Category: Széppróza

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
– Mókás mulatság lesz, dalolunk, táncolunk, a rigócska és a
verebecske olyan hangosan énekelnek, hogy elhallatszódik a
hetedik gesztenyefáig.
Az eljövendő találkozás reményében a fiúcska elfeledve
iménti kétségeit, önmagával kiengesztelődve hajtotta testvé-
re vállára a fejét, és lassacskán elaludt.
Egy csapat gerle hangos kukukúzása riasztotta ágyából.
Már delelőn járt a Nap, a nővére is hazaért egy nagy doboz
csokoládéval.
– Nézd csak, milyen sok szobornak valót hoztam. Azért
ehetsz is belőle.
– Azon gondolkodtam, milyen jó volna, ha nem csak zöl-
dekkel járnék óvodába. Ha sárgákkal, kékekkel és pirosakkal
is játszhatnék. És ha minden szín miden színűvel kevered-
ne, olyan sok szín lenne, amit nem is lehetne megszámolni.
Olyan tarkaság lenne az oviban, amilyent nem tudok elkép-
zelni, mert azt látni kellene.
– Ezért harcolnak a mamiék, mert ők is szeretnék látni.
És ha sok szín lenne, akkor egyik szín sem akarna a másikon
uralkodni.
– Szerinted győznek a mamiék?
– Nekifogsz már azoknak a szobroknak?
– Igen, igen, sietek, hogy elkészüljön, mire ideér az a felhő.
– Mintha máris közelebb volna, mint tegnap.
– Holnapra ideér?
– Várjuk meg a holnapot. De nézd csak, hogy besötétedett!
Az a felhő takarja el a Napot. Ereszkedik a gesztenyefánk
fölé. Megtaláltak!
– Ott integetnek a mamiék!
– Nem csak a mamiék, kékek, pirosak és sárgák is!
HO.CSI:
SZERAFINA HERCEGNŐ HŐSI
CSELEKEDETE
Tudod, angyalka én egyáltalán nem vagyok elragadtatva at-
tól, h

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
egy-két hónapig fogja őrizgetni Kovácsné a mi fotóinkat, az-
után majd a saját családjáról készült felvételekre cseréli az
albumokban a képeket. Én izgatottan járkáltam föl-alá, sem
segíteni, sem vigasztalni nem tudtam. Aztán megérkeztek a
szállítók. Amikor az utolsó szekrényt vitték ki, az asszony
végre sírva fakadt. Számomra ez volt az utolsó csepp a pohár-
ban. Egy nagydarab, kellemetlenül izzadó férfi és egy véko-
nyabb flegmaképű gurtnival cipelte a nagyszekrényt a lépcső-
ház felé. Nem bírtam tovább, szemből rávetettem magam a
nagydarabra, összes karmom az arcába mélyesztettem. Fújva,
köpködve szidalmaztam a magam nyelvén, amit persze ő nem
nagyon értett. A harmadik munkás kapta el a nyakam. Ő ta-
lán értette, mit mondok, mert nagyon csúnyán beszélt velem.
Megragadta a nyakam és teljes erőből a falhoz vágott. Elsö-
tétült előttem minden. Ezzel együtt, hidd el angyalka, nem
bántam meg az utolsó hősies cselekedetemet. Lehet, hogy az a
munkás nem tehetett róla, hogy kilakoltatták az én híveimet,
de valahogy mégis rá haragudtam a legjobban. Azt hiszem,
benne éreztem a kárörömöt. A többiek legalább közömbösek
voltak, netán sajnálták a családot, akiket kilakoltattak.
Azt már innen, a felhő széléről láttam, hogy a műszak vé-
gén a szállítók főnöke odament ahhoz a munkáshoz, amelyik
a falhoz csapott, és azt mondta neki, miközben kifizette a
bérét: jól végezted a munkád, ennek ellenére ne gyere többet.
Azt a szegény macskát nem kellett volna

