Duckhilles

Blog

  • Mélyrepülés

    Törd le szárnyam, dobd a tűzre,
    érzed, mily keserű füstje?
    Szédelegnek fagyott napok,
    azt hiszem, most belehalok.
    Lassan őröl Isten malma,
    fulladok a pusztulatba,
    reccsen a csont, kiált sirály,
    hány korty kéne, hány korty cián?
    Ötvös Németh Edit

  • IR

    egy ideje már számok bűvöletében élek
    pár gramm szénhidrát fölötti egyszeri étek nekem már vétek
    tehát mérek porciózok csomagolok sütök főzök
    közben az agyam pörög sistereg hörög sőt hőzöng
    paradicsom paprika uborka madársaláta
    annyi répa az arcomba amitől egy nyúl is behányna
    kókuszzsíron pirított hal ó édes faszom
    néha egy kis csokiért a lelkem is eladom
    zéró kóla majdnem lehet de nem lehet mégse
    mehet az aszpartám miatt az is a trébe
    kakaó túrórudi keksz na még mit nem
    egy magamfajtánál sajna már nincs az az Isten
    helyette van fekvőtámasz hasizom bicikli súlyzó
    így válik egyre szemrevalóbbá többek között a púzó
    laborom s hite alapján ezt a doktor is igazolta
    „látja Ferenc két hónap diéta után a segge is jó meg a kortizolja”
    triglicerid inzulin glükóz homa index
    miattatok Ferenc a mekibe menüt soha már nem vesz
    elárultam őket többé oda se mehetek vissza
    sors-menümben nagy betűkkel van
    a NATÚR CSIRKEMELL beírva
    Sági Ferenc

  • Mindig ilyen

    Gyors szívverés és lassú test,
    majd ilyen lesz, mert mindig ilyen,
    menni befelé egy sűrű ködbe
    és kívül kerülni mindenen.
    Ráncos kezek, szájon fekély,
    néhány kép áthatol, befészkeli magát.
    És homály lesz a rendelőben,
    itt a fény mindig is félreállt.
    Majd a „talán mégsembe” kapaszkodom,
    mikor síkos a gél, fájdalomig hatol,
    majd ilyen lesz, mert mindig ilyen,
    megyek befelé, aztán kiérek valahol.
    Kiss-Teleki Rita
    Kiko: Egyenlőtlenségek világjárványa

  • Jóféle Emberi Impulzus

    Máté Gábor pályája csodálatosan gazdag. Főiskolai és kezdő
    éveiben a legjobbaktól, Székely Gábortól, Zsámbéki Gábortól
    tanulhatott, és a legendás Kaposvári Csiky Gergely színházban
    nagyszerű kollégákkal játszott együtt. Bármit csinált is később,
    színészként, rendezőként, színházcsinálóként és egyetemi ta-
    nárként, a Katonában, és máshol is, mindig az értékek mentén
    haladt. Munkáját a szakma rengeteg díjjal, köztük Kossuth- és
    Jászai díjjal ismerte el. A közönség pedig, érdeklődésével és sze-
    retetével jutalmazza.
    Máté Gáborral a színházat sújtó problémákról, a kilábalás út-
    jairól is beszélgettünk.
    Az elmúlt két év nehéz időszak volt a szín-
    házak életében. Hogyan élte ezt meg?
    A covid alatt rettenetes volt, hogy állandóan azt éreztem,
    nekem kell megoldani dolgokat, amiknek a megoldókul-
    csa nem nálam van. Korábban azt tapasztaltam a színház
    vezetésekor, hogy nálam van a megoldás kulcsa, sőt nem is
    a zsebemben, hanem végig a kezemben tartom. Egy ideig
    hittem, hogy rajtam múlnak a dolgok, de teljesen új hely-
    zet volt, hogy a megoldás lehetősége eltűnt a semmibe.
    Mégis éreztem, hogy ebben a semmiben is előre kellene
    lépni, kiötölni valamit. Amikor már kitaláltam, egy kicsit
    jobb lett, de tudtam, hogy bármit is hoztunk létre, az nem
    érte ugyanazt, mint amit eddig csináltunk. Az viszont jó
    tapasztalás volt, hogy mennyire szeretnek dolgozni az em-
    berek. Minden munkatársam értelmet talált az életében,
    amikor végre csináltunk valamit. A szocializmusban élt az
    a kifejezés, hogy „a munka nemesít” és bármennyire köz-
    helyes és irritáló a mondat, az, hogy a munka hogyan tölti
    meg értelemmel az életünket, nagyon kézzelfoghatóvá vált
    egy pillanat alatt. Például amikor maszkokat varrtak em-
    berek a színházban, még abban is sok örömet találtak. Az
    egész helyzet rendkívül deprimáló volt, magamnak is nagy
    küzdelmet okozott, hogy hogyan fogok ebből kilábalni.
    Ezen már túl vagyunk? Visszatértek a né-
    zők?
    A Katonának nagyon rendes, elkötelezett közönsége
    volt eddig. Az áprilisi jegy

