Category: Archívum

10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
GERŐCS PÉTER :
WERKFILM
részlet
Felállítjuk a kamerát, az állvány lábazata a kora nyári sáros
fűcsomókba kapaszkodik. Várakozunk.
Néhány perc eltelik a hajnali szürkületben. Reggeli madarak
füttyögnek a dombok között, a szitáló köd egyszerre tompítja is
a zsibongást, és akusztikai teret ad neki.
Bekanyarodik a faluba az első kamion, aztán a második;
lámpákat hoznak, fémállványzatot, a harmadik a színészeket.
Sminkbusz, wc-busz, büfébusz, aggregátor; a határ menti kis
falu megtelik a dízelmotorok dörmögésével, fékhanggal, szis�-
szenéssel.
Kiszállnak az emberek, lehajtják a platót, pakolnak.
A falu szélén van egy focipálya, oda parkolnak a személygép-
kocsik, a színészeket, más stábtagokat szállító transzporterek.
A kerítés túloldalán lakókocsi kerekeit ékelik ki a patakpar-
ton; ez lesz a gyártás irodája, innen intézik a transzportokat, az
étkeztetést, a papírmunkát, számlázást, a folyamatában is alaku-
ló költségvetést.
Janó, az ötven körüli, lassú beszédű gyártásvezető most lép be
a lakókocsi ajtaján. Hordóhasán világos kockás ing feszül, erős
vádlijú lábán térd fölé érő oldalzsebes nadrág, úgynevezett ber-
muda lóg, a filmforgatások egyik jellemző viselete, benne kulcs-
csomó csörög, belevegyül a nagydarab férfi horkanásaiba.
Az ajtót nyitva hagyja, odabent nyikorog a padló.
– Segíts már, légy szíves! – szól ki.
Pár méterrel előtte, a kikopott füvön egy fonott ősz hajú, nap-
szemüveges férfi válogat kábeleket; félbe

3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Gerőcs Péter, Papp Ákos,
Pollák László, Szép Borbála,
Tűzmadár
Interjú
Jóféle emberi impulzus
Máté Gáborral beszélgettünk
Fridrich Piroska interjúja
Kép
Ádám Orsolya Mária,
Kiko, Kovács Béla,
Mátray Barta Pál, Reno
Vers
Arany-Tóth Katalin, Bara Anna,
Frufru Fromage Fondue, hágyépé,
Jóna Dávid, Kiss-Teleki Rita,
Németh Anikó Ködmadár,
Ötvös Németh Edit, Sági Ferenc,
Sárközi László, Somoskői Anita,
Szamócza, Szuna István
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
A Mi Kis Családunk bemutatja:
Labancz Tibor
Kitekintő
Beszámoló
Könyvajánló
Rejtvény
PETHŐ N. GÁBOR:
EGY RÉGI LÉPCSŐKORLÁT
ÜZENETE
H
a tudnátok olvasni a gondolataimban, és azt
éreznétek, amit most én, talán megkímél-
nétek az életemet. De csak nagyon kevesen
tudtok, és aligha szállhattok szembe azok-
kal, akik kapcsolati előnyeik és üzleti fölé-
nyük miatt nélkületek dönthetnek sorsomról. Noha egyi-
kük-másikuk villájának kertjében jól mutatnék, inkább
végezném a rozsda fogának martalékául, mintsem hogy
elhurcoljanak innen, ahol száztíz esztendeig szemléltem
a változó időt. Fel sem foghatom a harangok fájdalmát,
amikor az élet hírnökeiből a halál szószólóivá gyaláz

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
– Ide figyelj, csillagom! Pőre valóságot… Azt akarom, hogy sár
és korom! Érted? Abban kell segítened, hogy a korom és a sár…
átlényegüljön. A piszok és a sár mától tiszta homok. De sarat!
Sarat akarok! Lucskot! Érted, hogy mondom? De brúszviliszes
macsizmó nem kell, az a hülye fapofa, ami, érted, hogy mondom!
Nekem az kell, hogy a tekintetedben mindig csak az értelem és
mások megértése.
− Ezt értem, András, csak azt nem tudom, hogy lehet eljátsza-
ni az együttérzést.
András bekapja az utolsó falat banánt, azzal van teli a szája.
− Pofonegyszerű! Nem? Hát érted, te is így voltál előtte, még
a városi életedben. Pontosan tudod, hogy megy, másrészt meg
mondom, azt ismerted fel, hogy ezek a szélsőségek milyen közel
állnak, hogy a tohonyaság és a tettrekészség között nincs kü-
lönbség, egyszerűen, hogy… ugyanaz az ember, csak a gyakor-
latban, érted.
− De hát nem éppen az a legnagyobb különbség?
− Nem, csillagom. Csak ha onnan nézzük!
A közelben felbúgnak a kávégépek.
− De hát akkor minek szónokolok, ha egyszer nincs jobb meg
rosszabb? Minek akarnám rábeszélni bármire is a közösséget?
TŰZMADÁR:
200 FORINT
K
ésésben voltam, rohantam a metróhoz. Az
aluljáróban a falnál heterogén társaság sorakozott
– mint a katonaságnál – egymás mellett. Lomokat
árultak. Ott nem volt diszkrimináció, békésen meg-
fért egymás mellett nő, férfi, fiatal, öreg, vietnámi,
cigány, hajléktalan, mozgássérült, és egy nyitott tenyér.
12-14 éves koromban hétvégenként anyámtó

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
Nem én éltem az ő életét az ő személyiségével. Az első benyo-
más egyértelműen a személyiségünk, múltbéli tapasztalataink,
a sztereotípiáink alapján alakul ki. Idő folyamán, ismereteink
bővülésével személyiségünk, véleményünk természetesen vál-
tozhat.
Mennyit ér manapság kétszáz forint? Kiló kenyér, liter tej…
Mit kaptam érte? Rég elfelejtett emlékeimet nagyanyámról.
Ezért adtam egy fél reggeli árát? Szégyelltem magam, még egy
kétszázas lapult a zsebemben.
Embereket kerülgetve siettem vissza az aluljáróba a kolduló
nénikéhez. Rohantam fölfelé a lépcsőn oda, ahol állt.
A hely üres.
2005.04.28.
SZÉP BORBÁLA:
TÁVOL
„Anyám két dologra tanított meg:
zokogni és magamban énekelni,
összekuporodva a kád tövében,
valaki ölében megnyomorodni.”
/S.B.: Halk szonett – részlet/
Ahol most vagyok az erdők zúgnak a város zaja he-
lyett a rigók meg a fülemüle koncertjét hallgathatom
esténként, hogy megnyugtasson anyám hangja helyett
választottam, mert dönteni mindig kell ha felnőtt akar
lenni az ember legalább a lakóhelyét maga válassza
meg bárhol jár úgyis cipeli magával az elbírhatatlant a
könnyű helyett erre már nekem is sikerült rájönnöm,
hogy az se mindegy milyen cipő van rajtam, mert ki
kell bírni reggeltől estig a napot akárhová megyek
vagy maradok távol anyámtól, aki belegyalogolt az in-
goványba mikor még meg sem születtem még nem volt
út amire ráléphetett volna csak gubbasztott a fürdő-
szobában a kád tövében az élet helyett a szomorúsá-
got vála