Duckhilles

Category: Lapszámok

A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.

  • Kapcsolatra teremtve

    Régóta keresed a választ
    a kérdésedre, hogy a tiszta víz
    miért nem zárható a tenyeredbe
    de hát mindennek megvan a maga természete
    a víznek folyni kell tovább
    az ember meg kapaszkodik, néha elidőz
    egy bolt előtt vagy egy buszmegállóban
    figyeli a többi embert
    akik stabilan állnak, mint a fák
    hiába dobálják tele csikkekkel
    a törzsük körül a talajt
    a mérget a víz beléjük itatja
    mégis képesek élni
    idővel rozsdásodnak
    kertészek tartják karban őket
    olvastam a múltkor a fagyöngymentesítésről
    azzal is növelik az élettartamot
    hiába szép és szeretik
    le kell hasítani a gazdatestről
    végsősoron ezzel is javítva
    az ember közérzetét.
    Szép Borbála

  • sárút

    ezt ma még meg kell csinálni
    leszedni epret gaz sem maradhat
    én sírva néztem ahogy anyám
    reggeltől napestig hajolgat
    nyolc hónapos hassal mentem férjhez
    ezt ma még meg kell csinálni
    és sírva néztem ahogy anyám
    tudta hogy el fogok válni
    két fiú szaladt velem a kertben
    leszedni epret gaz sem maradhat
    anyám meg nézte hogy bennem a bánat
    reggeltől napestig hajolgat
    Kiss-Teleki Rita

  • Kedvenc amplitúdóim

    A Sinus-görbe egy lapály
    az élethez képest.
    Ha akarom, már holnap
    megmászom a Kékest,
    s kék-túrával végigjárom
    majd az egész Vértest.
    Jöhet a Camino, no meg a Csomolungma,
    csak engedd, hogy hadd dögöljek az
    ágyamban még ma:
    sebeimet szélsebesen gyógyra nyalogatva.
    Aztán holnap felkelek, tovább már
    nem várok,
    isten veled pokol-sötét
    Lelki Mariana-árok!
    Tűzgyík

  • Magamon kívül

    gyermek lehettem volna
    ha van anyám és apám
    kik fogják a kezem ha esek
    de nem volt senkim
    magamon kívül
    szerető párja lehettem volna
    valakinek aki megbecsül
    aki nem kihasznál és eldob
    de nem volt senkim
    magamon kívül
    családom lehetett volna
    ha nem szétrontja az ego
    ami csak önzőn rombol
    de nem volt senkim
    magamon kívül
    körülöttem néhány ember
    akik tőlem kérnek kenyeret
    jó szót és törődést
    de nincs más ki adjon
    magamon kívül
    Somoskői Anita

  • Hasonlatos

    A szerelmed, mint az a hosszú, csíkos
    sál, mi úgy tetszett rajtad, elveszett rég.
    Az érintésekről a vágy, akár a
    cipőről a talp, lekopott, csak emlék,
    mint aszfalton a lépteid nyoma.
    Agyonhasznált sportzokni volt, lemállott
    rólam soká hordott ragaszkodásod –
    nem stoppolja meg senki már, soha.
    Hogy meg ne fázz, magadnak újat vettél,
    télikabátot, kesztyűt és barátnőt,
    a régi megy segélycsomagba. Mint egy
    alsót, mire a tested mocska ránőtt,
    kukába dobtad viselt éveinket –
    megszűntem, mint egy elkapott tekintet.
    A végső halálból ez csak előleg.
    Ideje már kivetkőznöm belőled.

