Duckhilles

Category: Műfajok

A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.

  • Lékelt dinnyék lopott cseresznyék méz ízű körték vallatnak

    boldog gyermekkorom kanyargó ösvényein járok
    talpamban tüskék ruhám bogáncsok szaggatják
    lékelt dinnyék lopott cseresznyék méz ízű körték vallatnak
    s mint rámfordított reflektor fénye terülnek rám apró bűneim
    mert én sem voltam szent fejem fölé glóriát nem rajzolt a múló idő
    csupasz verebeket szedtem a szárítók szalma fedeléből vércsénknek
    szirénás szegénységünk mint rohammentő száguldott velünk
    nem tudtuk ledobni átkos rosszkedvünket falmasinánk füstölgő árnyait
    a plafonra akasztott petróleumlámpánk fénye kísért
    s ki be jár bennem nyitott kéményünk szeretett huzata
    lesz még valaha új vers bennem a tűnő időről
    terül még rám zsibongó gyerekhad patakban fürdőző lányok illata
    gördül még rám felülről gyönyörű lavina
    első szerelmem rózsaszirmait morzsolom kezemben
    betakar elfed megágyaz szememben sok apró ima
    sok csínytevésem már kútba hullott takarják álmaim megbocsátó angyalok
    lékelt dinnyék lopott cseresznyék méz ízű körték vallatnak
    tudom értem zeng még sok szimfónia
    dirigálnak friss műveket bennem csokornyakkendős hajnalok
    Ketykó István

  • Az utolsó tűzgyújtás

    Nem sajnálom a fogyó tűzifát!
    A máglyába rakott hasábok tüze
    sugározza rám az ősi mágiát
    legalább még ma egyszer…
    még egyszer, utoljára!
    Szálljon kéményem sűrű füstje
    és telepedjen rá a tájra,
    köhögtesse az erre járót cudarul!
    Hadd lássa, nem bánik a fával fukarul
    a vén zsivány, ki most bőszen
    egyre csak rakja, rakja még,
    s ha már mindene a tűzön ég,
    hát odaveti rá versét is dacosan!
    Ha már dalaim nem könnyezték
    meg alaposan a fehérnépek,
    e hálátlan dögök,
    legalább füstjük marja szép szemök,
    míg engem elvisznek az ördögök!
    Kajuk Gyula

  • Álom

    egyenlő naturalizmus?
    A félálom mind egyenlő? Nem tudom. Csak azt, hogy egy-
    szer elmúlik az az idő, mikor az ember magának teremti a
    neki tetsző szituációkat, és elkapja az örvény. A nagy ren-
    dező. Vajon mindenki énjét kiszívja? Biztosan van megol-
    dás a legyőzésére?
    Hiszen az ember olyan, hogy egész életében a nagy csap-
    dán dolgozik, miközben szétmarcangolja a mindent le-
    bontó idő…
    2022. január, második díj
    Mindenkinek legyen otthona!
    www.menhely.hu

