Category: Széppróza

3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Buksika, Csábi István,
Kőrösmezey Dávid, Magyar Bogi,
Mészöly Miklós, Szép Borbála,
Viktória68
Interjú
Kiszolgáló kiszolgáltatottság
Lengyel Tamással beszélgettünk
Werner Nikolett interjúja
Kép
Dvorcsák Gábor, Jakab, Juhi,
Kovács Béla, Molnár Móni,
Szolnoki Csanya Zsolt,
Váradi Gábor, Vídia
Vers
Alus Dozentinnen, Bella Beáta,
Drégely István, Gulácsi Mária, Hágyépé,
Herceg Árpád, J.L.F., Jóna Dávid,
Ketykó István, Németh Anikó Ködmadár,
Nguyen Piroska, Pethő N. Gábor,
Pollák László, Sárközi László,
Somoskői Anita,Szente B. Levente,
Szigeti Diána
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Kitekintő
Könyvajánló
Rejtvény
BUKSIKA:
A HALÁL MOSOLYA
B
eszélgetünk, elmélyedve sztorizgatunk. A
kórteremben haldokló betegek fekszenek,
akiknek csendre és nyugalomra lenne szüksé-
gük. De nem úgy volt ám az! Két hölgyemény
izgatottan sztorizgatott, amibe bevonta sorra
a betegeket, és kérdezgette őket, kik voltak a nagybetűs
életükben. Zsuzsika mondja, ő ápolónő volt. Pipi néni ta-
nítónő volt, és hozzátette, hogy igen szerette a munkáját,
és még most is bejár időnként a tanintézménybe látogató-
ba. Nagy élmény volt neki, hogy

(ld. 255.) már univerzálisat.

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉP BORBÁLA:
KÖKI
„…többé már senki se bánt, többé már semmi se fáj.”
/Szekrényes Miklós: Meghalni olyan/
M
a érzek először elég erőt magamban ah-
hoz hogy visszamenjek arra a helyre ahol
majdnem 30 éve fekszel, hogy megkeres-
selek és rád ordítsam, hogy kelj fel és járj,
mert én miattad csinálok mindent azóta
is és már nagyon fáradt vagyok igazán jólesne ha egy kicsit
segítenél, mondjuk elismételnéd, hogy az ember sokkal
többre képes mint hinné, tudod amit akkor mondtál ami-
kor futni jártam és néha eljöttél velem, neked az is gyerek-
játék volt igazán elfuthattál volna akkor is amikor a kést
a szíved felé lendítették, te ehelyett szembe néztél vele és
azt mondtad, hogy meg fogsz halni, csak én ezt még min-
dig nem értem ezért megyek oda pénteken, igaz hogy már
nincs ott az a könyvárus meg a zöldséges sem és az egészet
úgy átépítették, lehet el fogok tévedni majd megpróbálok
segítséget kérni az emberektől biztosan lesz közöttük, aki
emlékszik rád és szívesen teszi, na én ezt fogom elmagya-
rázni pénteken a vizsgabizottságnak is, majd megpróbálok
előttük nem ordítani, hanem kulturáltan érvelni hogy én
azért akarom ezt az egészet, mert aki életben maradt an-
nak szépen lehetne élnie ezért választottam a segítő hiva-
tást, mert ha útközben el is törik néhány dolog attól még
érdemes, csak néha szükség van segítségre, hogy erőt me-
rítsen az ember ezért megyek hozzád, hogy viszonozzam a
sok tanítást amire még mindig szükségem van pedig lassa

