Szeress ma lágyan, szelíden,
Ringass karodban Kedvesem!
Érzéki csókod lobbantsa lángom,
Vágyadat százszor meghálálom!
Suttogj fülembe édes szavakat,
Ujjad borzolja selymes hajamat!
Szeress ma szépen Kedvesem,
Ringass válladon szerelmesen!
Leheleted bőrömön játsszon,
Legyen ma szép, mint egy álom!
Szeress gyöngéden, érzékien,
Ringass öledben Kedvesem!
Németh Anikó Ködmadár
Category: Archívum
A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.
-
Szeress ma!
-
Úgy hittem
Úgy hittem, hogy a szerelem
mindig diadalmas erő,
ami majd győz mindenen,
dicsfénye is egyre nő,
felszökken a hegyek fölé,
átszeli a tengereket,
száll az angyalok közé,
otthona lesz a végtelen.
De láttam, hogy gyenge madár,
tollát vesztve menekül,
hogy hamar elmúlik a nyár,
fázik a télben egyedül,
és hogy magányos a lélek,
ki melegét sugározza,
ahogy múlik el az élet,
a megváltást el nem hozva.
Már tudom, hogy a szerelem
olyan kicsi és törékeny,
mint egy megszületett gyermek,
akit én anyjaként féltek,
akit viharban testem véd,
magamból táplálom egyre,
a szerelem is így lesz szép,
gyöngédsége az ereje.
Somoskői Anita -
Anyák napja
Megannyi harmatos illatozó
Gyöngyvirág, kívánok neked
nagyon sok boldog,
örömteli anyák napját.
Fogadd el Tőlem a szeretet
jeléül e szál virágot.
Bár a virág elhervadt, de az illata
örökre megmarad.
Csodálatos örök szeretet
kísérje lépteidet, áldott sok
örömteli, boldog, hosszú életet.
Hisz ragaszkodom hozzád,
mint anyaföld a holdjához
távolodik picit,
mégis örökre visszatér.
Édesanyám! „Ugyanúgy
szeretlek én.”
Az én lelkem is szeretetből zilál
Nagyon szeretlek, drága
Édesanyám!
Isten éltessen!
Szuna István -
Szemedbe nézve
Szemedbe nézve,
Szerelmet kérve
Szólnak szavaim.
Te
Szemembe nem nézel,
Semminek sem nézel –
Gondolod: mit képzel
Viharvert szívével
E jöttment semmiházi!
Amit mond: lári-fári!
Szamócza -
Szép lányok ne sírjatok
szép lányok ne sírjatok még az idén megdöglök rák stroke agyvérzés megfagy lefagy kifagy
tompa halálmadár brekeg puffog repdes vagy ez csak vicc jó vicc? rossz vicc? 68 évem betelne tőlem minden kitelik új
az év az esztendő a hónap demi-negyed az órám hét és fél
percekben gördül kopár életem ne tervezz max indus DANDA 24 perc lenne a élet aztán
efter jul blir dagarna laengre sprichst du überhaupt schwedisch, oder? várjunk csak ez itt
kamukéró szélhámosság hullák háza rejtő józsef radnóti ady arany petrovics kohn-karinthy
három drámát fordítottam százat bíráltam nyolc nobel-díjat kaptam hindí-japán-mandzsu tájszólásom kissé sántít ki
dől be nekem? neked? nekünk? rézgróf a haverom ein bißchen
grammarnazi from the juesz-country no love no money no lifetime unott létforgatag már csak tízmillió reinkarnáció
vár rám hurrá nem sokára vége lesz vár a rumos-konyakos nirvána soha többé rák stroke agyvérzés infarktus se
omikron se omega se kóbor se presser se szörényi se zorán se ambrus zoltán bizony bizony esztétikai okai is vannak,
voltak, lesznek…
frufru fromage fondue
2022. március, második díj
Ádám Orsolya Mária munkája -
Werkfilm (részlet)
10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
GERŐCS PÉTER :
WERKFILM
részlet
Felállítjuk a kamerát, az állvány lábazata a kora nyári sáros
fűcsomókba kapaszkodik. Várakozunk.
