Category: Széppróza

  • Álom

    egyenlő naturalizmus?
    A félálom mind egyenlő? Nem tudom. Csak azt, hogy egy-
    szer elmúlik az az idő, mikor az ember magának teremti a
    neki tetsző szituációkat, és elkapja az örvény. A nagy ren-
    dező. Vajon mindenki énjét kiszívja? Biztosan van megol-
    dás a legyőzésére?
    Hiszen az ember olyan, hogy egész életében a nagy csap-
    dán dolgozik, miközben szétmarcangolja a mindent le-
    bontó idő…
    2022. január, második díj
    Mindenkinek legyen otthona!
    www.menhely.hu

  • Fél Négy /Fél Hét /Félelem És Reszketés Nagyhályogon

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    SZÉPPRÓZA
    CSERNA-SZABÓ ANDRÁS :
    FÉL NÉGY /FÉL HÉT /FÉLELEM ÉS
    RESZKETÉS NAGYHÁLYOGON
    KÜKLOPSZHASÚ & MÁKKIRÁLYNŐ
    Ez novella. Nem vers, nem parasztkolbász. Pamutzokni
    sem. Főleg nem az élet. Se édes, se betyár. Se kurva. Sem-
    milyen, na.
    Ráadásul ez a novella sehogy se akar novella lenni. Nem
    képes kibékülni a sorsával. Nem érzi jól magát a bőrében.
    Bevallom, ebben én is ludasnak érzem magam.
    Nem novella szeretne lenni, inkább francia film. Ez a vá-
    gya szegénynek. Szeretne jó színészeket. Lambert vagy a
    kis Depardieu, még nem tudja biztosan. A nő meg legyen
    a Binoche vagy a Marceau. Legyen nagy szerelem, erre vá-
    gyik a novellám szíve. Legyenek hosszú csókok, sok nyál.
    Pornó az ne, csak érzéki ágyjelenetek, de paplannal. Férfi-
    nak legyen sárga Citroënje, nőnek padlásszobája a Szajna
    mentén. Kell neki autós üldözés, gyertyafényes vacsora,
    némi lövöldözés, pár nagy pofon. Szaladgálás pipacsos ré-
    ten, hempergőzés, szóljon alatta halkan francia poprock,
    de nonstop. Happy end is kellene neki, meg egy barát, a
    férfi barátja, ki bölcs, s így végig bölcseket mond. Hogy az
    is értse a filmet, aki nem érti.
    Ezt szeretné a novellám.
    Mit tudok neki nyújtani én?
    Hát férfit igen, de az nem a Lambert. Még csak nem is
    hasonlít rá. A neve: Küklopszhasú. Pocakja akár Mikszáth
    Kálmáné. Közepén hasagombja: küklopszszem. Régen lát-
    ta már a farkát, akkor is tükörben. Harminchárom éves,
    dús szakállú, antikváriumi eladó.
    Mit tudok adni még?
    Nőt is, de

  • Hirtelen Halál

    .
    A hivatalnok maga elé motyogja:
    – Fene ezekbe a nyelvőrökbe, már minden hülyeséget
    hagynak anyakönyvezni? Szóval mi járatban van?
    – Sztrókot hoztam magának.
    – De viccesnek tetszik lenni, naponta nem egy olyan
    ügyfelem van, aki lábon hordta ki az agyhalált. Aztán in-
    nen simán hazamennek. Találjon ki valami jobbat!
    – Nem hallott még olyat – kérdi a kaszás –, hogy valakit
    elragadott a Halál?
    – De, és mit akar evvel mondani? Addig is ott a fertőt-
    lenítő, mossa már meg vele a kezét! Az jó ragadozás ellen.
    Mondja már meg, ki küldte ide, hogy engem boldogítson?
    – A főnököm, Kharon.
    – Na persze, tudhattam volna, görög utazási iroda. Ro-
    mantikus ladikozás a Sztüx túlsó partjára. Apartman, all
    inclusive, ingyenes foglalás, szerződés apróbetűs rész nél-
    kül.
    – De kérem! – szól sértődötten a fordított maszkos.
    – Nincs semmi „de kérem”, fogja a kapáját, bocsánat ka-
    száját, a prospektusait meg kifele menet dobja be a posta-
    ládába!
    SZÉPPRÓZA
    Jakab munkája