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉP BORBÁLA:
KÖKI
„…többé már senki se bánt, többé már semmi se fáj.”
/Szekrényes Miklós: Meghalni olyan/
M
a érzek először elég erőt magamban ah-
hoz hogy visszamenjek arra a helyre ahol
majdnem 30 éve fekszel, hogy megkeres-
selek és rád ordítsam, hogy kelj fel és járj,
mert én miattad csinálok mindent azóta
is és már nagyon fáradt vagyok igazán jólesne ha egy kicsit
segítenél, mondjuk elismételnéd, hogy az ember sokkal
többre képes mint hinné, tudod amit akkor mondtál ami-
kor futni jártam és néha eljöttél velem, neked az is gyerek-
játék volt igazán elfuthattál volna akkor is amikor a kést
a szíved felé lendítették, te ehelyett szembe néztél vele és
azt mondtad, hogy meg fogsz halni, csak én ezt még min-
dig nem értem ezért megyek oda pénteken, igaz hogy már
nincs ott az a könyvárus meg a zöldséges sem és az egészet
úgy átépítették, lehet el fogok tévedni majd megpróbálok
segítséget kérni az emberektől biztosan lesz közöttük, aki
emlékszik rád és szívesen teszi, na én ezt fogom elmagya-
rázni pénteken a vizsgabizottságnak is, majd megpróbálok
előttük nem ordítani, hanem kulturáltan érvelni hogy én
azért akarom ezt az egészet, mert aki életben maradt an-
nak szépen lehetne élnie ezért választottam a segítő hiva-
tást, mert ha útközben el is törik néhány dolog attól még
érdemes, csak néha szükség van segítségre, hogy erőt me-
rítsen az ember ezért megyek hozzád, hogy viszonozzam a
sok tanítást amire még mindig szükségem van pedig lassa

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KŐRÖSMEZEY DÁVID:
A CSODA VISSZATÉR
G
yerekkoromban volt egy bácsi, aki minden
Mikulás alkalmával eljött hozzánk, és a ta-
náraink írta versekkel jellemzett minket,
mintha ő lenne a mindentudó. Imádtuk
ezeket a Mikulás-ünnepségeket. Nekem ő
volt a Mikulás-kép a fejemben, egészen addig, amikor 12
vagy 11 éves koromban L. L. – maradjunk csak ennyinél –
eltávozott az élők sorából.
És ismét eljött a Mikulás-ünnepség. A Vészhelyzet Ala-
pítvány munkatársai olyan csodálatos Mikulást rendeztek
nekünk, mint azelőtt talán soha. Meghívtak egy híres gye-
rekegyüttest is, a csomagban nem cukorka meg csoki volt,
hanem hátizsák, és benne minden, ami szép és hasznos.
Én azonban csak ültem lehajtott fejjel az asztalnál, és ke-
servesen zokogtam. Emlékszem, az egyik kis krampuszlány
odajött hozzám, odatérdelt mellém, megölelt, és megkér-
dezte, miért sírok. Még puszit is kaptam. Ettől igazából
még meg is hatódtam, tehát hatványozódott a sírhatnék,
azonban csak annyit mondhattam neki: a meghatottságtól.
Maga felé fordított, és még jobban megölelt.
Azonban amikor felmentem a fiúkörletbe társaimmal,
nekik elmondtam: hiába, hogy tudtam, hogy ki a Mikulás,
hogy az egész miről szól, nekem ő volt a Mikulás, és
azzal a nappal nekem ez fájó ponttá vált az életemben.
Ma, 2021. december 5-én jöttem haza a vonattal,
egy vélhetően szellemileg sérült felnőttel, akit testvé-
re vagy fiatalos anyja kísérhetett haza. És a fiú olyan
lelkes volt! Mondta kísérőjének, hogy ké

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
VIKTÓRIA68:
BÖRTÖNNAPLÓK
A Bolond, avagy amikor felfrissül
a banán
N
incs mit szépíteni, börtönben vagyok, de
most nem magamról, hanem egy sorstár-
samról szeretnék mesélni.
Már a külsején látszik, hogy nincs nála min-
den rendben, így képzelem el a boszorkányt
a meséből. Torzonborz haj, opálosan zavaros szemek, pú-
pos hát.
Nem jó vele egy zárkában lakni, mert úgy érzed magad,
mintha bolondok házában élnél. Gyakran eszembe jut
Rejtő Jenő Egy bolond százat csinál című könyvének Sza-
natóriuma, csak olvasni ilyet sokkal viccesebb, mint átélni.
A Bolond héjastul megmossa a banánt, mert attól fel-
frissül a gyümölcs. Mikor rákérdeztem, ha rajta van a héja
úgy hogyan? A válasz az volt, ő így gondolja és évek óta így
csinálja. Megcáfolhatatlan.
A Bolondnak „tűzkeze” van, nem mondja el miért,
úgysem értenénk meg. Nem akadékoskodhattam, bár a
relativitáselméletet elsőre megértettem, de ez biztos bo-
nyolultabb, annyit azért megjegyeztem, ha én is naponta
ötvenszer mosnék kezet JAR-ral, akkor én is tűzkezű len-
nék, úgy égne a bőröm a lemosott védőréteg miatt.
A Bolond elkötelezett vegetáriánus, szerinte a Bibliában
is benne van, hogy nem szabad állatot enni. Megkértem
mutassa meg hol, nem tudta, így hát nem tudtuk meggyőz-
ni egymást ismét. Az étkezésben nem ismer a húsevésen
kívül más korlátot, így eszik lekváros salátalevelet esetleg
hagymával, fokhagymával, vagy más bizarr összetételű ka-
ját. Ennek eredményeként gyakran jár vécére is, amit m