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
A televízió képernyőjének fénye ott villódzott a tisztára
törölt kristálygömbön, amely magába fogadta és összegyűj-
tötte a fénynyalábokat, s elkezdett növekedni. Mellette a két
balerina egészen a vitrin hátfaláig hátrált és felkészült a ha-
lálra. A kristálygömb növekedése azonban megállt, ellenben
a tengelye körül lassan forogni kezdett, majd egyre gyorsult
a forgása. Búgócsiga sebességre kapcsolt, amint a közepén
megjelent a halvány női alak és beszélni kezdett.
Márikám, érted jöttem. Megszületett az első lányükuno-
kád, ezért velem kell jönnöd. Ha meglátnád a csecsemőt, ak-
kor megtörne a hagyomány, és családunk elveszítené a jöven-
dőmondás képességét.
Nagyot dörrent az ég, felhasadtak a felhők és sűrű jégeső
zúdult a földre.
Mári néni felkelt, csukott szemmel, szája sarkában boldog
mosollyal elindult a vitrinhez. Teste lépésről lépésre zsugo-
rodott és mire odaért, akkora lett, hogy belefért a kristály-
gömbbe.
Másnap reggel meglátogatta az unokaveje, hogy értesítse
Sára nevű ükunokájának megszületéséről. A pincétől a pad-
lásig kereste Mári nénit, ám sehol sem lelte.
A vitrin továbbra is zárva volt. A táncosnők visszaállhattak
a helyükre, mert eltűnt a kristálygömb.
Sára nyakán, a haja tövében, az alig látható, apró, szív alakú
anyajegyet eddig még az édesanyja sem fedezte fel.
ÖTVÖS-NÉMETH EDIT:
FÉRGES
A szőke, dupla copfos felszállt a vonatra a Déli pályaudva-
ron. Volt még ideje az indulásig, gondolta, jobb helye lesz a
kupéban,

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
A televízió képernyőjének fénye ott villódzott a tisztára
törölt kristálygömbön, amely magába fogadta és összegyűj-
tötte a fénynyalábokat, s elkezdett növekedni. Mellette a két
balerina egészen a vitrin hátfaláig hátrált és felkészült a ha-
lálra. A kristálygömb növekedése azonban megállt, ellenben
a tengelye körül lassan forogni kezdett, majd egyre gyorsult
a forgása. Búgócsiga sebességre kapcsolt, amint a közepén
megjelent a halvány női alak és beszélni kezdett.
Márikám, érted jöttem. Megszületett az első lányükuno-
kád, ezért velem kell jönnöd. Ha meglátnád a csecsemőt, ak-
kor megtörne a hagyomány, és családunk elveszítené a jöven-
dőmondás képességét.
Nagyot dörrent az ég, felhasadtak a felhők és sűrű jégeső
zúdult a földre.
Mári néni felkelt, csukott szemmel, szája sarkában boldog
mosollyal elindult a vitrinhez. Teste lépésről lépésre zsugo-
rodott és mire odaért, akkora lett, hogy belefért a kristály-
gömbbe.
Másnap reggel meglátogatta az unokaveje, hogy értesítse
Sára nevű ükunokájának megszületéséről. A pincétől a pad-
lásig kereste Mári nénit, ám sehol sem lelte.
A vitrin továbbra is zárva volt. A táncosnők visszaállhattak
a helyükre, mert eltűnt a kristálygömb.
Sára nyakán, a haja tövében, az alig látható, apró, szív alakú
anyajegyet eddig még az édesanyja sem fedezte fel.
ÖTVÖS-NÉMETH EDIT:
FÉRGES
A szőke, dupla copfos felszállt a vonatra a Déli pályaudva-
ron. Volt még ideje az indulásig, gondolta, jobb helye lesz a
kupéban,

15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KOZÁK MARI:
2017 FEBRUÁR
Már esteledett, az ablak beengedte a sötétet, az meg rátelepe-
dett a díványra, majd végigkúszott a szegényesen megterített
asztalon, és a sarokban állt meg, pontosan a kislány mellett.
A szoba majdnem üres volt és rettenetesen hideg. Egy ko-
pott dívány – örökölték nagyitól, aki tavaly ment el tőlük
örökre – néhány rongyos takaróval a tetején, egy háromlábú
asztal, melynek a hiányzó lábát téglák helyettesítették. Egy
öreg komód, melyben az a néhány ruha ölelgette egymást,
amik megmaradtak abból a régi életükből. Tetején ült a kis-
lány babája, színes szoknya, fehér blúz, egy kötött kabátka
mutatta, hogy milyen jó dolga van, és legalább ő nem fázik.
Odakint a mínuszok szaladgáltak, és ha kinyílt az ajtó,
rögtön be is osontak a szobába és a konyhának kinevezett
néhány lépésnyi előtérbe. Az ajtók csak jelezték, hogy vala-
ha azok voltak, az ablakot fekete rongyszőnyeg takarta, de a
hidegtől nem védett picinykét sem.
Az erdőben találtak rá a kunyhóra, egy meleg nyári napon,
mikor sétára indultak, és azon gondolkodtak, mi lesz velük,
ha az a szerény kis ház is elvész az adósságban. Volt némi re-
mény, hogy sikerül kilábalniuk a bajból, de akkor lett beteg
nagyanyó, és a gyógyíttatás, a kórház, a gyógyszerek… hát el-
fogyott a megtakarított pénzecskéjük. A temetés költségei is
magasak voltak, a baj meg nem jár egyedül, apa is elvesztette
munkáját.
Dolgos, erős ember az én párom – mondogatta az anya –
majd csak talál

