Category: 719. szám

harminc korty felejtés a kannásból
reggelig kitart
a járdából kinőtt bútoraim között
ismét otthon vagyok
mintha ablakomból néznék
két méter magasról látom magam
csörömpölés a konyhából
jé ott még egy konténer volt előbb
rádió
gyerekeim kacagnak
– hé dobjál meg vagy két kilóval
a holnap esti otthonra kell
Zalán György

egy jókora idő után
rájöttem meglehetős
vehemensen hogy
valójában igazán mit
is jelenthet az hogy
depresszió – ama
szerencsétlen történés
mialatt átéltem a saját
halálomat minden egyes
éjszaka közepén fölébredve –
és még élve átélni a meghalás
sokkját minden éjjel minek
vége nem lehet már míg
a halál sokkjának vége
sem lehet már soha…
Dvorcsák Gábor (1955-2020)

Egyszer kialusznak a fények,
s a csillagmező fölzokog:
könyörtelen, furcsa éjfél lesz,
meghalnak mind a pásztorok.
Utolsó ütés, jól jár a lap,
röhög a halál, s lapot vált,
szidja a tűzcsóvás bogarat
s önnön magát, a halált.
Menekülnek a fák, s a folyók,
biceg a sánta harangláb –
és rémületes csendben forog
a fénytől meglopott világ.
Üszkös rögök tüntetnek tétlen,
fölöttük szétrobbant sötét…
Nem továbbít jajszót az éter,
s elolvadnak a vasekék.
Csönd lesz: koldul a halál szeme,
arcán üres lyuk látszik.
Halhatatlan fájdalmas zene
szól majd – ha a halál hárfázik!
Barcs János

vajaskenyér paradicsommal jó sósan
vitaminok és egy cigi az erkélyen az
udvaron galambok akik a teraszomra
hordják az ágyipoloskát a játszótérről
ugyanaz ordítja hogy bazdmeg az én
labdám a kopasz kiakad mert a helyére
parkoltak bemegyek nintendo fortnite
elpicsáznak az agyam hátsó szegletében
ott motoszkál hétfő a hétvégék all-time
megrontója a meló az excel táblák
és a mit kéne ebédelni persze ugyanazt
hiába unom már marcsa mama főztjét
álmos vagyok de nem tudok aludni
pörgetem a tiktokot miközben valakit
épp lekapcsolnak egy lélegeztetőgépről
Sági Ferenc

Azt kérik, hogy másképp lássak mindent.
Hírcsatornák játsszák itt az Istent.
A világ ilyent még sosem látott,
bunda helyett medvére kabátot.
Látunk felfelé hulló csillagot,
éhezőt, ki a fénytől jóllakott.
Acélba ütöttél faszöget,
azután kimerte a kád a vizet.
Élvezetté avanzsált a szenvedés,
tépőzárrá vált a nyomókötés.
Kitépte helyéről a fa a szelet,
ma vevőnek az eladó fizet.
Ne higgy el mindent, amit mondanak
nem fentről épülnek fel a falak.
Napszemüveg nem kell éj idején,
aki nem gazdag, maradhat szegény.
Erdős Sándor

Ha Isten elköltözne, emberi testünket választaná lakásnak,
ezt mondta az Apostol. De azt nem mondta, hogyan
nyelhetünk le olyan bőröndöket és kartondobozokat,
amelyek föld alá fegyelmezett arkangyalok
lőfegyvereivel vannak tele, mert ezeket
a biztonság kedvéért, tudom,
mindig magánál tartotta,
ha hallgatott esténként,
akkor így hallgatott.
Hogy fér el bennünk az, ami templom
és kenyér, bűn és tisztulás, útvonal
és útvesztő, a hullazsákok
határozott tagadása?
És nem azért, hogy sokszor
halld, de az a legőrültebb
szerelem is.
Lakás leszek, de most még
a saját lakásomban is félek
egyedül lenni.
Ajtót kell nyitnom az ellentmondás
inkarnációjának, csak így működhetek
tovább, ha úgy döntök. Mert dönteni
most még nekem is szabad.
Vasas Tamás

szonettciklus PM-hez
I-XV.

száz nőt szerettem engem egy sem henteregtem hancúroztam Plátó mosolyog
élet megrontója szerelmes plátói még bablevesem is csak plátói se hús se bab
három évszak kínoz három év hadifogság Rejtő sírban tömeglakás mint Flóra
szíve embereket halászok Laodiczea lánya sem csókol vak nyomorult mezíte-
len langymeleg lelkek Polpottal paroláznak kutyám macska macskám bolha
nem kell más csak hagymás lé keresztem levesem orgazmusod ördögé csókunk
sörös likőr a melleden szeress Róza döglik a próza…
Bursztyn Budapeszt Bernstein Emil
Hibaigazítás
717. számunk 9. oldalán megjelent Mérce című vers alkotójaként Sági Ferencet neveztük meg – hibásan.
A vers szerzője Orbán Anna Tűzgyík. Ezúton kérünk elnézést az érintettektől és olvasóinktól!

A szívemet bezárnám egy faládikába,
és a kulcsát kezedbe adnám,
szorítsd a markodba, szeresd,
legalább neked értékes…
A szívedet elkérném tőled,
aztán vissza is adnám,
tedd az enyém mellé a ládikába,
és a kulcsot idővel
hajítsuk messze a magas ég felé.
Maradjunk, maradjunk Együtt,
legyen minden napunk karácsony.
Maradjunk, maradjunk Együtt,
elhinném: odébb halálom.
A tiéd pedig soha nem jön el,
mese, de a mesékben igenis hinni kell.
Mert máshogy nem megy,
máshogy nem mehet,
csak ha egyetlen húron rezeg
a szerelem és a szeretet.
A faládika időtálló,
jöhet árvíz, vagy akár földrengés,
mert a szíveink, mik benne vannak,
túlélnek mindent, nincs semmi vész.
A Mi időnk nem járhat le,
nem, nem, soha!
A Mi időnk már fogalom,
fogadom: szeretlek örökre!
Egy karnyújtásnyira vagy tőlem,
és én tőled egy karnyújtásnyira,
nézzünk be olykor a faládikába,
és ha a kulcs már a sztratoszférába’:
törjük fel,
törjük fel,
törjük fel,
és maradjunk, maradjunk Együtt,
Kedvesem
Pethő N. Gábor