Azt kérik, hogy másképp lássak mindent.
Hírcsatornák játsszák itt az Istent.
A világ ilyent még sosem látott,
bunda helyett medvére kabátot.
Látunk felfelé hulló csillagot,
éhezőt, ki a fénytől jóllakott.
Acélba ütöttél faszöget,
azután kimerte a kád a vizet.
Élvezetté avanzsált a szenvedés,
tépőzárrá vált a nyomókötés.
Kitépte helyéről a fa a szelet,
ma vevőnek az eladó fizet.
Ne higgy el mindent, amit mondanak
nem fentről épülnek fel a falak.
Napszemüveg nem kell éj idején,
aki nem gazdag, maradhat szegény.
Erdős Sándor
Category: Lapszámok
A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.
-
Befordulok
-
Az apokalipszis hermenutikájáról
Ha Isten elköltözne, emberi testünket választaná lakásnak,
ezt mondta az Apostol. De azt nem mondta, hogyan
nyelhetünk le olyan bőröndöket és kartondobozokat,
amelyek föld alá fegyelmezett arkangyalok
lőfegyvereivel vannak tele, mert ezeket
a biztonság kedvéért, tudom,
mindig magánál tartotta,
ha hallgatott esténként,
akkor így hallgatott.
Hogy fér el bennünk az, ami templom
és kenyér, bűn és tisztulás, útvonal
és útvesztő, a hullazsákok
határozott tagadása?
És nem azért, hogy sokszor
halld, de az a legőrültebb
szerelem is.
Lakás leszek, de most még
a saját lakásomban is félek
egyedül lenni.
Ajtót kell nyitnom az ellentmondás
inkarnációjának, csak így működhetek
tovább, ha úgy döntök. Mert dönteni
most még nekem is szabad.
Vasas Tamás -
Rózapróza
száz nőt szerettem engem egy sem henteregtem hancúroztam Plátó mosolyog
élet megrontója szerelmes plátói még bablevesem is csak plátói se hús se bab
három évszak kínoz három év hadifogság Rejtő sírban tömeglakás mint Flóra
szíve embereket halászok Laodiczea lánya sem csókol vak nyomorult mezíte-
len langymeleg lelkek Polpottal paroláznak kutyám macska macskám bolha
nem kell más csak hagymás lé keresztem levesem orgazmusod ördögé csókunk
sörös likőr a melleden szeress Róza döglik a próza…
Bursztyn Budapeszt Bernstein Emil
Hibaigazítás
717. számunk 9. oldalán megjelent Mérce című vers alkotójaként Sági Ferencet neveztük meg – hibásan.
A vers szerzője Orbán Anna Tűzgyík. Ezúton kérünk elnézést az érintettektől és olvasóinktól! -
Rendelőintézet
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Bursztyn Budapeszt Bernstein Emil,
Móritz Mátyás, Pass Ferenc,
Pethő N. Gábor
Interjú
Szabad akarat – igazi autentikus létezés
Orvos-Tóth Noémivel beszélgettünk
Fridrich Piroska interjúja
Kép
Csiky, Gojo, Haziel,
Káplár Árpád, Pethő N. Gábor,
Ruth Schmidt, Al Segar, Val Morg
Vers
Ádám Orsolya Mária, Barcs János,
Dvorcsák Gábor, Erdős Sándor,
hágyépé, Kiss-Teleki Rita,
Nagy Gusztáv, Pethő N. Gábor,
Pollák László, Sági Ferenc,
Sárközi László, Spányik Miklós,
Szamócza, Székely-Máté László,
Vasas Tamás, Zalán György
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Kitekintő
Könyvajánló
Rejtvény
PETHŐ N. GÁBOR:
RENDELŐINTÉZET
S
ajnos sokszor vezetett ide az utam az elmúlt
években, többedmagammal, ide, ahol össze-
mosódnak a sorsok, valahogy eggyé, megtartva
sorstalanságuk jogát és fájdalmát. Mégis, ez a
vakító sterilitás egy tükrökből kirakott szobá-
hoz hasonlatos. Ezekbe a tükrökbe bele kell bámulnunk,
így akarva-akaratlanul egymásra is vetünk néhány kérdő-
jeles pillantást, majd tapintatlanságunkon szégyenkezve
inkább a fekete-fehér metlaki, vagy az agyon hipózott li-
nóleum felé görnyedünk. Mi, akik valóban pánikolunk -
Faládika
A szívemet bezárnám egy faládikába,
és a kulcsát kezedbe adnám,
szorítsd a markodba, szeresd,
legalább neked értékes…
A szívedet elkérném tőled,
aztán vissza is adnám,
tedd az enyém mellé a ládikába,
és a kulcsot idővel
hajítsuk messze a magas ég felé.
Maradjunk, maradjunk Együtt,
legyen minden napunk karácsony.
Maradjunk, maradjunk Együtt,
elhinném: odébb halálom.
A tiéd pedig soha nem jön el,
mese, de a mesékben igenis hinni kell.
Mert máshogy nem megy,
máshogy nem mehet,
csak ha egyetlen húron rezeg
a szerelem és a szeretet.
A faládika időtálló,
jöhet árvíz, vagy akár földrengés,
mert a szíveink, mik benne vannak,
túlélnek mindent, nincs semmi vész.
A Mi időnk nem járhat le,
nem, nem, soha!
A Mi időnk már fogalom,
fogadom: szeretlek örökre!
