Category: Széppróza

15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KÖNYVAJÁNLÓ
JÁSZBERÉNYI SÁNDOR:
TÍZ ÉV HÁBORÚ
Jászberényi Sándor az elmúlt 10 évben végigtudósította az
egyiptomi forradalmat, járt a líbiai polgárháborúban, vagy
kéttucatszor a Gázai Övezetben, Irakban és Szíriában az
Iszlám Állam dúlása alatt, Nigériában, Csádban, Jemen-
ben. Ezalatt az évtized alatt elhasznált vagy négy kamerát.
Kettőt a szeme előtt törtek darabokra a hatóságok, egyet
elloptak, egynek megette a szenzorát a sivatagi homok.
Mindent és mindig fotózott, élőket és halottakat, katoná-
kat és civileket, örömöt és bánatot. Tíz év háborút tart a
kezében az olvasó.
Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az
ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot,
filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon
szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakítá-
sokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a dar-
fúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a
2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a
nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyip-
tomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kallig-
ramnál három könyve jelent meg: Az ördög egy fekete
kutya és más történetek (2013), A lélek legszebb éjszakája
(2017), A varjúkirály (2020).
Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fe-
kete kutya, komoly nemzetközi karriert futott be. Meg-
jelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban,
Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kir-
kus- és

egyenlő naturalizmus?
A félálom mind egyenlő? Nem tudom. Csak azt, hogy egy-
szer elmúlik az az idő, mikor az ember magának teremti a
neki tetsző szituációkat, és elkapja az örvény. A nagy ren-
dező. Vajon mindenki énjét kiszívja? Biztosan van megol-
dás a legyőzésére?
Hiszen az ember olyan, hogy egész életében a nagy csap-
dán dolgozik, miközben szétmarcangolja a mindent le-
bontó idő…
2022. január, második díj
Mindenkinek legyen otthona!
www.menhely.hu

10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
CSERNA-SZABÓ ANDRÁS :
FÉL NÉGY /FÉL HÉT /FÉLELEM ÉS
RESZKETÉS NAGYHÁLYOGON
KÜKLOPSZHASÚ & MÁKKIRÁLYNŐ
Ez novella. Nem vers, nem parasztkolbász. Pamutzokni
sem. Főleg nem az élet. Se édes, se betyár. Se kurva. Sem-
milyen, na.
Ráadásul ez a novella sehogy se akar novella lenni. Nem
képes kibékülni a sorsával. Nem érzi jól magát a bőrében.
Bevallom, ebben én is ludasnak érzem magam.
Nem novella szeretne lenni, inkább francia film. Ez a vá-
gya szegénynek. Szeretne jó színészeket. Lambert vagy a
kis Depardieu, még nem tudja biztosan. A nő meg legyen
a Binoche vagy a Marceau. Legyen nagy szerelem, erre vá-
gyik a novellám szíve. Legyenek hosszú csókok, sok nyál.
Pornó az ne, csak érzéki ágyjelenetek, de paplannal. Férfi-
nak legyen sárga Citroënje, nőnek padlásszobája a Szajna
mentén. Kell neki autós üldözés, gyertyafényes vacsora,
némi lövöldözés, pár nagy pofon. Szaladgálás pipacsos ré-
ten, hempergőzés, szóljon alatta halkan francia poprock,
de nonstop. Happy end is kellene neki, meg egy barát, a
férfi barátja, ki bölcs, s így végig bölcseket mond. Hogy az
is értse a filmet, aki nem érti.
Ezt szeretné a novellám.
Mit tudok neki nyújtani én?
Hát férfit igen, de az nem a Lambert. Még csak nem is
hasonlít rá. A neve: Küklopszhasú. Pocakja akár Mikszáth
Kálmáné. Közepén hasagombja: küklopszszem. Régen lát-
ta már a farkát, akkor is tükörben. Harminchárom éves,
dús szakállú, antikváriumi eladó.
Mit tudok adni még?
Nőt is, de

