Category: 722. szám

3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Buksika, Király Csilla,
Pethő N. Gábor,
Somoskői Anita, Szlavicsek Judit
Interjú
„Az igazságnak felszabadító ereje van”
Jordán Adéllal beszélgettünk
(-odorik-) interjúja
Kép
Ádám Orsolya Mária,
Balogh Tibor, Boros László,
Fábián István,
Glonczi Zsanett, Kovács Béla
Vers
Ambrus József, Arany-Tóth Katalin,
Bara Anna, Dvorcsák Gábor,
frufru fromage fondue, Kiss-Teleki Rita,
Németh Anikó Ködmadár,
Ötvös Németh Edit, Sági Ferenc,
Sárközi László, Sömjéni, Spányik Miklós,
Szamócza, Urbán-Szabó Béla, Vasas Tamás
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
A Mi Kis Családunk bemutatja:
Ádám Károlyné Kati
„Hobbim az ember” – interjú
Marosi Attilával, az Év Önkéntesével
Beszámoló
Könyvajánló
Rejtvény
KIRÁLY CSILLA:
MIKULÁS ÁLRUHÁBAN
Egy kis történet arról, hogyan lesz a Mikulából húsvéti
nyúl. Mire jó a gólya, ha a rénszarvasok nyári álmot al-
szanak! …és hogy került a nyúl a bokorba?
December óta készülődött!
Lassan levedlette piros ruháját, hogy felölthesse hó-
fehér bundáját. Így lett Mikulásból húsvéti nyúl. Nem
veszett el, csak átalakult.
A külsőségek rendben! De hogy szerezzen elegendő
tojást? Látta maga előtt a példát! Beszédet fog mon-
dani. Majd záporoznak a tojások!
Így tett. Felszólalt itt-ott. A tojások meg csak hul-
lottak, mint ősszel a falevelek. Hozzá is kezdhetett a
tojáshímzéshez, mert ugye hímes tojást kell gyártani.
Kerek négy hónapja volt felkészülni az év első mun-
kanapjára, a húsvétra.
A második a Mikulás nap lesz. Örömszerző munka.
Irigylésre méltó.
Telt-múlt az idő. Az álruhás mikulás egyre nyulab-
bul nézett ki. A tojások festve, hímezve, patkolva.
Végre megpihenhet a nyúljárat előtt. Ekkor hirtelen
eszébe jutott valami.
Nyúlfarknyi ötlete sem volt, hogyan fogja széthor-
dani a tojásokat? A rén

10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
SZLAVICSEK JUDIT :
HULLÁMSÍR
részlet
2
2019. szeptember 30., hétfő reggel
Felriad.
A borongós idő megmaradt, a víz és az ég szürkéje szinte
egybeolvad a horizonton.
Meglepődik, hogy a kanapén ébredt. Aztán lassan em-
lékezni kezd. Bár ez túl erős megfogalmazás a chardon-
nay-függöny mögött derengő néhány emlékfoszlányra.
Hogy miért chardonnay, maga sem érti. A rizling a meg-
szokott. Néhanapján királyleányka. Esetleg furmint. Ha
minden kötél szakadt, akkor cserszegi. Chardonnay soha.
De miután vasárnap reggel megérkezett Siófokra, és el-
ment a közeli Lidlbe, hogy feltöltse a sterilen üres lakás
hűtőjét, mégis azt vette meg.
Egy egész kartonnyit. Majd miután bepakolt négy zacskó
durumlisztes spagettit, kellő mennyiségű üveges bolognai
szószt, néhány paradicsomot, tejet, szeletelt toastkenyeret,
sonkát, sajtot és egy saját márkás margarint, visszakanya-
rodott még egy kartonért. Ki tudja, meddig marad itt. Ne
kelljen leszaladgálnia.
A bor vásárlása az évek során nem lett különlegesebb
feladat a friss tej beszerzésénél. Egyszer egy kollégája, még
Pesten, röhögve mesélte egy karácsonyi munkahelyi bulin,
hogy ha az ember iszik, jó, ha tart egy macskát. A macs-
kaalom jól kitölti a szatyrot, amelybe az üres üvegeket pa-
kolja, így azok nem csapnak zajt, amikor leviszi a szemetet
a lépcsőházban. Arról, hogy a zugivásnak egyéb, szemmel
látható jelei is vannak, a borgőzös kolléga nem tett em-
lítést. A többiek pedig megtették

