsát kockáztatni, a lánya eddig is megvolt, ezután is
meglesz, tökéletes apa meg maximum a mesékben létezik…
Marcell valamilyen ürüggyel ugyancsak félreállhatott
volna, de aztán? Kicsi a valószínűsége, hogy utoléri, tegyük
fel, mégis. Mit mond, kérdez, válaszol, tesz? Számbavéve a
forgatókönyveket, arra jutott, jobb, ha hagyja az egészet,
merthogy máig ébred hol itt, hol ott, ki tudja, simán elő- -
Nyomorban
Lelkileg tört vagyok
Fázom és koplalok
Könny fedi szemeim…
Elhagytak szüleim.
A cipőm szaggatott
Ruhám is megkopott
Betegen vándorlok…
Jólétről álmodok.
Sínylődök erdőben
Sátoros kégliben
Munkám se lehet…
Mindenki elkerget.
Az utcán koldulok
Piacon lejmolok…
Kukában keresem
Kiszáradt ételem.
Felejtvén kínomat
Leiszom magamat,
Szánalom, megvetés
Sorsom csak szenvedés.
Gyászos az életem.
Tönkre tett végzetem
Télen ha megfagyok,
Hósírban porladok.
Sömjéni
Fábián István: A koldus kutyája -
Minden Mulandó Tíz pszichoterápiás történet
14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KÖNYVAJÁNLÓ
KÖNYVAJÁNLÓ
IRVIN D. YALOM:
MINDEN MULANDÓ
Tíz pszichoterápiás történet
„A nyolcvanas éveimben járok, és soha nem voltam nagyobb
békében önmagammal.”
A Minden mulandó elgondolkodtató történetei arról
szólnak, hogy a neves pszichiáter, Irvin D. Yalom és páci-
ensei hogyan igyekeznek megbirkózni az emberi lét alap-
vető dilemmájával: miképpen lehet értelmes életet élni
úgy, hogy közben tudjuk, a létünk véges? Megismerünk
többek közt egy ápolónőt, aki kénytelen elfojtani a fia ha-
lála fölött érzett fájdalmát, hogy enyhíteni tudja páciensei
kínjait; egy sikeres vállalkozót, akit barátja öngyilkossága
arra késztet, hogy felülvizsgálja addigi életét; és egy idős,
hajdan ünnepelt prímabalerinát, aki a múltban él. A Min-
den mulandó szembenéz az emberi élet nehézségeivel,
ugyanakkor méltatja legszebb ajándékait – a szerelmet, a
barátságot, a családot. Yalom gondolatai olyan fogódzókat
kínálnak, melyekkel nem csupán elviselhetővé, de tartal-
massá és élvezetessé is tehetjük mindennapjainkat.
Irvin D. Yalom (1931) a Stanford Egyetem Pszichiátriai és
Magatartástudományi Tanszékének professor emeritusa,
író. Pszichiátriai szakmunkái, fikciót, filozófiát és pszicho-
terápiát ötvöző regényei világszerte népszerűek. Felesége,
Marilyn súlyos betegségéről, közelgő haláláról Halálról
és életről címmel közösen írtak
megrendítően szép könyvet.
Park Könyvkiadó, 2022, 4499 Ft
ISBN: 9789633557310
EGY SZOCMUNKÁS
NAPLÓJA
RAGULEVES
K
ifejezetten ötlet -
Közöny
Leszállt az est. Kapu nyikordult.
A sarkon a koldus éppen befordult.
Kezében koszos szatyor, lábánál vézna eb.
Botorkáltak a semmibe, komótos csendesen.
Három kamasz, még nem láttak sok tavaszt,
– de a szőlő levét már nem frissítőnek itták –
gajdolt, üvöltözött. A kukákat félrerúgták.
Nem tudták, hány nap van benne rejtve.
Mennyi kincs. Mennyei falatok,
penészes kifli, száraz szalámivég.
A tegnapi nincs, ami ma lehetne sovány vacsora.
A csekély esély a talán holnapra.
Nélkülük de könnyen itt a vég.
Ez a szerencsétlen már régen nem kért.
A három suhancnak gyötrő éhségtől
még nem sajgott a gyomra.
Könyékig sem nyúltak volna soha ilyen mocsokba.
Nem érezték még, az az egy falat, lehet,
életükben pár nap kínt, vagy hosszabb
gyötrő szenvedést jelent.
Nekik mindez nem volt más csak undorító szemét,
mint koldus meg kutyája. Bár tőlük enni egyik sem kért.
Mégis körbekapták őket, s röhögve nagyokat,
véresre verték a szerencsétlent.
Csak úgy roppant a koponya.
Az ebét sem kímélték, – az ilyen hogyan is tudná –.
Nagyokat rúgtak belé addig, míg megunták.
Majd a görcsbe rándult testeket leköpve továbbálltak.
A kapun – nem is olyan messze – halkan
ráfordították a zárat.
Bara Anna -
A semmi falai közt
A semmi falaim közt őrlődöm;
a semmi falai közt gyötrődöm.
Verset írnak rólam! – ujjong a semmi,
– két perc hírnév kijár, s az nem semmi!
A semmi hangja szól fülembe,
semmitmondó szép ütembe’.
A semmim falai közt múzsám semmi,
ezen a helyen a nevem is csak ennyi.
Ne is próbálj meg valaki lenni,
megtöri lelkedet hamar a semmi.
Két betű, négy szám: a neved itt ennyi,
lelked, ha volt: kifakult semmi.
Szamócza