Néhány perc eltelik a hajnali szürkületben. Reggeli madarak
füttyögnek a dombok között, a szitáló köd egyszerre tompítja is
a zsibongást, és akusztikai teret ad neki.
Bekanyarodik a faluba az első kamion, aztán a második;
lámpákat hoznak, fémállványzatot, a harmadik a színészeket.
Sminkbusz, wc-busz, büfébusz, aggregátor; a határ menti kis
falu megtelik a dízelmotorok dörmögésével, fékhanggal, szis�-
szenéssel.
Kiszállnak az emberek, lehajtják a platót, pakolnak.
A falu szélén van egy focipálya, oda parkolnak a személygép-
kocsik, a színészeket, más stábtagokat szállító transzporterek.
A kerítés túloldalán lakókocsi kerekeit ékelik ki a patakpar-
ton; ez lesz a gyártás irodája, innen intézik a transzportokat, az
étkeztetést, a papírmunkát, számlázást, a folyamatában is alaku-
ló költségvetést.
Janó, az ötven körüli, lassú beszédű gyártásvezető most lép be
a lakókocsi ajtaján. Hordóhasán világos kockás ing feszül, erős
vádlijú lábán térd fölé érő oldalzsebes nadrág, úgynevezett ber-
muda lóg, a filmforgatások egyik jellemző viselete, benne kulcs-
csomó csörög, belevegyül a nagydarab férfi horkanásaiba.
Az ajtót nyitva hagyja, odabent nyikorog a padló.
– Segíts már, légy szíves! – szól ki.
Pár méterrel előtte, a kikopott füvön egy fonott ősz hajú, nap-
szemüveges férfi válogat kábeleket; félbe -
Egy Régi Lépcsőkorlát Üzenete
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Gerőcs Péter, Papp Ákos,
Pollák László, Szép Borbála,
Tűzmadár
Interjú
Jóféle emberi impulzus
Máté Gáborral beszélgettünk
Fridrich Piroska interjúja
Kép
Ádám Orsolya Mária,
Kiko, Kovács Béla,
Mátray Barta Pál, Reno
Vers
Arany-Tóth Katalin, Bara Anna,
Frufru Fromage Fondue, hágyépé,
Jóna Dávid, Kiss-Teleki Rita,
Németh Anikó Ködmadár,
Ötvös Németh Edit, Sági Ferenc,
Sárközi László, Somoskői Anita,
Szamócza, Szuna István
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
A Mi Kis Családunk bemutatja:
Labancz Tibor
Kitekintő
Beszámoló
Könyvajánló
Rejtvény
PETHŐ N. GÁBOR:
EGY RÉGI LÉPCSŐKORLÁT
ÜZENETE
H
a tudnátok olvasni a gondolataimban, és azt
éreznétek, amit most én, talán megkímél-
nétek az életemet. De csak nagyon kevesen
tudtok, és aligha szállhattok szembe azok-
kal, akik kapcsolati előnyeik és üzleti fölé-
nyük miatt nélkületek dönthetnek sorsomról. Noha egyi-
kük-másikuk villájának kertjében jól mutatnék, inkább
végezném a rozsda fogának martalékául, mintsem hogy
elhurcoljanak innen, ahol száztíz esztendeig szemléltem
a változó időt. Fel sem foghatom a harangok fájdalmát,
amikor az élet hírnökeiből a halál szószólóivá gyaláz -
200 Forint
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
– Ide figyelj, csillagom! Pőre valóságot… Azt akarom, hogy sár
és korom! Érted? Abban kell segítened, hogy a korom és a sár…
átlényegüljön. A piszok és a sár mától tiszta homok. De sarat!
Sarat akarok! Lucskot! Érted, hogy mondom? De brúszviliszes
macsizmó nem kell, az a hülye fapofa, ami, érted, hogy mondom!
Nekem az kell, hogy a tekintetedben mindig csak az értelem és
mások megértése.
