Duckhilles

Category: Lapszámok

A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.

  • sárút

    ezt ma még meg kell csinálni
    leszedni epret gaz sem maradhat
    én sírva néztem ahogy anyám
    reggeltől napestig hajolgat
    nyolc hónapos hassal mentem férjhez
    ezt ma még meg kell csinálni
    és sírva néztem ahogy anyám
    tudta hogy el fogok válni
    két fiú szaladt velem a kertben
    leszedni epret gaz sem maradhat
    anyám meg nézte hogy bennem a bánat
    reggeltől napestig hajolgat
    Kiss-Teleki Rita

  • Kedvenc amplitúdóim

    A Sinus-görbe egy lapály
    az élethez képest.
    Ha akarom, már holnap
    megmászom a Kékest,
    s kék-túrával végigjárom
    majd az egész Vértest.
    Jöhet a Camino, no meg a Csomolungma,
    csak engedd, hogy hadd dögöljek az
    ágyamban még ma:
    sebeimet szélsebesen gyógyra nyalogatva.
    Aztán holnap felkelek, tovább már
    nem várok,
    isten veled pokol-sötét
    Lelki Mariana-árok!
    Tűzgyík

  • Magamon kívül

    gyermek lehettem volna
    ha van anyám és apám
    kik fogják a kezem ha esek
    de nem volt senkim
    magamon kívül
    szerető párja lehettem volna
    valakinek aki megbecsül
    aki nem kihasznál és eldob
    de nem volt senkim
    magamon kívül
    családom lehetett volna
    ha nem szétrontja az ego
    ami csak önzőn rombol
    de nem volt senkim
    magamon kívül
    körülöttem néhány ember
    akik tőlem kérnek kenyeret
    jó szót és törődést
    de nincs más ki adjon
    magamon kívül
    Somoskői Anita

  • Hasonlatos

    A szerelmed, mint az a hosszú, csíkos
    sál, mi úgy tetszett rajtad, elveszett rég.
    Az érintésekről a vágy, akár a
    cipőről a talp, lekopott, csak emlék,
    mint aszfalton a lépteid nyoma.
    Agyonhasznált sportzokni volt, lemállott
    rólam soká hordott ragaszkodásod –
    nem stoppolja meg senki már, soha.
    Hogy meg ne fázz, magadnak újat vettél,
    télikabátot, kesztyűt és barátnőt,
    a régi megy segélycsomagba. Mint egy
    alsót, mire a tested mocska ránőtt,
    kukába dobtad viselt éveinket –
    megszűntem, mint egy elkapott tekintet.
    A végső halálból ez csak előleg.
    Ideje már kivetkőznöm belőled.

  • Utóirat

    Mert nem azt sírom vissza, nem a végét,
    az elégedetlenség csöndjeit,
    ahogyan együtt bámuljuk a tévét,
    a kifogásokat: ne most, ne itt,
    a számítógépes játékkal töltött,
    ketten magányos esti hallgatást,
    a kapcsolatnak hívott szürke börtönt,
    ahol nem vagy, csupán egy zárkatárs –
    Az ösztönöket átíró bizalmat
    siratom, ahogy a ló engedi,
    hogy kézbe vedd a hátsó lábát, azt az
    önfeledtséget, ahogy felfedi
    védtelen hasát a macska előtted.
    A vad meglátott, nem futott el mégsem.
    Te visszanéztél rá, aztán lelőtted –
    a föld szép lassan szívja be a vérem.
    Noha ártatlanul, értetlenül,
    bosszúvágy nélkül pusztul el az állat,
    benned is tátong a lövésnyi űr,
    mert jól tudod, hogy erre nincs bocsánat.

  • Vallomás

    Veled élek. Akár egy betegséggel,
    amelyből kigyógyulni nem lehet,
    de szinten tartom. Nem fog rosszabbodni,
    amíg szedem a gyógyszereimet.
    Érzem, ha fájni készülsz, és tudom, hogy
    olyankor mit kell tennem. Ismerem
    a közelítő roham jeleit,
    s a módszert, ahogy elviselhetem.
    Már nehéz elképzelni, nélküled
    milyen is volna. Túl rég vagy a részem.
    Letörölhetetlen jellemvonás,
    mély ránc az arcon. Látens őrület,
    de napi szinten élhető egészen,
    csak ima kell, csak csönd, csak félhomály.
    KISS JUDIT ÁGNES :
    SZLALOM

  • Kirakat

    Kirakat alatt a körúton
    kutyamódon az ember
    halkan nyüszít, szólni nem mer
    talán feladta már, hogy ember
    Merre repülnek sóhajok
    ezrek lelkéből a vágy
    talán jó lenne kényelmes
    otthon, szolid megvetett ágy.
    De ki törődik most ezzel?
    Hazafiság duzzad a mellen
    s büszkék vagyunk bűnhődve
    piros, fehér, zöld mezben…
    Nagy Gusztáv

