Őszi sirám
Hosszan sóhajtoznak a fák,
siratják az elmúlt napsugaras napokat,
zöldes barna, zöldessárga könnyeket hullatnak,
rettegik a rettenetes, dermesztő tél haragját.
Az én szívemet is mardossa a bánat,
ám sírás helyett én inkább nevetek,
ne tudja a gonosz világ, mi van velem,
meg ne tudja, hogy megöl a búbánat.
Gyengülnek a Nap sugarai, és én is
egyre csak gyengülök, fárad a lelkem is,
szívem és szellemem időnként kihagy.
Pollák László
81.
Egyre élesebb
fejem fölött a penge…
Mikor zuhan le?
82.
Könnyedén veszem
a létet. Talán azért
mert olyan nehéz.
83.
Mindig velem vagy…
Néha beszélek hozzád.
Hiányzol, Mester!
84.
Bocsánat! – kiált a nő.
De még megnézi
jól a farkamat…
85.
A mobilnetem
három százalékon áll…
De van internet!
86.
Ez beleragadt:
bőszen lengeti bajszát.
Lassú kínhalál…
87.
Hogyhogynem érted?
Mert aljaproletár vagy,
lehetnél még ember…
88.
Föltakarítom.
S megint mellé kulázott!
Föltakarítom…
Category: Archívum
A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.
-
Törökbálinti költemények 1.
-
Hármasoltár
Íródott a budai alsó rakparton 2021. június 26-án
Kihűlt ágyakra
Mit tegyek még,
hogy kicsit szeress?
Nem túlságosan, hidd el,
épp csak, hogy érezzem!
Én már nem vágyom hatalmas
vágyakra,
jól belémvésődött, kihűlt ágyakra,
csupán egészen finoman szeress;
ha az a kívánságod,
kevesebbet ölellek,
a csillagoknak csak a felét
teszem az öledbe…
Könyörgöm, most ne lökj le innen,
ahol vagyok,
épp csak, hogy érezzem a lelkem,
mit lelkedhez ragaszthatok.
Semmi baj sem…
A hullámok csapkodják a sziklákat,
elsuhanó autók reflektorfényei
vakítanak oldalról,
de nem félnél,
mert közben kacsák szállnak le a vízre, –
veled volnék, és őrülten szeretnélek,
vigyáznánk egymásra,
semmi baj sem érhetne,
az égvilágon semmi, –
hiszen Isten azért teremtette a nyárestéket,
hogy a szerelmesekkel együtt mosolyogjon.
Te
Nem kell ide fénytechnika,
elég, ha nézed a vízre lecsapódó
lámpák világának visszaverődését.
Nem kellenek ide idegenül
hangzó zenék,
mert éppen egy lány énekel,
akinek a klipjébe bezavartam,
mikor elsétáltam a kamerák előtt.
Nem kell ide hangulat,
mert az eleve benne van az éjszakában,
egyenesen az Úrtól, hiheted.
Nincs gyönyörűbb
a feketével elkevert kék színben
gyöngyöző Dunánál.
Nem kell id -
A Bal Kéz
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Huszthy Ádám, Megyeri Ágnes,
Sallai Jutka
Interjú
Gerlits Rékával és Mészáros Piroskával
beszélgettünk
Kép
Fábián István, Haziel,
Jakab, Juhi, Vidia
Vers
hágyépé, Ketykó István,
Kővári K. Tibor, Móritz Mátyás,
Pethő N. Gábor, Pollák László,
Sági Ferenc, Sárközi László,
Verebélyi Béla
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
EJHA Beszámoló
Rejtvény
SALLAI JUTKA:
A BAL KÉZ
M
egszületett. Egészséges újszülött, minden
ujja megvan, elég hangosan ordít, a tüdeje
is erős. Jól eszik, szépen fejlődik, minden
rendben vele. Kicsit nagyfejű és teljesen
kopasz, de bájosan mosolyog, ahogy egy
kislánynak illik, úgyhogy büszkén lehet tologatni a baba-
kocsiban, a fejére meg horgoltam fodros sapkát, így egé-
szen szép látvány.
Lassan betölti a hármat. Matild azt mondja, valami nincs
rendben ezzel a gyermekkel, szerinte balkezes. Beszél ez
hülyeséget, mitől lenne balkezes? De azért figyelem és ha a
ballal nyúl valamiért, addig nem kapja meg, amíg nem vált
jobb kézre. Nagyon fárasztó, nem értem, miért nem fogja
fel, lehet értelmileg sérült?
Matild azt mondta, majd ő megoldja a gondot, így elvi-
szem hozzá két hétre. Mégis csak óvónő, jobban ért hozzá.
