Category: Archívum

A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.

  • Egy Régi Lépcsőkorlát Üzenete

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    Széppróza
    Gerőcs Péter, Papp Ákos,
    Pollák László, Szép Borbála,
    Tűzmadár
    Interjú
    Jóféle emberi impulzus
    Máté Gáborral beszélgettünk
    Fridrich Piroska interjúja
    Kép
    Ádám Orsolya Mária,
    Kiko, Kovács Béla,
    Mátray Barta Pál, Reno
    Vers
    Arany-Tóth Katalin, Bara Anna,
    Frufru Fromage Fondue, hágyépé,
    Jóna Dávid, Kiss-Teleki Rita,
    Németh Anikó Ködmadár,
    Ötvös Németh Edit, Sági Ferenc,
    Sárközi László, Somoskői Anita,
    Szamócza, Szuna István
    Nuszer Mirjam Johanna:
    Egy szocmunkás naplója
    A Mi Kis Családunk bemutatja:
    Labancz Tibor
    Kitekintő
    Beszámoló
    Könyvajánló
    Rejtvény
    PETHŐ N. GÁBOR:
    EGY RÉGI LÉPCSŐKORLÁT
    ÜZENETE
    H
    a tudnátok olvasni a gondolataimban, és azt
    éreznétek, amit most én, talán megkímél-
    nétek az életemet. De csak nagyon kevesen
    tudtok, és aligha szállhattok szembe azok-
    kal, akik kapcsolati előnyeik és üzleti fölé-
    nyük miatt nélkületek dönthetnek sorsomról. Noha egyi-
    kük-másikuk villájának kertjében jól mutatnék, inkább
    végezném a rozsda fogának martalékául, mintsem hogy
    elhurcoljanak innen, ahol száztíz esztendeig szemléltem
    a változó időt. Fel sem foghatom a harangok fájdalmát,
    amikor az élet hírnökeiből a halál szószólóivá gyaláz

  • 200 Forint

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    – Ide figyelj, csillagom! Pőre valóságot… Azt akarom, hogy sár
    és korom! Érted? Abban kell segítened, hogy a korom és a sár…
    átlényegüljön. A piszok és a sár mától tiszta homok. De sarat!
    Sarat akarok! Lucskot! Érted, hogy mondom? De brúszviliszes
    macsizmó nem kell, az a hülye fapofa, ami, érted, hogy mondom!
    Nekem az kell, hogy a tekintetedben mindig csak az értelem és
    mások megértése.
    − Ezt értem, András, csak azt nem tudom, hogy lehet eljátsza-
    ni az együttérzést.
    András bekapja az utolsó falat banánt, azzal van teli a szája.
    − Pofonegyszerű! Nem? Hát érted, te is így voltál előtte, még
    a városi életedben. Pontosan tudod, hogy megy, másrészt meg
    mondom, azt ismerted fel, hogy ezek a szélsőségek milyen közel
    állnak, hogy a tohonyaság és a tettrekészség között nincs kü-
    lönbség, egyszerűen, hogy… ugyanaz az ember, csak a gyakor-
    latban, érted.
    − De hát nem éppen az a legnagyobb különbség?
    − Nem, csillagom. Csak ha onnan nézzük!
    A közelben felbúgnak a kávégépek.
    − De hát akkor minek szónokolok, ha egyszer nincs jobb meg
    rosszabb? Minek akarnám rábeszélni bármire is a közösséget?
    TŰZMADÁR:
    200 FORINT
    K
    ésésben voltam, rohantam a metróhoz. Az
    aluljáróban a falnál heterogén társaság sorakozott
    – mint a katonaságnál – egymás mellett. Lomokat
    árultak. Ott nem volt diszkrimináció, békésen meg-
    fért egymás mellett nő, férfi, fiatal, öreg, vietnámi,
    cigány, hajléktalan, mozgássérült, és egy nyitott tenyér.
    12-14 éves koromban hétvégenként anyámtó

