15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KOZÁK MARI:
2017 FEBRUÁR
Már esteledett, az ablak beengedte a sötétet, az meg rátelepe-
dett a díványra, majd végigkúszott a szegényesen megterített
asztalon, és a sarokban állt meg, pontosan a kislány mellett.
A szoba majdnem üres volt és rettenetesen hideg. Egy ko-
pott dívány – örökölték nagyitól, aki tavaly ment el tőlük
örökre – néhány rongyos takaróval a tetején, egy háromlábú
asztal, melynek a hiányzó lábát téglák helyettesítették. Egy
öreg komód, melyben az a néhány ruha ölelgette egymást,
amik megmaradtak abból a régi életükből. Tetején ült a kis-
lány babája, színes szoknya, fehér blúz, egy kötött kabátka
mutatta, hogy milyen jó dolga van, és legalább ő nem fázik.
Odakint a mínuszok szaladgáltak, és ha kinyílt az ajtó,
rögtön be is osontak a szobába és a konyhának kinevezett
néhány lépésnyi előtérbe. Az ajtók csak jelezték, hogy vala-
ha azok voltak, az ablakot fekete rongyszőnyeg takarta, de a
hidegtől nem védett picinykét sem.
Az erdőben találtak rá a kunyhóra, egy meleg nyári napon,
mikor sétára indultak, és azon gondolkodtak, mi lesz velük,
ha az a szerény kis ház is elvész az adósságban. Volt némi re-
mény, hogy sikerül kilábalniuk a bajból, de akkor lett beteg
nagyanyó, és a gyógyíttatás, a kórház, a gyógyszerek… hát el-
fogyott a megtakarított pénzecskéjük. A temetés költségei is
magasak voltak, a baj meg nem jár egyedül, apa is elvesztette
munkáját.
Dolgos, erős ember az én párom – mondogatta az anya –
majd csak talál
Category: Lapszámok
A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.
-
2017 Február
-
Múlt
A múlt szelindekjei
sivatag-forrón marcangolnak.
Lelkemen kérges fognyomok
nem hiába voltak az őrült angyalok.
Parázsló homok, kifent kövek
lettem harminc évesen ősöreg.
Az erőszak a félelem tragikomédiája,
nem hiszem, hogy énem a megváltást várja.
Ádám Orsolya Mária -
Az Utolsó
15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KOZÁK MARI:
2017 FEBRUÁR
Már esteledett, az ablak beengedte a sötétet, az meg rátelepe-
dett a díványra, majd végigkúszott a szegényesen megterített
asztalon, és a sarokban állt meg, pontosan a kislány mellett.
A szoba majdnem üres volt és rettenetesen hideg. Egy ko-
pott dívány – örökölték nagyitól, aki tavaly ment el tőlük
örökre – néhány rongyos takaróval a tetején, egy háromlábú
asztal, melynek a hiányzó lábát téglák helyettesítették. Egy
öreg komód, melyben az a néhány ruha ölelgette egymást,
amik megmaradtak abból a régi életükből. Tetején ült a kis-
lány babája, színes szoknya, fehér blúz, egy kötött kabátka
mutatta, hogy milyen jó dolga van, és legalább ő nem fázik.
Odakint a mínuszok szaladgáltak, és ha kinyílt az ajtó,
rögtön be is osontak a szobába és a konyhának kinevezett
néhány lépésnyi előtérbe. Az ajtók csak jelezték, hogy vala-
ha azok voltak, az ablakot fekete rongyszőnyeg takarta, de a
hidegtől nem védett picinykét sem.
Az erdőben találtak rá a kunyhóra, egy meleg nyári napon,
mikor sétára indultak, és azon gondolkodtak, mi lesz velük,
ha az a szerény kis ház is elvész az adósságban. Volt némi re-
mény, hogy sikerül kilábalniuk a bajból, de akkor lett beteg
nagyanyó, és a gyógyíttatás, a kórház, a gyógyszerek… hát el-
fogyott a megtakarított pénzecskéjük. A temetés költségei is
magasak voltak, a baj meg nem jár egyedül, apa is elvesztette
munkáját.
Dolgos, erős ember az én párom – mondogatta az anya –
majd csak talál -
Még kortárs
hideg a kezed öltözz fel
szemüregedből lárva nő
nincs helyed nálam költözz el
nem gyógyír rád a lávakő
ujjpercek végén fagy zizeg
csontjaiddal a hold tekéz
árnyadtól fél ki nem isten
éles kaszádat fény becéz
piszok hideg van innom kell
s eldugni magam egy híd alá
fagyban éhezni szenvedni
s leírni milyen a jó halál
írni sírni de kibírni
ha kinyírni nincsen akarat
de naponta orrodhoz dörgölni
a meddighez hiányzik egy adat
Bara Anna -
Kapcsolatra teremtve
Régóta keresed a választ
a kérdésedre, hogy a tiszta víz
miért nem zárható a tenyeredbe
de hát mindennek megvan a maga természete
a víznek folyni kell tovább
az ember meg kapaszkodik, néha elidőz
egy bolt előtt vagy egy buszmegállóban
figyeli a többi embert
akik stabilan állnak, mint a fák
hiába dobálják tele csikkekkel
a törzsük körül a talajt
a mérget a víz beléjük itatja
mégis képesek élni
idővel rozsdásodnak
kertészek tartják karban őket
olvastam a múltkor a fagyöngymentesítésről
azzal is növelik az élettartamot
hiába szép és szeretik
le kell hasítani a gazdatestről
végsősoron ezzel is javítva
az ember közérzetét.