Szerencsére még nem soka -
Jóféle Emberi Impulzus
Máté Gábor pályája csodálatosan gazdag. Főiskolai és kezdő
éveiben a legjobbaktól, Székely Gábortól, Zsámbéki Gábortól
tanulhatott, és a legendás Kaposvári Csiky Gergely színházban
nagyszerű kollégákkal játszott együtt. Bármit csinált is később,
színészként, rendezőként, színházcsinálóként és egyetemi ta-
nárként, a Katonában, és máshol is, mindig az értékek mentén
haladt. Munkáját a szakma rengeteg díjjal, köztük Kossuth- és
Jászai díjjal ismerte el. A közönség pedig, érdeklődésével és sze-
retetével jutalmazza.
Máté Gáborral a színházat sújtó problémákról, a kilábalás út-
jairól is beszélgettünk.
Az elmúlt két év nehéz időszak volt a szín-
házak életében. Hogyan élte ezt meg?
A covid alatt rettenetes volt, hogy állandóan azt éreztem,
nekem kell megoldani dolgokat, amiknek a megoldókul-
csa nem nálam van. Korábban azt tapasztaltam a színház
vezetésekor, hogy nálam van a megoldás kulcsa, sőt nem is
a zsebemben, hanem végig a kezemben tartom. Egy ideig
hittem, hogy rajtam múlnak a dolgok, de teljesen új hely-
zet volt, hogy a megoldás lehetősége eltűnt a semmibe.
Mégis éreztem, hogy ebben a semmiben is előre kellene
lépni, kiötölni valamit. Amikor már kitaláltam, egy kicsit
jobb lett, de tudtam, hogy bármit is hoztunk létre, az nem
érte ugyanazt, mint amit eddig csináltunk. Az viszont jó
tapasztalás volt, hogy mennyire szeretnek dolgozni az em-
berek. Minden munkatársam értelmet talált az életében,
amikor végre csináltunk valamit. A szocializmusban élt az
a kifejezés, hogy „a munka nemesít” és bármennyire köz-
helyes és irritáló a mondat, az, hogy a munka hogyan tölti
meg értelemmel az életünket, nagyon kézzelfoghatóvá vált
egy pillanat alatt. Például amikor maszkokat varrtak em-
berek a színházban, még abban is sok örömet találtak. Az
egész helyzet rendkívül deprimáló volt, magamnak is nagy
küzdelmet okozott, hogy hogyan fogok ebből kilábalni.
Ezen már túl vagyunk? Visszatértek a né-
zők?
A Katonának nagyon rendes, elkötelezett közönsége
volt eddig. Az áprilisi jegy -
Távol
13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
Nem én éltem az ő életét az ő személyiségével. Az első benyo-
más egyértelműen a személyiségünk, múltbéli tapasztalataink,
a sztereotípiáink alapján alakul ki. Idő folyamán, ismereteink
bővülésével személyiségünk, véleményünk természetesen vál-
tozhat.
Mennyit ér manapság kétszáz forint? Kiló kenyér, liter tej…
Mit kaptam érte? Rég elfelejtett emlékeimet nagyanyámról.
Ezért adtam egy fél reggeli árát? Szégyelltem magam, még egy
kétszázas lapult a zsebemben.
Embereket kerülgetve siettem vissza az aluljáróba a kolduló
nénikéhez. Rohantam fölfelé a lépcsőn oda, ahol állt.
A hely üres.
2005.04.28.
SZÉP BORBÁLA:
TÁVOL
„Anyám két dologra tanított meg:
zokogni és magamban énekelni,
összekuporodva a kád tövében,
valaki ölében megnyomorodni.”
/S.B.: Halk szonett – részlet/
Ahol most vagyok az erdők zúgnak a város zaja he-
lyett a rigók meg a fülemüle koncertjét hallgathatom
esténként, hogy megnyugtasson anyám hangja helyett
választottam, mert dönteni mindig kell ha felnőtt akar
lenni az ember legalább a lakóhelyét maga válassza
meg bárhol jár úgyis cipeli magával az elbírhatatlant a
könnyű helyett erre már nekem is sikerült rájönnöm,
hogy az se mindegy milyen cipő van rajtam, mert ki
kell bírni reggeltől estig a napot akárhová megyek
vagy maradok távol anyámtól, aki belegyalogolt az in-
goványba mikor még meg sem születtem még nem volt
út amire ráléphetett volna csak gubbasztott a fürdő-
szobában a kád tövében az élet helyett a szomorúsá-
got vála -
Mindig ilyen
Gyors szívverés és lassú test,
majd ilyen lesz, mert mindig ilyen,
menni befelé egy sűrű ködbe
és kívül kerülni mindenen.
Ráncos kezek, szájon fekély,
néhány kép áthatol, befészkeli magát.
És homály lesz a rendelőben,
itt a fény mindig is félreállt.
Majd a „talán mégsembe” kapaszkodom,
mikor síkos a gél, fájdalomig hatol,
majd ilyen lesz, mert mindig ilyen,
megyek befelé, aztán kiérek valahol.