  • Nudli

    .
    – Hogyhogy megkerült, mi az, hogy megkerült, talán el
    volt veszve?!
    – De el ám, bizony. Tudod, úgy három hete az a rövid
    agyú menyem kivitte az unokámat meg a szomszédék kis-
    lányát a Kamaraerdőbe sétálni, rügyező fákat nézegetni,
    és hóvirágot keresni. Nudli is velük volt. Legalábbis kez-
    detben. Aztán az a bohókás kis kutya egyszer csak eltűnt,
    valahova elcsavargott. Bözsi mindenesetre ezt állította.
    Orsika, az én drága csillagom, aranyvirágszálam, csak itt-
    hon vette észbe, hogy nincs meg a Nudli. Szörnyen elkese-
    redett, zokogott, rítt keservesen.
    – Hááát, Terikém, én ezt sehogy sem tudom megérte-
    ni. Hogy a fenébe lehet elveszíteni egy kutyust! Talán a ti
    Bözsikétek is telefonfüggő? Állandóan a telcsijét bökdösi?
    – Sajnos igen. Már legalább ezerszer odaégette a vacso-
    rát, mert nem a kajára, hanem a telefonra figyelt. Nem is
    engedem többé főzni, kitiltottam a konyhából. Holt ziher,
    hogy még ott, az erdőben is butította őt az a fránya okos
    telefon, ezért veszett el szegény Nudli.
    – De most megkerült, úgy-e?
    – Szerencsére, igen.
    – Hazatalált?
    – Á, nem. A fiam csinált egy hirdetést száz példányban,
    rajta a Nudliról készült kép, meg, hogy ötéves kis gazdája
    sóvárogva várja haza, satöbbi, és kiragasztgatta a kerület
    forgalmas helyein. Tegnap aztán felhívott bennünket egy
    pasas. Ő hozta vissza.
    – Na, hál istennek. Látod, vannak még rendes emberek
    a világon.
    – Pénzért néha még rendeseknek is hajlandóak lenni az
    emberek.
    – Pénzért, mi az, hogy pénzért?
    – Elmondom. Tegnap felhív

  • A Síró Leány

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    A Hirtelen Halál vérig sértve csapta be az ügyintéző aj-
    taját. Szürke úr gondosan fényesre törölgette a szép piros
    almáját, aztán beleharapott a mérgezett gyümölcsbe, és
    csendben lefordult a székéről. A hét alacsony termetű kol-
    legája pedig mit sem sejtve dolgozott tovább a bányában.
    Hejhó!
    De ez már egy másik mese.
    2022. január, harmadik díj
    POLLÁK LÁSZLÓ:
    NUDLI
    – Képzeld, Mariska, megkerült a Nudli.
    – Hogyhogy megkerült, mi az, hogy megkerült, talán el
    volt veszve?!
    – De el ám, bizony. Tudod, úgy három hete az a rövid
    agyú menyem kivitte az unokámat meg a szomszédék kis-
    lányát a Kamaraerdőbe sétálni, rügyező fákat nézegetni,
    és hóvirágot keresni. Nudli is velük volt. Legalábbis kez-
    detben. Aztán az a bohókás kis kutya egyszer csak eltűnt,
    valahova elcsavargott. Bözsi mindenesetre ezt állította.
    Orsika, az én drága csillagom, aranyvirágszálam, csak itt-
    hon vette észbe, hogy nincs meg a Nudli. Szörnyen elkese-
    redett, zokogott, rítt keservesen.
    – Hááát, Terikém, én ezt sehogy sem tudom megérte-
    ni. Hogy a fenébe lehet elveszíteni egy kutyust! Talán a ti
    Bözsikétek is telefonfüggő? Állandóan a telcsijét bökdösi?
    – Sajnos igen. Már legalább ezerszer odaégette a vacso-
    rát, mert nem a kajára, hanem a telefonra figyelt. Nem is
    engedem többé főzni, kitiltottam a konyhából. Holt ziher,
    hogy még ott, az erdőben is butította őt az a fránya okos
    telefon, ezért veszett el szegény Nudli.
    – De most megkerült, úgy-e?
    – Szerencsére, igen.
    – Hazata

