12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
BUKSIKA:
RÚZSFOLT
Ü
lök a városközpontban a padon és hallgatom
a mellettem lévő padon sztorizgató asszo-
nyokat. Képzeld már Verám, a Gizi lányom
a Központi Általános Iskolába tanítja a fel-
sősöket. Háztartási órát tart nekik. Emlék-
szel még, a mi időnkben gyakorlati órának hívták. De ne
gondold ám, olyan ez az óra, mint régen. Mi még gyakor-
lati kertbe jártunk ki a város szélére. Ott volt a tankert,
ahol kapáltunk, sarlóztunk, gereblyéztünk, vetettünk,
betakarítottunk. Ezek már csak ülnek a padban. Mondja
a lányom, hogy már semmi gyakorlatiasság nincs ebben
a tanítási módszerben. De valamire mégis jó ez az óra –
mondja tovább az idős hölgy.
Verám, gondolnád ezek a felsős lányok mikre képesek,
te. Ezek már rúzsozzák a szájukat, festik a szemüket. Na
nézd! Ott mennek bandában, annak a fekete copfosnak
olyan a szeme, mint akinek bemázoltak. Na ezért engem
anyám úgy megvert volna, hogy a fal adja a másikat, és biz-
tos egy hónapos lett volna a sminkem. Na, de nem is ezért
mesélek neked Gizimről. Mondja egyik nap, hogy képzeld
anyukám, nem bírni már ezekkel a lányokkal. A szüne-
tekben a wc-be vonulnak és pancsolnak, festik, rúzsozzák
magukat. De ez még hagyján, de azon versengenek, kinek
szebb a tükrön az ajaklenyomata. Csóró takarítónőnk már
azt sem tudja hányszor és hogyan, mivel takarítsa a tükröt.
Mondom neki, idefigyelj lányom, hogy van ennyi eszed,
hát mire tanítottalak én téged. Légy gyakorlatiasabb, ta-
nítsd őket rendre és tarts