Blog

SZÉPPRÓZA
Széppróza
Huszthy Ádám, Megyeri Ágnes,
Sallai Jutka
Interjú
Gerlits Rékával és Mészáros Piroskával
beszélgettünk
Kép
Fábián István, Haziel,
Jakab, Juhi, Vidia
Vers
hágyépé, Ketykó István,
Kővári K. Tibor, Móritz Mátyás,
Pethő N. Gábor, Pollák László,
Sági Ferenc, Sárközi László,
Verebélyi Béla
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
EJHA Beszámoló
Rejtvény
SALLAI JUTKA:
A BAL KÉZ
M
egszületett. Egészséges újszülött, minden
ujja megvan, elég hangosan ordít, a tüdeje
is erős. Jól eszik, szépen fejlődik, minden
rendben vele. Kicsit nagyfejű és teljesen
kopasz, de bájosan mosolyog, ahogy egy
kislánynak illik, úgyhogy büszkén lehet tologatni a baba-
kocsiban, a fejére meg horgoltam fodros sapkát, így egé-
szen szép látvány.
Lassan betölti a hármat. Matild azt mondja, valami nincs
rendben ezzel a gyermekkel, szerinte balkezes. Beszél ez
hülyeséget, mitől lenne balkezes? De azért figyelem és ha a
ballal nyúl valamiért, addig nem kapja meg, amíg nem vált
jobb kézre. Nagyon fárasztó, nem értem, miért nem fogja
fel, lehet értelmileg sérült?
Matild azt mondta, majd ő megoldja a gondot, így elvi-
szem hozzá két hétre. Mégis csak óvónő, jobban ért hozzá.
Szerencsére még nem soka

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
hogy te vagy a világ legszebb nője. Azt reméltem, akár német,
akár holland, akár dán, érti, és örül a bóknak. Tévedtem. Ajaj,
de még mekkorát. A szép kék babaszemek szikrázni kezdtek, vil-
logtak, gazdájuk meg szórni kezdte rám átkait, ontotta haragját.
Milyen nyelven? Mit tudom én! Valamiért nagyon gyűlölheti a
németeket, gondoltam. Itt-ott mintha angolhoz hasonló szava-
kat véltem volna hallani.
Próbálkoztam tehát azzal a nyelvvel. „You are the most beauti-
ful girl in the world.” Csupán azt sikerült elérnem, hogy valame-
lyest apadt a dühe. Sehogy se voltam képes megérteni. Ugyan ki,
mi ez a kis dühös boszi, bókolok neki két nyelven, és ő nemhogy
örülne a dolognak, de éppen ellenkezőleg viselkedik, mérges.
Hát ez miként lehetséges? Korábbi tapasztalataim egész mások,
még olyan csaj is akadt szép számmal, aki elolvadt az ilyen cso-
dás bókoktól.
„Where are you from?” – megkérdeztem, hogy honnan jött.
„From Spain.” Spanyolországból.
Majdnem leestem a padról, annyira megdöbbentem. Ez a
szőke, kékszemű, északi típusú baba spanyol lenne, nehéz ezt
elhinni. Éveket töltöttem országukban, de ha ilyen északi lán�-
nyal találkoztam, az tényleg Észak-Európából való volt. No, de
nem véletlenül éltem én hosszú ideig a Costa Blancán, udvarolni
megtanultam katalánul is, spanyolul is. Majd kiderítem én, va-
lóban spanyolból jött-e, mindjárt kiderítem, ki én, ha addig élek
is. „Tu eres la mujer mas Bonita del Mundo.”
Elmosolyodott, felállt. „

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
Nem én éltem az ő életét az ő személyiségével. Az első benyo-
más egyértelműen a személyiségünk, múltbéli tapasztalataink,
a sztereotípiáink alapján alakul ki. Idő folyamán, ismereteink
bővülésével személyiségünk, véleményünk természetesen vál-
tozhat.
Mennyit ér manapság kétszáz forint? Kiló kenyér, liter tej…
Mit kaptam érte? Rég elfelejtett emlékeimet nagyanyámról.
Ezért adtam egy fél reggeli árát? Szégyelltem magam, még egy
kétszázas lapult a zsebemben.
Embereket kerülgetve siettem vissza az aluljáróba a kolduló
nénikéhez. Rohantam fölfelé a lépcsőn oda, ahol állt.
A hely üres.
2005.04.28.
SZÉP BORBÁLA:
TÁVOL
„Anyám két dologra tanított meg:
zokogni és magamban énekelni,
összekuporodva a kád tövében,
valaki ölében megnyomorodni.”
/S.B.: Halk szonett – részlet/
Ahol most vagyok az erdők zúgnak a város zaja he-
lyett a rigók meg a fülemüle koncertjét hallgathatom
esténként, hogy megnyugtasson anyám hangja helyett
választottam, mert dönteni mindig kell ha felnőtt akar
lenni az ember legalább a lakóhelyét maga válassza
meg bárhol jár úgyis cipeli magával az elbírhatatlant a
könnyű helyett erre már nekem is sikerült rájönnöm,
hogy az se mindegy milyen cipő van rajtam, mert ki
kell bírni reggeltől estig a napot akárhová megyek
vagy maradok távol anyámtól, aki belegyalogolt az in-
goványba mikor még meg sem születtem még nem volt
út amire ráléphetett volna csak gubbasztott a fürdő-
szobában a kád tövében az élet helyett a szomorúsá-
got vála

