Félálmomból valami felvert.
Egy semmiség, – talán a múlt.
Hallgattam egyre: a szobám szegletében
valami nesz. Elhalkult, meglapult.
Fejem felett az óra halkan,
időtlen ketyegett.
Holnap volt már. Ha rajta múlt,
akár még tegnap is lehetett.
Aludni jó. Aludni kéne,
és mennyi minden vár feledni;
de visszajár a szobám szegletébe.
Valami nesz. Nem hagy megnyugodni.
Author: Móritz Mátyás
-
Valami nesz
-
Dal a hatalomhoz
Hatalom, halld meg milliárdok szavát,
mit ellenünk teszel nem tűrjük tovább!
Százmilliók halnak éhen,
s te csak mosolyogsz az újságban a képen?
Ha oly nagy vagy, hogy messzire nyúlik a kezed,
miért fegyvert osztogatsz? Miért nem kenyeret?
Miért keresel annyit, mint tízezer embered,
egy pénzeszsák tán mindent megtehet?
Mitől vagy te különb? Hogy palotában élsz?
Mi lesz, ha elvesszük? Ettől nem félsz?
Eljött a nap, hogy felkérjünk –
légy a nyomorban a vendégünk!
Sóvárogva állj egy kirakat előtt,
vagy gyermeked sírjánál, kit egy drogos lelőtt.
Érezd, hogy kicsinyek rángatják ruhádat,
sírnak, mert ételt egy hete nem láttak!
Apjuk börtönben – ennivalót lopott,
alamizsna helyett két évet kapott.
Nővérük a testét árulja odakinn,
fizetsége verés és heroin,
anyjuk magába fordult és az italhoz,
nem hívja kölykeit az asztalhoz.
Hogy mért élnek így? Gondolkozz kicsit!
Azért, hogy vehess egy nyolcadik kocsit!
Ha megelégednél a magadé felével,
ez a család se hullana széjjel.
A pénzedért felelősséget vegyél,
ne mindent önzésből tegyél,
halld meg a szót, mi eddig is kért,
ne kelljen ontanunk vért.
Hatalom, halld meg milliárdok szavát!
Mit ellenünk tesztek, nem tűrjük tovább!
Branyó
Jakab munkája -
mennyből az angyal
tél hókupac
vagy semmi és fekete sár
mennyből az angyal
a sínek közül Lucifer
dermedten sok évesen
fázósan sörényesen
fagyos közönnyel
kelni útra
mert más sincs a bordákon
és azon a néhány vacakon kívül
csak az út a semmibe
és a mindig sehová menni
még világgá se jutni
háton vonszolt kilométerekkel
talpon
sarkon tócsába fagyott
hízott csikkeket kívánni
olcsó borral
nyelni a mínuszokat
és beengedni a nincs kabát lyukain át
és azon gondolkodni
hogy így is kell lenni
élni és nem érteni semmit
a miérteket meg hagyni
mert az luxus
a nem létező polc helyett
a szatyor aljára tenni
a kincsek mellé párhuzamosan
aztán az is csak ott fog maradni
mint az angyalok
a bukottak az utcákon
akik fagyos kék ujjpercekkel
nikotin-sárga szakállukba túrnak
rongyaikból nappal ásítanak
éjjel lázasan a Holdra ugatnak
akiknek fedél helyett
az ingyen konyha lábasának aljáról
talán jut valami kevés ragu
karácsonykor huszonötödikén
vagy másnap
a kígyózó sor végén…
aztán ha vége a műsornak
elindulnak vissza
a nincs otthonuk felé
majd belépnek a valahogy lehetetlen küszöbön
megtörlik lábukat a semmiben
és nem bújnak be az ágyukba
mert…
Szabó Lajos -
A Jó Keresztény
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
MÓRITZ MÁTYÁS:
A JÓ KERESZTÉNY
M
ost is, mint majdnem mindig, csak sóhaj-
tozott a szegény ember, vagy ha már meg-
unta a nagy jajgatást, rekedten énekelni
kezdte csak úgy maga elé a halálraszántak
részeg toborzóit.
Nem maradt sok kedve sem tovább olvasni az éppen a
keze ügyébe került könyvet, amibe olyan dolgokat olva-
sott, mint például a következő bekezdést:
Véleményem szerint (mármint a szerző véleménye sze-
rint) egyeseknek a gazdagsághoz, míg másoknak a sze-
génységhez van tehetségük. Hangsúlyozom: tehetségről
van szó! Nos, ha valaki például a gazdagság talentumával
jön világra, de sorsa netán nyomorúságba taszítja, szenved,
átkozza a világot, és mindenkit, aki többre vitte, mint ő,
ellenségének tekint. Ám ha az ember a szegénység tehet-
ségével születik, szerencsétlen lesz, ha véletlenül gazdaggá
válik, a vagyonát el fogja herdálni, emiatt lelkifurdalása
lesz, de egyébként is baklövést baklövés után fog elkövet-
ni financiális ügyeiben. Ám ha sínre kerül, vagyis a sze-
génység lesz osztályrésze, kitűnően fogja érezni magát,
nem kell a pénzzel bajlódnia, a tolvajok sem foszthatják
ki, függetlennek, szabadnak érezheti magát, bizonyos ér-
telemben éppúgy, mint a gazdag, hiszen gondtalanul élhet.
