4
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
„EGYMÁST SEGÍTVE
ÉS ÉPÍTVE”
Duda Éva rendező, koreográfus, csodálatos művész és remek szer-
vező. Pályájának húsz évéről, terveiről, és felelősségteljes társadal-
mi szerepéről is beszélgettünk.
Több mint 20 éve vagy már a pályán. Tudnál
mérföldköveket említeni, amik meghatározó-
ak voltak?
A főiskola elvégzése után két irányba indultam el, és mind-
kettőn ma is haladok. Az egyik a kísérletező út, saját, önálló
művek létrehozásával. 2003-ban volt az első saját rendezésű,
Bolyongó című előadásom, a Kis Herceg inspirációjára. Ez
a produkció és a Faun, amelyet az Egy Faun délutánja című
műből írtam át, adaptációk voltak, de az összes többi dara-
bom saját szerzemény. Még fiatal koromban kezdtem el önál-
ló útra térni, megkeresni a forrásokat ahhoz, hogy szabadon,
függetlenül tudjak dolgozni, azaz táncelőadásokat létrehozni
nem szórakoztató, hanem művészi célokkal.
Ezzel párhuzamosan egy másik vonalon is elindultam,
közreműködve nagylétszámú színházi produkciók, musical-
ek, operák, zenés előadások megkoreografálásában. Ilyenkor
felkérésekre dolgozom és alkalmazkodnom kell ugyan, mégis
felhőtlen érzés, hogy nem mindenért, csak a saját munká-
mért vagyok felelős, ami felszabadító. A másik oldalon, ahol
én vagyok egy produkció életrehívója, gyújtópontja, és gya-
korlatilag a producere is, ott a kezdetektől én viszem végig a
folyamatokat és ezáltal jóval nagyobb felelősség hárul rám.
Mindkét verzióban otthon érzem magam, de másképp élem
meg.
Fontos mérföldkő volt az életemben, amikor 22 éves korom-
ban Kerényi Miklós Gábor, aki akkor az Operaház főrendezője
volt, elhívott, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokon, az egyik
operájához készítsek koreográfiát. Ez óriási dolog volt, senki
ilyen fiatalon ott nem rúgott még labdába és onnantól még
sok-sok éven keresztül sok ezer ember látta ott a munkáimat,
ráadásul hazai pályán, mivel eredendően szegedi vagyok.
Miután végeztem a tanulmányaimmal Budapesten, nagyon
jó alkotói kapcsolat alak