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
BUKSIKA:
RÚZSFOLT
Ü
lök a városközpontban a padon és hallgatom
a mellettem lévő padon sztorizgató asszo-
nyokat. Képzeld már Verám, a Gizi lányom
a Központi Általános Iskolába tanítja a fel-
sősöket. Háztartási órát tart nekik. Emlék-
szel még, a mi időnkben gyakorlati órának hívták. De ne
gondold ám, olyan ez az óra, mint régen. Mi még gyakor-
lati kertbe jártunk ki a város szélére. Ott volt a tankert,
ahol kapáltunk, sarlóztunk, gereblyéztünk, vetettünk,
betakarítottunk. Ezek már csak ülnek a padban. Mondja
a lányom, hogy már semmi gyakorlatiasság nincs ebben
a tanítási módszerben. De valamire mégis jó ez az óra –
mondja tovább az idős hölgy.
Verám, gondolnád ezek a felsős lányok mikre képesek,
te. Ezek már rúzsozzák a szájukat, festik a szemüket. Na
nézd! Ott mennek bandában, annak a fekete copfosnak
olyan a szeme, mint akinek bemázoltak. Na ezért engem
anyám úgy megvert volna, hogy a fal adja a másikat, és biz-
tos egy hónapos lett volna a sminkem. Na, de nem is ezért
mesélek neked Gizimről. Mondja egyik nap, hogy képzeld
anyukám, nem bírni már ezekkel a lányokkal. A szüne-
tekben a wc-be vonulnak és pancsolnak, festik, rúzsozzák
magukat. De ez még hagyján, de azon versengenek, kinek
szebb a tükrön az ajaklenyomata. Csóró takarítónőnk már
azt sem tudja hányszor és hogyan, mivel takarítsa a tükröt.
Mondom neki, idefigyelj lányom, hogy van ennyi eszed,
hát mire tanítottalak én téged. Légy gyakorlatiasabb, ta-
nítsd őket rendre és tarts

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
BUKSIKA:
RÚZSFOLT
Ü
lök a városközpontban a padon és hallgatom
a mellettem lévő padon sztorizgató asszo-
nyokat. Képzeld már Verám, a Gizi lányom
a Központi Általános Iskolába tanítja a fel-
sősöket. Háztartási órát tart nekik. Emlék-
szel még, a mi időnkben gyakorlati órának hívták. De ne
gondold ám, olyan ez az óra, mint régen. Mi még gyakor-
lati kertbe jártunk ki a város szélére. Ott volt a tankert,
ahol kapáltunk, sarlóztunk, gereblyéztünk, vetettünk,
betakarítottunk. Ezek már csak ülnek a padban. Mondja
a lányom, hogy már semmi gyakorlatiasság nincs ebben
a tanítási módszerben. De valamire mégis jó ez az óra –
mondja tovább az idős hölgy.
Verám, gondolnád ezek a felsős lányok mikre képesek,
te. Ezek már rúzsozzák a szájukat, festik a szemüket. Na
nézd! Ott mennek bandában, annak a fekete copfosnak
olyan a szeme, mint akinek bemázoltak. Na ezért engem
anyám úgy megvert volna, hogy a fal adja a másikat, és biz-
tos egy hónapos lett volna a sminkem. Na, de nem is ezért
mesélek neked Gizimről. Mondja egyik nap, hogy képzeld
anyukám, nem bírni már ezekkel a lányokkal. A szüne-
tekben a wc-be vonulnak és pancsolnak, festik, rúzsozzák
magukat. De ez még hagyján, de azon versengenek, kinek
szebb a tükrön az ajaklenyomata. Csóró takarítónőnk már
azt sem tudja hányszor és hogyan, mivel takarítsa a tükröt.
Mondom neki, idefigyelj lányom, hogy van ennyi eszed,
hát mire tanítottalak én téged. Légy gyakorlatiasabb, ta-
nítsd őket rendre és tarts

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
lyen módon keresték volna egymást. Így kényelmesebbnek
vélték, menjen mindenki a maga útján.
2008 nyarának derekán a hőség kegyetlenül tombolt.
Hosszú kocsisorok az autópályán a Balaton felé, onnan
jövet, a járművekben félig felforrt emberekkel, mit ad
Isten, köztük az egykori párossal, külön-külön haladva.
Fonyódnál leereszkedtek a félsorompók, vonat közeledett.
Az egyik sávban Odett, a másikban Marcell várakozott,
közvetlenül a jelzőlámpák előtt. Amint szabaddá vált az
út, megindult a sor. Egyetlen pillanatra akadt össze a te-
kintetük. Marcell kis híján a fékbe taposott, mivel expárja
mögött öt-hat év körüli kislányra lett figyelmes. A tábor-
ból vitte haza gyermekét, sejtelme sem volt, ki az apja, de
az abortusztól irtózott. Korántsem etikai okoknál fogva.
Szerette az „elhagyott, gyermekét egyedül nevelő anya”
szerepét. Rövidebb viszonyai akadtak bőven, viszont kép-
telennek bizonyult a kölcsönös bizalomra építeni az életét.
Eleinte furcsállta e tulajdonságát, aztán megszokta, mára
szinte ezt tartotta helyesnek. Bolond lenne jól felépített
imázsát kockáztatni, a lánya eddig is megvolt, ezután is
meglesz, tökéletes apa meg maximum a mesékben létezik…
Marcell valamilyen ürüggyel ugyancsak félreállhatott
volna, de aztán? Kicsi a valószínűsége, hogy utoléri, tegyük
fel, mégis. Mit mond, kérdez, válaszol, tesz? Számbavéve a
forgatókönyveket, arra jutott, jobb, ha hagyja az egészet,
merthogy máig ébred hol itt, hol ott, ki tudja, simán elő-