Íródott a budai alsó rakparton 2021. június 26-án
Kihűlt ágyakra
Mit tegyek még,
hogy kicsit szeress?
Nem túlságosan, hidd el,
épp csak, hogy érezzem!
Én már nem vágyom hatalmas
vágyakra,
jól belémvésődött, kihűlt ágyakra,
csupán egészen finoman szeress;
ha az a kívánságod,
kevesebbet ölellek,
a csillagoknak csak a felét
teszem az öledbe…
Könyörgöm, most ne lökj le innen,
ahol vagyok,
épp csak, hogy érezzem a lelkem,
mit lelkedhez ragaszthatok.
Semmi baj sem…
A hullámok csapkodják a sziklákat,
elsuhanó autók reflektorfényei
vakítanak oldalról,
de nem félnél,
mert közben kacsák szállnak le a vízre, –
veled volnék, és őrülten szeretnélek,
vigyáznánk egymásra,
semmi baj sem érhetne,
az égvilágon semmi, –
hiszen Isten azért teremtette a nyárestéket,
hogy a szerelmesekkel együtt mosolyogjon.
Te
Nem kell ide fénytechnika,
elég, ha nézed a vízre lecsapódó
lámpák világának visszaverődését.
Nem kellenek ide idegenül
hangzó zenék,
mert éppen egy lány énekel,
akinek a klipjébe bezavartam,
mikor elsétáltam a kamerák előtt.
Nem kell ide hangulat,
mert az eleve benne van az éjszakában,
egyenesen az Úrtól, hiheted.
Nincs gyönyörűbb
a feketével elkevert kék színben
gyöngyöző Dunánál.
Nem kell id