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
VIKTÓRIA68:
BÖRTÖNNAPLÓK
A Bolond, avagy amikor felfrissül
a banán
N
incs mit szépíteni, börtönben vagyok, de
most nem magamról, hanem egy sorstár-
samról szeretnék mesélni.
Már a külsején látszik, hogy nincs nála min-
den rendben, így képzelem el a boszorkányt
a meséből. Torzonborz haj, opálosan zavaros szemek, pú-
pos hát.
Nem jó vele egy zárkában lakni, mert úgy érzed magad,
mintha bolondok házában élnél. Gyakran eszembe jut
Rejtő Jenő Egy bolond százat csinál című könyvének Sza-
natóriuma, csak olvasni ilyet sokkal viccesebb, mint átélni.
A Bolond héjastul megmossa a banánt, mert attól fel-
frissül a gyümölcs. Mikor rákérdeztem, ha rajta van a héja
úgy hogyan? A válasz az volt, ő így gondolja és évek óta így
csinálja. Megcáfolhatatlan.
A Bolondnak „tűzkeze” van, nem mondja el miért,
úgysem értenénk meg. Nem akadékoskodhattam, bár a
relativitáselméletet elsőre megértettem, de ez biztos bo-
nyolultabb, annyit azért megjegyeztem, ha én is naponta
ötvenszer mosnék kezet JAR-ral, akkor én is tűzkezű len-
nék, úgy égne a bőröm a lemosott védőréteg miatt.
A Bolond elkötelezett vegetáriánus, szerinte a Bibliában
is benne van, hogy nem szabad állatot enni. Megkértem
mutassa meg hol, nem tudta, így hát nem tudtuk meggyőz-
ni egymást ismét. Az étkezésben nem ismer a húsevésen
kívül más korlátot, így eszik lekváros salátalevelet esetleg
hagymával, fokhagymával, vagy más bizarr összetételű ka-
ját. Ennek eredményeként gyakran jár vécére is, amit m

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
nyugtázott. De máris jött a csapat többi tagja! Bűbájdög, a
kicsiny, ám mégis tekintélyt parancsoló nőstény, Tornádó
és Terminátor, a két kiskandúr, egymást lökdösve, tiporva.
Galagonya folyamatosan adogatott egy-egy véres májda-
rabot a tülekedő, nyávogó-nyafogó-kunyeráló népségnek,
míg csak azt nem vette észre, hogy a zacskó már csaknem
kiürült. Elmosolyodott és a maradékot nagyúri grandezzá-
val szórta Nagyasszony és népe elé.
– Egyetek, gyerekek, „ne éhezzetek, mint otthon!” –
idézte fel egy régi ismerőse csúfondáros szólását. Szeren-
csére a bundás jószágok is jóllaktak már, s bár nem tűntek
különösebben hálásnak az extra ebédért, de magukat nya-
logatva hamarosan eltűntek, ki-ki a maga kedvenc pihenő-
helyét megkeresve egy kis délutáni sziesztára. Galagonya
végre belehúzhatott az ebéd előkészületeire. Máj híján
bacont szeletelt, azon gombát pirított, megfőzte a hos�-
szúszemű rizst, belekeverte a zöldborsót.
Mikor elkészült végre, a kis felvágott petrezselyemmel is
meghintette az ételt, kiszedett magának egy tányérnyit és
pattintott egy sört, míg a forró étel ehetőre hűl.
– Hát igen, Colos mindig szerette a főztömet! Főleg a
májrizottót! – tűnődött és gyorsan be is jegyezte a vastag
kockás füzetbe, a megfelelő napokhoz:
Colos elment, a kurva életbe! Ebéd: Memorizottó.
MISZLAI GYULA (1955-2020):
ESTE BUDÁN
„Ica néni lejárt az itt tartózkodási idő, indulnia kell.” –
szólt egy pöttöm angyal a kortalan asszonynak.
A holtak hár