  • Jóféle Emberi Impulzus

    Máté Gábor pályája csodálatosan gazdag. Főiskolai és kezdő
    éveiben a legjobbaktól, Székely Gábortól, Zsámbéki Gábortól
    tanulhatott, és a legendás Kaposvári Csiky Gergely színházban
    nagyszerű kollégákkal játszott együtt. Bármit csinált is később,
    színészként, rendezőként, színházcsinálóként és egyetemi ta-
    nárként, a Katonában, és máshol is, mindig az értékek mentén
    haladt. Munkáját a szakma rengeteg díjjal, köztük Kossuth- és
    Jászai díjjal ismerte el. A közönség pedig, érdeklődésével és sze-
    retetével jutalmazza.
    Máté Gáborral a színházat sújtó problémákról, a kilábalás út-
    jairól is beszélgettünk.
    Az elmúlt két év nehéz időszak volt a szín-
    házak életében. Hogyan élte ezt meg?
    A covid alatt rettenetes volt, hogy állandóan azt éreztem,
    nekem kell megoldani dolgokat, amiknek a megoldókul-
    csa nem nálam van. Korábban azt tapasztaltam a színház
    vezetésekor, hogy nálam van a megoldás kulcsa, sőt nem is
    a zsebemben, hanem végig a kezemben tartom. Egy ideig
    hittem, hogy rajtam múlnak a dolgok, de teljesen új hely-
    zet volt, hogy a megoldás lehetősége eltűnt a semmibe.
    Mégis éreztem, hogy ebben a semmiben is előre kellene
    lépni, kiötölni valamit. Amikor már kitaláltam, egy kicsit
    jobb lett, de tudtam, hogy bármit is hoztunk létre, az nem
    érte ugyanazt, mint amit eddig csináltunk. Az viszont jó
    tapasztalás volt, hogy mennyire szeretnek dolgozni az em-
    berek. Minden munkatársam értelmet talált az életében,
    amikor végre csináltunk valamit. A szocializmusban élt az
    a kifejezés, hogy „a munka nemesít” és bármennyire köz-
    helyes és irritáló a mondat, az, hogy a munka hogyan tölti
    meg értelemmel az életünket, nagyon kézzelfoghatóvá vált
    egy pillanat alatt. Például amikor maszkokat varrtak em-
    berek a színházban, még abban is sok örömet találtak. Az
    egész helyzet rendkívül deprimáló volt, magamnak is nagy
    küzdelmet okozott, hogy hogyan fogok ebből kilábalni.
    Ezen már túl vagyunk? Visszatértek a né-
    zők?
    A Katonának nagyon rendes, elkötelezett közönsége
    volt eddig. Az áprilisi jegy

  • Távol

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    Nem én éltem az ő életét az ő személyiségével. Az első benyo-
    más egyértelműen a személyiségünk, múltbéli tapasztalataink,
    a sztereotípiáink alapján alakul ki. Idő folyamán, ismereteink
    bővülésével személyiségünk, véleményünk természetesen vál-
    tozhat.
    Mennyit ér manapság kétszáz forint? Kiló kenyér, liter tej…
    Mit kaptam érte? Rég elfelejtett emlékeimet nagyanyámról.
    Ezért adtam egy fél reggeli árát? Szégyelltem magam, még egy
    kétszázas lapult a zsebemben.
    Embereket kerülgetve siettem vissza az aluljáróba a kolduló
    nénikéhez. Rohantam fölfelé a lépcsőn oda, ahol állt.
    A hely üres.
    2005.04.28.
    SZÉP BORBÁLA:
    TÁVOL
    „Anyám két dologra tanított meg:
    zokogni és magamban énekelni,
    összekuporodva a kád tövében,
    valaki ölében megnyomorodni.”
    /S.B.: Halk szonett – részlet/
    Ahol most vagyok az erdők zúgnak a város zaja he-
    lyett a rigók meg a fülemüle koncertjét hallgathatom
    esténként, hogy megnyugtasson anyám hangja helyett
    választottam, mert dönteni mindig kell ha felnőtt akar
    lenni az ember legalább a lakóhelyét maga válassza
    meg bárhol jár úgyis cipeli magával az elbírhatatlant a
    könnyű helyett erre már nekem is sikerült rájönnöm,
    hogy az se mindegy milyen cipő van rajtam, mert ki
    kell bírni reggeltől estig a napot akárhová megyek
    vagy maradok távol anyámtól, aki belegyalogolt az in-
    goványba mikor még meg sem születtem még nem volt
    út amire ráléphetett volna csak gubbasztott a fürdő-
    szobában a kád tövében az élet helyett a szomorúsá-
    got vála