.
A hivatalnok maga elé motyogja:
– Fene ezekbe a nyelvőrökbe, már minden hülyeséget
hagynak anyakönyvezni? Szóval mi járatban van?
– Sztrókot hoztam magának.
– De viccesnek tetszik lenni, naponta nem egy olyan
ügyfelem van, aki lábon hordta ki az agyhalált. Aztán in-
nen simán hazamennek. Találjon ki valami jobbat!
– Nem hallott még olyat – kérdi a kaszás –, hogy valakit
elragadott a Halál?
– De, és mit akar evvel mondani? Addig is ott a fertőt-
lenítő, mossa már meg vele a kezét! Az jó ragadozás ellen.
Mondja már meg, ki küldte ide, hogy engem boldogítson?
– A főnököm, Kharon.
– Na persze, tudhattam volna, görög utazási iroda. Ro-
mantikus ladikozás a Sztüx túlsó partjára. Apartman, all
inclusive, ingyenes foglalás, szerződés apróbetűs rész nél-
kül.
– De kérem! – szól sértődötten a fordított maszkos.
– Nincs semmi „de kérem”, fogja a kapáját, bocsánat ka-
száját, a prospektusait meg kifele menet dobja be a posta-
ládába!
SZÉPPRÓZA
Jakab munkája

.
– Hogyhogy megkerült, mi az, hogy megkerült, talán el
volt veszve?!
– De el ám, bizony. Tudod, úgy három hete az a rövid
agyú menyem kivitte az unokámat meg a szomszédék kis-
lányát a Kamaraerdőbe sétálni, rügyező fákat nézegetni,
és hóvirágot keresni. Nudli is velük volt. Legalábbis kez-
detben. Aztán az a bohókás kis kutya egyszer csak eltűnt,
valahova elcsavargott. Bözsi mindenesetre ezt állította.
Orsika, az én drága csillagom, aranyvirágszálam, csak itt-
hon vette észbe, hogy nincs meg a Nudli. Szörnyen elkese-
redett, zokogott, rítt keservesen.
– Hááát, Terikém, én ezt sehogy sem tudom megérte-
ni. Hogy a fenébe lehet elveszíteni egy kutyust! Talán a ti
Bözsikétek is telefonfüggő? Állandóan a telcsijét bökdösi?
– Sajnos igen. Már legalább ezerszer odaégette a vacso-
rát, mert nem a kajára, hanem a telefonra figyelt. Nem is
engedem többé főzni, kitiltottam a konyhából. Holt ziher,
hogy még ott, az erdőben is butította őt az a fránya okos
telefon, ezért veszett el szegény Nudli.
– De most megkerült, úgy-e?
– Szerencsére, igen.
– Hazatalált?
– Á, nem. A fiam csinált egy hirdetést száz példányban,
rajta a Nudliról készült kép, meg, hogy ötéves kis gazdája
sóvárogva várja haza, satöbbi, és kiragasztgatta a kerület
forgalmas helyein. Tegnap aztán felhívott bennünket egy
pasas. Ő hozta vissza.
– Na, hál istennek. Látod, vannak még rendes emberek
a világon.
– Pénzért néha még rendeseknek is hajlandóak lenni az
emberek.
– Pénzért, mi az, hogy pénzért?
– Elmondom. Tegnap felhív

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
A Hirtelen Halál vérig sértve csapta be az ügyintéző aj-
taját. Szürke úr gondosan fényesre törölgette a szép piros
almáját, aztán beleharapott a mérgezett gyümölcsbe, és
csendben lefordult a székéről. A hét alacsony termetű kol-
legája pedig mit sem sejtve dolgozott tovább a bányában.
Hejhó!
De ez már egy másik mese.
2022. január, harmadik díj
POLLÁK LÁSZLÓ:
NUDLI
– Képzeld, Mariska, megkerült a Nudli.
– Hogyhogy megkerült, mi az, hogy megkerült, talán el
volt veszve?!
– De el ám, bizony. Tudod, úgy három hete az a rövid
agyú menyem kivitte az unokámat meg a szomszédék kis-
lányát a Kamaraerdőbe sétálni, rügyező fákat nézegetni,
és hóvirágot keresni. Nudli is velük volt. Legalábbis kez-
detben. Aztán az a bohókás kis kutya egyszer csak eltűnt,
valahova elcsavargott. Bözsi mindenesetre ezt állította.
Orsika, az én drága csillagom, aranyvirágszálam, csak itt-
hon vette észbe, hogy nincs meg a Nudli. Szörnyen elkese-
redett, zokogott, rítt keservesen.
– Hááát, Terikém, én ezt sehogy sem tudom megérte-
ni. Hogy a fenébe lehet elveszíteni egy kutyust! Talán a ti
Bözsikétek is telefonfüggő? Állandóan a telcsijét bökdösi?
– Sajnos igen. Már legalább ezerszer odaégette a vacso-
rát, mert nem a kajára, hanem a telefonra figyelt. Nem is
engedem többé főzni, kitiltottam a konyhából. Holt ziher,
hogy még ott, az erdőben is butította őt az a fránya okos
telefon, ezért veszett el szegény Nudli.
– De most megkerült, úgy-e?
– Szerencsére, igen.
– Hazata

