Tavasznak bimbót bontó virágai:
ti hiú asszonyok s ifjonti lányok
az első csalogató napsugárnak engedve
szépséges melletek a világnak kitárjátok,
s tenyérnyire szabatjátok libbenő szoknyátok –
míg én vágyteli zsákkal a hátamon
zihálva loholok utánatok, és mind többször
csak simuló árnyékként borulhatok rátok,
mert rajtam is fog a születési átok:
„Lám te is megöregedtél, enbarátom!”
Drégely István
Category: Műfajok
A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.
-
Ajjaj!
-
Zerkó – Attila Törpéje (részlet)
10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
CSERNA-SZABÓ ANDRÁS :
ZERKÓ – ATTILA TÖRPÉJE
részlet
Na ide figyeljetek, ciprióta faszikáim! Most már tényleg
hagyjátok abba a nyüstölésemet. Elegem van! Szálljatok
le rólam végleg. Szeretném csöndben, nyugalomban, a
naplementében gyönyörködve eltölteni az estémet. Fá-
radt vagyok. Egész délelőtt halásztam. Aztán vittem halat,
kagylót, rákot és polipot Püdeusz feleségének. Éheznek a
gyermekei, a drágalátos férje meg egész nap csak hümmög
a narancsligetben. A halrohasztó kádjaimat is le kellett
csapolnom. Kurvára kivagyok! Már csak azt várom, hogy
Ambrosziosz a vörös parázs fölé helyezze háromágú nyár-
sait. Vacsorázni szeretnék. Egy kis korianderes bárányra
vágyom. Meg némi borra. Esetleg néhány parti tavlira.
Semmi kedvem hajnalig ugatni, rojtosra pofázni a lepény-
lesőmet.
Csak nem nyughattok?
Miért szívjátok a vérem?
Ja, hogy addig fizetnétek nekem a bort, amíg a történe-
tem végére nem érek?
Ezt az ajánlatot már mérlegelés tárgyává kell tennem…
Na, jó, nem bánom, ha hoztok egy kancsó rendes bort,
akkor elmesélem.
Melyikből, melyikből?
Hát az Ikarionból. Mi másból? Csakis abból. És vigyáz-
zatok, mert rohadtul észre fogom ám venni, ha valami fos
lőrével akartok itatni. Kitelik tőletek… Ravasz egy bagázs
vagytok, de én sem most jöttem ám le a történelem falvé-
dőjéről! Mindannyian tudjuk, hogy bort és parfümöt ké-
szíteni ti tanítottátok meg a görögöket. Aztán a görögök
a rómaiakat. A rómaiak a gallokat, és így továb -
A Király Halála
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
ESES:
A KIRÁLY HALÁLA
P
oros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kó-
boroltam a szeméttel teli, koszos és sivár be-
tonutcákon.
Időnként felbukkant egy-két undorító rág-
csáló és ideges cincogással futkározott élelem
után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántot-
tam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,
hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgy-
sem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom,
talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban!
Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba.
Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy
nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult
a szemem elé. Egy valószínűleg nőstény macska, felcsapott
farokkal rohant körbe-körbe a téren és utána vágtatott két
üveges szemű, duzzadó erejű kandúr! Földbegyökerezett
lábakkal bámultam ezt a fenséges balettet. Hirtelen meg-
merevedett a nőstény macska és a két kandúr megkezd-
te az eszeveszett, fülszaggató nászdalát. Nekem úgy tűnt,
mintha nem vettek volna egymásról tudomást.
Már éppen kezdtem volna csodálkozni, amikor – mint-
egy varázsütésre – szembe fordultak egymással. Mindkét
kandúr szeméről egy pillanat alatt hullott le a hályog.
Most tudtam csak igazán megfigyelni őket. Az egyik ha-
talmas, szinte kutya nagyságú, sok harcban edződött és
izmosodott vörös kandúr volt.
Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte el-
tűnt eme harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehe-
tett k -
Nyomorban
Lelkileg tört vagyok
Fázom és koplalok
Könny fedi szemeim…
Elhagytak szüleim.
A cipőm szaggatott
Ruhám is megkopott
Betegen vándorlok…
Jólétről álmodok.
Sínylődök erdőben
Sátoros kégliben
Munkám se lehet…
Mindenki elkerget.
Az utcán koldulok
Piacon lejmolok…
Kukában keresem
Kiszáradt ételem.
Felejtvén kínomat
Leiszom magamat,
Szánalom, megvetés
Sorsom csak szenvedés.
Gyászos az életem.
Tönkre tett végzetem
Télen ha megfagyok,
Hósírban porladok.
Sömjéni
Fábián István: A koldus kutyája -
Minden Mulandó Tíz pszichoterápiás történet
14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KÖNYVAJÁNLÓ
KÖNYVAJÁNLÓ
IRVIN D. YALOM:
MINDEN MULANDÓ
Tíz pszichoterápiás történet
„A nyolcvanas éveimben járok, és soha nem voltam nagyobb
békében önmagammal.”