  • Fél Négy /Fél Hét /Félelem És Reszketés Nagyhályogon

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    SZÉPPRÓZA
    CSERNA-SZABÓ ANDRÁS :
    FÉL NÉGY /FÉL HÉT /FÉLELEM ÉS
    RESZKETÉS NAGYHÁLYOGON
    KÜKLOPSZHASÚ & MÁKKIRÁLYNŐ
    Ez novella. Nem vers, nem parasztkolbász. Pamutzokni
    sem. Főleg nem az élet. Se édes, se betyár. Se kurva. Sem-
    milyen, na.
    Ráadásul ez a novella sehogy se akar novella lenni. Nem
    képes kibékülni a sorsával. Nem érzi jól magát a bőrében.
    Bevallom, ebben én is ludasnak érzem magam.
    Nem novella szeretne lenni, inkább francia film. Ez a vá-
    gya szegénynek. Szeretne jó színészeket. Lambert vagy a
    kis Depardieu, még nem tudja biztosan. A nő meg legyen
    a Binoche vagy a Marceau. Legyen nagy szerelem, erre vá-
    gyik a novellám szíve. Legyenek hosszú csókok, sok nyál.
    Pornó az ne, csak érzéki ágyjelenetek, de paplannal. Férfi-
    nak legyen sárga Citroënje, nőnek padlásszobája a Szajna
    mentén. Kell neki autós üldözés, gyertyafényes vacsora,
    némi lövöldözés, pár nagy pofon. Szaladgálás pipacsos ré-
    ten, hempergőzés, szóljon alatta halkan francia poprock,
    de nonstop. Happy end is kellene neki, meg egy barát, a
    férfi barátja, ki bölcs, s így végig bölcseket mond. Hogy az
    is értse a filmet, aki nem érti.
    Ezt szeretné a novellám.
    Mit tudok neki nyújtani én?
    Hát férfit igen, de az nem a Lambert. Még csak nem is
    hasonlít rá. A neve: Küklopszhasú. Pocakja akár Mikszáth
    Kálmáné. Közepén hasagombja: küklopszszem. Régen lát-
    ta már a farkát, akkor is tükörben. Harminchárom éves,
    dús szakállú, antikváriumi eladó.
    Mit tudok adni még?
    Nőt is, de

  • Egymást Segítve És Építve

    4
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    „EGYMÁST SEGÍTVE
    ÉS ÉPÍTVE”
    Duda Éva rendező, koreográfus, csodálatos művész és remek szer-
    vező. Pályájának húsz évéről, terveiről, és felelősségteljes társadal-
    mi szerepéről is beszélgettünk.
    Több mint 20 éve vagy már a pályán. Tudnál
    mérföldköveket említeni, amik meghatározó-
    ak voltak?
    A főiskola elvégzése után két irányba indultam el, és mind-
    kettőn ma is haladok. Az egyik a kísérletező út, saját, önálló
    művek létrehozásával. 2003-ban volt az első saját rendezésű,
    Bolyongó című előadásom, a Kis Herceg inspirációjára. Ez
    a produkció és a Faun, amelyet az Egy Faun délutánja című
    műből írtam át, adaptációk voltak, de az összes többi dara-
    bom saját szerzemény. Még fiatal koromban kezdtem el önál-
    ló útra térni, megkeresni a forrásokat ahhoz, hogy szabadon,
    függetlenül tudjak dolgozni, azaz táncelőadásokat létrehozni
    nem szórakoztató, hanem művészi célokkal.
    Ezzel párhuzamosan egy másik vonalon is elindultam,
    közreműködve nagylétszámú színházi produkciók, musical-
    ek, operák, zenés előadások megkoreografálásában. Ilyenkor
    felkérésekre dolgozom és alkalmazkodnom kell ugyan, mégis
    felhőtlen érzés, hogy nem mindenért, csak a saját munká-
    mért vagyok felelős, ami felszabadító. A másik oldalon, ahol
    én vagyok egy produkció életrehívója, gyújtópontja, és gya-
    korlatilag a producere is, ott a kezdetektől én viszem végig a
    folyamatokat és ezáltal jóval nagyobb felelősség hárul rám.
    Mindkét verzióban otthon érzem magam, de másképp élem
    meg.
    Fontos mérföldkő volt az életemben, amikor 22 éves korom-
    ban Kerényi Miklós Gábor, aki akkor az Operaház főrendezője
    volt, elhívott, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokon, az egyik
    operájához készítsek koreográfiát. Ez óriási dolog volt, senki
    ilyen fiatalon ott nem rúgott még labdába és onnantól még
    sok-sok éven keresztül sok ezer ember látta ott a munkáimat,
    ráadásul hazai pályán, mivel eredendően szegedi vagyok.
    Miután végeztem a tanulmányaimmal Budapesten, nagyon
    jó alkotói kapcsolat alak

