Category: Műfajok

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
GELLÉRT ANDRÁS:
A HALÁL TORKÁBÓL
E
ltűnhet-e valaki nyomtalanul, egyik pillanatról
a másikra? Csak úgy, minden előzmény nélkül?
A kérdés indokolt, hiszen a totális nyilvánosság
előtt éljük pokolbéli víg napjainkat (© Faludy
Gy.). Lépéseinket kamerák követik az utcákon,
a lépcsőházakban, digitális mozgásainkat, kapcsolatainkat
precíz és fegyelmezett szakemberek ellenőrzik. Ha indo-
kolt, de csakis akkor, beleolvashatnak titkos feljegyzése-
inkbe, levelezéseinkbe. Bárhova megyünk, bármit teszünk,
tudnak rólunk. Nem bújhatunk el.
Maracskó Sándor nyugalmazott dandárparancsnoknak
azonban mégis sikerült. Eltűnése hetekig izgalomban tar-
totta az Emberi Erőforrás Központot, valamint egykori
egységét, a monorkevélyi 22-es számú honvédségi laktanya
tűzszer-vegyész századát, ahol Maracskó parancsnok ha-
ditetteit a díszteremben lévő üvegvitrinben összegyűjtött
relikviák őrzik az utókor számára.
A kalandos életű katonatiszt korábban a szolnokgeren-
dási légibázison teljesített szolgálatot oktató és berepülő
vadászpilótaként. Bizonyára sokan emlékeznek arra, mi-
kor 1982-ben ő hiúsította meg a teljes albán légierő légtér-
sértését. A riasztást követően azonnal felszállt MIG-21-es
harci gépével, majd Vecsés légterében mind az öt gépet le-
lőtte. Akkor kapta meg a Légierő Hőse kitüntetést. Repü-
lőbalesete után helyezték át Monorkevélyre, ahol évekkel
később egy vegyibomba hatástalanítása közben súlyosan
megsérült. A robbanásban 17 aknász vesztette éle

15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KÖNYVAJÁNLÓ
JÁSZBERÉNYI SÁNDOR:
TÍZ ÉV HÁBORÚ
Jászberényi Sándor az elmúlt 10 évben végigtudósította az
egyiptomi forradalmat, járt a líbiai polgárháborúban, vagy
kéttucatszor a Gázai Övezetben, Irakban és Szíriában az
Iszlám Állam dúlása alatt, Nigériában, Csádban, Jemen-
ben. Ezalatt az évtized alatt elhasznált vagy négy kamerát.
Kettőt a szeme előtt törtek darabokra a hatóságok, egyet
elloptak, egynek megette a szenzorát a sivatagi homok.
Mindent és mindig fotózott, élőket és halottakat, katoná-
kat és civileket, örömöt és bánatot. Tíz év háborút tart a
kezében az olvasó.
Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az
ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot,
filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon
szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakítá-
sokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a dar-
fúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a
2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a
nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyip-
tomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kallig-
ramnál három könyve jelent meg: Az ördög egy fekete
kutya és más történetek (2013), A lélek legszebb éjszakája
(2017), A varjúkirály (2020).
Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fe-
kete kutya, komoly nemzetközi karriert futott be. Meg-
jelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban,
Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kir-
kus- és

10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
KALLA ÉVA :
GONDOLKODÓ
Parányi volt, aprócska, akárcsak egy kisebbfajta manócska,
a pofikája is épp olyan. Zöld ruhácskájában, sipkájában, és
cipőcskéjében egybeolvadt a vadgesztenyefa leveleivel. Ám
csöppnyi fehérszínű nadrágja ezüstös fénnyel szerteömlőn
ragyogott ki az ágak közül a félhomályban. Alkonyult már.
Mintha az öreg hold telepedett volna le oda fáradságos égi
sétája közben megpihenni egy röpke időre. Várakozón tekin-
getett körbe-körbe, s nyugtalanul izgett-mozgott, már-már
attól kellett tartani, eltörik alatta a vékony ág, s lepottyan
a magasból. Hosszú idő telt el, mire megérkezett a lány.
Ugyanolyan öltözékben volt, mint a kisfiú. Felkúszott a fa
törzsén, letelepedett a fiúcska mellé, s hosszasan ölelte.
– Késtél, nagyon-nagyon féltem, mert azt hittem, nem
jössz vissza.
– Dolgom volt.
– Mi?
– Csokoládét csempésztem egy árvaházba.
– Olyan árváknak, amilyenek mi vagyunk?
– Mi nem vagyunk árvák, csak a szüleinknek most el kellett
menniük egy másik szigetre, ahová nem vihettek magukkal.
– Miért?
– Elmondták nekünk, nem emlékszel? Azért, mert bajuk
esne otthon.
– Miért?
– Mert gondolkodnak.
– Honnan szereztél csokoládét?
– A csokigyárból.
– Beosontál? Nem vett észre az őr?
– Ügyes voltam.
– És furfangos. Az árvaházba is beosontál?
– Igen, a gyerekek már aludtak. Letettem az ágyukra, fel-
ébredéskor majd mennyire örülnek, és a gondozók is csodál-
koznak. Jó érzés.
– Nekem rossz érzés volt, hogy késtél.
– Azt a

