12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
– Ide figyelj, csillagom! Pőre valóságot… Azt akarom, hogy sár
és korom! Érted? Abban kell segítened, hogy a korom és a sár…
átlényegüljön. A piszok és a sár mától tiszta homok. De sarat!
Sarat akarok! Lucskot! Érted, hogy mondom? De brúszviliszes
macsizmó nem kell, az a hülye fapofa, ami, érted, hogy mondom!
Nekem az kell, hogy a tekintetedben mindig csak az értelem és
mások megértése.
− Ezt értem, András, csak azt nem tudom, hogy lehet eljátsza-
ni az együttérzést.
András bekapja az utolsó falat banánt, azzal van teli a szája.
− Pofonegyszerű! Nem? Hát érted, te is így voltál előtte, még
a városi életedben. Pontosan tudod, hogy megy, másrészt meg
mondom, azt ismerted fel, hogy ezek a szélsőségek milyen közel
állnak, hogy a tohonyaság és a tettrekészség között nincs kü-
lönbség, egyszerűen, hogy… ugyanaz az ember, csak a gyakor-
latban, érted.
− De hát nem éppen az a legnagyobb különbség?
− Nem, csillagom. Csak ha onnan nézzük!
A közelben felbúgnak a kávégépek.
− De hát akkor minek szónokolok, ha egyszer nincs jobb meg
rosszabb? Minek akarnám rábeszélni bármire is a közösséget?
TŰZMADÁR:
200 FORINT
K
ésésben voltam, rohantam a metróhoz. Az
aluljáróban a falnál heterogén társaság sorakozott
– mint a katonaságnál – egymás mellett. Lomokat
árultak. Ott nem volt diszkrimináció, békésen meg-
fért egymás mellett nő, férfi, fiatal, öreg, vietnámi,
cigány, hajléktalan, mozgássérült, és egy nyitott tenyér.
12-14 éves koromban hétvégenként anyámtó
Category: Archívum
A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.
-
200 Forint
-
Jóféle Emberi Impulzus
Máté Gábor pályája csodálatosan gazdag. Főiskolai és kezdő
éveiben a legjobbaktól, Székely Gábortól, Zsámbéki Gábortól
tanulhatott, és a legendás Kaposvári Csiky Gergely színházban
nagyszerű kollégákkal játszott együtt. Bármit csinált is később,
színészként, rendezőként, színházcsinálóként és egyetemi ta-
nárként, a Katonában, és máshol is, mindig az értékek mentén
haladt. Munkáját a szakma rengeteg díjjal, köztük Kossuth- és
Jászai díjjal ismerte el. A közönség pedig, érdeklődésével és sze-
retetével jutalmazza.
Máté Gáborral a színházat sújtó problémákról, a kilábalás út-
jairól is beszélgettünk.
Az elmúlt két év nehéz időszak volt a szín-
házak életében. Hogyan élte ezt meg?
A covid alatt rettenetes volt, hogy állandóan azt éreztem,
nekem kell megoldani dolgokat, amiknek a megoldókul-
csa nem nálam van. Korábban azt tapasztaltam a színház
vezetésekor, hogy nálam van a megoldás kulcsa, sőt nem is
a zsebemben, hanem végig a kezemben tartom. Egy ideig
hittem, hogy rajtam múlnak a dolgok, de teljesen új hely-
zet volt, hogy a megoldás lehetősége eltűnt a semmibe.
Mégis éreztem, hogy ebben a semmiben is előre kellene
lépni, kiötölni valamit. Amikor már kitaláltam, egy kicsit
jobb lett, de tudtam, hogy bármit is hoztunk létre, az nem
érte ugyanazt, mint amit eddig csináltunk. Az viszont jó
tapasztalás volt, hogy mennyire szeretnek dolgozni az em-
berek. Minden munkatársam értelmet talált az életében,
amikor végre csináltunk valamit. A szocializmusban élt az
a kifejezés, hogy „a munka nemesít” és bármennyire köz-
helyes és irritáló a mondat, az, hogy a munka hogyan tölti
meg értelemmel az életünket, nagyon kézzelfoghatóvá vált
egy pillanat alatt. Például amikor maszkokat varrtak em-
berek a színházban, még abban is sok örömet találtak. Az
egész helyzet rendkívül deprimáló volt, magamnak is nagy
küzdelmet okozott, hogy hogyan fogok ebből kilábalni.
Ezen már túl vagyunk? Visszatértek a né-
zők?
A Katonának nagyon rendes, elkötelezett közönsége
volt eddig. Az áprilisi jegy -
Távol
13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
Nem én éltem az ő életét az ő személyiségével. Az első benyo-
más egyértelműen a személyiségünk, múltbéli tapasztalataink,
a sztereotípiáink alapján alakul ki. Idő folyamán, ismereteink
bővülésével személyiségünk, véleményünk természetesen vál-
tozhat.
Mennyit ér manapság kétszáz forint? Kiló kenyér, liter tej…
Mit kaptam érte? Rég elfelejtett emlékeimet nagyanyámról.
Ezért adtam egy fél reggeli árát? Szégyelltem magam, még egy
kétszázas lapult a zsebemben.
Embereket kerülgetve siettem vissza az aluljáróba a kolduló
nénikéhez. Rohantam fölfelé a lépcsőn oda, ahol állt.
A hely üres.
2005.04.28.
SZÉP BORBÁLA:
TÁVOL
„Anyám két dologra tanított meg:
zokogni és magamban énekelni,
összekuporodva a kád tövében,
valaki ölében megnyomorodni.”