  • Egy Régi Lépcsőkorlát Üzenete

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    Széppróza
    Gerőcs Péter, Papp Ákos,
    Pollák László, Szép Borbála,
    Tűzmadár
    Interjú
    Jóféle emberi impulzus
    Máté Gáborral beszélgettünk
    Fridrich Piroska interjúja
    Kép
    Ádám Orsolya Mária,
    Kiko, Kovács Béla,
    Mátray Barta Pál, Reno
    Vers
    Arany-Tóth Katalin, Bara Anna,
    Frufru Fromage Fondue, hágyépé,
    Jóna Dávid, Kiss-Teleki Rita,
    Németh Anikó Ködmadár,
    Ötvös Németh Edit, Sági Ferenc,
    Sárközi László, Somoskői Anita,
    Szamócza, Szuna István
    Nuszer Mirjam Johanna:
    Egy szocmunkás naplója
    A Mi Kis Családunk bemutatja:
    Labancz Tibor
    Kitekintő
    Beszámoló
    Könyvajánló
    Rejtvény
    PETHŐ N. GÁBOR:
    EGY RÉGI LÉPCSŐKORLÁT
    ÜZENETE
    H
    a tudnátok olvasni a gondolataimban, és azt
    éreznétek, amit most én, talán megkímél-
    nétek az életemet. De csak nagyon kevesen
    tudtok, és aligha szállhattok szembe azok-
    kal, akik kapcsolati előnyeik és üzleti fölé-
    nyük miatt nélkületek dönthetnek sorsomról. Noha egyi-
    kük-másikuk villájának kertjében jól mutatnék, inkább
    végezném a rozsda fogának martalékául, mintsem hogy
    elhurcoljanak innen, ahol száztíz esztendeig szemléltem
    a változó időt. Fel sem foghatom a harangok fájdalmát,
    amikor az élet hírnökeiből a halál szószólóivá gyaláz

  • Orvosok Bilincsben

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    GELLÉRT ANDRÁS:
    ORVOSOK BILINCSBEN
    C
    sodálatos tavaszi reggelre ébredt a birodalom
    fővárosa. Felhőtlen égbolt, ragyogó napsü-
    tés, temperált klíma, kellemes hőmérséklet
    (24 Celsius), valamint a gall hódítás során
    szerzett, idomított királysasok látványos kö-
    telékrepülése teszi felejthetetlenné a kegyes istenek által
    is megáldott napot. Boldognak tűnő polgárok, kezükben
    virág, fogadják a közeli és távoli provinciákból érkező sok
    száz érdeklődőt.
    Decembrius Vincitrix, a senatus által örökös dictatornak
    kinevezett uralkodó bölcsességének és nagyvonalúságának
    köszönhetően tizedik éve egymást érik a stadionjátékok
    és vásárral egybekötött gigantikus kiállítások. Vadászati,
    cukrászati, esküvői, hajózási, ingatlanfejlesztési, hifi és
    high end show-k szórakoztatják a birodalmi arisztokrácia
    varázslatosan bájos, tehetséges tagjait, kik örömmel köl-
    tekeznek e jeles alkalmakkor. Ezúttal azonban még a szo-
    kottnál is nagyobb a figyelem, a jóleső izgalommal teli vá-
    rakozás, hiszen először szerveznek Hippo-Kratész Expo-t,
    amely az évtized legjobban várt eseménye.
    Decembrius császár örökös dictator bölcs előrelátása,
    valamint vakmerő egészségügyi reformja elnyerte az is-
    tenek tetszését. Az uralkodó, nem várva meg a barbárok
    földjéről érkező rejtélyes kór újabb támadását, eképpen
    készül fel a ragály elleni harcra. Megvédi azokat, kik fon-
    tosak a birodalom, de elsősorban az ő számára.
    A birodalom legnagyobb nyitott tetejű ispotálya, a
    Franci

