Category: Vers

hívők nélkül
már az Olympos is kihalt
ha kiderül az istenekről
hogy nem értem
hanem csak egymással csatáznak
elfogy a hitem
üresek lesznek a hegyek
Zalán György
Juhi munkája

Fölyhők golyhók fellegek
a nyár fölöttem ellebeg
bőrig átnyírt celebek
elnyájult pincsült ebek
beteg blogok beteg logók
áttúrt zsebek átírt legek
én fekszem kósza földön gyermek
bámulom a kikapart vermet
itt minden fűszál arra termett
hogy bólintson ha énekelnek
alulról bárha bárha föntről
álmosodik érzem a kontroll
és várom hogy hulljon a permet.
hágyépé
Köszönettel tartoznál?
Pedig milliószor kelthette volna feléd
az őszinteségnek legalább a látszatát ő is.
Hálásabb lehetnél,
mert megtanított eltávolodni hazugságoktól,
keserű csókoktól,
amik valójában neki sem voltak édesek?
Imádkoznod kellene a boldogságáért,
hogy két lábon járó apátiává tett,
befagyasztva egy állapotba,
ahonnan non-stop rálátás nyílik mindenre?
Innen tudhatod: mivel lépni mertél,
cudarul érzi magát,
láthatatlan pókhálók feszítik a maga kreálta falakhoz.
Lélegzete még eljut hozzád,
de nyugalom, –
ugyanabban a percben
a tiéd is hozzá,
ami kegyetlenül fullasztja,
noha épp fordítva lesz, gondolta tévesen.
Mindez mellékes a tudattal:
kiszámíthatóvá vált,
immár abszolút érdektelenné…
Nos, nem tartozol semmivel,
legfeljebb irgalommal magaddal szemben,
hisz megtanultál közeledni
saját belső világodhoz,
és újra kezdheted gyakorolni a szeretetet,
lépésről-lépésre.
Pethő N. Gábor
2021. október, harmadik díj

(Az áldozathibáztatás margójára)

a holdról is
jön egy kis
fény
a szívben
remélem
él még remény
mondogatom
mormolgatom
árnyékot csak
a fény szülhet
magamfajta
csak megfeszülhet
nem bánom a sötétséget
álmot hozhat
nekem szépet
Szamócza
9.
Ha seggbe kúrnál
kiszeretnék belőled.
Bár… Kötve hiszem!
10.
Olykor a vágyam
csak egy harmatos álom
gyűrt lepedőmön.
11.
Mi hoz össze két
embert? Bokros gond? Vad vágy??
Különbözőség???
12.
Vágyva nézlek: egy
gyönyörű, igazi nő!
Látom az embert?
13.
Ha látlak – mindig
lekötsz… Bárcsak ne lennél
vonzó, gyönyörű!
14.
Miért érzed azt
hogy törődnöd kell velem?
Menj! Vagy jegelj le…
15.
Érzésem tiltott!
S foglalkoznod kell vele?
Mi a fenéért?
16.
Online óránkon
csak az arcodat látom!
Többet nem. Sajnos.

Haiku-lánc
9-16.
Sárközi László

Haiku-lánc
1-8.
Sárközi László

Nem akarom, hogy Isten kertjében miattam káromoljatok
Az Ő neve hagyja el borgőzös szájatok
Mikor fagyos földön nem fog csákánytok
Alszik a föld, pihen
Hagyjátok, sebet rajta ne ejtsetek
Ne zúgjon értem rozsdás harang
S kísérjen azt sem tudom ki, s honnan
Keresztet vetni régen elfelejtettem
Ostya íze szájamat sohasem érintette
Eskűt szegett
Esküt szegtem
Holtomiglan
Holtomiglan
Urnámat keze soha ne érinthesse
Hamvaimat ne bántsa könnyes tekintete
Havas föld sírhanton nyomait meg ne őrizze
Mely alatt nyugszanak szüleim, kikhez megtérek
Kovács Zsolt

el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok
mikor tágulnak testedben az erek szeretkezéseink közben
lobban szemeidre szerelmünk fénye öledben ring szerényen borostás arcom
mikor elnyúlnak puhán a csúcs után tagjaid vérbő nedveid csorognak az égen
s mint sárkányrepülő szállnak bennünk a nyugodt percek
el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok
mikor megállnak a szavak bennem s ömlik belőlem a szerelem mint Etna csúcsáról a láva
mikor köröznek felettünk boldog órák repülnek velünk csivitelő éjek
mikor minden pillanat mosolyodba fúródik akár zuhanás után a papírrepülők
mikor nincs alattunk veszélyes szakadék csak hullámzó tenger
csendes öbölben kikötött csónakok versekbe rendezett mondatok
el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok
mikor a botorkáló régi nappalokra fátylat terít megbocsátásod
mikor elvéreznek éveink harcmezőin a lelkünkbe lőtt pipacsok
csak fekszünk ájultan és az sem érdekel bennünket ragyognak- e még ránk fénylő holnapok
Ketykó István

Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
ha megvénülve hangtalan sír a táj.
Rozsdás avar fedi be a ligetet,
hol az ős fák lombajai alatt,
megzörren az ősz-idő.
Fájdalmukban jajdulnak a hegyek,
mezőkön megsárgulva, földekre borul a kalász.
Deressé vált határban varjak kárálnak
mert közeleg a tél.
Szürke, ködös hajnalok elfedik
dús rétek zöldellő bársonyát.
Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
ha lépteim nyomát mossa az eső.
Kopottan a házak faláról,
hömpölyög megáradva a folyó,
ha sorfalat állanak,
meghajolva, zord szélben
feszítve, fasoron a jegenyefák,
s széltől táncoltatott leveleket söpör
elém az őszelő idő.
Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
ha pírjában sebzett arcomon,
ráncaimban sóhajtanak a holnapok,
fekete csuhát öltve magára
ablakomon kopogtat a magány,
s csend üli meg az otthon melegét,
hol a gyertya pisla fénye ád világot,
az időt megállítva keresem benne
múltam válaszát.
Bella Beáta

Olybá tehetnéd
E földet mint egy álomország
Szétszabdalva láncaidat
Mosolyoghatnál
De te bedőlsz minden
Vak dumának s a társadalom lomtalanításának
Azután csak lesel a lesvonalról
– pár napja itt még százezerszám voltunk
Most meg hárman kérdezzük
Hol marad a gól?
Mélosz