3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Bursztyn Budapeszt Bernstein Emil,
Móritz Mátyás, Pass Ferenc,
Pethő N. Gábor
Interjú
Szabad akarat – igazi autentikus létezés
Orvos-Tóth Noémivel beszélgettünk
Fridrich Piroska interjúja
Kép
Csiky, Gojo, Haziel,
Káplár Árpád, Pethő N. Gábor,
Ruth Schmidt, Al Segar, Val Morg
Vers
Ádám Orsolya Mária, Barcs János,
Dvorcsák Gábor, Erdős Sándor,
hágyépé, Kiss-Teleki Rita,
Nagy Gusztáv, Pethő N. Gábor,
Pollák László, Sági Ferenc,
Sárközi László, Spányik Miklós,
Szamócza, Székely-Máté László,
Vasas Tamás, Zalán György
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Kitekintő
Könyvajánló
Rejtvény
PETHŐ N. GÁBOR:
RENDELŐINTÉZET
S
ajnos sokszor vezetett ide az utam az elmúlt
években, többedmagammal, ide, ahol össze-
mosódnak a sorsok, valahogy eggyé, megtartva
sorstalanságuk jogát és fájdalmát. Mégis, ez a
vakító sterilitás egy tükrökből kirakott szobá-
hoz hasonlatos. Ezekbe a tükrökbe bele kell bámulnunk,
így akarva-akaratlanul egymásra is vetünk néhány kérdő-
jeles pillantást, majd tapintatlanságunkon szégyenkezve
inkább a fekete-fehér metlaki, vagy az agyon hipózott li-
nóleum felé görnyedünk. Mi, akik valóban pánikolunk

10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
GYURKOVICS TAMÁS :
MIGRÉN
Egy bűntudat története
(részlet)
1.
E
lég legyen Auschwitzból, csönd. Nitza Spiel-
mann elhessegeti a gyerekeit. Háromnegyed öt,
teszi hozzá, apátok mindjárt hazaér. A nagy-
lány engedelmesen bólint, tenyerével végigsi-
mít a szoknyáján. Elköszön Fischel nénitől, a
szomszédaszszonytól, és a nagyszobába megy. Juditnak a
hétköznapokon abban a kiváltságban van része, hogy itt
írhatja meg a leckéjét, apja zöld posztós, óvilági íróasz-
talánál, amely persze nem odaát készült, „a hajón ilyesmi
nem fért volna el”, a bútor egy itteni asztalos munkája,
akit a szülők még Beér Jákovban ismertek meg. A negy-
venkilences telet szélviharok tették barátságtalanná, és
megtépázott sátrukból végül Spielmannékat is áthelyezték
a bevándorlótábor egyik kőházába, ott találkoztak az asz-
talossal is. Akkor még csak ennyi volt a család, Cví, Nitza
és Judit, a kisfiú már ide született, a Bitzaronba, ahol a
szomszédság csupa magukfajta népekből áll, csehekből,
lengyelekből és magyarokból; maradékokból, mint ők.
Anyja intésére Jiszráel is fölpattan, hogy a nővére után
szaladjon, pedig a beszélgetésekben ő még nem vesz részt,
igaz, a felnőttek történeteit mindig figyelmesen hallgatja.
Fischel néni látogatása miatt Judit kissé elmaradt a lecké-
jével, most mégsem a könyvét bújja, inkább az ajtó felé
pillantgat, ahol hamarosan belép majd az apja, leveszi ka-
lapját, vállfára akasztja nehéz szövetből készült öltönyza-
kóját

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
MÓRITZ MÁTYÁS:
A JÓ KERESZTÉNY
M
ost is, mint majdnem mindig, csak sóhaj-
tozott a szegény ember, vagy ha már meg-
unta a nagy jajgatást, rekedten énekelni
kezdte csak úgy maga elé a halálraszántak
részeg toborzóit.
Nem maradt sok kedve sem tovább olvasni az éppen a
keze ügyébe került könyvet, amibe olyan dolgokat olva-
sott, mint például a következő bekezdést:
Véleményem szerint (mármint a szerző véleménye sze-
rint) egyeseknek a gazdagsághoz, míg másoknak a sze-
génységhez van tehetségük. Hangsúlyozom: tehetségről
van szó! Nos, ha valaki például a gazdagság talentumával
jön világra, de sorsa netán nyomorúságba taszítja, szenved,
átkozza a világot, és mindenkit, aki többre vitte, mint ő,
ellenségének tekint. Ám ha az ember a szegénység tehet-
ségével születik, szerencsétlen lesz, ha véletlenül gazdaggá
válik, a vagyonát el fogja herdálni, emiatt lelkifurdalása
lesz, de egyébként is baklövést baklövés után fog elkövet-
ni financiális ügyeiben. Ám ha sínre kerül, vagyis a sze-
génység lesz osztályrésze, kitűnően fogja érezni magát,
nem kell a pénzzel bajlódnia, a tolvajok sem foszthatják
ki, függetlennek, szabadnak érezheti magát, bizonyos ér-
telemben éppúgy, mint a gazdag, hiszen gondtalanul élhet.
A szegény ember nem hibáztatta magát sanyarú sorsá-
ért, inkább csak nyugtatgatta magát: nem lehet a szemem-
re vetni, hogy rossz keresztény lennék, hiszen minden hús-
vétkor meggyónok, böjtölök, és ha kevés is van belőlük,
de a magam módján m