  • Alma Patika

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    ZILAHY TAMÁS:
    ALMA PATIKA
    K
    is romantikával indulunk.
    Távolból látszik az esteli patika villódzó fénye.
    A „lenyugvó” napfelkelte sárgásan világítja
    be az Alkony Plázát, a nyuggerek szabadidő
    központját. Felkapott gyógyszer shoppingoló
    hely.
    Csordogál bévül az élet. Néhány múltszázadból itt felej-
    tődött donor gyűrögeti receptjét. Törzsvásárló-kártya tu-
    lajdonosok meghitten szidják a zöldségeseket, a húsosokat,
    a vasutat, a patikát, a kommunistákat, a barátságosabbak
    egymást. Két Vitya közt megbúvik egy vesszen Soros is.
    (Minek taníttattad Vityát?)
    Az elgyötört patikusok megadóan hallgatják a „minden
    napi gyógyszerünket add meg nekünk ma”-t!
    Megkapják.
    Két maszkos alak viharzik be a többi arctalan maszkos
    közé.
    – Rablás, ide a pénzt!
    – Rablás, én is ezt mondom – sipítja egy vénasszony –
    négyezer egy Algoflex.
    – Százdarabos kiszerelésű a „D” vitamin – tódítja egy
    idősebb kappan – mikor nekem két szem is elég lenne, míg
    kisüt a Nap.
    – Maga azt úgysem éli meg – hallatszik háta mögül a
    jóindulat.
    – Nem bírja a mosást a tyúkszemtapaszom, – így a har-
    madik – pedig ezerért már akár magától is ledobhatná a
    koszt.
    – Lelkem, adjon már nekem egy 43-as balettcipőt!
    – Nénike ez nem cipőbolt. Cavinton megfelel helyette?
    – Kuss legyen – kiabál a rabló! – Patikárius, adjon ezek-
    nek tapaszt a szájukra!
    – Kérem a receptet! – szól fásultan az eladó.
    – Az nekem nincsen.
    Recept nélkül tizenhétezer kétdarabos kiszerelésben. –
    Blokkolhatom?
    – Ez rab

  • Epreskerti Ernő És A 7/B.

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    ESES:
    A KIRÁLY HALÁLA
    P
    oros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kó-
    boroltam a szeméttel teli, koszos és sivár be-
    tonutcákon.
    Időnként felbukkant egy-két undorító rág-
    csáló és ideges cincogással futkározott élelem
    után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántot-
    tam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,
    hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgy-
    sem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom,
    talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban!
    Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba.
    Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy
    nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult
    a szemem elé. Egy valószínűleg nőstény macska, felcsapott
    farokkal rohant körbe-körbe a téren és utána vágtatott két
    üveges szemű, duzzadó erejű kandúr! Földbegyökerezett
    lábakkal bámultam ezt a fenséges balettet. Hirtelen meg-
    merevedett a nőstény macska és a két kandúr megkezd-
    te az eszeveszett, fülszaggató nászdalát. Nekem úgy tűnt,
    mintha nem vettek volna egymásról tudomást.
    Már éppen kezdtem volna csodálkozni, amikor – mint-
    egy varázsütésre – szembe fordultak egymással. Mindkét
    kandúr szeméről egy pillanat alatt hullott le a hályog.
    Most tudtam csak igazán megfigyelni őket. Az egyik ha-
    talmas, szinte kutya nagyságú, sok harcban edződött és
    izmosodott vörös kandúr volt.
    Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte el-
    tűnt eme harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehe-
    tett k