  • A Jó Keresztény

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    MÓRITZ MÁTYÁS:
    A JÓ KERESZTÉNY
    M
    ost is, mint majdnem mindig, csak sóhaj-
    tozott a szegény ember, vagy ha már meg-
    unta a nagy jajgatást, rekedten énekelni
    kezdte csak úgy maga elé a halálraszántak
    részeg toborzóit.
    Nem maradt sok kedve sem tovább olvasni az éppen a
    keze ügyébe került könyvet, amibe olyan dolgokat olva-
    sott, mint például a következő bekezdést:
    Véleményem szerint (mármint a szerző véleménye sze-
    rint) egyeseknek a gazdagsághoz, míg másoknak a sze-
    génységhez van tehetségük. Hangsúlyozom: tehetségről
    van szó! Nos, ha valaki például a gazdagság talentumával
    jön világra, de sorsa netán nyomorúságba taszítja, szenved,
    átkozza a világot, és mindenkit, aki többre vitte, mint ő,
    ellenségének tekint. Ám ha az ember a szegénység tehet-
    ségével születik, szerencsétlen lesz, ha véletlenül gazdaggá
    válik, a vagyonát el fogja herdálni, emiatt lelkifurdalása
    lesz, de egyébként is baklövést baklövés után fog elkövet-
    ni financiális ügyeiben. Ám ha sínre kerül, vagyis a sze-
    génység lesz osztályrésze, kitűnően fogja érezni magát,
    nem kell a pénzzel bajlódnia, a tolvajok sem foszthatják
    ki, függetlennek, szabadnak érezheti magát, bizonyos ér-
    telemben éppúgy, mint a gazdag, hiszen gondtalanul élhet.
    A szegény ember nem hibáztatta magát sanyarú sorsá-
    ért, inkább csak nyugtatgatta magát: nem lehet a szemem-
    re vetni, hogy rossz keresztény lennék, hiszen minden hús-
    vétkor meggyónok, böjtölök, és ha kevés is van belőlük,
    de a magam módján m

  • Üresség

    Váróterem, rendelő.
    Folyik rólam a veríték.
    Velem szemben egy idős házaspár,
    lerí róluk a beszélhetnék.
    Ennyire melege van, drága?
    Csak a klimax – szabadkozom.
    Mire ők összenevetve legyintenek,
    ugyan már, ilyen fiatalon…
    Most mondjam el, hogy kipakoltak?
    Meséljek magamról óra hosszat?
    Mondjam el, hogy kísért az üresség,
    hogy nehéz volt beletörődjek,
    hogy számtalanszor gondolok arra
    milyen súlya lehetett bennem a nőnek?
    Velem szemben az idős házaspár
    nem szól, az arcomat nézi.
    Mintha víz alatt lebegnék,
    kong a perc, a hiányt idézi.
    Kiss-Teleki Rita

  • Katona-Lélek

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    Nem akart ő vitatkozni, de időről-időre bosszút eskü-
    dött, hogy aztán ezeknek a nagy elhatározásoknak csak
    jajgatás, könyörgés és káromlás legyen a vége.
    De most minden megváltozott. Hogy dúsgazdag lett,
    hogy felvetette a pénz, nem újságolta el senkinek, hiszen
    nem evett meszet, meg amúgy sem most jött le a falvédő-
    ről, hiszen tudja, hogy milyen ez a világ és mire menne
    azzal, ha eldicsekedne fűnek és fának, hogy bizony rámo-
    solygott a jó szerencse, hogy végre megfogta, ha nem is az
    Isten, de az Ördög lábait.
    De akárhogy is óvakodott minden árnytól és embertől,
    egy még nálánál is szegényebb rokonnak sikerült kilesnie
    pont azokban a pillanatokban, mikor a pénz fölött érzett
    örömét bizony alig tudta magában tartani.
    – Drága barátom, édes egy komám, tudom én, hogy
    jó keresztény vagy, aki egy légynek sem tud ártani, oszd
    hát meg velem a vagyonodat, hiszen jutna is, maradna is,
    ahogy a közmondás is bölcsen mondja.
    –Nem oda, Buda, drága felebarátom, nesze itt van
    50.000 euró, de soha a büdös életbe ne lássalak még csak a
    közelemben sem, mert nem tudom, hogy mit csinálok ve-
    led, főleg, ha még el is jár a szád az én nagy vagyonomról,
    amihez neked amúgy az égadta egy világon semmi közöd
    nincs, de hogy lásd kivel van dolgod, hogy kivel hozott
    össze a jó sorsod, vidd ezt az ötvenest, és élj meg belőle
    ahogy tudsz, a többi már nem az én dolgom.
    Szedte hát a sátorfáját a szegény ember még szegényebb
    rokona, keserves képet vágva, hogy így el lett i