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
Nem akart ő vitatkozni, de időről-időre bosszút eskü-
dött, hogy aztán ezeknek a nagy elhatározásoknak csak
jajgatás, könyörgés és káromlás legyen a vége.
De most minden megváltozott. Hogy dúsgazdag lett,
hogy felvetette a pénz, nem újságolta el senkinek, hiszen
nem evett meszet, meg amúgy sem most jött le a falvédő-
ről, hiszen tudja, hogy milyen ez a világ és mire menne
azzal, ha eldicsekedne fűnek és fának, hogy bizony rámo-
solygott a jó szerencse, hogy végre megfogta, ha nem is az
Isten, de az Ördög lábait.
De akárhogy is óvakodott minden árnytól és embertől,
egy még nálánál is szegényebb rokonnak sikerült kilesnie
pont azokban a pillanatokban, mikor a pénz fölött érzett
örömét bizony alig tudta magában tartani.
– Drága barátom, édes egy komám, tudom én, hogy
jó keresztény vagy, aki egy légynek sem tud ártani, oszd
hát meg velem a vagyonodat, hiszen jutna is, maradna is,
ahogy a közmondás is bölcsen mondja.
–Nem oda, Buda, drága felebarátom, nesze itt van
50.000 euró, de soha a büdös életbe ne lássalak még csak a
közelemben sem, mert nem tudom, hogy mit csinálok ve-
led, főleg, ha még el is jár a szád az én nagy vagyonomról,
amihez neked amúgy az égadta egy világon semmi közöd
nincs, de hogy lásd kivel van dolgod, hogy kivel hozott
össze a jó sorsod, vidd ezt az ötvenest, és élj meg belőle
ahogy tudsz, a többi már nem az én dolgom.
Szedte hát a sátorfáját a szegény ember még szegényebb
rokona, keserves képet vágva, hogy így el lett i

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
PASS FERENC:
VENDÉGVÁRÓ
A
z éjszakai neszeket már elhessegette a har-
matcseppekről gyöngyöző, derengő hajnal.
Megvirradt hát az a nap, amit az aranyma-
dár már olyan régen várt. Az évekkel ezelőtt
felnevelt fiait várta, akiket a négy évszak-
ról nevezett el. A madárpostán egyeztették az időpontot,
hogy együtt lehessenek. Alig aludt az éjjel, a családi szere-
tetről meséltek a hunyorgó csillagok. A régi fészek meleg-
ségére gondolva még hevesebben dobogott a szíve. Kiült
arra az ágra, ami azóta jókorát vastagodott. Megkondult a
harang és a messze szálló hangja végigszaladt a vendégváró
hajnalon. Nagyon messze most kelt a Nap. Ásítva tapo-
gatta elzsibbadt sugarakból nőtt végtagjait. Az anyamadár
csillogó szemekkel figyelt a nagyerdő felé, onnan várta a
családot. Egy harkály érkezett, és hangosan kopogtatta le
a híreket, hogy útban van már a család. Az erdei postás
továbbrepült, mert máshová is vitt híreket. Az anyama-
dár egyre izgatottabb lett, és megérkezett a család. Han-
gosan köszöntötték az anyjukat az azóta maguk is szülővé
vált madarak. Az anyjuk évek óta várta ezt a reggelt, most
mégis megijedt az örömtől.
– Kedveskéim! – mondta és könnyes lett a szeme. –
Olyan jó, hogy újra együtt lehetünk! – Az ünnepi reggelt a
nap sugarai tették még ünnepélyesebbé. Az összetartozás
erejéről mesélt a születő reggel. Egymás mellett ült az öt
madár. És a szívük megtelt a régi fészek emlékével.
– Meséljetek! – szólt az anyjuk és szemével megölelte