  • Hirtelen Halál

    .
    A hivatalnok maga elé motyogja:
    – Fene ezekbe a nyelvőrökbe, már minden hülyeséget
    hagynak anyakönyvezni? Szóval mi járatban van?
    – Sztrókot hoztam magának.
    – De viccesnek tetszik lenni, naponta nem egy olyan
    ügyfelem van, aki lábon hordta ki az agyhalált. Aztán in-
    nen simán hazamennek. Találjon ki valami jobbat!
    – Nem hallott még olyat – kérdi a kaszás –, hogy valakit
    elragadott a Halál?
    – De, és mit akar evvel mondani? Addig is ott a fertőt-
    lenítő, mossa már meg vele a kezét! Az jó ragadozás ellen.
    Mondja már meg, ki küldte ide, hogy engem boldogítson?
    – A főnököm, Kharon.
    – Na persze, tudhattam volna, görög utazási iroda. Ro-
    mantikus ladikozás a Sztüx túlsó partjára. Apartman, all
    inclusive, ingyenes foglalás, szerződés apróbetűs rész nél-
    kül.
    – De kérem! – szól sértődötten a fordított maszkos.
    – Nincs semmi „de kérem”, fogja a kapáját, bocsánat ka-
    száját, a prospektusait meg kifele menet dobja be a posta-
    ládába!
    SZÉPPRÓZA
    Jakab munkája

  • sárút

    ezt ma még meg kell csinálni
    leszedni epret gaz sem maradhat
    én sírva néztem ahogy anyám
    reggeltől napestig hajolgat
    nyolc hónapos hassal mentem férjhez
    ezt ma még meg kell csinálni
    és sírva néztem ahogy anyám
    tudta hogy el fogok válni
    két fiú szaladt velem a kertben
    leszedni epret gaz sem maradhat
    anyám meg nézte hogy bennem a bánat
    reggeltől napestig hajolgat
    Kiss-Teleki Rita

  • Kedvenc amplitúdóim

    A Sinus-görbe egy lapály
    az élethez képest.
    Ha akarom, már holnap
    megmászom a Kékest,
    s kék-túrával végigjárom
    majd az egész Vértest.
    Jöhet a Camino, no meg a Csomolungma,
    csak engedd, hogy hadd dögöljek az
    ágyamban még ma:
    sebeimet szélsebesen gyógyra nyalogatva.
    Aztán holnap felkelek, tovább már
    nem várok,
    isten veled pokol-sötét
    Lelki Mariana-árok!
    Tűzgyík

  • Magamon kívül

    gyermek lehettem volna
    ha van anyám és apám
    kik fogják a kezem ha esek
    de nem volt senkim
    magamon kívül
    szerető párja lehettem volna
    valakinek aki megbecsül
    aki nem kihasznál és eldob
    de nem volt senkim
    magamon kívül
    családom lehetett volna
    ha nem szétrontja az ego
    ami csak önzőn rombol
    de nem volt senkim
    magamon kívül
    körülöttem néhány ember
    akik tőlem kérnek kenyeret
    jó szót és törődést
    de nincs más ki adjon
    magamon kívül
    Somoskői Anita

  • Hasonlatos

    A szerelmed, mint az a hosszú, csíkos
    sál, mi úgy tetszett rajtad, elveszett rég.
    Az érintésekről a vágy, akár a
    cipőről a talp, lekopott, csak emlék,
    mint aszfalton a lépteid nyoma.
    Agyonhasznált sportzokni volt, lemállott
    rólam soká hordott ragaszkodásod –
    nem stoppolja meg senki már, soha.
    Hogy meg ne fázz, magadnak újat vettél,
    télikabátot, kesztyűt és barátnőt,
    a régi megy segélycsomagba. Mint egy
    alsót, mire a tested mocska ránőtt,
    kukába dobtad viselt éveinket –
    megszűntem, mint egy elkapott tekintet.
    A végső halálból ez csak előleg.
    Ideje már kivetkőznöm belőled.