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
– Mókás mulatság lesz, dalolunk, táncolunk, a rigócska és a
verebecske olyan hangosan énekelnek, hogy elhallatszódik a
hetedik gesztenyefáig.
Az eljövendő találkozás reményében a fiúcska elfeledve
iménti kétségeit, önmagával kiengesztelődve hajtotta testvé-
re vállára a fejét, és lassacskán elaludt.
Egy csapat gerle hangos kukukúzása riasztotta ágyából.
Már delelőn járt a Nap, a nővére is hazaért egy nagy doboz
csokoládéval.
– Nézd csak, milyen sok szobornak valót hoztam. Azért
ehetsz is belőle.
– Azon gondolkodtam, milyen jó volna, ha nem csak zöl-
dekkel járnék óvodába. Ha sárgákkal, kékekkel és pirosakkal
is játszhatnék. És ha minden szín miden színűvel kevered-
ne, olyan sok szín lenne, amit nem is lehetne megszámolni.
Olyan tarkaság lenne az oviban, amilyent nem tudok elkép-
zelni, mert azt látni kellene.
– Ezért harcolnak a mamiék, mert ők is szeretnék látni.
És ha sok szín lenne, akkor egyik szín sem akarna a másikon
uralkodni.
– Szerinted győznek a mamiék?
– Nekifogsz már azoknak a szobroknak?
– Igen, igen, sietek, hogy elkészüljön, mire ideér az a felhő.
– Mintha máris közelebb volna, mint tegnap.
– Holnapra ideér?
– Várjuk meg a holnapot. De nézd csak, hogy besötétedett!
Az a felhő takarja el a Napot. Ereszkedik a gesztenyefánk
fölé. Megtaláltak!
– Ott integetnek a mamiék!
– Nem csak a mamiék, kékek, pirosak és sárgák is!
HO.CSI:
SZERAFINA HERCEGNŐ HŐSI
CSELEKEDETE
Tudod, angyalka én egyáltalán nem vagyok elragadtatva at-
tól, h

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
egy-két hónapig fogja őrizgetni Kovácsné a mi fotóinkat, az-
után majd a saját családjáról készült felvételekre cseréli az
albumokban a képeket. Én izgatottan járkáltam föl-alá, sem
segíteni, sem vigasztalni nem tudtam. Aztán megérkeztek a
szállítók. Amikor az utolsó szekrényt vitték ki, az asszony
végre sírva fakadt. Számomra ez volt az utolsó csepp a pohár-
ban. Egy nagydarab, kellemetlenül izzadó férfi és egy véko-
nyabb flegmaképű gurtnival cipelte a nagyszekrényt a lépcső-
ház felé. Nem bírtam tovább, szemből rávetettem magam a
nagydarabra, összes karmom az arcába mélyesztettem. Fújva,
köpködve szidalmaztam a magam nyelvén, amit persze ő nem
nagyon értett. A harmadik munkás kapta el a nyakam. Ő ta-
lán értette, mit mondok, mert nagyon csúnyán beszélt velem.
Megragadta a nyakam és teljes erőből a falhoz vágott. Elsö-
tétült előttem minden. Ezzel együtt, hidd el angyalka, nem
bántam meg az utolsó hősies cselekedetemet. Lehet, hogy az a
munkás nem tehetett róla, hogy kilakoltatták az én híveimet,
de valahogy mégis rá haragudtam a legjobban. Azt hiszem,
benne éreztem a kárörömöt. A többiek legalább közömbösek
voltak, netán sajnálták a családot, akiket kilakoltattak.
Azt már innen, a felhő széléről láttam, hogy a műszak vé-
gén a szállítók főnöke odament ahhoz a munkáshoz, amelyik
a falhoz csapott, és azt mondta neki, miközben kifizette a
bérét: jól végezted a munkád, ennek ellenére ne gyere többet.
Azt a szegény macskát nem kellett volna

3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Bárdos Cs. Bodza, Funtinelli Éva,
HO. CSI., Kalla Éva, Kozák Mari,
Ötvös Németh Edit, Schandl Barbara,
Szabó Jolán, Tűzgyík
Interjú
Csillagsodrás
Pincz Petrával beszélgettünk
(-odorik-) interjúja
Kép
Annaházi Aliz, Buksika,
Molnár Móni, Zuzana Pokorná,
Sebestyén Hedvig, Sebő Gabriella,
Szintai Katalin
Vers
Arany-Tóth Katalin,
Ádám Orsolya Mária, Bara Anna,
Bella Beáta, Kiss Judit Ágnes,
Kiss-Teleki Rita, Míra,
Németh Anikó Ködmadár,
Somoskői Anita, Szép Borbála,
Tűzgyík
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Civil
Könyvajánló
Rejtvény
FUNTINELLI ÉVA:
RÓKALESEN HŰVŐSVÖLGYBEN
Kellemes nyáreste volt. Este tízkor dolgunk végezté-
vel odafordultam Anyukámhoz:
– Akkor van kedved rókákat lesni?
Beültünk az autóba és két percbe sem telt, már a
Gyurkovics Mária lépcső alján álltunk. Feszülten
figyeltünk mindketten előre, de csendben maradni
nem tudtunk. Magyaráztam neki lelkesen a legutób-
bi élményemet:
– Ott a középső lépcsősornál jött elő a múltkor elő-
ször a nagy róka, majd utána a négy picinye. Én léleg-
zet-visszafojtva figyeltem őket, de megérte, mert nem
sokkal később újra felbukkant a nagy csapat, csak
mos