12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
ESES:
A KIRÁLY HALÁLA
P
oros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kó-
boroltam a szeméttel teli, koszos és sivár be-
tonutcákon.
Időnként felbukkant egy-két undorító rág-
csáló és ideges cincogással futkározott élelem
után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántot-
tam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,
hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgy-
sem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom,
talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban!
Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba.
Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy
nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult
a szemem elé. Egy valószínűleg nőstény macska, felcsapott
farokkal rohant körbe-körbe a téren és utána vágtatott két
üveges szemű, duzzadó erejű kandúr! Földbegyökerezett
lábakkal bámultam ezt a fenséges balettet. Hirtelen meg-
merevedett a nőstény macska és a két kandúr megkezd-
te az eszeveszett, fülszaggató nászdalát. Nekem úgy tűnt,
mintha nem vettek volna egymásról tudomást.
Már éppen kezdtem volna csodálkozni, amikor – mint-
egy varázsütésre – szembe fordultak egymással. Mindkét
kandúr szeméről egy pillanat alatt hullott le a hályog.
Most tudtam csak igazán megfigyelni őket. Az egyik ha-
talmas, szinte kutya nagyságú, sok harcban edződött és
izmosodott vörös kandúr volt.
Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte el-
tűnt eme harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehe-
tett k