12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
MÓRITZ MÁTYÁS:
A JÓ KERESZTÉNY
M
ost is, mint majdnem mindig, csak sóhaj-
tozott a szegény ember, vagy ha már meg-
unta a nagy jajgatást, rekedten énekelni
kezdte csak úgy maga elé a halálraszántak
részeg toborzóit.
Nem maradt sok kedve sem tovább olvasni az éppen a
keze ügyébe került könyvet, amibe olyan dolgokat olva-
sott, mint például a következő bekezdést:
Véleményem szerint (mármint a szerző véleménye sze-
rint) egyeseknek a gazdagsághoz, míg másoknak a sze-
génységhez van tehetségük. Hangsúlyozom: tehetségről
van szó! Nos, ha valaki például a gazdagság talentumával
jön világra, de sorsa netán nyomorúságba taszítja, szenved,
átkozza a világot, és mindenkit, aki többre vitte, mint ő,
ellenségének tekint. Ám ha az ember a szegénység tehet-
ségével születik, szerencsétlen lesz, ha véletlenül gazdaggá
válik, a vagyonát el fogja herdálni, emiatt lelkifurdalása
lesz, de egyébként is baklövést baklövés után fog elkövet-
ni financiális ügyeiben. Ám ha sínre kerül, vagyis a sze-
génység lesz osztályrésze, kitűnően fogja érezni magát,
nem kell a pénzzel bajlódnia, a tolvajok sem foszthatják
ki, függetlennek, szabadnak érezheti magát, bizonyos ér-
telemben éppúgy, mint a gazdag, hiszen gondtalanul élhet.
A szegény ember nem hibáztatta magát sanyarú sorsá-
ért, inkább csak nyugtatgatta magát: nem lehet a szemem-
re vetni, hogy rossz keresztény lennék, hiszen minden hús-
vétkor meggyónok, böjtölök, és ha kevés is van belőlük,
de a magam módján m