  • Mindig ilyen

    Gyors szívverés és lassú test,
    majd ilyen lesz, mert mindig ilyen,
    menni befelé egy sűrű ködbe
    és kívül kerülni mindenen.
    Ráncos kezek, szájon fekély,
    néhány kép áthatol, befészkeli magát.
    És homály lesz a rendelőben,
    itt a fény mindig is félreállt.
    Majd a „talán mégsembe” kapaszkodom,
    mikor síkos a gél, fájdalomig hatol,
    majd ilyen lesz, mert mindig ilyen,
    megyek befelé, aztán kiérek valahol.
    Kiss-Teleki Rita
    Kiko: Egyenlőtlenségek világjárványa

  • Vén Betyár

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    Nem én éltem az ő életét az ő személyiségével. Az első benyo-
    más egyértelműen a személyiségünk, múltbéli tapasztalataink,
    a sztereotípiáink alapján alakul ki. Idő folyamán, ismereteink
    bővülésével személyiségünk, véleményünk természetesen vál-
    tozhat.
    Mennyit ér manapság kétszáz forint? Kiló kenyér, liter tej…
    Mit kaptam érte? Rég elfelejtett emlékeimet nagyanyámról.
    Ezért adtam egy fél reggeli árát? Szégyelltem magam, még egy
    kétszázas lapult a zsebemben.
    Embereket kerülgetve siettem vissza az aluljáróba a kolduló
    nénikéhez. Rohantam fölfelé a lépcsőn oda, ahol állt.
    A hely üres.
    2005.04.28.
    SZÉP BORBÁLA:
    TÁVOL
    „Anyám két dologra tanított meg:
    zokogni és magamban énekelni,
    összekuporodva a kád tövében,
    valaki ölében megnyomorodni.”
    /S.B.: Halk szonett – részlet/
    Ahol most vagyok az erdők zúgnak a város zaja he-
    lyett a rigók meg a fülemüle koncertjét hallgathatom
    esténként, hogy megnyugtasson anyám hangja helyett
    választottam, mert dönteni mindig kell ha felnőtt akar
    lenni az ember legalább a lakóhelyét maga válassza
    meg bárhol jár úgyis cipeli magával az elbírhatatlant a
    könnyű helyett erre már nekem is sikerült rájönnöm,
    hogy az se mindegy milyen cipő van rajtam, mert ki
    kell bírni reggeltől estig a napot akárhová megyek
    vagy maradok távol anyámtól, aki belegyalogolt az in-
    goványba mikor még meg sem születtem még nem volt
    út amire ráléphetett volna csak gubbasztott a fürdő-
    szobában a kád tövében az élet helyett a szomorúsá-
    got vála

  • IR

    egy ideje már számok bűvöletében élek
    pár gramm szénhidrát fölötti egyszeri étek nekem már vétek
    tehát mérek porciózok csomagolok sütök főzök
    közben az agyam pörög sistereg hörög sőt hőzöng
    paradicsom paprika uborka madársaláta
    annyi répa az arcomba amitől egy nyúl is behányna
    kókuszzsíron pirított hal ó édes faszom
    néha egy kis csokiért a lelkem is eladom
    zéró kóla majdnem lehet de nem lehet mégse
    mehet az aszpartám miatt az is a trébe
    kakaó túrórudi keksz na még mit nem
    egy magamfajtánál sajna már nincs az az Isten
    helyette van fekvőtámasz hasizom bicikli súlyzó
    így válik egyre szemrevalóbbá többek között a púzó
    laborom s hite alapján ezt a doktor is igazolta
    „látja Ferenc két hónap diéta után a segge is jó meg a kortizolja”
    triglicerid inzulin glükóz homa index
    miattatok Ferenc a mekibe menüt soha már nem vesz
    elárultam őket többé oda se mehetek vissza
    sors-menümben nagy betűkkel van
    a NATÚR CSIRKEMELL beírva
    Sági Ferenc