  • A Király Halála

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    ESES:
    A KIRÁLY HALÁLA
    P
    oros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kó-
    boroltam a szeméttel teli, koszos és sivár be-
    tonutcákon.
    Időnként felbukkant egy-két undorító rág-
    csáló és ideges cincogással futkározott élelem
    után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántot-
    tam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,
    hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgy-
    sem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom,
    talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban!
    Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba.
    Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy
    nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult
    a szemem elé. Egy valószínűleg nőstény macska, felcsapott
    farokkal rohant körbe-körbe a téren és utána vágtatott két
    üveges szemű, duzzadó erejű kandúr! Földbegyökerezett
    lábakkal bámultam ezt a fenséges balettet. Hirtelen meg-
    merevedett a nőstény macska és a két kandúr megkezd-
    te az eszeveszett, fülszaggató nászdalát. Nekem úgy tűnt,
    mintha nem vettek volna egymásról tudomást.
    Már éppen kezdtem volna csodálkozni, amikor – mint-
    egy varázsütésre – szembe fordultak egymással. Mindkét
    kandúr szeméről egy pillanat alatt hullott le a hályog.
    Most tudtam csak igazán megfigyelni őket. Az egyik ha-
    talmas, szinte kutya nagyságú, sok harcban edződött és
    izmosodott vörös kandúr volt.
    Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte el-
    tűnt eme harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehe-
    tett k

  • Zerkó – Attila Törpéje (részlet)

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    SZÉPPRÓZA
    CSERNA-SZABÓ ANDRÁS :
    ZERKÓ – ATTILA TÖRPÉJE
    részlet
    Na ide figyeljetek, ciprióta faszikáim! Most már tényleg
    hagyjátok abba a nyüstölésemet. Elegem van! Szálljatok
    le rólam végleg. Szeretném csöndben, nyugalomban, a
    naplementében gyönyörködve eltölteni az estémet. Fá-
    radt vagyok. Egész délelőtt halásztam. Aztán vittem halat,
    kagylót, rákot és polipot Püdeusz feleségének. Éheznek a
    gyermekei, a drágalátos férje meg egész nap csak hümmög
    a narancsligetben. A halrohasztó kádjaimat is le kellett
    csapolnom. Kurvára kivagyok! Már csak azt várom, hogy
    Ambrosziosz a vörös parázs fölé helyezze háromágú nyár-
    sait. Vacsorázni szeretnék. Egy kis korianderes bárányra
    vágyom. Meg némi borra. Esetleg néhány parti tavlira.
    Semmi kedvem hajnalig ugatni, rojtosra pofázni a lepény-
    lesőmet.
    Csak nem nyughattok?
    Miért szívjátok a vérem?
    Ja, hogy addig fizetnétek nekem a bort, amíg a történe-
    tem végére nem érek?
    Ezt az ajánlatot már mérlegelés tárgyává kell tennem…
    Na, jó, nem bánom, ha hoztok egy kancsó rendes bort,
    akkor elmesélem.
    Melyikből, melyikből?
    Hát az Ikarionból. Mi másból? Csakis abból. És vigyáz-
    zatok, mert rohadtul észre fogom ám venni, ha valami fos
    lőrével akartok itatni. Kitelik tőletek… Ravasz egy bagázs
    vagytok, de én sem most jöttem ám le a történelem falvé-
    dőjéről! Mindannyian tudjuk, hogy bort és parfümöt ké-
    szíteni ti tanítottátok meg a görögöket. Aztán a görögök
    a rómaiakat. A rómaiak a gallokat, és így továb