  • Utóirat

    Mert nem azt sírom vissza, nem a végét,
    az elégedetlenség csöndjeit,
    ahogyan együtt bámuljuk a tévét,
    a kifogásokat: ne most, ne itt,
    a számítógépes játékkal töltött,
    ketten magányos esti hallgatást,
    a kapcsolatnak hívott szürke börtönt,
    ahol nem vagy, csupán egy zárkatárs –
    Az ösztönöket átíró bizalmat
    siratom, ahogy a ló engedi,
    hogy kézbe vedd a hátsó lábát, azt az
    önfeledtséget, ahogy felfedi
    védtelen hasát a macska előtted.
    A vad meglátott, nem futott el mégsem.
    Te visszanéztél rá, aztán lelőtted –
    a föld szép lassan szívja be a vérem.
    Noha ártatlanul, értetlenül,
    bosszúvágy nélkül pusztul el az állat,
    benned is tátong a lövésnyi űr,
    mert jól tudod, hogy erre nincs bocsánat.

  • Szabad Akarat – Igazi Autentikus Létezés

    4
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    SZABAD AKARAT –
    IGAZI AUTENTIKUS LÉTEZÉS
    Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológusként arra tette fel az
    életét, hogy segítsen nekünk megérteni, hogy miért érezzük rosszul ma-
    gukat a saját életünkben. Nagyhatású könyvei is segítenek megtalálni
    igazi énünket, és vezetnek a fájdalmas, nehéz úton a gyógyulás felé.
    Hogyan és miért választottad ezt a szakmát?
    Mindig visszahúzódó, introvertált gyerek voltam, aki inkább
    figyelte az eseményeket, mintsem részt vett volna benne. Ez a fi-
    gyelem idővel segített abban, hogy olyan dolgokat is észrevegyek
    az emberi kapcsolatok működéséből, amit általában a gyerekek
    nem szoktak. Rájöttem, hogy ebből a figyelemből körvonala-
    zódik több olyan téma, amiben segíteni tudnék az embereknek.
    Édesanyám gyerekkori barátjának a férje Németországban volt
    pszichológus. Amikor alkalmunk volt találkozni, mindig me-
    sélt az eseteiről, a munkájáról. Ámulva hallgattam. Különösen
    az fogott meg, amikor bemutatta, hogyan lehet egy szorongó,
    pánikrohamokkal küzdő emberen segíteni. Azt gondoltam, ha
    valaminek van értelme az életben, akkor ez az. Különböző var-
    gabetűk után, 30 éves koromban egy pályamódosítással mertem
    belevágni ebbe a szakmába. Első perctől éreztem, hogy végre a
    helyemen vagyok. Nem munkának, hanem a hivatásomnak te-
    kintem.
    Hogyan született az első könyved az Örökölt sors,
    ami három éve folyamatosan hihetetlenül népszerű?
    Mire a könyv megírására felkérést kaptam, szinte az egész
    könyv ott volt a fejemben. Az a rengeteg tudásrészecske, amik-
    re a különböző képzések során szert tettem, már kerek egésszé
    vált, így szinte, kibuggyantak belőlem a fejezetek. Emlékszem,
    hogy sokszor amikor tudományos cikket olvastam vagy előadá-
    son ültem, és egyszer csak megértettem az összefüggéseket, alig
    bírtam magammal, azt éreztem, nekem ezt másokkal is meg kell
    osztanom. Ilyenkor általában felhívtam a barátaimat vagy édes-
    anyámat és hatalmas lelkesedéssel magyaráztam nekik a „felfe-
    dezéseimet”.
    Szerinte