  • Minden Olyan, Mint Régen

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    hogy te vagy a világ legszebb nője. Azt reméltem, akár német,
    akár holland, akár dán, érti, és örül a bóknak. Tévedtem. Ajaj,
    de még mekkorát. A szép kék babaszemek szikrázni kezdtek, vil-
    logtak, gazdájuk meg szórni kezdte rám átkait, ontotta haragját.
    Milyen nyelven? Mit tudom én! Valamiért nagyon gyűlölheti a
    németeket, gondoltam. Itt-ott mintha angolhoz hasonló szava-
    kat véltem volna hallani.
    Próbálkoztam tehát azzal a nyelvvel. „You are the most beauti-
    ful girl in the world.” Csupán azt sikerült elérnem, hogy valame-
    lyest apadt a dühe. Sehogy se voltam képes megérteni. Ugyan ki,
    mi ez a kis dühös boszi, bókolok neki két nyelven, és ő nemhogy
    örülne a dolognak, de éppen ellenkezőleg viselkedik, mérges.
    Hát ez miként lehetséges? Korábbi tapasztalataim egész mások,
    még olyan csaj is akadt szép számmal, aki elolvadt az ilyen cso-
    dás bókoktól.
    „Where are you from?” – megkérdeztem, hogy honnan jött.
    „From Spain.” Spanyolországból.
    Majdnem leestem a padról, annyira megdöbbentem. Ez a
    szőke, kékszemű, északi típusú baba spanyol lenne, nehéz ezt
    elhinni. Éveket töltöttem országukban, de ha ilyen északi lán�-
    nyal találkoztam, az tényleg Észak-Európából való volt. No, de
    nem véletlenül éltem én hosszú ideig a Costa Blancán, udvarolni
    megtanultam katalánul is, spanyolul is. Majd kiderítem én, va-
    lóban spanyolból jött-e, mindjárt kiderítem, ki én, ha addig élek
    is. „Tu eres la mujer mas Bonita del Mundo.”
    Elmosolyodott, felállt. „

  • Mélyrepülés

    Törd le szárnyam, dobd a tűzre,
    érzed, mily keserű füstje?
    Szédelegnek fagyott napok,
    azt hiszem, most belehalok.
    Lassan őröl Isten malma,
    fulladok a pusztulatba,
    reccsen a csont, kiált sirály,
    hány korty kéne, hány korty cián?
    Ötvös Németh Edit

  • Hogyan Történt?

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    NAPLÓ
    KÖNYVAJÁNLÓ
    MUNKÁCSI ERNŐ:
    HOGYAN TÖRTÉNT?
    Adatok és okmányok a magyar zsidóság
    tragédiájához
    „Hogyan történt? Ezt kérdezi ma minden magyar zsidó és nem
    zsidó, aki ismerni akarja az utolsó esztendők tragédiájának tör-
    ténetét.”
    Munkácsi Ernő a katasztrófa után alig két évvel megjelent
    visszaemlékezése a magyar zsidóság deportálásának nehéz,
    ellentmondásos nézőpontból megírt krónikája. Munkácsi a
    Horthy-korszakban a neológ zsidó közösség főtitkára, jogász,
    1944-től pedig a német nyomásra létrehozott, a német és ma-
    gyar hatóságokkal kooperálni kényszerülő budapesti Központi
    Zsidó Tanács főtitkára. A Hogyan történt? a holokauszt tragédi-
    ájának fontos korai összegzése és értelmezése, Munkácsi szemé-
    lyes számvetése a Zsidó Tanács felelősségével, válasz az ellenük
    felhozott vádakra, helyenként elkeseredett kísérlet a szervezet
    felmentésére.
    Ez a Bohus Kata, Csősz László és Laczó Ferenc történészek
    jegyzeteivel és kísérőtanulmányaival, valamint korábban nem
    közölt forrásokkal kibővített új kiadás arra tesz kísérletet, hogy
    hetvenöt év távlatából visszatekintsen a magyar holokauszt tra-
    gédiájára. Munkácsi és a zsidó elit tragikus, valódi döntési sza-
    badságot nélkülöző pozíciója fontos példája az olyan radikális
    helyzeteknek, amelyben választás és felelősség fogalma értel-
    mezhetetlenné válik, noha súlyuk változatlan terhet ró minden
    résztvevőre.
    Park Könyvkiadó, 2022, 4999 Ft
    ISBN: 9789633557976
    EGY SZOCMUNKÁS
    NAPLÓJA
    MÁJUS
    B
    izonyára