Category: Műfajok

A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.

  • Nyomorban

    Lelkileg tört vagyok
    Fázom és koplalok
    Könny fedi szemeim…
    Elhagytak szüleim.
    A cipőm szaggatott
    Ruhám is megkopott
    Betegen vándorlok…
    Jólétről álmodok.
    Sínylődök erdőben
    Sátoros kégliben
    Munkám se lehet…
    Mindenki elkerget.
    Az utcán koldulok
    Piacon lejmolok…
    Kukában keresem
    Kiszáradt ételem.
    Felejtvén kínomat
    Leiszom magamat,
    Szánalom, megvetés
    Sorsom csak szenvedés.
    Gyászos az életem.
    Tönkre tett végzetem
    Télen ha megfagyok,
    Hósírban porladok.
    Sömjéni
    Fábián István: A koldus kutyája

  • Minden Mulandó Tíz pszichoterápiás történet

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    KÖNYVAJÁNLÓ
    IRVIN D. YALOM:
    MINDEN MULANDÓ
    Tíz pszichoterápiás történet
    „A nyolcvanas éveimben járok, és soha nem voltam nagyobb
    békében önmagammal.”
    A Minden mulandó elgondolkodtató történetei arról
    szólnak, hogy a neves pszichiáter, Irvin D. Yalom és páci-
    ensei hogyan igyekeznek megbirkózni az emberi lét alap-
    vető dilemmájával: miképpen lehet értelmes életet élni
    úgy, hogy közben tudjuk, a létünk véges? Megismerünk
    többek közt egy ápolónőt, aki kénytelen elfojtani a fia ha-
    lála fölött érzett fájdalmát, hogy enyhíteni tudja páciensei
    kínjait; egy sikeres vállalkozót, akit barátja öngyilkossága
    arra késztet, hogy felülvizsgálja addigi életét; és egy idős,
    hajdan ünnepelt prímabalerinát, aki a múltban él. A Min-
    den mulandó szembenéz az emberi élet nehézségeivel,
    ugyanakkor méltatja legszebb ajándékait – a szerelmet, a
    barátságot, a családot. Yalom gondolatai olyan fogódzókat
    kínálnak, melyekkel nem csupán elviselhetővé, de tartal-
    massá és élvezetessé is tehetjük mindennapjainkat.
    Irvin D. Yalom (1931) a Stanford Egyetem Pszichiátriai és
    Magatartástudományi Tanszékének professor emeritusa,
    író. Pszichiátriai szakmunkái, fikciót, filozófiát és pszicho-
    terápiát ötvöző regényei világszerte népszerűek. Felesége,
    Marilyn súlyos betegségéről, közelgő haláláról Halálról
    és életről címmel közösen írtak
    megrendítően szép könyvet.
    Park Könyvkiadó, 2022, 4499 Ft
    ISBN: 9789633557310
    EGY SZOCMUNKÁS
    NAPLÓJA
    RAGULEVES
    K
    ifejezetten ötlet

  • Közöny

    Leszállt az est. Kapu nyikordult.
    A sarkon a koldus éppen befordult.
    Kezében koszos szatyor, lábánál vézna eb.
    Botorkáltak a semmibe, komótos csendesen.
    Három kamasz, még nem láttak sok tavaszt,
    – de a szőlő levét már nem frissítőnek itták –
    gajdolt, üvöltözött. A kukákat félrerúgták.
    Nem tudták, hány nap van benne rejtve.
    Mennyi kincs. Mennyei falatok,
    penészes kifli, száraz szalámivég.
    A tegnapi nincs, ami ma lehetne sovány vacsora.
    A csekély esély a talán holnapra.
    Nélkülük de könnyen itt a vég.
    Ez a szerencsétlen már régen nem kért.
    A három suhancnak gyötrő éhségtől
    még nem sajgott a gyomra.
    Könyékig sem nyúltak volna soha ilyen mocsokba.
    Nem érezték még, az az egy falat, lehet,
    életükben pár nap kínt, vagy hosszabb
    gyötrő szenvedést jelent.
    Nekik mindez nem volt más csak undorító szemét,
    mint koldus meg kutyája. Bár tőlük enni egyik sem kért.
    Mégis körbekapták őket, s röhögve nagyokat,
    véresre verték a szerencsétlent.
    Csak úgy roppant a koponya.
    Az ebét sem kímélték, – az ilyen hogyan is tudná –.
    Nagyokat rúgtak belé addig, míg megunták.
    Majd a görcsbe rándult testeket leköpve továbbálltak.
    A kapun – nem is olyan messze – halkan
    ráfordították a zárat.
    Bara Anna

