Duckhilles

Category: Műfajok

A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.

  • Kiáltani kellene

    Megint itt vagyok
    a szóróparcellatéren,
    ahol a vízoszloppal
    magasra emelkedett
    tested por martaléka
    – a gravitáció parancsára –
    alázuhant az is a virágágyásra,

    én is csendben ülök a padon,
    pedig kiáltani,
    jajongani kellene Érted!

  • Csak egy pillanat

    Életem egyharmadában
    fekszem. Hát ez kurvasok.
    Három évig vacsorázom,
    Másfél-két évig szarok.

    Harminckétszer húztak fogat,
    kétszer rúgtak jól tökön.
    Milliószor alázott meg
    más előtt a főnököm.

    Most kopognak. – Ki az? – kérdem.
    – A halál!
    – Csak? Egy pillanat!

  • Gyáli úti pillanatok (Haiku-lánc 33-40.)

    33. A mobilomnak önálló élete van. Bénázok. Sokszor…
    34. Fáradt, mégis elkísér a szobatársam. Betegeskedem.
    35. Izgatott csótány kerülgeti mobilom. Kit akarsz hívni?
    36. Csupán árucikk. saját könyvemet veszem egy könyvesboltban.
    37. Azt csak úgy írtam! S nem tudtam, hogy nem tudtam… Nos, úgy sikerült.
    38. Szétreped a hólyagom! Muszáj maradnom: előadás van.
    39. Minden fejreáll. Az ágyam is jéghideg. Mért csak most érzem?
    40. Szabadon estem. Jeges köveken hever minden fájdalmam.

  • Kőtábla

    Köszönöm a Jó Uraknak!
    Nem kell hideg köveken
    aludnom, ha az új törvényt
    betű szerint követem!

    Kegyes Urak, ha szólhatok,
    az éhezés kimaradt…
    És tiltsák be a kirohadt,
    csúnya odvas fogakat!

    Gránitszilárd törvényekkel
    boldog lesz az életem…

  • Reménysugár

    A szerző Debrecenbe utazva megmagyarázhatatlan lelki sötétséget érez a város fölött, és ezt a bűnök, az elhidegülés és az Istentől való eltávolodás jelének látja. Imádságában reménysugarat kér, majd ezt a választ egy új melegedő megnyitásában látja meg, amelynek neve is Reménysugár.

    A szöveg szerint ebben a helyben nemcsak segítség, hanem emberi méltóság, figyelem, áhítat és közösség is jelen van. A szerző úgy érzi, itt a hajléktalan emberek nemcsak ellátást, hanem szeretetet és elfogadást is kapnak, és újra felszínre hozhatják régen eltemetett értékeiket.

  • Égitestek

    Rácsodálkoztam a Napra.
    Ugyanúgy süt rám is,
    mint a padon a papra?

    Este az ablakon
    besüt a Hold.
    A mocsárban loholt a kis kobold,
    összekacsintott az élő s a holt.

    Előjöttek a csillagok.
    Már pisszenést se hallhatok,
    az ezüst füvön hanyatt vagyok,
    hogy lássam, a sok csillag hogy ragyog!

  • Késsel és villával

    Sylvia évek óta küzd azzal, hogy képtelen késsel és villával enni, és egy terapeuta segítségével próbál a probléma gyökeréhez jutni. A hipnózisszerű ülés során lassan kirajzolódik egy családi tragédia: testvérek, erőszakos apa, elfojtások, egy pszichiátriai múlt és egy eltitkolt politikai bűn.

    A történet fokozatosan pszichológiai drámából számonkéréssé alakul. Kiderül, hogy Sylvia nem gyógyulni jött, hanem elégtételt keres, és az orvos múltjához kapcsolódó felelősséget akarja feltárni. A novella az emlékezet, a hallgatás és a történelmi bűnrészesség kérdéseit járja körül.

  • Hát ez kiráj

    a pünkösdi királynak csak
    réz a koronája
    nem kell hogy az évszázadok
    rozsdáját kiállja

    papírpalást festett jogar
    országalma fából
    aranyfesték az idővel
    lekopik magától

  • Palika a vonaton

    Palika minden nap ír az anyjának. Ezúttal Lancsouból küld SMS-t, korábban Odesszából, Rosztovból, Bakuból, Kabulból és más városokból jelentkezett. Az anya minden üzenettől megrendül, egyszerre büszke és aggódó.

    A történet végén derül ki az abszurd csavar: Palika valójában nem világutazó ember, hanem egy kisvasút mozdonyvezetője, aki a vonalon közlekedve „járja be” ezeket a helyneveket. A rövid próza humorral és szeretettel mutatja meg az anya-fiú kapcsolatot.

  • Pech

    Nyolcvanéves szabadságom
    töltöm itt, a Földön.
    Nagy pechem, hogy éppen most,
    és épp a Földön töltöm…

    Százezer év fenn a Mennyben,
    utána is ennyi,
    remélem, hogy legközelebb
    máshova kell menni!