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
GELLÉRT ANDRÁS:
A HALÁL TORKÁBÓL
E
ltűnhet-e valaki nyomtalanul, egyik pillanatról
a másikra? Csak úgy, minden előzmény nélkül?
A kérdés indokolt, hiszen a totális nyilvánosság
előtt éljük pokolbéli víg napjainkat (© Faludy
Gy.). Lépéseinket kamerák követik az utcákon,
a lépcsőházakban, digitális mozgásainkat, kapcsolatainkat
precíz és fegyelmezett szakemberek ellenőrzik. Ha indo-
kolt, de csakis akkor, beleolvashatnak titkos feljegyzése-
inkbe, levelezéseinkbe. Bárhova megyünk, bármit teszünk,
tudnak rólunk. Nem bújhatunk el.
Maracskó Sándor nyugalmazott dandárparancsnoknak
azonban mégis sikerült. Eltűnése hetekig izgalomban tar-
totta az Emberi Erőforrás Központot, valamint egykori
egységét, a monorkevélyi 22-es számú honvédségi laktanya
tűzszer-vegyész századát, ahol Maracskó parancsnok ha-
ditetteit a díszteremben lévő üvegvitrinben összegyűjtött
relikviák őrzik az utókor számára.
A kalandos életű katonatiszt korábban a szolnokgeren-
dási légibázison teljesített szolgálatot oktató és berepülő
vadászpilótaként. Bizonyára sokan emlékeznek arra, mi-
kor 1982-ben ő hiúsította meg a teljes albán légierő légtér-
sértését. A riasztást követően azonnal felszállt MIG-21-es
harci gépével, majd Vecsés légterében mind az öt gépet le-
lőtte. Akkor kapta meg a Légierő Hőse kitüntetést. Repü-
lőbalesete után helyezték át Monorkevélyre, ahol évekkel
később egy vegyibomba hatástalanítása közben súlyosan
megsérült. A robbanásban 17 aknász vesztette éle

3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Bárdos Cs. Bodza, Funtinelli Éva,
HO. CSI., Kalla Éva, Kozák Mari,
Ötvös Németh Edit, Schandl Barbara,
Szabó Jolán, Tűzgyík
Interjú
Csillagsodrás
Pincz Petrával beszélgettünk
(-odorik-) interjúja
Kép
Annaházi Aliz, Buksika,
Molnár Móni, Zuzana Pokorná,
Sebestyén Hedvig, Sebő Gabriella,
Szintai Katalin
Vers
Arany-Tóth Katalin,
Ádám Orsolya Mária, Bara Anna,
Bella Beáta, Kiss Judit Ágnes,
Kiss-Teleki Rita, Míra,
Németh Anikó Ködmadár,
Somoskői Anita, Szép Borbála,
Tűzgyík
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Civil
Könyvajánló
Rejtvény
FUNTINELLI ÉVA:
RÓKALESEN HŰVŐSVÖLGYBEN
Kellemes nyáreste volt. Este tízkor dolgunk végezté-
vel odafordultam Anyukámhoz:
– Akkor van kedved rókákat lesni?
Beültünk az autóba és két percbe sem telt, már a
Gyurkovics Mária lépcső alján álltunk. Feszülten
figyeltünk mindketten előre, de csendben maradni
nem tudtunk. Magyaráztam neki lelkesen a legutób-
bi élményemet:
– Ott a középső lépcsősornál jött elő a múltkor elő-
ször a nagy róka, majd utána a négy picinye. Én léleg-
zet-visszafojtva figyeltem őket, de megérte, mert nem
sokkal később újra felbukkant a nagy csapat, csak
mos