/S.B.: Halk szonett – részlet/
Ahol most vagyok az erdők zúgnak a város zaja he-
lyett a rigók meg a fülemüle koncertjét hallgathatom
esténként, hogy megnyugtasson anyám hangja helyett
választottam, mert dönteni mindig kell ha felnőtt akar
lenni az ember legalább a lakóhelyét maga válassza
meg bárhol jár úgyis cipeli magával az elbírhatatlant a
könnyű helyett erre már nekem is sikerült rájönnöm,
hogy az se mindegy milyen cipő van rajtam, mert ki
kell bírni reggeltől estig a napot akárhová megyek
vagy maradok távol anyámtól, aki belegyalogolt az in-
goványba mikor még meg sem születtem még nem volt
út amire ráléphetett volna csak gubbasztott a fürdő-
szobában a kád tövében az élet helyett a szomorúsá-
got vála -
Mindig ilyen
Gyors szívverés és lassú test,
majd ilyen lesz, mert mindig ilyen,
menni befelé egy sűrű ködbe
és kívül kerülni mindenen.
Ráncos kezek, szájon fekély,
néhány kép áthatol, befészkeli magát.
És homály lesz a rendelőben,
itt a fény mindig is félreállt.
Majd a „talán mégsembe” kapaszkodom,
mikor síkos a gél, fájdalomig hatol,
majd ilyen lesz, mert mindig ilyen,
megyek befelé, aztán kiérek valahol.
Kiss-Teleki Rita
Kiko: Egyenlőtlenségek világjárványa -
Vén Betyár
13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
Nem én éltem az ő életét az ő személyiségével. Az első benyo-
más egyértelműen a személyiségünk, múltbéli tapasztalataink,
a sztereotípiáink alapján alakul ki. Idő folyamán, ismereteink
bővülésével személyiségünk, véleményünk természetesen vál-
tozhat.
Mennyit ér manapság kétszáz forint? Kiló kenyér, liter tej…
Mit kaptam érte? Rég elfelejtett emlékeimet nagyanyámról.
Ezért adtam egy fél reggeli árát? Szégyelltem magam, még egy
kétszázas lapult a zsebemben.
Embereket kerülgetve siettem vissza az aluljáróba a kolduló
nénikéhez. Rohantam fölfelé a lépcsőn oda, ahol állt.
A hely üres.
2005.04.28.
SZÉP BORBÁLA:
TÁVOL
„Anyám két dologra tanított meg:
zokogni és magamban énekelni,
összekuporodva a kád tövében,
valaki ölében megnyomorodni.”
/S.B.: Halk szonett – részlet/
Ahol most vagyok az erdők zúgnak a város zaja he-
lyett a rigók meg a fülemüle koncertjét hallgathatom
esténként, hogy megnyugtasson anyám hangja helyett
választottam, mert dönteni mindig kell ha felnőtt akar
lenni az ember legalább a lakóhelyét maga válassza
meg bárhol jár úgyis cipeli magával az elbírhatatlant a
könnyű helyett erre már nekem is sikerült rájönnöm,
hogy az se mindegy milyen cipő van rajtam, mert ki
kell bírni reggeltől estig a napot akárhová megyek
vagy maradok távol anyámtól, aki belegyalogolt az in-
goványba mikor még meg sem születtem még nem volt
út amire ráléphetett volna csak gubbasztott a fürdő-
szobában a kád tövében az élet helyett a szomorúsá-
got vála -
Fedél nélkül
az italpult-oltár elé
cipeli a lélek a testet emlék-ünnep gyanánt
üres helyét az ember a semmihez így méri –
fedél nélkül
Szente B. Levente -
Ósdi dal
A dalomat ne hallja senki
avítt, fars, úgy szól, mint a verkli
magamat tekerem szólamra
hiába, nincs taktus sóhajra
csak vágy, amely bennem dübörög
s ha dalomra csak hümmögök
akkor bennem úgy izzik a düh
mint testen az utálatos rüh.
A dalomat ne hallja senki
vén, bariton, akár a verkli
néha még hallom csendben szólni
talán fars, s mily édesen ósdi.
Nagy Gusztáv -
Dal a hatalomhoz
Hatalom, halld meg milliárdok szavát,
mit ellenünk teszel nem tűrjük tovább!
Százmilliók halnak éhen,
s te csak mosolyogsz az újságban a képen?
Ha oly nagy vagy, hogy messzire nyúlik a kezed,
miért fegyvert osztogatsz? Miért nem kenyeret?
Miért keresel annyit, mint tízezer embered,
egy pénzeszsák tán mindent megtehet?
Mitől vagy te különb? Hogy palotában élsz?
Mi lesz, ha elvesszük? Ettől nem félsz?
Eljött a nap, hogy felkérjünk –
légy a nyomorban a vendégünk!
Sóvárogva állj egy kirakat előtt,
vagy gyermeked sírjánál, kit egy drogos lelőtt.
Érezd, hogy kicsinyek rángatják ruhádat,
sírnak, mert ételt egy hete nem láttak!
Apjuk börtönben – ennivalót lopott,
alamizsna helyett két évet kapott.
Nővérük a testét árulja odakinn,
fizetsége verés és heroin,
anyjuk magába fordult és az italhoz,
nem hívja kölykeit az asztalhoz.
Hogy mért élnek így? Gondolkozz kicsit!
Azért, hogy vehess egy nyolcadik kocsit!
Ha megelégednél a magadé felével,
ez a család se hullana széjjel.
A pénzedért felelősséget vegyél,
ne mindent önzésből tegyél,
halld meg a szót, mi eddig is kért,
ne kelljen ontanunk vért.
Hatalom, halld meg milliárdok szavát!
Mit ellenünk tesztek, nem tűrjük tovább!
Branyó
Jakab munkája