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
MÓRITZ MÁTYÁS:
KÖNYÖRADOMÁNY
A
zt mondja, életében, ha azt még lehet élet-
nek nevezni, egyre több a kétségbeesett
pillanat. Nem tagadja, mert ugyan miért
tenné, elvesztette a lába alól a talajt. Ha köl-
tőien akarna fogalmazni, a szemhatár vég-
képp elborult előtte. Dehogy gondolt ő arra, hogy egyszer
majd koldulnia kell, hogy valaha is megjelenik előtte a kol-
dusbot árnyéka. Mindez a szemében, pár évvel ezelőttig is,
határozatlan, kísérteties és szörnyű volt.
Amúgy Gergő bácsinak hívják az öreget. Az öreget, mi-
közben alig idősebb nálam, tíz-tizenöt évvel.
Hosszan elnézem. Nem tudom levenni rólam a tekinte-
tem. Olyan ismerős, a homlokára tapadó barna-deres haj,
az a bajusz, az a Krisztus-szakáll. Mintha már láttam volna,
mintha olvastam volna már róla, mintha mindig is az ő
történetét szerettem volna megírni. Erre most is csak egy
erőtlen kísérletet teszek, nem tudva, hogy ki és mit hámoz
majd ki, és von majd le tanulságul az írásomból.
Nézem a szénporos testét, a rongyokat, amik rajta lóg-
nak, de szánalmat és megvetést még véletlenül és a legtá-
volabbról sem érzek. Legszívesebben csak átölelném, meg-
kínálnám egy szivarral és elhallgatnám a meséjét.
Az inge cafatokban lóg. Mintha valakivel verekedésbe
keveredett volna, vagy kutyák tépték volna meg. Nem kér-
dezek rá, még nem, hogy mi történt vele, hogy miben tu-
dok vagy tudnék a segítségére lenni.
Csepelen, a Radnóti Miklós Művelődési Központ mel-
letti bokrokból láttam

a Kalligram Kiadó gondozásában
jelent meg 2021-ben.
„Kösz, jól vagyok. Azt mondják, alig látszik.
És nem is fáj, csak hogyha nevetek.
Persze néha az időváltozás is,
de azt meg tűröm, mi mást tehetek.

Csak amit írnak annyi tanulmányban,
csak az a beígért poszttraumás
növekedés maradt el, amit vártam,
a belátás, a szenvedni tudás.

Mindegy. Felnőttem. Ideje volt végre.
Az évek gyűltek, mint cápák a vérre.
Mire van szükség? Nincsen sok a listán.

Rezignált lettem, mi több, bölcs, igen.
Csak sír bennem valami, mint a kislány,
kit ott felejtettek a bölcsiben.”
dalmi sikerei is. Aztán ebből lett a Kiserdei kis bódé, fából,
amit maga ácsolt. Nem messze a legutóbbi munkahelyétől.
Ha tudnák, hogy itt húzza meg magát, lehet, hogy még azt
is rágyújtanák.
Mondtam volna, hogy ezért legalább nem kell fizetnie,
de mint mondja, nagyon is kell. Hogy kiknek és mennyit,
nem árulja el, csak hogy nem akar magának bajt, és inkább
tejel.
Azt mondja, csak vasárnaponként merészkedik elő, mert
ezt a napot szereti a legjobban. Ilyenkor kedvesebbek az
emberek, türelmesebbek, és adakozóbbak. Hogy télen mi
lesz vele, az isten sem tudja. Nem is kérdezem.
Akkor ritka az az ember, aki leveszi kesztyűjét, aki ki-
gombolja a kabátját. Ilyenkor könnyebben és szívesebben
adnak. Ilyenkor még szóba is merek elegyedni, látja, még
magával is.
Közben előttünk egy idősebb hölgy cammog el, egy ki-
öregedett skót juhásszal. Gergő bácsi már ismeri őket. Ke-
zét csókolom, adjon szegény nyomorultnak, kezét csóko-
lom. Mon