Category: Archívum

.
A hivatalnok maga elé motyogja:
– Fene ezekbe a nyelvőrökbe, már minden hülyeséget
hagynak anyakönyvezni? Szóval mi járatban van?
– Sztrókot hoztam magának.
– De viccesnek tetszik lenni, naponta nem egy olyan
ügyfelem van, aki lábon hordta ki az agyhalált. Aztán in-
nen simán hazamennek. Találjon ki valami jobbat!
– Nem hallott még olyat – kérdi a kaszás –, hogy valakit
elragadott a Halál?
– De, és mit akar evvel mondani? Addig is ott a fertőt-
lenítő, mossa már meg vele a kezét! Az jó ragadozás ellen.
Mondja már meg, ki küldte ide, hogy engem boldogítson?
– A főnököm, Kharon.
– Na persze, tudhattam volna, görög utazási iroda. Ro-
mantikus ladikozás a Sztüx túlsó partjára. Apartman, all
inclusive, ingyenes foglalás, szerződés apróbetűs rész nél-
kül.
– De kérem! – szól sértődötten a fordított maszkos.
– Nincs semmi „de kérem”, fogja a kapáját, bocsánat ka-
száját, a prospektusait meg kifele menet dobja be a posta-
ládába!
SZÉPPRÓZA
Jakab munkája

.
– Hogyhogy megkerült, mi az, hogy megkerült, talán el
volt veszve?!
– De el ám, bizony. Tudod, úgy három hete az a rövid
agyú menyem kivitte az unokámat meg a szomszédék kis-
lányát a Kamaraerdőbe sétálni, rügyező fákat nézegetni,
és hóvirágot keresni. Nudli is velük volt. Legalábbis kez-
detben. Aztán az a bohókás kis kutya egyszer csak eltűnt,
valahova elcsavargott. Bözsi mindenesetre ezt állította.
Orsika, az én drága csillagom, aranyvirágszálam, csak itt-
hon vette észbe, hogy nincs meg a Nudli. Szörnyen elkese-
redett, zokogott, rítt keservesen.
– Hááát, Terikém, én ezt sehogy sem tudom megérte-
ni. Hogy a fenébe lehet elveszíteni egy kutyust! Talán a ti
Bözsikétek is telefonfüggő? Állandóan a telcsijét bökdösi?
– Sajnos igen. Már legalább ezerszer odaégette a vacso-
rát, mert nem a kajára, hanem a telefonra figyelt. Nem is
engedem többé főzni, kitiltottam a konyhából. Holt ziher,
hogy még ott, az erdőben is butította őt az a fránya okos
telefon, ezért veszett el szegény Nudli.
– De most megkerült, úgy-e?
– Szerencsére, igen.
– Hazatalált?
– Á, nem. A fiam csinált egy hirdetést száz példányban,
rajta a Nudliról készült kép, meg, hogy ötéves kis gazdája
sóvárogva várja haza, satöbbi, és kiragasztgatta a kerület
forgalmas helyein. Tegnap aztán felhívott bennünket egy
pasas. Ő hozta vissza.
– Na, hál istennek. Látod, vannak még rendes emberek
a világon.
– Pénzért néha még rendeseknek is hajlandóak lenni az
emberek.
– Pénzért, mi az, hogy pénzért?
– Elmondom. Tegnap felhív

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
A Hirtelen Halál vérig sértve csapta be az ügyintéző aj-
taját. Szürke úr gondosan fényesre törölgette a szép piros
almáját, aztán beleharapott a mérgezett gyümölcsbe, és
csendben lefordult a székéről. A hét alacsony termetű kol-
legája pedig mit sem sejtve dolgozott tovább a bányában.
Hejhó!
De ez már egy másik mese.
2022. január, harmadik díj
POLLÁK LÁSZLÓ:
NUDLI
– Képzeld, Mariska, megkerült a Nudli.
– Hogyhogy megkerült, mi az, hogy megkerült, talán el
volt veszve?!
– De el ám, bizony. Tudod, úgy három hete az a rövid
agyú menyem kivitte az unokámat meg a szomszédék kis-
lányát a Kamaraerdőbe sétálni, rügyező fákat nézegetni,
és hóvirágot keresni. Nudli is velük volt. Legalábbis kez-
detben. Aztán az a bohókás kis kutya egyszer csak eltűnt,
valahova elcsavargott. Bözsi mindenesetre ezt állította.
Orsika, az én drága csillagom, aranyvirágszálam, csak itt-
hon vette észbe, hogy nincs meg a Nudli. Szörnyen elkese-
redett, zokogott, rítt keservesen.
– Hááát, Terikém, én ezt sehogy sem tudom megérte-
ni. Hogy a fenébe lehet elveszíteni egy kutyust! Talán a ti
Bözsikétek is telefonfüggő? Állandóan a telcsijét bökdösi?
– Sajnos igen. Már legalább ezerszer odaégette a vacso-
rát, mert nem a kajára, hanem a telefonra figyelt. Nem is
engedem többé főzni, kitiltottam a konyhából. Holt ziher,
hogy még ott, az erdőben is butította őt az a fránya okos
telefon, ezért veszett el szegény Nudli.
– De most megkerült, úgy-e?
– Szerencsére, igen.
– Hazata