Szép Borbála -
sárút
ezt ma még meg kell csinálni
leszedni epret gaz sem maradhat
én sírva néztem ahogy anyám
reggeltől napestig hajolgat
nyolc hónapos hassal mentem férjhez
ezt ma még meg kell csinálni
és sírva néztem ahogy anyám
tudta hogy el fogok válni
két fiú szaladt velem a kertben
leszedni epret gaz sem maradhat
anyám meg nézte hogy bennem a bánat
reggeltől napestig hajolgat
Kiss-Teleki Rita -
Az apokalipszis hermenutikájáról
Ha Isten elköltözne, emberi testünket választaná lakásnak,
ezt mondta az Apostol. De azt nem mondta, hogyan
nyelhetünk le olyan bőröndöket és kartondobozokat,
amelyek föld alá fegyelmezett arkangyalok
lőfegyvereivel vannak tele, mert ezeket
a biztonság kedvéért, tudom,
mindig magánál tartotta,
ha hallgatott esténként,
akkor így hallgatott.
Hogy fér el bennünk az, ami templom
és kenyér, bűn és tisztulás, útvonal
és útvesztő, a hullazsákok
határozott tagadása?
És nem azért, hogy sokszor
halld, de az a legőrültebb
szerelem is.
Lakás leszek, de most még
a saját lakásomban is félek
egyedül lenni.
Ajtót kell nyitnom az ellentmondás
inkarnációjának, csak így működhetek
tovább, ha úgy döntök. Mert dönteni
most még nekem is szabad.
Vasas Tamás -
Rózapróza
száz nőt szerettem engem egy sem henteregtem hancúroztam Plátó mosolyog
élet megrontója szerelmes plátói még bablevesem is csak plátói se hús se bab
három évszak kínoz három év hadifogság Rejtő sírban tömeglakás mint Flóra
szíve embereket halászok Laodiczea lánya sem csókol vak nyomorult mezíte-
len langymeleg lelkek Polpottal paroláznak kutyám macska macskám bolha
nem kell más csak hagymás lé keresztem levesem orgazmusod ördögé csókunk
sörös likőr a melleden szeress Róza döglik a próza…
Bursztyn Budapeszt Bernstein Emil
Hibaigazítás
717. számunk 9. oldalán megjelent Mérce című vers alkotójaként Sági Ferencet neveztük meg – hibásan.
A vers szerzője Orbán Anna Tűzgyík. Ezúton kérünk elnézést az érintettektől és olvasóinktól! -
Rendelőintézet
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Bursztyn Budapeszt Bernstein Emil,
Móritz Mátyás, Pass Ferenc,
Pethő N. Gábor
Interjú
Szabad akarat – igazi autentikus létezés
Orvos-Tóth Noémivel beszélgettünk
Fridrich Piroska interjúja
Kép
Csiky, Gojo, Haziel,
Káplár Árpád, Pethő N. Gábor,
Ruth Schmidt, Al Segar, Val Morg
Vers
Ádám Orsolya Mária, Barcs János,
Dvorcsák Gábor, Erdős Sándor,
hágyépé, Kiss-Teleki Rita,
Nagy Gusztáv, Pethő N. Gábor,
Pollák László, Sági Ferenc,
Sárközi László, Spányik Miklós,
Szamócza, Székely-Máté László,
Vasas Tamás, Zalán György
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Kitekintő
Könyvajánló
Rejtvény
PETHŐ N. GÁBOR:
RENDELŐINTÉZET
S
ajnos sokszor vezetett ide az utam az elmúlt
években, többedmagammal, ide, ahol össze-
mosódnak a sorsok, valahogy eggyé, megtartva
sorstalanságuk jogát és fájdalmát. Mégis, ez a
vakító sterilitás egy tükrökből kirakott szobá-
hoz hasonlatos. Ezekbe a tükrökbe bele kell bámulnunk,
így akarva-akaratlanul egymásra is vetünk néhány kérdő-
jeles pillantást, majd tapintatlanságunkon szégyenkezve
inkább a fekete-fehér metlaki, vagy az agyon hipózott li-
nóleum felé görnyedünk. Mi, akik valóban pánikolunk