  • A semmi falai közt

    A semmi falaim közt őrlődöm;
    a semmi falai közt gyötrődöm.
    Verset írnak rólam! – ujjong a semmi,
    – két perc hírnév kijár, s az nem semmi!
    A semmi hangja szól fülembe,
    semmitmondó szép ütembe’.
    A semmim falai közt múzsám semmi,
    ezen a helyen a nevem is csak ennyi.
    Ne is próbálj meg valaki lenni,
    megtöri lelkedet hamar a semmi.
    Két betű, négy szám: a neved itt ennyi,
    lelked, ha volt: kifakult semmi.
    Szamócza

  • Odi et Amo

    szonettciklus PM-hez
    I-XV.

  • Lékelt dinnyék lopott cseresznyék méz ízű körték vallatnak

    boldog gyermekkorom kanyargó ösvényein járok
    talpamban tüskék ruhám bogáncsok szaggatják
    lékelt dinnyék lopott cseresznyék méz ízű körték vallatnak
    s mint rámfordított reflektor fénye terülnek rám apró bűneim
    mert én sem voltam szent fejem fölé glóriát nem rajzolt a múló idő
    csupasz verebeket szedtem a szárítók szalma fedeléből vércsénknek
    szirénás szegénységünk mint rohammentő száguldott velünk
    nem tudtuk ledobni átkos rosszkedvünket falmasinánk füstölgő árnyait
    a plafonra akasztott petróleumlámpánk fénye kísért
    s ki be jár bennem nyitott kéményünk szeretett huzata
    lesz még valaha új vers bennem a tűnő időről
    terül még rám zsibongó gyerekhad patakban fürdőző lányok illata
    gördül még rám felülről gyönyörű lavina
    első szerelmem rózsaszirmait morzsolom kezemben
    betakar elfed megágyaz szememben sok apró ima
    sok csínytevésem már kútba hullott takarják álmaim megbocsátó angyalok
    lékelt dinnyék lopott cseresznyék méz ízű körték vallatnak
    tudom értem zeng még sok szimfónia
    dirigálnak friss műveket bennem csokornyakkendős hajnalok
    Ketykó István

  • Az utolsó tűzgyújtás

    Nem sajnálom a fogyó tűzifát!
    A máglyába rakott hasábok tüze
    sugározza rám az ősi mágiát
    legalább még ma egyszer…
    még egyszer, utoljára!
    Szálljon kéményem sűrű füstje
    és telepedjen rá a tájra,
    köhögtesse az erre járót cudarul!
    Hadd lássa, nem bánik a fával fukarul
    a vén zsivány, ki most bőszen
    egyre csak rakja, rakja még,
    s ha már mindene a tűzön ég,
    hát odaveti rá versét is dacosan!
    Ha már dalaim nem könnyezték
    meg alaposan a fehérnépek,
    e hálátlan dögök,
    legalább füstjük marja szép szemök,
    míg engem elvisznek az ördögök!
    Kajuk Gyula

  • Álom

    egyenlő naturalizmus?
    A félálom mind egyenlő? Nem tudom. Csak azt, hogy egy-
    szer elmúlik az az idő, mikor az ember magának teremti a
    neki tetsző szituációkat, és elkapja az örvény. A nagy ren-
    dező. Vajon mindenki énjét kiszívja? Biztosan van megol-
    dás a legyőzésére?
    Hiszen az ember olyan, hogy egész életében a nagy csap-
    dán dolgozik, miközben szétmarcangolja a mindent le-
    bontó idő…
    2022. január, második díj
    Mindenkinek legyen otthona!
    www.menhely.hu