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
Nem én éltem az ő életét az ő személyiségével. Az első benyo-
más egyértelműen a személyiségünk, múltbéli tapasztalataink,
a sztereotípiáink alapján alakul ki. Idő folyamán, ismereteink
bővülésével személyiségünk, véleményünk természetesen vál-
tozhat.
Mennyit ér manapság kétszáz forint? Kiló kenyér, liter tej…
Mit kaptam érte? Rég elfelejtett emlékeimet nagyanyámról.
Ezért adtam egy fél reggeli árát? Szégyelltem magam, még egy
kétszázas lapult a zsebemben.
Embereket kerülgetve siettem vissza az aluljáróba a kolduló
nénikéhez. Rohantam fölfelé a lépcsőn oda, ahol állt.
A hely üres.
2005.04.28.
SZÉP BORBÁLA:
TÁVOL
„Anyám két dologra tanított meg:
zokogni és magamban énekelni,
összekuporodva a kád tövében,
valaki ölében megnyomorodni.”
/S.B.: Halk szonett – részlet/
Ahol most vagyok az erdők zúgnak a város zaja he-
lyett a rigók meg a fülemüle koncertjét hallgathatom
esténként, hogy megnyugtasson anyám hangja helyett
választottam, mert dönteni mindig kell ha felnőtt akar
lenni az ember legalább a lakóhelyét maga válassza
meg bárhol jár úgyis cipeli magával az elbírhatatlant a
könnyű helyett erre már nekem is sikerült rájönnöm,
hogy az se mindegy milyen cipő van rajtam, mert ki
kell bírni reggeltől estig a napot akárhová megyek
vagy maradok távol anyámtól, aki belegyalogolt az in-
goványba mikor még meg sem születtem még nem volt
út amire ráléphetett volna csak gubbasztott a fürdő-
szobában a kád tövében az élet helyett a szomorúsá-
got vála

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
– Ide figyelj, csillagom! Pőre valóságot… Azt akarom, hogy sár
és korom! Érted? Abban kell segítened, hogy a korom és a sár…
átlényegüljön. A piszok és a sár mától tiszta homok. De sarat!
Sarat akarok! Lucskot! Érted, hogy mondom? De brúszviliszes
macsizmó nem kell, az a hülye fapofa, ami, érted, hogy mondom!
Nekem az kell, hogy a tekintetedben mindig csak az értelem és
mások megértése.
− Ezt értem, András, csak azt nem tudom, hogy lehet eljátsza-
ni az együttérzést.
András bekapja az utolsó falat banánt, azzal van teli a szája.
− Pofonegyszerű! Nem? Hát érted, te is így voltál előtte, még
a városi életedben. Pontosan tudod, hogy megy, másrészt meg
mondom, azt ismerted fel, hogy ezek a szélsőségek milyen közel
állnak, hogy a tohonyaság és a tettrekészség között nincs kü-
lönbség, egyszerűen, hogy… ugyanaz az ember, csak a gyakor-
latban, érted.
− De hát nem éppen az a legnagyobb különbség?
− Nem, csillagom. Csak ha onnan nézzük!
A közelben felbúgnak a kávégépek.
− De hát akkor minek szónokolok, ha egyszer nincs jobb meg
rosszabb? Minek akarnám rábeszélni bármire is a közösséget?
TŰZMADÁR:
200 FORINT
K
ésésben voltam, rohantam a metróhoz. Az
aluljáróban a falnál heterogén társaság sorakozott
– mint a katonaságnál – egymás mellett. Lomokat
árultak. Ott nem volt diszkrimináció, békésen meg-
fért egymás mellett nő, férfi, fiatal, öreg, vietnámi,
cigány, hajléktalan, mozgássérült, és egy nyitott tenyér.
12-14 éves koromban hétvégenként anyámtó

10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
GERŐCS PÉTER :
WERKFILM
részlet
Felállítjuk a kamerát, az állvány lábazata a kora nyári sáros
fűcsomókba kapaszkodik. Várakozunk.
Néhány perc eltelik a hajnali szürkületben. Reggeli madarak
füttyögnek a dombok között, a szitáló köd egyszerre tompítja is
a zsibongást, és akusztikai teret ad neki.
Bekanyarodik a faluba az első kamion, aztán a második;
lámpákat hoznak, fémállványzatot, a harmadik a színészeket.
Sminkbusz, wc-busz, büfébusz, aggregátor; a határ menti kis
falu megtelik a dízelmotorok dörmögésével, fékhanggal, szis�-
szenéssel.
Kiszállnak az emberek, lehajtják a platót, pakolnak.
A falu szélén van egy focipálya, oda parkolnak a személygép-
kocsik, a színészeket, más stábtagokat szállító transzporterek.
A kerítés túloldalán lakókocsi kerekeit ékelik ki a patakpar-
ton; ez lesz a gyártás irodája, innen intézik a transzportokat, az
étkeztetést, a papírmunkát, számlázást, a folyamatában is alaku-
ló költségvetést.
Janó, az ötven körüli, lassú beszédű gyártásvezető most lép be
a lakókocsi ajtaján. Hordóhasán világos kockás ing feszül, erős
vádlijú lábán térd fölé érő oldalzsebes nadrág, úgynevezett ber-
muda lóg, a filmforgatások egyik jellemző viselete, benne kulcs-
csomó csörög, belevegyül a nagydarab férfi horkanásaiba.
Az ajtót nyitva hagyja, odabent nyikorog a padló.
– Segíts már, légy szíves! – szól ki.
Pár méterrel előtte, a kikopott füvön egy fonott ősz hajú, nap-
szemüveges férfi válogat kábeleket; félbe