10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
GYURKOVICS TAMÁS :
MIGRÉN
Egy bűntudat története
(részlet)
1.
E
lég legyen Auschwitzból, csönd. Nitza Spiel-
mann elhessegeti a gyerekeit. Háromnegyed öt,
teszi hozzá, apátok mindjárt hazaér. A nagy-
lány engedelmesen bólint, tenyerével végigsi-
mít a szoknyáján. Elköszön Fischel nénitől, a
szomszédaszszonytól, és a nagyszobába megy. Juditnak a
hétköznapokon abban a kiváltságban van része, hogy itt
írhatja meg a leckéjét, apja zöld posztós, óvilági íróasz-
talánál, amely persze nem odaát készült, „a hajón ilyesmi
nem fért volna el”, a bútor egy itteni asztalos munkája,
akit a szülők még Beér Jákovban ismertek meg. A negy-
venkilences telet szélviharok tették barátságtalanná, és
megtépázott sátrukból végül Spielmannékat is áthelyezték
a bevándorlótábor egyik kőházába, ott találkoztak az asz-
talossal is. Akkor még csak ennyi volt a család, Cví, Nitza
és Judit, a kisfiú már ide született, a Bitzaronba, ahol a
szomszédság csupa magukfajta népekből áll, csehekből,
lengyelekből és magyarokból; maradékokból, mint ők.
Anyja intésére Jiszráel is fölpattan, hogy a nővére után
szaladjon, pedig a beszélgetésekben ő még nem vesz részt,
igaz, a felnőttek történeteit mindig figyelmesen hallgatja.
Fischel néni látogatása miatt Judit kissé elmaradt a lecké-
jével, most mégsem a könyvét bújja, inkább az ajtó felé
pillantgat, ahol hamarosan belép majd az apja, leveszi ka-
lapját, vállfára akasztja nehéz szövetből készült öltönyza-
kóját