  • Fél Négy /Fél Hét /Félelem És Reszketés Nagyhályogon

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    SZÉPPRÓZA
    CSERNA-SZABÓ ANDRÁS :
    FÉL NÉGY /FÉL HÉT /FÉLELEM ÉS
    RESZKETÉS NAGYHÁLYOGON
    KÜKLOPSZHASÚ & MÁKKIRÁLYNŐ
    Ez novella. Nem vers, nem parasztkolbász. Pamutzokni
    sem. Főleg nem az élet. Se édes, se betyár. Se kurva. Sem-
    milyen, na.
    Ráadásul ez a novella sehogy se akar novella lenni. Nem
    képes kibékülni a sorsával. Nem érzi jól magát a bőrében.
    Bevallom, ebben én is ludasnak érzem magam.
    Nem novella szeretne lenni, inkább francia film. Ez a vá-
    gya szegénynek. Szeretne jó színészeket. Lambert vagy a
    kis Depardieu, még nem tudja biztosan. A nő meg legyen
    a Binoche vagy a Marceau. Legyen nagy szerelem, erre vá-
    gyik a novellám szíve. Legyenek hosszú csókok, sok nyál.
    Pornó az ne, csak érzéki ágyjelenetek, de paplannal. Férfi-
    nak legyen sárga Citroënje, nőnek padlásszobája a Szajna
    mentén. Kell neki autós üldözés, gyertyafényes vacsora,
    némi lövöldözés, pár nagy pofon. Szaladgálás pipacsos ré-
    ten, hempergőzés, szóljon alatta halkan francia poprock,
    de nonstop. Happy end is kellene neki, meg egy barát, a
    férfi barátja, ki bölcs, s így végig bölcseket mond. Hogy az
    is értse a filmet, aki nem érti.
    Ezt szeretné a novellám.
    Mit tudok neki nyújtani én?
    Hát férfit igen, de az nem a Lambert. Még csak nem is
    hasonlít rá. A neve: Küklopszhasú. Pocakja akár Mikszáth
    Kálmáné. Közepén hasagombja: küklopszszem. Régen lát-
    ta már a farkát, akkor is tükörben. Harminchárom éves,
    dús szakállú, antikváriumi eladó.
    Mit tudok adni még?
    Nőt is, de

  • Egymást Segítve És Építve

    4
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    „EGYMÁST SEGÍTVE
    ÉS ÉPÍTVE”
    Duda Éva rendező, koreográfus, csodálatos művész és remek szer-
    vező. Pályájának húsz évéről, terveiről, és felelősségteljes társadal-
    mi szerepéről is beszélgettünk.
    Több mint 20 éve vagy már a pályán. Tudnál
    mérföldköveket említeni, amik meghatározó-
    ak voltak?
    A főiskola elvégzése után két irányba indultam el, és mind-
    kettőn ma is haladok. Az egyik a kísérletező út, saját, önálló
    művek létrehozásával. 2003-ban volt az első saját rendezésű,
    Bolyongó című előadásom, a Kis Herceg inspirációjára. Ez
    a produkció és a Faun, amelyet az Egy Faun délutánja című
    műből írtam át, adaptációk voltak, de az összes többi dara-
    bom saját szerzemény. Még fiatal koromban kezdtem el önál-
    ló útra térni, megkeresni a forrásokat ahhoz, hogy szabadon,
    függetlenül tudjak dolgozni, azaz táncelőadásokat létrehozni
    nem szórakoztató, hanem művészi célokkal.
    Ezzel párhuzamosan egy másik vonalon is elindultam,
    közreműködve nagylétszámú színházi produkciók, musical-
    ek, operák, zenés előadások megkoreografálásában. Ilyenkor
    felkérésekre dolgozom és alkalmazkodnom kell ugyan, mégis
    felhőtlen érzés, hogy nem mindenért, csak a saját munká-
    mért vagyok felelős, ami felszabadító. A másik oldalon, ahol
    én vagyok egy produkció életrehívója, gyújtópontja, és gya-
    korlatilag a producere is, ott a kezdetektől én viszem végig a
    folyamatokat és ezáltal jóval nagyobb felelősség hárul rám.
    Mindkét verzióban otthon érzem magam, de másképp élem
    meg.
    Fontos mérföldkő volt az életemben, amikor 22 éves korom-
    ban Kerényi Miklós Gábor, aki akkor az Operaház főrendezője
    volt, elhívott, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokon, az egyik
    operájához készítsek koreográfiát. Ez óriási dolog volt, senki
    ilyen fiatalon ott nem rúgott még labdába és onnantól még
    sok-sok éven keresztül sok ezer ember látta ott a munkáimat,
    ráadásul hazai pályán, mivel eredendően szegedi vagyok.
    Miután végeztem a tanulmányaimmal Budapesten, nagyon
    jó alkotói kapcsolat alak