A szegény ember nem hibáztatta magát sanyarú sorsá-
ért, inkább csak nyugtatgatta magát: nem lehet a szemem-
re vetni, hogy rossz keresztény lennék, hiszen minden hús-
vétkor meggyónok, böjtölök, és ha kevés is van belőlük,
de a magam módján m -
Könyöradomány
14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
MÓRITZ MÁTYÁS:
KÖNYÖRADOMÁNY
A
zt mondja, életében, ha azt még lehet élet-
nek nevezni, egyre több a kétségbeesett
pillanat. Nem tagadja, mert ugyan miért
tenné, elvesztette a lába alól a talajt. Ha köl-
tőien akarna fogalmazni, a szemhatár vég-
képp elborult előtte. Dehogy gondolt ő arra, hogy egyszer
majd koldulnia kell, hogy valaha is megjelenik előtte a kol-
dusbot árnyéka. Mindez a szemében, pár évvel ezelőttig is,
határozatlan, kísérteties és szörnyű volt.
Amúgy Gergő bácsinak hívják az öreget. Az öreget, mi-
közben alig idősebb nálam, tíz-tizenöt évvel.
Hosszan elnézem. Nem tudom levenni rólam a tekinte-
tem. Olyan ismerős, a homlokára tapadó barna-deres haj,
az a bajusz, az a Krisztus-szakáll. Mintha már láttam volna,
mintha olvastam volna már róla, mintha mindig is az ő
történetét szerettem volna megírni. Erre most is csak egy
erőtlen kísérletet teszek, nem tudva, hogy ki és mit hámoz
majd ki, és von majd le tanulságul az írásomból.
Nézem a szénporos testét, a rongyokat, amik rajta lóg-
nak, de szánalmat és megvetést még véletlenül és a legtá-
volabbról sem érzek. Legszívesebben csak átölelném, meg-
kínálnám egy szivarral és elhallgatnám a meséjét.
Az inge cafatokban lóg. Mintha valakivel verekedésbe
keveredett volna, vagy kutyák tépték volna meg. Nem kér-
dezek rá, még nem, hogy mi történt vele, hogy miben tu-
dok vagy tudnék a segítségére lenni.
Csepelen, a Radnóti Miklós Művelődési Központ mel-
letti bokrokból láttam -
Mikor híznak szemedben a csillagok
el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok
mikor tágulnak testedben az erek szeretkezéseink közben
lobban szemeidre szerelmünk fénye öledben ring szerényen borostás arcom
mikor elnyúlnak puhán a csúcs után tagjaid vérbő nedveid csorognak az égen
s mint sárkányrepülő szállnak bennünk a nyugodt percek
el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok
mikor megállnak a szavak bennem s ömlik belőlem a szerelem mint Etna csúcsáról a láva
mikor köröznek felettünk boldog órák repülnek velünk csivitelő éjek
mikor minden pillanat mosolyodba fúródik akár zuhanás után a papírrepülők
mikor nincs alattunk veszélyes szakadék csak hullámzó tenger
csendes öbölben kikötött csónakok versekbe rendezett mondatok
el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok
mikor a botorkáló régi nappalokra fátylat terít megbocsátásod
mikor elvéreznek éveink harcmezőin a lelkünkbe lőtt pipacsok
csak fekszünk ájultan és az sem érdekel bennünket ragyognak- e még ránk fénylő holnapok
Ketykó István -
Kóbor macska
Még hogy sajnálni egy állatot nem lehet,
kire döglöttként gondolni, szívem nem mer;
és gondolni neki, már végső menhelyet,
kit a halál úgy ölt meg, lassan, türelemmel.Mint akivel meg a csoda nem is eshet,
nem hagyva hátra nekünk, csak hajlott árnyát;
kinek jöttét te is velem együtt lested,
látva a világot az ő nyomorán át.Nem tudva hogy, hogy köszönd meg neki híven
ragaszkodását, nézve tusáját lopva;
ki mégis megvidámította a szívem,
jutva talán magasztosabb távolokba. -
Drága barátaimnak
Akik gondolnak még velem,
a megzavarodottal,
nem is tudva, hogy a sorsom,
milyen tréfát űz velem;
hogy megpróbáljam pótolni,
rosszabbik énem a jobbal,
amíg a szalmalángommal,
felmelegítem tűzhelyem.Remélve, hogy írásomból
majd szépet is kilesnek,
hogy azért inkább élőnek
gondoljanak, mint holtnak;
bőröm alá úgy kúsznak most,
a novemberi estek,
mint akiben a félelmek,
fel csak lassan oldódnak.Remélve, vívódásaim
szerethetőbbé mosnak,
hogy a számat, őszinte és
igaz szóra nyithatom;
nem mondva a helyzetemet
többé sajnálatosnak,
tudva hogy a bajom, meg most
is, én állapíthatom.Hogy az életem tovább majd,
győzelmemmel alakul,
elmondva a boldogságom,
ha senki nem is hallgat meg;
nem játszva már a bolondját
magammal hasztalanul,
hogy úgy csillogjon mosolyom,
mint levélen a harmatcsepp.