Kiss-Teleki Rita
Kiko: Egyenlőtlenségek világjárványa -
Vén Betyár
13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
Nem én éltem az ő életét az ő személyiségével. Az első benyo-
más egyértelműen a személyiségünk, múltbéli tapasztalataink,
a sztereotípiáink alapján alakul ki. Idő folyamán, ismereteink
bővülésével személyiségünk, véleményünk természetesen vál-
tozhat.
Mennyit ér manapság kétszáz forint? Kiló kenyér, liter tej…
Mit kaptam érte? Rég elfelejtett emlékeimet nagyanyámról.
Ezért adtam egy fél reggeli árát? Szégyelltem magam, még egy
kétszázas lapult a zsebemben.
Embereket kerülgetve siettem vissza az aluljáróba a kolduló
nénikéhez. Rohantam fölfelé a lépcsőn oda, ahol állt.
A hely üres.
2005.04.28.
SZÉP BORBÁLA:
TÁVOL
„Anyám két dologra tanított meg:
zokogni és magamban énekelni,
összekuporodva a kád tövében,
valaki ölében megnyomorodni.”
/S.B.: Halk szonett – részlet/
Ahol most vagyok az erdők zúgnak a város zaja he-
lyett a rigók meg a fülemüle koncertjét hallgathatom
esténként, hogy megnyugtasson anyám hangja helyett
választottam, mert dönteni mindig kell ha felnőtt akar
lenni az ember legalább a lakóhelyét maga válassza
meg bárhol jár úgyis cipeli magával az elbírhatatlant a
könnyű helyett erre már nekem is sikerült rájönnöm,
hogy az se mindegy milyen cipő van rajtam, mert ki
kell bírni reggeltől estig a napot akárhová megyek
vagy maradok távol anyámtól, aki belegyalogolt az in-
goványba mikor még meg sem születtem még nem volt
út amire ráléphetett volna csak gubbasztott a fürdő-
szobában a kád tövében az élet helyett a szomorúsá-
got vála -
IR
egy ideje már számok bűvöletében élek
pár gramm szénhidrát fölötti egyszeri étek nekem már vétek
tehát mérek porciózok csomagolok sütök főzök
közben az agyam pörög sistereg hörög sőt hőzöng
paradicsom paprika uborka madársaláta
annyi répa az arcomba amitől egy nyúl is behányna
kókuszzsíron pirított hal ó édes faszom
néha egy kis csokiért a lelkem is eladom
zéró kóla majdnem lehet de nem lehet mégse
mehet az aszpartám miatt az is a trébe
kakaó túrórudi keksz na még mit nem
egy magamfajtánál sajna már nincs az az Isten
helyette van fekvőtámasz hasizom bicikli súlyzó
így válik egyre szemrevalóbbá többek között a púzó
laborom s hite alapján ezt a doktor is igazolta
„látja Ferenc két hónap diéta után a segge is jó meg a kortizolja”
triglicerid inzulin glükóz homa index
miattatok Ferenc a mekibe menüt soha már nem vesz
elárultam őket többé oda se mehetek vissza
sors-menümben nagy betűkkel van
a NATÚR CSIRKEMELL beírva
Sági Ferenc -
Minden Olyan, Mint Régen
14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
hogy te vagy a világ legszebb nője. Azt reméltem, akár német,
akár holland, akár dán, érti, és örül a bóknak. Tévedtem. Ajaj,
de még mekkorát. A szép kék babaszemek szikrázni kezdtek, vil-
logtak, gazdájuk meg szórni kezdte rám átkait, ontotta haragját.
Milyen nyelven? Mit tudom én! Valamiért nagyon gyűlölheti a
németeket, gondoltam. Itt-ott mintha angolhoz hasonló szava-
kat véltem volna hallani.
Próbálkoztam tehát azzal a nyelvvel. „You are the most beauti-
ful girl in the world.” Csupán azt sikerült elérnem, hogy valame-
lyest apadt a dühe. Sehogy se voltam képes megérteni. Ugyan ki,
mi ez a kis dühös boszi, bókolok neki két nyelven, és ő nemhogy
örülne a dolognak, de éppen ellenkezőleg viselkedik, mérges.
Hát ez miként lehetséges? Korábbi tapasztalataim egész mások,
még olyan csaj is akadt szép számmal, aki elolvadt az ilyen cso-
dás bókoktól.
„Where are you from?” – megkérdeztem, hogy honnan jött.
„From Spain.” Spanyolországból.
Majdnem leestem a padról, annyira megdöbbentem. Ez a
szőke, kékszemű, északi típusú baba spanyol lenne, nehéz ezt
elhinni. Éveket töltöttem országukban, de ha ilyen északi lán�-
nyal találkoztam, az tényleg Észak-Európából való volt. No, de
nem véletlenül éltem én hosszú ideig a Costa Blancán, udvarolni
megtanultam katalánul is, spanyolul is. Majd kiderítem én, va-
lóban spanyolból jött-e, mindjárt kiderítem, ki én, ha addig élek
is. „Tu eres la mujer mas Bonita del Mundo.”
Elmosolyodott, felállt. „