10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
KALLA ÉVA :
GONDOLKODÓ
Parányi volt, aprócska, akárcsak egy kisebbfajta manócska,
a pofikája is épp olyan. Zöld ruhácskájában, sipkájában, és
cipőcskéjében egybeolvadt a vadgesztenyefa leveleivel. Ám
csöppnyi fehérszínű nadrágja ezüstös fénnyel szerteömlőn
ragyogott ki az ágak közül a félhomályban. Alkonyult már.
Mintha az öreg hold telepedett volna le oda fáradságos égi
sétája közben megpihenni egy röpke időre. Várakozón tekin-
getett körbe-körbe, s nyugtalanul izgett-mozgott, már-már
attól kellett tartani, eltörik alatta a vékony ág, s lepottyan
a magasból. Hosszú idő telt el, mire megérkezett a lány.
Ugyanolyan öltözékben volt, mint a kisfiú. Felkúszott a fa
törzsén, letelepedett a fiúcska mellé, s hosszasan ölelte.
– Késtél, nagyon-nagyon féltem, mert azt hittem, nem
jössz vissza.
– Dolgom volt.
– Mi?
– Csokoládét csempésztem egy árvaházba.
– Olyan árváknak, amilyenek mi vagyunk?
– Mi nem vagyunk árvák, csak a szüleinknek most el kellett
menniük egy másik szigetre, ahová nem vihettek magukkal.
– Miért?
– Elmondták nekünk, nem emlékszel? Azért, mert bajuk
esne otthon.
– Miért?
– Mert gondolkodnak.
– Honnan szereztél csokoládét?
– A csokigyárból.
– Beosontál? Nem vett észre az őr?
– Ügyes voltam.
– És furfangos. Az árvaházba is beosontál?
– Igen, a gyerekek már aludtak. Letettem az ágyukra, fel-
ébredéskor majd mennyire örülnek, és a gondozók is csodál-
koznak. Jó érzés.
– Nekem rossz érzés volt, hogy késtél.
– Azt a

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
– Mókás mulatság lesz, dalolunk, táncolunk, a rigócska és a
verebecske olyan hangosan énekelnek, hogy elhallatszódik a
hetedik gesztenyefáig.
Az eljövendő találkozás reményében a fiúcska elfeledve
iménti kétségeit, önmagával kiengesztelődve hajtotta testvé-
re vállára a fejét, és lassacskán elaludt.
Egy csapat gerle hangos kukukúzása riasztotta ágyából.
Már delelőn járt a Nap, a nővére is hazaért egy nagy doboz
csokoládéval.
– Nézd csak, milyen sok szobornak valót hoztam. Azért
ehetsz is belőle.
– Azon gondolkodtam, milyen jó volna, ha nem csak zöl-
dekkel járnék óvodába. Ha sárgákkal, kékekkel és pirosakkal
is játszhatnék. És ha minden szín miden színűvel kevered-
ne, olyan sok szín lenne, amit nem is lehetne megszámolni.
Olyan tarkaság lenne az oviban, amilyent nem tudok elkép-
zelni, mert azt látni kellene.
– Ezért harcolnak a mamiék, mert ők is szeretnék látni.
És ha sok szín lenne, akkor egyik szín sem akarna a másikon
uralkodni.
– Szerinted győznek a mamiék?
– Nekifogsz már azoknak a szobroknak?
– Igen, igen, sietek, hogy elkészüljön, mire ideér az a felhő.
– Mintha máris közelebb volna, mint tegnap.
– Holnapra ideér?
– Várjuk meg a holnapot. De nézd csak, hogy besötétedett!
Az a felhő takarja el a Napot. Ereszkedik a gesztenyefánk
fölé. Megtaláltak!
– Ott integetnek a mamiék!
– Nem csak a mamiék, kékek, pirosak és sárgák is!
HO.CSI:
SZERAFINA HERCEGNŐ HŐSI
CSELEKEDETE
Tudod, angyalka én egyáltalán nem vagyok elragadtatva at-
tól, h