  • A Halál Torkából

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    GELLÉRT ANDRÁS:
    A HALÁL TORKÁBÓL
    E
    ltűnhet-e valaki nyomtalanul, egyik pillanatról
    a másikra? Csak úgy, minden előzmény nélkül?
    A kérdés indokolt, hiszen a totális nyilvánosság
    előtt éljük pokolbéli víg napjainkat (© Faludy
    Gy.). Lépéseinket kamerák követik az utcákon,
    a lépcsőházakban, digitális mozgásainkat, kapcsolatainkat
    precíz és fegyelmezett szakemberek ellenőrzik. Ha indo-
    kolt, de csakis akkor, beleolvashatnak titkos feljegyzése-
    inkbe, levelezéseinkbe. Bárhova megyünk, bármit teszünk,
    tudnak rólunk. Nem bújhatunk el.
    Maracskó Sándor nyugalmazott dandárparancsnoknak
    azonban mégis sikerült. Eltűnése hetekig izgalomban tar-
    totta az Emberi Erőforrás Központot, valamint egykori
    egységét, a monorkevélyi 22-es számú honvédségi laktanya
    tűzszer-vegyész századát, ahol Maracskó parancsnok ha-
    ditetteit a díszteremben lévő üvegvitrinben összegyűjtött
    relikviák őrzik az utókor számára.
    A kalandos életű katonatiszt korábban a szolnokgeren-
    dási légibázison teljesített szolgálatot oktató és berepülő
    vadászpilótaként. Bizonyára sokan emlékeznek arra, mi-
    kor 1982-ben ő hiúsította meg a teljes albán légierő légtér-
    sértését. A riasztást követően azonnal felszállt MIG-21-es
    harci gépével, majd Vecsés légterében mind az öt gépet le-
    lőtte. Akkor kapta meg a Légierő Hőse kitüntetést. Repü-
    lőbalesete után helyezték át Monorkevélyre, ahol évekkel
    később egy vegyibomba hatástalanítása közben súlyosan
    megsérült. A robbanásban 17 aknász vesztette éle

  • Tíz Év Háború

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    JÁSZBERÉNYI SÁNDOR:
    TÍZ ÉV HÁBORÚ
    Jászberényi Sándor az elmúlt 10 évben végigtudósította az
    egyiptomi forradalmat, járt a líbiai polgárháborúban, vagy
    kéttucatszor a Gázai Övezetben, Irakban és Szíriában az
    Iszlám Állam dúlása alatt, Nigériában, Csádban, Jemen-
    ben. Ezalatt az évtized alatt elhasznált vagy négy kamerát.
    Kettőt a szeme előtt törtek darabokra a hatóságok, egyet
    elloptak, egynek megette a szenzorát a sivatagi homok.
    Mindent és mindig fotózott, élőket és halottakat, katoná-
    kat és civileket, örömöt és bánatot. Tíz év háborút tart a
    kezében az olvasó.
    Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az
    ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot,
    filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon
    szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakítá-
    sokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a dar-
    fúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a
    2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a
    nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyip-
    tomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kallig-
    ramnál három könyve jelent meg: Az ördög egy fekete
    kutya és más történetek (2013), A lélek legszebb éjszakája
    (2017), A varjúkirály (2020).
    Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fe-
    kete kutya, komoly nemzetközi karriert futott be. Meg-
    jelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban,
    Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kir-
    kus- és

  • 2017 Február

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KOZÁK MARI:
    2017 FEBRUÁR
    Már esteledett, az ablak beengedte a sötétet, az meg rátelepe-
    dett a díványra, majd végigkúszott a szegényesen megterített
    asztalon, és a sarokban állt meg, pontosan a kislány mellett.
    A szoba majdnem üres volt és rettenetesen hideg. Egy ko-
    pott dívány – örökölték nagyitól, aki tavaly ment el tőlük
    örökre – néhány rongyos takaróval a tetején, egy háromlábú
    asztal, melynek a hiányzó lábát téglák helyettesítették. Egy
    öreg komód, melyben az a néhány ruha ölelgette egymást,
    amik megmaradtak abból a régi életükből. Tetején ült a kis-
    lány babája, színes szoknya, fehér blúz, egy kötött kabátka
    mutatta, hogy milyen jó dolga van, és legalább ő nem fázik.
    Odakint a mínuszok szaladgáltak, és ha kinyílt az ajtó,
    rögtön be is osontak a szobába és a konyhának kinevezett
    néhány lépésnyi előtérbe. Az ajtók csak jelezték, hogy vala-
    ha azok voltak, az ablakot fekete rongyszőnyeg takarta, de a
    hidegtől nem védett picinykét sem.
    Az erdőben találtak rá a kunyhóra, egy meleg nyári napon,
    mikor sétára indultak, és azon gondolkodtak, mi lesz velük,
    ha az a szerény kis ház is elvész az adósságban. Volt némi re-
    mény, hogy sikerül kilábalniuk a bajból, de akkor lett beteg
    nagyanyó, és a gyógyíttatás, a kórház, a gyógyszerek… hát el-
    fogyott a megtakarított pénzecskéjük. A temetés költségei is
    magasak voltak, a baj meg nem jár egyedül, apa is elvesztette
    munkáját.
    Dolgos, erős ember az én párom – mondogatta az anya –
    majd csak talál

