Category: Műfajok

Millió picinyke hógolyó
Tavaszi ajándék
Keringőznek vidáman
Csodás ez a játék
A földre érve pattannak
Mert kemények ám nagyon
Aztán gyorsan eltűnnek
A szívtelen betonon
Spányik Miklós

hamutartó volt a világ tele elnyomott
csikkel Isten kétségbeesetten
próbálta a dekkeket újragyújtani
olyan volt az arca mint azoknak akik
beleőrültek abba hogy képtelenek
feladni olyan volt az arca mint az orvosé
aki órákig végzi még a szívmasszázst
pedig már az első percben is
tudta hogy a fiú halott
Sági Ferenc

Ó jaj, ha ifjúságod eltűnt nyomtalan,
szépség, erő, egészség – minden odavan.
Fehér hajad mára már hamvas szürke lett,
és nem látod naponta kedves gyermeked!
Ó jaj, hogy nem ég szemedben a régi tűz,
melyről hitted, hogy minden gondot tova űz;
nem várod a következő szülinapod,
reméled, hogy megéred még a holnapot.
Ó jaj, ha egyszer majd vége lesz a vágynak,
és a csinos nők nem fordulnak utánad!
A buszon a lányok átadják a helyet
a vénembernek – akit nagyon szeretek…
Ha a szíved enyém volna,
minden ének rólad szólna,
és ha a nap veled kelne,
minden perc boldogabb lenne!
Németh Anikó Ködmadár

öltözz kéjjel-tákolt szerelembe
amíg a sötét esték összeérnek
fél marék tisztelet a kezembe
– és gyászos virágai a télnek
emberfejem vétkeidre hajtom
mert küzdeni nem tudok csak hinni
sosem volt szemérmes az arcom
csak képzeletben tudlak téged szidni
villámaid szólítgatják sorsom
zengő sivatag amit ma is féltek
rátelepült de elbírja a csontom
szemfényvesztésről később beszélek
a vad szerelemnek vége nincsen
ajzott éjszakában lettem gazdag
hol tüzet fogott száraz kincsem
– és tüskéit nevelem a gaznak
belefekszem a semmi tengerébe
ahol mécsvilág virágzás verem
mert én vagyok a gének felelőse
és szóbeszéd gyalázza tengerem
a szerelem zsivány módra házal
– új forrást szomszédol a lélek
csak a forma terjedése rád vall
mint ki régről itt maradt végleg
Ambrus József

Bűnöm van,
bűnöm nagy,
nem szerethetlek
úgy, ahogy vagy.
Nem szerethetlek,
mert nem engeded,
nem engeded
magad szeretni,
holott tudod,
a szeretetet nem
kell bennem keresni.
Bűnöm van,
bűnöm nagy,
akaratod ellenére
szeretlek, ahogy vagy.
Urbán-Szabó Béla
Glonczi Zsanett munkája

szonettciklus PM-hez
I-XV.

a gázlámpák gyújtogatója unottan bámulja a szerelmeseket engem és téged macskakövek az esőben kipp kopp
nyolcat ütött már az óra térjetek hát nyugovóra végre befordul az öreg a sarkon megcsókolom a szád a nyakad a
melled de sajnos nincs folytatás a házmester nem enged be minket hiába könyörgünk no lóvé no entry beülünk a
sarki kiskocsmába booze & chow kein sex nur emoció othello vagy yago mindenesetre te meghalsz drága egyetlen
desdemonám lelkünk össze testünk szét marad az eső a macskakő a gázlámpa a hideg balti-tengeri szél mellbim-
bód duzzad péniszem dettó kéne egy kecó kár hogy nem vettem fel hitelt padon parkban mégsem járja csöves
szerelem csöves filozófia csöves az egész élet bankár bardo credit cardunk reinkarnációja késik tán nem is evilági
a lelkedet még ma éjjel elkérik tetőled bizonyos hatalmak éjszakai hullámok zaja kő reped sirály hallal álmodik
költő veled te lett balti lány szeress szeretlek fizess fizetlek borra valló borravaló teára sörre pezsgőre booze vagy
csók french kiss & 69 felhőből üzen a lélek kikötő kalandja nem ér véget kürtöl a hajó szép lány deli legény könyv
lapján nyújtózik holdas vecsernye harangja sunyin lapul dictionary is over…
frufru fromage fondue

Néha volt, hogy nem jöttél velem.
Akkor nem láttam magam kívülről se.
Másnap ott ültél puha képzeletfotelban
és én visszazsugorodtam szégyenlősre.
Még megvan a parókád? – hallottam.
Ugye a szellemeknek nincsen szája?
Nem tudtam, honnan jön a kérdés…
és nem tudtam már gondolni se másra.
Néha volt, hogy nem ültél ott,
mikor a reménnyel sugdolódzni bújtam.
Hazudnak – hallottam megint
és hangod volt gombóc a torkomban.
Néha lesz, hogy nem jössz majd velem.
Kapaszkodni nem vékony a szalma.
Utólag megtudni, mi lett volna helyes,
csak ettől lehetek szabad ma.
Kiss-Teleki Rita