A Minden mulandó elgondolkodtató történetei arról
szólnak, hogy a neves pszichiáter, Irvin D. Yalom és páci-
ensei hogyan igyekeznek megbirkózni az emberi lét alap-
vető dilemmájával: miképpen lehet értelmes életet élni
úgy, hogy közben tudjuk, a létünk véges? Megismerünk
többek közt egy ápolónőt, aki kénytelen elfojtani a fia ha-
lála fölött érzett fájdalmát, hogy enyhíteni tudja páciensei
kínjait; egy sikeres vállalkozót, akit barátja öngyilkossága
arra késztet, hogy felülvizsgálja addigi életét; és egy idős,
hajdan ünnepelt prímabalerinát, aki a múltban él. A Min-
den mulandó szembenéz az emberi élet nehézségeivel,
ugyanakkor méltatja legszebb ajándékait – a szerelmet, a
barátságot, a családot. Yalom gondolatai olyan fogódzókat
kínálnak, melyekkel nem csupán elviselhetővé, de tartal-
massá és élvezetessé is tehetjük mindennapjainkat.
Irvin D. Yalom (1931) a Stanford Egyetem Pszichiátriai és
Magatartástudományi Tanszékének professor emeritusa,
író. Pszichiátriai szakmunkái, fikciót, filozófiát és pszicho-
terápiát ötvöző regényei világszerte népszerűek. Felesége,
Marilyn súlyos betegségéről, közelgő haláláról Halálról
és életről címmel közösen írtak
megrendítően szép könyvet.
Park Könyvkiadó, 2022, 4499 Ft
ISBN: 9789633557310
EGY SZOCMUNKÁS
NAPLÓJA
RAGULEVES
K
ifejezetten ötlet -
Közöny
Leszállt az est. Kapu nyikordult.
A sarkon a koldus éppen befordult.
Kezében koszos szatyor, lábánál vézna eb.
Botorkáltak a semmibe, komótos csendesen.
Három kamasz, még nem láttak sok tavaszt,
– de a szőlő levét már nem frissítőnek itták –
gajdolt, üvöltözött. A kukákat félrerúgták.
Nem tudták, hány nap van benne rejtve.
Mennyi kincs. Mennyei falatok,
penészes kifli, száraz szalámivég.
A tegnapi nincs, ami ma lehetne sovány vacsora.
A csekély esély a talán holnapra.
Nélkülük de könnyen itt a vég.
Ez a szerencsétlen már régen nem kért.
A három suhancnak gyötrő éhségtől
még nem sajgott a gyomra.
Könyékig sem nyúltak volna soha ilyen mocsokba.
Nem érezték még, az az egy falat, lehet,
életükben pár nap kínt, vagy hosszabb
gyötrő szenvedést jelent.
Nekik mindez nem volt más csak undorító szemét,
mint koldus meg kutyája. Bár tőlük enni egyik sem kért.
Mégis körbekapták őket, s röhögve nagyokat,
véresre verték a szerencsétlent.
Csak úgy roppant a koponya.
Az ebét sem kímélték, – az ilyen hogyan is tudná –.
Nagyokat rúgtak belé addig, míg megunták.
Majd a görcsbe rándult testeket leköpve továbbálltak.
A kapun – nem is olyan messze – halkan
ráfordították a zárat.
Bara Anna -
A semmi falai közt
A semmi falaim közt őrlődöm;
a semmi falai közt gyötrődöm.
Verset írnak rólam! – ujjong a semmi,
– két perc hírnév kijár, s az nem semmi!
A semmi hangja szól fülembe,
semmitmondó szép ütembe’.
A semmim falai közt múzsám semmi,
ezen a helyen a nevem is csak ennyi.
Ne is próbálj meg valaki lenni,
megtöri lelkedet hamar a semmi.
Két betű, négy szám: a neved itt ennyi,
lelked, ha volt: kifakult semmi.
Szamócza -
Angyalokkal
Halovány képek suhannak át az éjeken.
Álom, vagy egykor volt valóság? – kérdezem.
Bőrömhöz simul a paplan alatti sötét,
s míg verejtékbe gyűjtöm fájdalmam könnyét,
átölelnek kedves, cikázó éji árnyak.
Csöndemre láthatatlan angyalok vigyáznak.
Arany-Tóth Katalin -
Március
Millió picinyke hógolyó
Tavaszi ajándék
Keringőznek vidáman
Csodás ez a játék
A földre érve pattannak
Mert kemények ám nagyon
Aztán gyorsan eltűnnek
A szívtelen betonon
Spányik Miklós -
az álomban
hamutartó volt a világ tele elnyomott
csikkel Isten kétségbeesetten
próbálta a dekkeket újragyújtani
olyan volt az arca mint azoknak akik
beleőrültek abba hogy képtelenek
feladni olyan volt az arca mint az orvosé
aki órákig végzi még a szívmasszázst
pedig már az első percben is
tudta hogy a fiú halott
Sági Ferenc