  • Migrén

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    SZÉPPRÓZA
    GYURKOVICS TAMÁS :
    MIGRÉN
    Egy bűntudat története
    (részlet)
    1.
    E
    lég legyen Auschwitzból, csönd. Nitza Spiel-
    mann elhessegeti a gyerekeit. Háromnegyed öt,
    teszi hozzá, apátok mindjárt hazaér. A nagy-
    lány engedelmesen bólint, tenyerével végigsi-
    mít a szoknyáján. Elköszön Fischel nénitől, a
    szomszédaszszonytól, és a nagyszobába megy. Juditnak a
    hétköznapokon abban a kiváltságban van része, hogy itt
    írhatja meg a leckéjét, apja zöld posztós, óvilági íróasz-
    talánál, amely persze nem odaát készült, „a hajón ilyesmi
    nem fért volna el”, a bútor egy itteni asztalos munkája,
    akit a szülők még Beér Jákovban ismertek meg. A negy-
    venkilences telet szélviharok tették barátságtalanná, és
    megtépázott sátrukból végül Spielmannékat is áthelyezték
    a bevándorlótábor egyik kőházába, ott találkoztak az asz-
    talossal is. Akkor még csak ennyi volt a család, Cví, Nitza
    és Judit, a kisfiú már ide született, a Bitzaronba, ahol a
    szomszédság csupa magukfajta népekből áll, csehekből,
    lengyelekből és magyarokból; maradékokból, mint ők.
    Anyja intésére Jiszráel is fölpattan, hogy a nővére után
    szaladjon, pedig a beszélgetésekben ő még nem vesz részt,
    igaz, a felnőttek történeteit mindig figyelmesen hallgatja.
    Fischel néni látogatása miatt Judit kissé elmaradt a lecké-
    jével, most mégsem a könyvét bújja, inkább az ajtó felé
    pillantgat, ahol hamarosan belép majd az apja, leveszi ka-
    lapját, vállfára akasztja nehéz szövetből készült öltönyza-
    kóját

  • Kirakat

    Kirakat alatt a körúton
    kutyamódon az ember
    halkan nyüszít, szólni nem mer
    talán feladta már, hogy ember
    Merre repülnek sóhajok
    ezrek lelkéből a vágy
    talán jó lenne kényelmes
    otthon, szolid megvetett ágy.
    De ki törődik most ezzel?
    Hazafiság duzzad a mellen
    s büszkék vagyunk bűnhődve
    piros, fehér, zöld mezben…
    Nagy Gusztáv

  • A Jó Keresztény

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    MÓRITZ MÁTYÁS:
    A JÓ KERESZTÉNY
    M
    ost is, mint majdnem mindig, csak sóhaj-
    tozott a szegény ember, vagy ha már meg-
    unta a nagy jajgatást, rekedten énekelni
    kezdte csak úgy maga elé a halálraszántak
    részeg toborzóit.
    Nem maradt sok kedve sem tovább olvasni az éppen a
    keze ügyébe került könyvet, amibe olyan dolgokat olva-
    sott, mint például a következő bekezdést:
    Véleményem szerint (mármint a szerző véleménye sze-
    rint) egyeseknek a gazdagsághoz, míg másoknak a sze-
    génységhez van tehetségük. Hangsúlyozom: tehetségről
    van szó! Nos, ha valaki például a gazdagság talentumával
    jön világra, de sorsa netán nyomorúságba taszítja, szenved,
    átkozza a világot, és mindenkit, aki többre vitte, mint ő,
    ellenségének tekint. Ám ha az ember a szegénység tehet-
    ségével születik, szerencsétlen lesz, ha véletlenül gazdaggá
    válik, a vagyonát el fogja herdálni, emiatt lelkifurdalása
    lesz, de egyébként is baklövést baklövés után fog elkövet-
    ni financiális ügyeiben. Ám ha sínre kerül, vagyis a sze-
    génység lesz osztályrésze, kitűnően fogja érezni magát,
    nem kell a pénzzel bajlódnia, a tolvajok sem foszthatják
    ki, függetlennek, szabadnak érezheti magát, bizonyos ér-
    telemben éppúgy, mint a gazdag, hiszen gondtalanul élhet.
    A szegény ember nem hibáztatta magát sanyarú sorsá-
    ért, inkább csak nyugtatgatta magát: nem lehet a szemem-
    re vetni, hogy rossz keresztény lennék, hiszen minden hús-
    vétkor meggyónok, böjtölök, és ha kevés is van belőlük,
    de a magam módján m