− Ezt értem, András, csak azt nem tudom, hogy lehet eljátsza-
ni az együttérzést.
András bekapja az utolsó falat banánt, azzal van teli a szája.
− Pofonegyszerű! Nem? Hát érted, te is így voltál előtte, még
a városi életedben. Pontosan tudod, hogy megy, másrészt meg
mondom, azt ismerted fel, hogy ezek a szélsőségek milyen közel
állnak, hogy a tohonyaság és a tettrekészség között nincs kü-
lönbség, egyszerűen, hogy… ugyanaz az ember, csak a gyakor-
latban, érted.
− De hát nem éppen az a legnagyobb különbség?
− Nem, csillagom. Csak ha onnan nézzük!
A közelben felbúgnak a kávégépek.
− De hát akkor minek szónokolok, ha egyszer nincs jobb meg
rosszabb? Minek akarnám rábeszélni bármire is a közösséget?
TŰZMADÁR:
200 FORINT
K
ésésben voltam, rohantam a metróhoz. Az
aluljáróban a falnál heterogén társaság sorakozott
– mint a katonaságnál – egymás mellett. Lomokat
árultak. Ott nem volt diszkrimináció, békésen meg-
fért egymás mellett nő, férfi, fiatal, öreg, vietnámi,
cigány, hajléktalan, mozgássérült, és egy nyitott tenyér.
12-14 éves koromban hétvégenként anyámtó -
Jóféle Emberi Impulzus
Máté Gábor pályája csodálatosan gazdag. Főiskolai és kezdő
éveiben a legjobbaktól, Székely Gábortól, Zsámbéki Gábortól
tanulhatott, és a legendás Kaposvári Csiky Gergely színházban
nagyszerű kollégákkal játszott együtt. Bármit csinált is később,
színészként, rendezőként, színházcsinálóként és egyetemi ta-
nárként, a Katonában, és máshol is, mindig az értékek mentén
haladt. Munkáját a szakma rengeteg díjjal, köztük Kossuth- és
Jászai díjjal ismerte el. A közönség pedig, érdeklődésével és sze-
retetével jutalmazza.
Máté Gáborral a színházat sújtó problémákról, a kilábalás út-
jairól is beszélgettünk.
Az elmúlt két év nehéz időszak volt a szín-
házak életében. Hogyan élte ezt meg?
A covid alatt rettenetes volt, hogy állandóan azt éreztem,
nekem kell megoldani dolgokat, amiknek a megoldókul-
csa nem nálam van. Korábban azt tapasztaltam a színház
vezetésekor, hogy nálam van a megoldás kulcsa, sőt nem is
a zsebemben, hanem végig a kezemben tartom. Egy ideig
hittem, hogy rajtam múlnak a dolgok, de teljesen új hely-
zet volt, hogy a megoldás lehetősége eltűnt a semmibe.
Mégis éreztem, hogy ebben a semmiben is előre kellene
lépni, kiötölni valamit. Amikor már kitaláltam, egy kicsit
jobb lett, de tudtam, hogy bármit is hoztunk létre, az nem
érte ugyanazt, mint amit eddig csináltunk. Az viszont jó
tapasztalás volt, hogy mennyire szeretnek dolgozni az em-
berek. Minden munkatársam értelmet talált az életében,
amikor végre csináltunk valamit. A szocializmusban élt az
a kifejezés, hogy „a munka nemesít” és bármennyire köz-
helyes és irritáló a mondat, az, hogy a munka hogyan tölti
meg értelemmel az életünket, nagyon kézzelfoghatóvá vált
egy pillanat alatt. Például amikor maszkokat varrtak em-
berek a színházban, még abban is sok örömet találtak. Az
egész helyzet rendkívül deprimáló volt, magamnak is nagy
küzdelmet okozott, hogy hogyan fogok ebből kilábalni.
Ezen már túl vagyunk? Visszatértek a né-
zők?
A Katonának nagyon rendes, elkötelezett közönsége
volt eddig. Az áprilisi jegy