  • Az Utolsó

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KOZÁK MARI:
    2017 FEBRUÁR
    Már esteledett, az ablak beengedte a sötétet, az meg rátelepe-
    dett a díványra, majd végigkúszott a szegényesen megterített
    asztalon, és a sarokban állt meg, pontosan a kislány mellett.
    A szoba majdnem üres volt és rettenetesen hideg. Egy ko-
    pott dívány – örökölték nagyitól, aki tavaly ment el tőlük
    örökre – néhány rongyos takaróval a tetején, egy háromlábú
    asztal, melynek a hiányzó lábát téglák helyettesítették. Egy
    öreg komód, melyben az a néhány ruha ölelgette egymást,
    amik megmaradtak abból a régi életükből. Tetején ült a kis-
    lány babája, színes szoknya, fehér blúz, egy kötött kabátka
    mutatta, hogy milyen jó dolga van, és legalább ő nem fázik.
    Odakint a mínuszok szaladgáltak, és ha kinyílt az ajtó,
    rögtön be is osontak a szobába és a konyhának kinevezett
    néhány lépésnyi előtérbe. Az ajtók csak jelezték, hogy vala-
    ha azok voltak, az ablakot fekete rongyszőnyeg takarta, de a
    hidegtől nem védett picinykét sem.
    Az erdőben találtak rá a kunyhóra, egy meleg nyári napon,
    mikor sétára indultak, és azon gondolkodtak, mi lesz velük,
    ha az a szerény kis ház is elvész az adósságban. Volt némi re-
    mény, hogy sikerül kilábalniuk a bajból, de akkor lett beteg
    nagyanyó, és a gyógyíttatás, a kórház, a gyógyszerek… hát el-
    fogyott a megtakarított pénzecskéjük. A temetés költségei is
    magasak voltak, a baj meg nem jár egyedül, apa is elvesztette
    munkáját.
    Dolgos, erős ember az én párom – mondogatta az anya –
    majd csak talál

  • Rókalesen Hűvősvölgyben

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    Széppróza
    Bárdos Cs. Bodza, Funtinelli Éva,
    HO. CSI., Kalla Éva, Kozák Mari,
    Ötvös Németh Edit, Schandl Barbara,
    Szabó Jolán, Tűzgyík
    Interjú
    Csillagsodrás
    Pincz Petrával beszélgettünk
    (-odorik-) interjúja
    Kép
    Annaházi Aliz, Buksika,
    Molnár Móni, Zuzana Pokorná,
    Sebestyén Hedvig, Sebő Gabriella,
    Szintai Katalin
    Vers
    Arany-Tóth Katalin,
    Ádám Orsolya Mária, Bara Anna,
    Bella Beáta, Kiss Judit Ágnes,
    Kiss-Teleki Rita, Míra,
    Németh Anikó Ködmadár,
    Somoskői Anita, Szép Borbála,
    Tűzgyík
    Nuszer Mirjam Johanna:
    Egy szocmunkás naplója
    Haza-találó
    Civil
    Könyvajánló
    Rejtvény
    FUNTINELLI ÉVA:
    RÓKALESEN HŰVŐSVÖLGYBEN
    Kellemes nyáreste volt. Este tízkor dolgunk végezté-
    vel odafordultam Anyukámhoz:
    – Akkor van kedved rókákat lesni?
    Beültünk az autóba és két percbe sem telt, már a
    Gyurkovics Mária lépcső alján álltunk. Feszülten
    figyeltünk mindketten előre, de csendben maradni
    nem tudtunk. Magyaráztam neki lelkesen a legutób-
    bi élményemet:
    – Ott a középső lépcsősornál jött elő a múltkor elő-
    ször a nagy róka, majd utána a négy picinye. Én léleg-
    zet-visszafojtva figyeltem őket, de megérte, mert nem
    sokkal később újra felbukkant a nagy csapat, csak
    mos