Egy karnyújtásnyira vagy tőlem,
és én tőled egy karnyújtásnyira,
nézzünk be olykor a faládikába,
és ha a kulcs már a sztratoszférába’:
törjük fel,
törjük fel,
törjük fel,
és maradjunk, maradjunk Együtt,
Kedvesem
Pethő N. Gábor -
Szabad Akarat – Igazi Autentikus Létezés
4
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
SZABAD AKARAT –
IGAZI AUTENTIKUS LÉTEZÉS
Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológusként arra tette fel az
életét, hogy segítsen nekünk megérteni, hogy miért érezzük rosszul ma-
gukat a saját életünkben. Nagyhatású könyvei is segítenek megtalálni
igazi énünket, és vezetnek a fájdalmas, nehéz úton a gyógyulás felé.
Hogyan és miért választottad ezt a szakmát?
Mindig visszahúzódó, introvertált gyerek voltam, aki inkább
figyelte az eseményeket, mintsem részt vett volna benne. Ez a fi-
gyelem idővel segített abban, hogy olyan dolgokat is észrevegyek
az emberi kapcsolatok működéséből, amit általában a gyerekek
nem szoktak. Rájöttem, hogy ebből a figyelemből körvonala-
zódik több olyan téma, amiben segíteni tudnék az embereknek.
Édesanyám gyerekkori barátjának a férje Németországban volt
pszichológus. Amikor alkalmunk volt találkozni, mindig me-
sélt az eseteiről, a munkájáról. Ámulva hallgattam. Különösen
az fogott meg, amikor bemutatta, hogyan lehet egy szorongó,
pánikrohamokkal küzdő emberen segíteni. Azt gondoltam, ha
valaminek van értelme az életben, akkor ez az. Különböző var-
gabetűk után, 30 éves koromban egy pályamódosítással mertem
belevágni ebbe a szakmába. Első perctől éreztem, hogy végre a
helyemen vagyok. Nem munkának, hanem a hivatásomnak te-
kintem.
Hogyan született az első könyved az Örökölt sors,
ami három éve folyamatosan hihetetlenül népszerű?
Mire a könyv megírására felkérést kaptam, szinte az egész
könyv ott volt a fejemben. Az a rengeteg tudásrészecske, amik-
re a különböző képzések során szert tettem, már kerek egésszé
vált, így szinte, kibuggyantak belőlem a fejezetek. Emlékszem,
hogy sokszor amikor tudományos cikket olvastam vagy előadá-
son ültem, és egyszer csak megértettem az összefüggéseket, alig
bírtam magammal, azt éreztem, nekem ezt másokkal is meg kell
osztanom. Ilyenkor általában felhívtam a barátaimat vagy édes-
anyámat és hatalmas lelkesedéssel magyaráztam nekik a „felfe-
dezéseimet”.
Szerinte -
Migrén
10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
GYURKOVICS TAMÁS :
MIGRÉN
Egy bűntudat története
(részlet)
1.
E
lég legyen Auschwitzból, csönd. Nitza Spiel-
mann elhessegeti a gyerekeit. Háromnegyed öt,
teszi hozzá, apátok mindjárt hazaér. A nagy-
lány engedelmesen bólint, tenyerével végigsi-
mít a szoknyáján. Elköszön Fischel nénitől, a
szomszédaszszonytól, és a nagyszobába megy. Juditnak a
hétköznapokon abban a kiváltságban van része, hogy itt
írhatja meg a leckéjét, apja zöld posztós, óvilági íróasz-
talánál, amely persze nem odaát készült, „a hajón ilyesmi
nem fért volna el”, a bútor egy itteni asztalos munkája,
akit a szülők még Beér Jákovban ismertek meg. A negy-
venkilences telet szélviharok tették barátságtalanná, és
megtépázott sátrukból végül Spielmannékat is áthelyezték
a bevándorlótábor egyik kőházába, ott találkoztak az asz-
talossal is. Akkor még csak ennyi volt a család, Cví, Nitza
és Judit, a kisfiú már ide született, a Bitzaronba, ahol a
szomszédság csupa magukfajta népekből áll, csehekből,
lengyelekből és magyarokból; maradékokból, mint ők.
Anyja intésére Jiszráel is fölpattan, hogy a nővére után
szaladjon, pedig a beszélgetésekben ő még nem vesz részt,
igaz, a felnőttek történeteit mindig figyelmesen hallgatja.
Fischel néni látogatása miatt Judit kissé elmaradt a lecké-
jével, most mégsem a könyvét bújja, inkább az ajtó felé
pillantgat, ahol hamarosan belép majd az apja, leveszi ka-
lapját, vállfára akasztja nehéz szövetből készült öltönyza-
kóját -
Szép álom
százszorszépet láttam álmomban
oly gyönyörű volt hogy beragyogta
agyam minden zugát és szegletét
azt hittem hogy végre újra élek
és a semmiből hullottak belém
a könnyek és a gondolatok
vártam jönnek-e a csillagok
türelmesen vártam csakhogy a
csillagok elkerültek és a
könnyek hullottak továbbra is
belém már bennem volt a mindenség
sós-keserű óceánja amikor
végre megláttalak ott ültél büszkén
egy távoli apró csillagocskán
és én nézlek
csak nézlek
azóta is nézlek és remélem
egyszer majdcsak elérlek Téged
elérlek én
Pollák László -
Elveszett mozdulatok
estére
a csillagok
beköltöznek az ablakon
vágy-álom-ágy áll közted s köztem
könyvek között
feszületként
körénk-közénk
helyükben
nevünk
ég aranybarnán
tűz feketén
már
szelíd vaddá nőtt
zöldellő mezők
csipkés hegyormok foga
tép
az ember
aztán álmai híján magába roskad
elfeledett vagy elveszett mozdulatok sorára jut
lelke sötétbe merül
oda honnan visszatérni
hát ki tudja
ha kezed nem nyújtod –
lehet-e még
vajon
mi lehet tisztább
ajkad-e vagy csókod
öleléseddel
megmutathatod –
hányszor
de hányszor elgondolod
Szente B. Levente